Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-12-18 / 51. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Dec. 18, 1958 a I flHOGYfiHÉKiiTOH... Orvosok, kárházak -/ógyszerek A Magyar Szó mostanában ' Megdrágult a kórházi kezelés” cimü cikkében találkozott azzal a szó szoros értelmében húsba '; zsebbe vágó kérdéssel, amelynek áldozatai évről évre szaporodnak. A cikk rámutatott arra, bogy az orvosi kezelés, a kórház, az orvosság é operáció az utóbbi években méregdrága lett, olya nnyira, hogy sok családot a tönk szélére jutta Úgy másfél évvel ezelőtt e helyen is foglalkoztam egy nő esetével, aki vés jajjal betegedett meg, mialatt látogatóban vek Los Angelesben. Amikor azt ajánlottuk, hogy keresse fel a santa barbarai jónevii és nem profitra alapított szanatóriumot, ahol legfeljebb 300 dollár költséggel pontosan megállapítják a baját, — az összeget sokallta és inkább egy helybeli kórház orvosai kezébe helyezte a sorsát. Amire végeztek vele, költségei több, mint ezer dollárra rúgtak, melynek fedezésére magas kamat mellett kölcsönt kellett felvennie, — oly kölcsönt, amelynek részleteit még ma is nyögi. Nemrégen egy másik ismerősöm ugyancsak vesebajjal került egy helybeli kórházba. Átment a szokásos X-ray és egyéb vizsgálatokon; a specialisták nyomozásán és nyomkodásán, megoperálták és egy hétig a kórházban tartották. Kétezer dollárral megúszta a dolgot és — mert jómódú ember. — nem is sokallta az összeget. Viszont, akinek nincs 2,000, de talán 200 dollárja sem, azt anyagilag tönkretesz, vagy — megfelelő orvosi-kórházi kezelés híján, — el is pusztíthat ilyen, vagy hasonló betegség. Néhány hét előtt egy angolul nem beszélő barátom kért meg, hogy vegyek meg számára egy “Desenex” nevű kenőcsöt, amelyet orvosa “athlete foot” (lábbujjak közötti bőr-hámlás) ellen rendelt. Ez a kenőcs bármely gyógyszertárban kapható, orvosi rendelés nélkül, 89 vagy legfeljebb 98 centért. A iWilshire’Eoulevardon, a West Lake Park közelében levő gyógyszertárak egyikénél álltam meg és az orvosi rendelést átadtam a gyógyszerésznek. Hátra ment és láttam, amikor az egyik polcról levette az ismerős sárga dobozt. Elővettem a fizetésre szánt dollárt, de a gyógy- szer ész félúton megállt és a dobozt átadta egyik kollégájának, aki három oldalról üveggel elzárt fülkében működött. Megfigyeltem, hogy az illető a sárga dobozból kivette a tubust és tartalmát nagy szakértelemmel átnyomta egy másik tubusba, azt címkével látta el, amelyre ráirta a dátumot és a rendelő orvos nevét. Az első gyógyszerész ekkor átvette és nekem átadta az igy átöltöztetett tubust és csak ennyit mondott: KÉT DOLLÁR, 45 CENT. Az a patent-gyógyszer, amely mindenütt kapható 89—98 centért, 82.45-be került a barátomnak, csak azért, mert “orvosi rendelésre” vettem meg a számára! ★ MIALATT AMERIKÁBAN ilyen és hasonló a betegek sorsa, nézzük meg, hogy mi történt Angliában, ahol a London Times és az Economist nemrégen azokról az eredményekről számolt be, amelyekét a National Health Service (NLIS) első . tiz éve mutat fel. A cikkek szerint az elmúlt tiz év alatt 37 ezerről HÉTEZERRE CSÖKKENT azoknak a száma, akik diftéria, himlő, “szamárköhögés”, tüdőbaj, reuma és gyomorbetegségekben szenvednek. Ugyanez idő alatt a gyermek- szülésben elhaltak száma 75 százalékkal, a halva születettek száma pedig 50 százalékkal csökkent. Az Economist megállapítása, hogy az angol népnek óriási előnyére szolgált a NHS, amelyet a lakosság 97 százaléka vesz igénybe. Ez az orvosi szolgálat nem kötelező, mindenki igénybe veheti, vagy elkerülheti. Ha már igénybe vette, bármikor cserélhet orvost vagy fogorvost. A Times vezércikkben mutatott rá, hogy “a nemzet egészségi állapota kétségtelen bizonyítéka annak, hogy a NHS teljes sikerrel működik. Ez az egész országra kiterjedő orvosi szolgálat tette lehetővé, hogy a kutató laboratóriumok és egyéb intézetek egész világra kiterjedő felfedezései oly mértékben állnak az angol szigetek minden polgárának a rendelkezésére, ahogyan 1948 előtt csupán a kiváltságosak engedhették meg maguknak.” • ★ ' EGÉSZ VÉLETLENÜL egyidőben az angol NHS-szel az American Medical Association (AMA) is jubilált, még pedig hivatalos lapjának, a Journal-nak 75 éves fennállása alkalmából. Üdvözletét küldtek Eisenhower elnök és kimagasló Az embernek életelvekhez való meggyőződése^ ragaszkodása emelte fajtánkat civilizációnk jelenlegi magaslatára, s az ez irányú fejlődés kételyeink dacára is halad a maga utján, mert ennek a haladásnak alapját az emberi lélek jósága és erre való hajlamossága képezi. Ezért van az is, hogy életünk folyamán történt megnyilvánulások egy-egy mozaik darabkáját halálunkig őrizzük példaképként szivünkben, s bölcs jóakarattal adjuk őket tovább másoknak társalgásaink során. Legutóbb két ilyen csillogó mozaik-gyöngyszemmel gyarapodott gyűjteményem, amidőn olvastam egyik hires televízió-program vezetőjének cikkét, amelyben elmondja, hogy programján egy hölgynek alkalma lett volna egy értékes fagyasztót nyerni, — ha nem hallgatott volna szivének sugallatára. A rejtvény abból állott, hogy három férfit bankárnak öltöztettek és ezek közül kellett volna kiválasztani hölgyikénknek a csavargót. Amikor rövid szemlélődés után választásra került a sor, hölgyünk az igazi bankárt jelölte :meg, s amidőn a második adódott alkalommal is ezt tette, — természetesen nem nyerte meg a fagyasztót. A program végén az igazgató kíváncsian megkérdezte: “tényleg halvány sejtelme sem volt, hogy melyik lehetett a csavargó?” Mire a kérdezett hölgyünk igy válaszolt: “Dehogyis nem. Az első pillanattól fogva tudtam, hogy melyik a csavargó. Megismertem a cipőjéről. Azonban nem akartam neki fájdalmat okozni azzal, hogy ennyi nép előtt felismertem. Majd mosolyogva tette hozzá: “számomra az sem mindennapi eset, hogy két bankárt, mint csavargót mutassak be a közönségnek”. • A közelmúltban, lakása előtt, egy bandita leszúrta Cho Kim koreai diákot, hogy elvegye tőle néhány dollárját. A rendőrségnek hamarosan sikerült elfogni a fiatal gyilkost és amidőn a távoli Koreában lakó szülők tudomására hozták, hogy már megfogták a tettest, ők azonnal levélben kérték az itteni bíróságot, hogy ne Ítélje halálra fiuk gyilkosát, hanem inkább küldjük el őt valamilyen iskolába, ahol foglalkozást tanulhat, hogy a jövőben ezáltal tisztességes utón keresse meg kenyerét. És erre,a célra egy nagyobb összegről szóló csekket is mellékeltek, amit.a család és a barátok körében gyűjtöttek a gyilkos számára. Nem tudjuk a bíróság elfogadja-e kérelmüket, azonban az esemény mélységébe merülve tisztán láthatj uk, hogy a rettenetes áldozat és fájdalom dacára is még mindig lehet bízni és hinni az emberben és akadnak példamutatók, akik ezt gyakorolják mások okulására... r • Az első világháború után a királyi palotába kerültem szolgáattételre, s szigorú parancsunk volt arra vonatkozólag, hogy mindazoknak, akik másnap szolgálatba mennek, éjjel tizenkét óra-' kor nyugvóra kell térni. Egyszer azután megtörtént, hogy két órát késtem. Az ügye etes tiszt- helyettes barátom megígérte, hogy nem jelent be, hacsak megtéheti, már azért sem, mert előléptetésre és egy heti húsvéti szabadságra a listán látta a nevemet. No megbüntetve sem voltam még és miért éppen ő általa történjen ez meg. Igen, de Bihary tiszthelyettes barátunk, akinek mellét két aranyvitézségi éremtől kezdve a Ká- rolv-csapatkeresztig minden vitézségi érem díszítette, reggel öt órakor érkezett meg. Neki már ez volt a harmadik kihágása, ami miatt ha megbüntetik, ez a büntetés magával vonja az utász- csapattesthez való áthelyezését, ahol azután vége szakad a kényelmes életmódnak. Ettől való félelmében mondotta az ügyeletes tiszthelyettesnek, hogy ne rendelje őt kihallgatásra és ha meg is teszi ezt, akkor Márky-t is oda kell rendelnie. Máté Törék Gyula kapitány, a barátom jelentésére megtárgyalta ügyünket és azt üzente nekem, hogy találjak ki valami okos és elfogadható kifogást kimaradásomra vonatkozólag, mert nem szeretnék látni, hogy elveszítsem az előléptetést. Válaszom az volt, hogy nem vagyok hajlandó hazudni és ha Bihary oda aljasodott, hogy velem takarózva akarja menteni bőrét, — akkor meg tisztviselői oly részvénytársaságoknak, mint a U.S. Steel, Chrysler, Metropolitan Life Insurance, Dow Chemical, Sears Roebuck. General Motors, stb. NEM üdvözölték a nagy munkás szervezetek, sem az országos egészségügyi intézmények, sem azok az illetékes tisztviselők, akiknek hatáskörébe a nagy városok betegeinek az ellátása tartozik. Viszont ott volt az üdvözlők között Walt Disney és az FBI mindenkor publicitásra halászó feje: J. Edgar Hoover. Az üdvözlők közül többen büszkén mutattak rá arra, hogy az AMA-vel ko-operáltak abban a törekvésben, hogy a kormányt és másokat megaka dályozzanak “az orvosok, a kórházak és gyógyszerek szocializálásában.” Sajnálatos, hogy az egészségügyi intézmények és főként a nagy munkás szervezetek hallgatással fejezték ki nem-tetszésüket a Journal jubileuma alkalmából. Kötelességük lett volna rámutatni arra az áldatlan állapotra, hogy az AMA az ország fővárosában milliós “lobbyt” tart fenn, amelynek fő célja és hivatása, hogy megakadályozza az “orvosok szocializálását”, biztosítsa az AMA-ben tömörült orvosok és a nagy gyógyszer- gyárak monopóliumát és megakadályozzák azt, hogy az angol nép példájára az amerikai nép nagy tömegei is részesüljenek az uj orvosi felfedezések áldásaiban, — anélkül, hogy anyagi tönkremenés érné, vagy fenyegetné őket. ★ A NATIONAL GUARDIAN egyik legutóbbi számában egy olvasó arra szólította fel az érdeklődőket, hogy az American Cancer Society new- yorki főirodájába, annak Illinois állami fiókjához Chicagóba és a szövetségi szenátorokhoz írjanak a “Krebiozen” orvosság ügyében.- Ez az orvosság 1,700 rákos betegnél 70 százalékban bebizonyitottan enyhülést és sok esetben teljes gyógyulást eredményezett, de az American Cancer Society ennek ellenére sem hajlandó a “Krebiozen”-nel kísérletezni, csak azért, mert az AMA ellenzi ennek a gyógyszernek a használatát. Oly rákos betegek, akiket orvosaik “reménytelennek” nyilvánítottak és legfeljebb “néhány hónapot” helyeztek kilátásba, a “Krebiozen” használata folytán még öt év múltán is életben vannak. Nagyon fontos kérdés ez és nagyon érdekesek az AMA ezzel kapcsolatos mesterkedései, olyannyira, hogy érdemes lesz ezzel egyik legközelebbi cikkemben foglalkozni. pláne nem! A kihallgatáson egymás mellett álltunk. Bihary megkapta az ilyen esetekért szokásos harminc napi szobafogságot és azonnali áthelyezést. Midőn az alezredes hozzám lépett és kérdezte, hogy miért késtem, és hol, — őszéntén feleltem, hogy a Tabánba, a Hadnagy-utca végén abban a kis kocsmában voltam, ahol a budai hegyek legjobb borát, Budapest legszebb szőke kislánya szolgálja fel a vendégeknek — és talán ezért nem vettem észre az idő múlását. Volt már büntetve ? — dör- gött a kérdés. Nem, — feleltem. Akkor elrettentő példaképpen azok számára, akik még nem voltak büntetve, egyheti szobafogságra ítélem előléptetését és ünnepi szabadságát visszavonom. Megértette ? Sámomra ez nagyon súlyos büntetés volt, de barátaim rajongó tisztelete kárpótolt veszteségemért. Majd Máté Törék Gyula kapitányommal, mint nyugalmazott ezredessel találkoztam egy amerikai napilap hasábjain 15 esztendő múltán abból az'alkalomból, hogy Kemény György clevelandi költő-h:*nfitársunk verses kötetéről irt bírálatot. írását annyira haladószellemünek találtam, hogy azonnal Írtam neki Gödöllőre, ahová pályája csúcsán nyugdíjba menekült, mivel nem egyezett meg a Horthy-rendszer ama orientálódásával, amely Magyarországot ismét a németek szolgálatába állította, hogy ott elvérezzék. Hozzáintézett levelemben megkérdeztem, hogy 15 esztendő múltán vajon emlékszik-e reám? — mire igy válaszolt: “Jól emlékszem. Nevét abban a kis bőrkötéses noteszben őrzöm a szivem fölött, ahova középiskolás korom óta bejegyeztem olyan emberek neveit, akiknek karaktere, egyénisége, szive-lelke a viselkedésében csillog és akiknek gerinces magatartásában felismerhetők az igaz ember vonásai, — s akiknek társáságában időközönként felfrissítem reményeimet.” Csillogó mozaikdarabkák, melyeket boldogan, hittel és reménnyel őriz az ember. AZ IGAZSÁGOT MOST MÁR TUDJA, MERT A MAGYAR SZÓT OLVASSA! p ii<^i i.i />bn. •fh i ffrfc mffai «iffb <Ai iA> .A (OLVASÁS KÖZBÜj: /•ww "y írja: Márky István r •*■ ■* '*■ >
