Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-12-11 / 50. szám
-lft AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Dec. II, 1058 I Magyarország : ŐSI KINCSEK ŐRZŐI — Magyarországi riport — Egyszer egy pécsi embernek valami olyasfélét mondtam: “Maguk vidékiek...” Halálosan megsértődött. Hogy Pécs — mondta — nem vidék. Az más. Igaz, nem mindennapi város. Nemcsak házai vannak — hanem lelke is. Bele lehet szeretni. Próbáljanak meg csak fél napot kóborolni a dombokra kapaszkodó utcák százados házai között, elüldögélni a Széchényi téren, ami mintha a Mecsek oldaláról csúszott volna le — csak éppen itt elébe tette valami jó pécsi polgár a lábát, s most már ezen a helyen marad örökre — ferdén... Vagy kapaszkodjanak fel a Tettyére — nézzék, bogy villognak a Zsolnay-gyár díszes kéményein, » háztetőkön a tarka-barka színes cserepek. . . S megértik e város szerelmeseit. Ha a pécsieken múlna, az egész városra kiszö- ^eznének egy táblát: Műemlék. Épült. . . Mikor is? Az már nékik kevés, hogy kétezer éve. Bebi- Bonyitották, hogy “Pécsett” már hatezer évvel ezelőtt is éltek emberek. No hiszen — ez azután » családfa! Ami városi ügy — az itt közügy. Micsoda szenzáció az, hogy olyan ókeresztény sírokat találtak, amilyeneknek párja csak Rómában van. . . ! S az újonnan feltárt római kori villák, az ókori vízvezeték. . . Ehhez fogható érdeklődésre számot tartó ügy csak egy van: megkapja-e az Operát a város vagy sem? Ezúttal mégsem azt kérdeztük a pécsiektől, hogy milyen gazdag a kulturális élet. meg hogy mi újság a színházban, a koncerteken. Pedig erről meséltek volna annyit, hogy azzal egy újságot meg lehet tölteni. Dehát az voltaképpen nem újság, hogy Pécsett remek színészek, kiváló zenekar, élénk képzőművészeti élet van,«sőt most már talpraálló irócsoport is alkot. Ezért inkább azt kérdezzük a pécsiektől — s elsősorban a pécsi értelmiségiektől — mit adnak ebből a temérdek kincsből — másnak? Mert a régi Pécs körül az évek során uj bányásztelepek nőttek fel, s a régiek is eggvéforr- tak már a város törzsével. Vasas, Meszes, Szabolcs, Gyárváros — a polgári Pécs egykori szegény rokonai — belekapcsolódtak a város eleven vérkeringésébe. Nekik — az ősi város ifjú, s most már nagykorúnak elismert polgárainak — vajon mit adott kincstárából az öreg gazda? Megkérdeztem először is — a pedagógusokat. — A bányatelepeken legalább olyan színvonalon tanítjuk a gyerekeket, mint a nagy múltú pécsi iskolában. Sok uj általános iskola épült, ezekben több a tanterem, jobb a felszerelés, mint a régi iskolákban — magyarázta Somfai -József, a gyárvárosi igazgató —, középiskola azonban csak bent a városban van — s ez elég baj. Az ötvenes években csináltak ugyan Pécsbányatele- pen gimnáziumot, de akkor nem töltötték meg az odavalósi gyerekek. Ha most Meszesen gimnázium lesz — jelentkezik majd annyi gyerek, hogy csak győzzék felvenni... A Nagy Lajos Gimnázium igazgatója mást is elmagyarázott: — Nemcsak az a fontos, van-e iskola a bányász - kerületekben — hanem az is: milyenek a belvárosi iskolák? A bányászgyerekek — különösen most még, hogy náluk nincsen; ezekbe járnak be. Elmondok egypár érdekes számítást, amit magam végeztem: a mi — belvárosi — gimnáziumunkba ma is ugyanannyi tanuló jár, mint régen. Csakhogy akkor nyolc osztályban tanultak, most tizenkilencben. Akkor 18 pedagógus tanított —- most 48. Az évi tandíj és beiratási díj 54 pengő volt. Most 27 forint 30 fillért fizet átlagosan egy gyerek. Hol is folytassuk a körkérdést: mit adott a “régi” Pécs az “uj” Pécsnek...? íme, ezt felelték — a színházban: — Tíz éve járjuk a bányatelepeket. Vasason, Nagymándokon, Szabolcson s másutt rendszeresen fellépünk. Tartanánk előadást szives^-i Ma- ftzesen is — ha már lenne kulturház. .. Komlón pedig, valóságos második kamaraszínházunk van már, havonta háromszor-négvszer is játszunk ott. De a bányászok is rendszeresen bejönnek mi- hozzánk — néha hat-nyolc busz is indul előadás után a színház mellől, ki a telepekre... A program? Ha nem árulják el, elmondjuk, mire készülünk: Sasfiók, Anna Frank, Bekötött szemmel, Ilyen nagy szerelem, Pygmalion, Szélvihar — most mutatjuk be Gorkij Ellenségek cimii drámáját... S persze operetteket is, ez a műsor harmada. A közönség.. . ? Bérlet helyett az üzemekben 15 százalékkal olcsóbban árusítjuk a jegyeket. Ezer jegyből kb. hatszázat igy vesznek meg... A színház mindig tömve van. Arról pedig, hogy sikerült-e legalább valameny- nyire a gazdag pécsi zenei élet részesévé tenni a pécsi munkásokat, bányászokat, érdekes vitát hallottam a TIT Bartók Klubjában. Antal György magyarázta: — A Vuiturfelelö' nem kév knmolv zenét!... De azt jelenti ez, hogy a munkások valóban nem kérnek? Addig nem, amig meg nem szeretik... De ha nem visszük el őket a koncertre — hogyan szeressék meg. . . ? — Nekem rossz tapasztalataim vannak — jegyezte meg egy zenetanár. — Amikor a Mecsek Művészegyüttessel kint jártunk Meszesen, Vasas 11-tőn, majdnem üres terem előtt léptünk fel... — Hátha az előkészítésben volt a hiba. . . ? Vagy a programban? — kardoskodott Antal Antal György. — Kérem most mi például egy bérletsorozat jegyeit a munkásőröknek adtuk el. Ha ezek az emberek családtagjaikkal együtt megszeretik a zenét — majd hívnak másokat is. . . Tizenegyedikén hangversenyt rendezünk, amelynek jegyeit ötszáz építőipari munkás vette meg! Opera, operett — de például a keringőt Weber, Chopin és Brahms képviseli! És az ifjúsági koncertek... Nemcsak diákok jönnek. Nyolcvan-száz ipari tanuló is jár már szimfonikus hangversenyekre! Lépésről lépésre — de most már megindultunk azon az utón, hogy meghódítsuk a munkásokat is a hangversenynek. — Néhány éve még — jegyzi meg a pedagógiai főiskola egyik tanára — súlyos gond volt az, hogyan vegyünk fel az énekszakra is munkásgyerekeket. Kevés volt a jelentkező. Most azonban már a jobbakat válogatjuk — jönnek elegen. Van azután persze még ennek a kérdésnek ezer különféle ága-boga. . . A munkásakadémia, a nyári egyetem, az esti iskolák, a népfőiskola, a pedagógusok ismeretterjesztő előadásai a munkásszállásokon — nem, a pécsi értelmiséget igazán nem lehet fukarsággal vádolni. . . A baj másutt van. Ott, hogy ezt a kiszélesedett izmosodott kulturális életet már nagyon szorítják a régi, kinőtt keretek. . . A színháznak nincsen próbaterme — sőt még kevesebb van, mint volt, az egyikben fodrászatot rendeztek be. És nincsen koncertterem.. . (Régen évente két-há- rom koncert volt Pécsett — a szimfonikus zenekar most 20—30 hangversenyt ad, jövőre még többet.) A felszabadulás előtt mégis több hang- versenyterem volt — csakhogy az egyikban most például a Pannónia Szálló reprezentatív banketteket rendez — különben hétszámra üresen áll. Azután kevés a könyvtár. — Meszesen például háromezer bányászlakás épült, de egyetlen könyvtári fiók sem. . . S a könyvtárépület és az iskolák közül is nem egy bizony javításra szorul... Pécs tehát a'd is — meg kér is. Többet ad — és igaz, ami igaz, többet is kér... Dehát ez igy is van rendjén. A proletárdiktatúra évei a hagyományos pécsi kulturális élet felvirágozását hozták — s a pécsi értelmiség szívesen s hálásan fizet gazdag kincsestárából érte. . . S ha maga kér, azt is azért teszi, hogy még többet adhasson. Kalmár György NEMZETKÖZI TÖRTÉNÉSZ TALÁLKOZÓ BUDAPESTEN. — A Szovjetunió és az európai népi demokratikus országok történetírásának képviselői prágai ülésükön megvitatták, a kapitalizmus fejlődésének kérdéseit a volt osztrák— magyar monarchia országaiban. Az ülésen élénk vita alakult ki. Ugyanakkor megállapították: tudományos szempontból igen fontos, hogy az érdekelt országok tudósai folytassák ezirányu kutatásaikat. A prágai tanácskozás határozatának megfelelően december közepén Budapesten újabb vitaülést rendeznek, amelyen a magyar történészeken kívül csehszlovák, lengyel, román, jugoszláv és osztrák kutatók is részt vesznek. A MAGYAR LOVAK iránt külföldön élénkül a kereslet. Az idén már több mint 2000 lovat vásároltak Magyarországon külföldi cégek. A Légiijabbkori Történeti Muzeum a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulójára 1959 márc. 21-re EMLÉKKI áLUTÁST KÉSZÍT Ez alkalomból a muzeum kéri mindazokat, akiknek a Magyar Tanácsköztársaság történetével kapcsolatos írásos vagy tárgyi emlékeik vannak, a Tanácsköztársaság valamelyik jelentős eseményében résztvettek, a Vörös Hadseregben harcoltak, anyagaikat vagy visszaemlékezéseiket juttassák a múzeumhoz, vagy erről értesitést küldjenek Legujabbkori Történeti Muzeum Budapest, V., József nádor tér 7, vagy a Magyar Szó kiadóhivatalához KELLEMES PIHENÉST BUDAPESTEN! — Képünkön bemutatjuk a numerául berendezett Transit-szállodát, melyet azok az öreg ame- rikások is igénybe fognak venni akik megérkeznek a Ferihegyi repülőtérre egy pár heti jól megérdemelt vakációra.
