Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-12-18 / 51. szám
Thursday, Dec. 18, 1958 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9 /Je /e /£* a -f^e -y/CeJtŰ^A <?£ Az ebben a ro Vatban kifejtett néze- í Olvasóink { tek nem szükségszerűen azonosak * hozzászólnak a szerkesztőség álláspontjával | a közügyekhez l fiz uijamerikás proletárhoz bekopog a barátja Tisztelt Szerkesztőség! A természetet fehér lepedővel borította be a frissen eső decemberi hó. A havazás felhívta figyelmemet arra, hogy lapom előfizetése lejárt és ez a tény cselekvésre késztetett. Itt küldöm előfizetésemet, amig a forrón perzselő napsugár újból fel fogja hivni figyelmemet, hogy itt az idő ismét pénzt küldeni. Egyben közlöm a tisztelt szerkesztőséggel, hogy a napokban beköszöntött hozzám egy ismerős afrikai néger munkás, tört bilincsekkel a kezén. A várva-várt különös jövevény azt mondta, hogy mivel céljaink azonosak, csatlakozni kivár, hozzám és még egy másik harcos társamhoz. Bemutatkozásakor csak ennyit mondott: nevem az 1959-es kalendárium, megkért, hogy ismerkedjek meg vele. Én szót fogadtam és igy most már hárman járjuk az élet göröngyös útjait. Meleg baráti szeretet fejlődött ki köztünk, örömünkben, bánatunkban egyetértünk. Naptár-társamnak elpanaszoltam, hogy alig van időm a művelődésre, s hogy hetenként megjelenő társammal úgy el vagyok foglalva — mivel szóról-szóra tüzetesen átbeszéljük dolgainkat —, hogy az angol nyelv tanulását teljesen elhanyagoltam és ezért még nem tudok beszélni angolul. Inkább nem beszélek angolul, de a Magyar Szót elolvasom, mert ez a munkásosztály szószólója; nélküle úgy járnék ebben a zűrzavaros, felfordult világban, mint az a vak ember, aki tapogatózva keresi az utat. Én nem akarok tapogatózni, hanem biztosan akarom járni az igazság útját, ahol álmaink és céljaink valóra válnak. E célok eléréséhez a Magyar Szó mindig helyes útbaigazítást adott és hiszem, hogy a jövőben is nagy segítségemre lesz. Éppen ezért felbecsülhetetlen értéke van ennek a lapnak, melyet megfizetni nem is lehet. Csak azt kifogásolom, hogy ilyen nagy értékű lap, mint a Magyar Szó, éhbérért dolgozik, mert sok előfizető megfeledkezik arról, hogy az idő elszaladt és ő lemaradt az előfizetésével. Ha egyszerre nem lehet, akkor fizessük részletekben, de még ma! Sajnos most nem tudok többet küldeni, mint a fenti $7-t lapomra és a naptárra, mert az orvosok nemcsak a véremet szipolyozzák ki, hanem a zsebemet is. Ugyanis egy hónappal ezelőtt a mentők szállítottak a kórházba. Alig tudtam lábaimra állni, annyira megdagadtak. Másnap azonban mégis otthagytam a kórházat, mert egy újabb rémület vett rajtam erőt: a munkanélküliség réme. Attól féltem, hogy azonnal elbocsátanak a munkámból, ha nem megyek be dolgozni. Kénytelen voltam betegen ismét munkába állni, karjaimat, lábaimat alig éreztem a fájdalomtól. A munkatársam segített, ahogy tudott, nehogy elbocsássanak. Három hétig minden nap az orvoshoz jártam és szorgalmasan hordtam neki a heti keresetemet. Képzelhetik milyen kellemes dolog volt éjjel dolgozni és nappal orvoshoz járni. A koldusbotra jutástól csak az mentett meg, hogy most már csak egyszer hetenként kell meglátogatnom a fehér köpenyes kizsákmányolót. Munkatársamnak kézzel-lábbal elmagyaráztam, hogy Magyarországon, ha megbetegszik valaki, nemhogy ő fizet a kezelésért, de még táppénzt is kap és nem kell félnie, hogy kidobják állásából. Mondtam neki, hogy ingyen kórházi, szanatóriumi kezelést kap minden beteg, hogy miért szebb és jobb az élet ott; az üzemben ingyen munkaruhát adnak, van üzemi étkezde, a legolcsóbb áron finom és orvosilag ellenőrzött koszt. Ingyen mehetek két hétre üdülni, az iskolában ingyen tanulhatok, sőt az üzemtől tanulmányi és tanszer-segélyt kapok, valamint két heti tanulmányi szabadságot a vizsgák alkalmával. Ezenkívül születési, házassági, halálozási és egyéb szociális segélyt kapnak a magyar dolgozók; a csecsemők ingyen kelengyét. Szebben öltözünk és kulturáltabban élünk, mint ti — mondtam neki és az érvényesüléshez minden dolgozó előtt nyitva áll az ut. Ha ezeket mind hozzászámítjuk, azt látjuk, hogy a magyarországi munka- és életviszonyok nem is olyan rosszak. Mondtam neki azt is, hogy az orvosok itt nem is orvosok, hanem profitharácsolók, akik tudományukat arra használják fel, hogy nincstelen áldozataikat teljesen koldussá tegyék. Szerintem ezzel nagy bűnt követnek el, mert nincs nagyobb bűn, mint az emberiség kizsákmányolása. Hitetlenül csóválta fejét a társam, aki különösnek tart engem, mert más vagyok, mint ő. Borravalót nem fogadok el, mert ez alázkodással jár, amire nem vagyok hajlandó; senkinek sem hajlongok és nem mondom, hogy “yes, sir!” Ez néha kis kellemetlenséggel jár, de mi szocialisták különleges anyagból vagyunk, azért vagyunk különlegesek és néha kellemetlenek az ilyen “yes sir”-özőknek! Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok a szerkesztőségnek és a lap olvasóinak. Anti, ujamerikás U. I. A lapban megjelent “Hogyan működnek az üzemi orvosi rendelők Magyarországon” c. cikkhez annyit kívánok hozzáfűzni, hogy nem 80Ó, hanem 500 személyt foglalkoztató üzemnek van már orvosi rendelője. Ohioi munkaviszonyok Tisztelt Szerkesztőség! Egy pár sort szeretnék Írni az itteni munka- viszonyokról. Bizony hiába mondják a televízión, hogy igy, meg úgy javul a helyzet, mert nálunk minden nap újabb munkásokat fizetnek le a gyárból ; már alig van ember a munkán, de azért az acél csak még jobban megy, mint azelőtt, vagyis többet termelnek, kevesebb munkással. De senki sem tesz semmit, az emberek egymás között veszekednek és sokszor mondják: nem igy volt ezelőtt, amikor olyan emberek voltak a bizottságban, mint én is. Most is szeretnék, ha benne lennék, de nem lehet, mert az én zónámat beolvasztották egy másikba és igy nincs reá lehetőség. így állunk tehát mi acélmunkások, mindenki fél és közben nem látják, hogy mindannyian egy és ugyanazon a hajón vagyunk. Üdvözlettel: Ohioi vasmunkás Karcoljon lapunk szociális javakért Tisztelt Szerkesztőség! Itt küldöm előfizetésem és $3-t az uj naptárért. Egyben értesítem a szerkesztőséget, hogy ez évben feleségem már háromszor került a kórházba, jómagam is éppen most jöttem haza a kórházból, ahol operáción mentem keresztül. Hogy meddig fogja bírni a munkásnép az ilyen terhet, azt nem tudom. Már éppen ideje volna, hogy lapunk is elindítson egy széleskörű kampányt a szociális biztosításért. Persze soknak van valamilyen „kis biztosítása és ezért keveset törődnek az ilyesmivel. A kórházi terhek igen magasra szöktek, az orvosok fiorribils árakat számítanak, amit teljesen lehetetlen fedezni. Vagy ezért a harcot megint csak az öregeknek kellene megvívni? Üdvözlettel: Wm. Kovách, Connecticut El lehet hárítani a pénzügyi zavarokat Tisztelt Szerkesztőség! Itt küldök 2 dollárt a naptárra. Szeretném, ha az olvasótábor olyan áldozatot tudna hozni lapunkért, mint ahogyan látom másféle egyesületeknél, szervezeteknél, ahol alig vannak negvecL- annyian, mint amennyien mi vagyunk és százezreket tudnak összehozni. Miért nem tudunk mi is összehozni annyit, hogy a lapunknak ne kelljen állandóan pénzügyi zavarokkal bajlódnia. S. Kish, Pennsylvania Mennyit ér a naptár? Tisztelt Szerkesztőség! A naptárt megkaptuk és azonnal átlapoztam. A kivitele úgy nekem, mint feleségemnek nagyon megtetszett és mivel az ára nincs feltüntetve benne, kérdésemre, hogy mit érhet, feleségem tiz dollárra értékelte, amit és is magamévá tettem, így tehát mellékelek a naptárért 10 dollárt és legnagyobb elismerésemet küldöm úgy az Íróknak, mint a kiadónak és a nyomdának a kitűnő munkáért. J. Bishof ★ Tisztelt Szerkesztőség! Látom a lapból, hogy többen Írnak arról, hogy szeretik a lapunkat. Hát én is értesítem önöket, hogy-szeretem a lapot és értékelem, ezért küldök $12-t, az év minden hónapjára egy dollárt, mint újévi ajándékot, hogy ezt be is bizonyítsam. A mi lapunk többet ér, mint amennyit fizetünk érte. Vannak nagy angol lapok, amelyek százezres példányszámban jelennek meg, tele hirdetésekkel. Az lehetne olcsóbb, s még sem az. Boldog újévet kívánok az olvasó-tábornak és a lap személyzetének. J. Chizmadia ★ Tisztelt Szerkesztőség! • Itt mellékelem előfizetésemet és a fennmaradt összeg a lap javára van. Én szerintem a 'ap megér annyit, mert elég sok jó olvasnivaló van benne, amiből tanulhatunk. Amellett volnék, hogy emelnék fel a lap előfizetési árát $10.-ra, mert aki szereti a lapot, az nem sokallhatja, akinek meg nem kell, az egy centef sem ad érte. Boldog karácsonyi ünnepeket az összes munkatársaknak. Németh Anna • Tisztelt Szerkesztőség! Tudatom, hogy a naptárt megkaptam, melyet nagyon köszönök. Már éppen el akartam küldeni az órát. Látom, hogy annyi olvasnivaló van benne, habár csak átforgattam a lapokat, hogy ugy- látszik megér 5 dollárt. Kívánom, hogy még sok naptárt csináljanak sok éveken keresztül, mert olyan emberek, mint maguk, megérdemlik a tiszteletet. Kívánok hosszú életet és jó egészséget, boldog karácsonyt és újévet mindazoknak, akik a naptárba írtak és az egész olvasótábornak. Steve Hydu, Ohio fi eS»-0Sfi¥AR Tisztelt Szerkesztőség! A Magyar Szó január 23-i számában lapunk egyik közkedvelt rovatirója (EHN), azt irta, hogy valamilyen magazinban talált egy hirdetést olyan “csodacsavarról”, amelyet ha betesz az autójába, hát akkor: 1) minden gallon gazolin hét mérfölddel tovább viszi az autót, 2) az olajat csak 20,000 mérföld után kell cserélni, 3) a sparkplug 60,000 mérföldre is kitart és 4) az autó 100,000 mérföldnyi útig nem szorul javításra. És dacára ezen csodálatosan nagy előnyöknek, a csodacsavar ára csak $4.98, sőt 50 centtel kevesebb, ha kettőt veszünk belőle. Megírta aztán (EHN), hogy egy barátjával együtt megrendelték a csodacsavart, hogy kipróbálják s majd megírja az eredményt. Bevallom, hogy én azt hittem, hogy nekünk — az olvasóknak — komolyan ajánlja a csodacsavar megvételét, egyik barátom azonban azt állítja, hogy (EHN) inkább csak kigunyolta, mint ajánlotta a csavar megvásárlását. Vártam tehát, hogy majd megírja, hogyan vált be a csodacsavar? De ugylátom, hogy vagy elfelejtette az egész dolgot, vagy pedig ki akarja próbálni a 4)-ik Ígéretet, vagyis előbb 100,000 mérföldet akar hajtani, hát azt már egy kicsit türelmetlenül várom, mert én is láttam a hirdetést és én is bedültem neki s megrendeltem. Nekem nem kellett 100,000 mérföldet hajtani, amikor rájöttem, hogy egy gallon gazolinnal egy yárddal sem tudtam tovább hajtani az autómat, mint a csodacsavar betétele előtt. De azonkívül az olaj is éppen ugv piszkos lett ezer—ezerkét* száz mérföld hajtás után, mint a régi csavarral és ki kellett cserélni. Ezért Írom, hogy én is “bedőltem” a hirdetésnek s mondhatom, hogy most $4.98-al szegényebb. de egy tapasztalattal gazdagabb vagyok. És ez a tapasztalat: Nem kell hinni az ilyen nagyhangú, eget-földet Ígérő hirdetéseknek. De mit is mondott Barnum? “Sucker (magyarul balek) minden percben születik!” Hevesi lAszló
