Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-12-18 / 51. szám
Thursday, Dec. 18, 1958 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Egyról-másról Militarista humanizmus. — A rózsaszínű szemüveg. — Elszólta magát. A munkanélküliek száma változatlan Kormányjelentés szerint október közepe és november közepe között a munkanélküliségben nem volt lényeges változás, bár az év ezen szakaszában éles emelkedés szokott beállni e téren. A kereskedelemügyi és a munkaügyi hivatal együttes jelentése azt mondja, hogy ezen idő alatt csak 70.000 munkás vesztette el munkáját. A munkanélküliség augusztus közepi — a gazdasági hanyatlás mélypontja — 7.6 százalékához képeiv, november közepén a munkanélküliség 5.9 százalékos volt, az ország teljes munkaerejéhez viszonyítva. A helyzet alakitó erők a következők voltak: Számos gyári munkást visszahívtak a munkába, külső dolgozók közül a szokásnál kevesebben vesztették el munkájukat, "a dolgozó háziasszonyok és diákok is csak kis számban váltak munkanélkülivé. Hol az elisnsig? Régi átka az amerikai munkásmozgalomnak a “raid”-olás, ami azt az akciót jelenti, amikor az egyik szakszervezet egy másik szakszervezethez tartozó munkásokat magához akarja bekebelezni. A munkáltatók az ilyen akciókat mindig készséggel támogatták, mert az eredmény mindig az ők érdekeit szolgálta. Rendszerint egy progresz- sziv szakszervezet tönkretételére irányul. A United Electrical, Radio and Machine Workers ilyen raid-olásoknak volt kitéve az utóbbi években az International Union of Electrical Workers és az International Union of Machinist uniók részéről. Ahelyett, hogy szervezetlen munkásokat próbálnának megszervezni, az utóbbi két szakszervezet vezetősége könnyebbnek véli befurakodni a már megszervezett üzemekbe és ott a munkások között egyenetlenséget szítva, egy idő után uj választást követel az NLRB-től. A munkáltatók közben remélik, hogy a munkások a vetélytársak ellen fordulnak és egyik szakszervezethez sem csatlakoznak. Scranton, Pa.-ban, a UE 125. számú lokáljához tartozó General Electric üzemben dolgozó munkásokat az utóbbi hat év alatt most negyedszer hívták ilyen választás elé. A kihívást most a UE maga intézte, hogy bebizonyítsa az JUE és IÁM alaptalan követeléseit az üzem hovatartozását illetően. A választás a UE fényes győzelmével végződött, amennyiben a választáson leadott 327 szavazat közül a UE nyert 231-et, az IUE 45-öt, az IÁM 41-et és a “no union” ajánlat egy szavazatot sem kapott. Mikor fogják a szakszervezetek (félre) vezetői megtanulni, hogy hol keressék az ellenséget? India is szeretne népi kohókat építeni a kinai tapasztalatok alapján Az indiai Economic Rewiev, amely a kinai acéltermelés jelentős fejlődéséről ir, közli, hogy az indiai kormány vizsgálja kis kohók építésének lehetőségét a vasércben gazdag vidékeken. A kongresszuspárt lapja hozzáfűzi, hogy a kormány szakembereket küld Kínába a törpekohók tanulmányozására. Csak a népi kohók révén tudjuk megoldani a legközelebbi jövőben az ország akut problémáját, az acélhiányt — Írja a lap. — Valószínűleg ehhez nem kell hosszú idő, mivel az ilyen kohók megkönnyítik, hogy India ^hatalmas vasérckészleteit olcsón hozzáférhetővé tegyék. A múlt héten a parlament ülésén a képviselők az acélipar fejlesztésének vitájában csodálattal szóltak a kinai acéltermelés roppant üteméről. Raghunath Kadilkar képviselő, azt a kívánságát fejezte ki, hogy a kormány fontolja meg a kinai tipusu kis kohók építését. Nath Pai, a Pradzsa Szocialista Párt képviselője szerint Kina az acél- termelését sokkal olcsóbban növelte meg. mint a világ bármely más országa. A képviselők kifejtették, hogy a nagy acélolvasztók építése drága. Birálták a nyugatnémet társaságokat, amelyek késleltetik a.rourkeai kohó építését. Nath Pai elmondotta, hogy a rourkeai acélolvasztó építését legalább 18 hónappal késleltették, és hogy ez naponta másfélmillió rúpiájába kerül az országnak. STRADIYÁRI emlékezetére Cremonában múzeumot alapítottak. Irta: GERÉB JÓZSEF A napilapokat olvasva az Associated Press két egészen pici hírén akadt meg a szemem. Olyan jelentéktelen pár soros hirecske volt mind a kettő, eldugva a lap közepén a hirdetések között, hogy valószinüleg csak igen kevés olvasó vette észre, de igy a kettő együttesen érdemes arra, hogy kiemeljük az igénytelenség homályából. Irpe itt van az egyik hirecske: HOUSTON, Texas. — A jelenleg Amerikában időző Dr. Takeo Nagamiya, az Osaka Egyetem fizikai 'professzora a kísérletező (research) vegyészek konferenciáján tartott beszédében elmondotta, hogy az 1945-ben ledobott Hiroshima bomba még ma is szedi az áldozatait. A mérgezést kapott sok beteg közül még moát is gyakori az elhalálozás. Ez a pár szó ugyebár azt jelenti, hogy az atombomba rettenetes pusztító hatású; nemcsak azokat öli meg, akiket akkor a nagy hőség eléget, hanem elmérgezi a távolabb tartózkodó emberek százezreit, akik éveken át sínylődnek a nagy betegségben, amig végre a halál megváltja őket szenvedéseiktől. Pedig a Hiroshima bomba még csak kezdetleges ártatlan kis bestia volt azokhoz "képest, amiket ma gyártanak. A normális ész, a humanizmus, az emberi faj fenntartásának az érdeke azt követelné, hogy mindenáron küszöböljük ki ezt a fettenetes emberpusztitó fegyvert a használatból. Ugylátszik, hogy ezt már az amerikai militaristák is megértették, mint ezt ebből a kis hirből tudomásul vehetjük: NEW YORK.—Máj. General August Schömberg, az “Ordnance Department” vezetőjének az első segédje elmondotta, hogy az “Army” olyan mérges gáz előállításán dolgozik, amely fájdalom nélkül altat el nagy tömegeket. Micsoda humanizmus! Nem maradnak szenvedő áldozatok még 13 év múltán is, mint az atombombák után. Ledobunk egy-egy ilyen gázbombát az ellenség nagyvárosaira s ott mindenki elalszik, — valószinüleg örökre. Nem maradnak élő-haloitak, nem kürtölik tele a világot szenvedéseik leírásával, nem mutogatják az égési sebektől eltorzított testüket; szép csendesen elalszanak s ez az egész. Bámulatosan szép humanizmus, — amerikai katonai humanizmus. És ne feledjük, hogy ebben az esetben még a vagyon is megmarad, amit a győző minden ellenállás nélkül összeszedhet. Hallatlan, micsoda nagy előnyökkel kecsegtet ez a mérges gáz! ^ Nem tudom letagadni, hogy én némi megköny- nyebbülést éreztem, amikor a hős generális kijelentésének utolsó mondatát is elolvastam, amely igy szólt: “Igaz, hogy még csak a kísérletek kezdetén tartunk és nagyon messze vagyunk a kitűzött céltól.” A torz-tükör A Department of Labor statisztikai hivatala, amely ebben az esetben mint a “Government’s Official Statement” szerepel, az alábbi rövid nyilatkozatot adta a lapoknak. WASHINGTON. — A Labor Department azon szakembere, aki a munkanélküliséget figyeli, figyelmezteti az amerikai közönséget, hogy a tél közepére a munkanélküliek számában emelkedés várható. A munkanélküliek száma jelenleg (november végén) 3,805,000-t tett ki. Azonban igen valószínű, hogy ^z a tél közepére négy és fél millióra fog emelkedni. A téli hidegek következtében mindig letesznek sok munkást, olyankor a farm-munka is megcsappan, de a szórakoztató iparokban foglalkoztatott munkások számát is csökkentik. A Labor Department statisztikai irodáját, amelynek feje a fenti nyilatkozat megtevője, az- ^al vádolják, hogy a munkanélküliek számáról nem ad tiszta képet; hogy az ipari lehanyatlást lekicsinyíti. ellenben az ipari aktivitásról mindig igen rózsaszínű. felduzzasztott jelentést ad közre. Most felhívom az olvasót, próbálja ki önmagát, olvassa el még egyszer a fenti kis nyilatkozatot és kísérelje megállapítani, hogy vajon a Labor Department ellen felhozott vádat igazolja-e a hirecske, vagy sem? .......... Nos, kedves olvasó, ha megtetted, ime megmutatom, hogy én mit vettem észre. Ez a nyilatkozat valójában azt jelenti, hogy a karácsonyi szezon következtében a munkanélküliek száma valamivel apadt. Ez az Egyesült Államokban, — de talán az egész világon — igy van már évtizedek óta. A nyáron még négy és félmillió munkanélkülit jelentettek. Mindenki tudta, hogy a karácsonyt megelőző szeptember-október- november hónapokban ideiglenesen sok munka- nélkülit állítottak munkába. A mi drága (mert biztosan nagy fizetése lehet) “labor-expertünk” azonban azt akarja beadni, hogy az ipari hanyatlás megszűnt, most már normálisan forognak az iparok kerekei, de sajnos, a hidegek miatt majd megint letesznek pár embert. Persze, ha majd a hidegek elmúlnak, akkor megint elkezdődik a “boom", a dolgozó munkások számainak emelkedése. Én ebből a kis hirecskéből igazolva látom azt a vádat, hogy a Labor Department rózsaszínű szemüvegen, vagy torztükörben figyeli a munka- viszonyokat. Néha igazat is mondanak Az amerikai két nagy politikai párt elnökei még mindig azzal vannak elfoglalva, hogy a ^választásnál ért vereséget, vagy győzelmet “kimagyarázzák” az amerikai közönségnek. A napokban is a pártok elnökei a televízión át leadott beszédekben fejtették ki nézeteiket, amelyekben természetesen saját pártjukat dicsérték. A demokraták azt hangoztatják, hogy azért kaptak olyan földcsuszamlást elérő nagy győzelmet (13 szenátort, 47 képviselőt és öt kormányzót nyertek), mert Amerika népe már megunta a csak rész-időben (part-time) elnökosködő elnököt s jobb “vezetőre” vágyik. A vitából kiderült, hogy ezen kívül aligha van valami más lényeges különbség a két nagy párt között. Lényegében még mindkét párt a háborús politika támogatója; támogatják még ma is Dul- lesnek a háború meredekén táncoló külföldi politikáját; mindkét párt egyformán szabotálja azt, hogy 15 millió amerikai polgár visszanyerje az alkotmányban biztosított jogait,-hogy ne érhesse őket semmiféle bántódás bőrüknek a színe miatt; mindkét párt szélsőséges tagjai még ma is meg akarják fosztani a polgárok százezreit alkotmányos jogaiktól, mert nem követik vakon az általuk diktált túlzó hazafias politikát, az uszító háborús hazafiságot. A két párt közötti ilyen egyenlőséget nagyon tisztán beismerte a Republikánus Párt országos elnöke, Meade Alcorn, aki a napokban tartott beszédeinek egyikében ezt mondotta: NEW YORK. — A Republican Party szenvedett már nagyobb vereséget is és mégis visszajöttünk s felülre kerültünk. Ebből a veszteségből is vissza fogunk jönni s magunkhoz ragadjuk a Kongresszus vezetését. Ehhez nem kell más, mint olyan jó organizáció, mint az ellenfeleinknek van és annyi pénz, mint ameny- nyivel ők rendelkeznek! íme, a vereség oka nem a két párt közötti politikai irányelvek különbsége, hanem csupán az, hogy a demokraták jobban szervezkedtek, vagyis nagyobb propagandát fejtettek ki, de főleg az. hogy a demokratáknak több pénzük volt, több választó polgárt tudtak elbolonditani. Ehhez már csak azt kell hozzáfűznünk, hogy Mr. Alcorn ezt a beszédet pártjának a legfőbb támogatói, a “National Association of Manufacturers” (az amerikai Kutyaszövetség) tagjai előtt mondotta. Mintha csak figyelmeztette volna őkét, hogy most nem adtak elég pénzt a választásokra és ha a jövőben újból republikánus kongresszust akarnak, hát jobban nyissák meg az erszényeiket. Ugylátszik, hogy a múlt választásnál a Kutyaszövetség tagjai igy gondolkoztak: “Mindkét párt részére adunk elég támogatást s akkor né- kiink egészen mindegy, hogy melyik párt uralja a kongresszust”. Gondolom, hogy ezt hamarosan meg is fogjuk látni. (iiiiBiimiininniinniHiiiinmih Ellentmondás: Egy hátralékos előfizető!
