Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-12-11 / 50. szám
I 3 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Dec. 11, 1958 fq S‘ge'//CeJtú?A<?£ Tanulnak és tanítanak Tisztelt Szerkesztőség! A napi életben gyakran találkozunk a polgári «ajtó által félrevezetett honfitársainkkal. A szemétládába való újságok szerkesztői olyan buzgón nyalják uraik talpát, hogy még újságjuk hűséges olvasói sem hiszik el hazugságaikat. Nem egy régi amerikás megkérdezte már tőlem, hogy igaz-e amit a Szabadság az óhazáról ir. Amikor elmondtam a való tényállást, a legtöbben azzal válaszoltak, hogy “mi sem hittük el, amit Írnak, mert ha mindaz igaz volna, akkor Magyarországon már nem lennének élők, csupán halottak.” Többször megtörtént, hogy a Szabadság vagy a Katolikus Magyarok Vasárnapjának valamelyik hűséges olvasója “szabadságharcossal” elegyedett beszélgetésbe. Ennek legtöbbször az volt a vége, hogy a nagy hős megkapta a magáét. Megbélyegezték, hogy azért hagyta el hazáját, mert nem szeret dolgozni és azt hitte, hogy* Amerikában a dollárt csak gereblyézni kell. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ezek a régi honfitársak ezzel már szociális gondolko- zásuak, hiszen a polgári szennylapok elképesztő íélrevezetettségben tartják őket. A szocialista rendszerről többen pl. úgy vélekednek, hogy ott talán saját háza sincs senkinek, hanem minden az államé. Pedig ilyesmit csak Amerikáról lehrt, elmondani, mert itt igen sok millió embernek nincsen háza és minden a tőkésé. Többen megkérdezték tőlem azt is, hogy ott is vannak-e üzletek és lehet-e mindenfélét vásárolni? Egy esetben, amikör nem messze egy tehervonat ballagott, az egyik régi amerikás honfitárs megkérdezte: Az óhazában ugye nem mennek ilyen gyorsan a vonatok? Nem tudom, hogyan gondolta? Talán azt hitte, hogy az óhazában fatengelyen járnak a vonatok? Csodálkozott azon is, hogy a magyar villamosmozdonyok világhíresek és külföldre sokat exportálnak belőlük. Az ujamerikásokról pedig sem szakképzettséget, de még az illemszabályok ismeretét sem képzelik el. Férjem figyelmét pl. felhívták arra, hogy a zsebkendőjét a nadrágja hátsó zsebében tartsa még pedig úgy, hogy a fele kilógjon onnan, holott az ilyen tulokosok beláthatnák, hogy az milyen csúnya viselet. Az ilyen kioktatásra csak azt mondhatnám a magasabb- szinvonalu amerikai illemtudással kapcsolatban, hogy milyen szép dolog az, amikor — különösen nyáron — az utcákon száguldó fényes autók nmasain valaki kiköp s ha a szegény járókelő nem vigyáz, könnyen találat éri. Ezt azért irom, mert csak a véletlenen múlott, hogy egyszer magam is nem kaptam ilyen szerencse-találatot. Természetesen sok ujamerikásra igen ráférne a kioktatás, de nem ilyen vonatkozásban. Azoknak pedig, akik még ma is a békeellenes tüntetéseken csaholnak, sötéten volna a helyük. Ezek ma még ugathatnak, hiszen nemcsak a tőkések, hanem a félrevezetett munkások közül is sokan támogatják őket. S amig valaki csak a polgári sajtó hazugságait olvassa, akaratlanul is sajátmaga és munkatársai ellenségeit szolgálja. Ezek az ujamerikások azután szülőhazájuk fejlődését, kultúráját is megtagadják és csak az amerikai demokráciát, technikát, kultúrát ismerik el és nem győzik dicsérni az amerikai gyártmányokat. Férjem a múltkor egy doboz borotva- pengét vásárolt s amikor használni akarta, káromkodni kezdett, hogy odahaza a szántóekevas élesebb, mint ezek. így van ez sok mással is, a gyárosok sem a minőséggel, sem a tartóssággal nem törődnek, hanem csakis a profittal. A női cipőket különösen alig lehet pár hétig használni, máris elszakadnak. Manapság a papok újságjának szerkesztői a történelmet próbálják meghamisítani. Olyan hazugságokkal tömik olvasóikat, miszerint nem Hitler rablóhada támadta meg a Szovjetuniót, hanem 0 Szovjetunió támadt Hitlerekre. .Ilyen aljas hazugságra talán egyetlen egy újság sem vetemedett. Nem is lehet csodálkozni, ha az ilyesmiket az olvasók tévesen látják pl. Kina jogos követeléseit. Egy ilyen félrevezetett mondta, hogy Amerika a Quemoy, Matsu, Taiwan és más kínai szigeteken a békét védelmezi. Nem tudom mit szólna ha egy ember a saját kertjében egv bokorból fegyverrel lesné az alkalmat, hogy mikor lőheti le őt. Én az igazság szavát, a Magyar Szót néhány régi- és ujamerikásnak is ajánlottam. Szerették olvasni, de félelmükben a megrendelésig még nem jutottak el. Mert jóságos tisztelendőnk is lesben áll és a vallási hiedelemben legcsekélyebb mértékben szenvedők tartanak a tisztelendő ur messzire elérő karjától. Pedig biztosan tudom, hogy ha ezek olvasnák a Magyar Szót, hamar elmúlna gyávaságuk és nem rettegnének többé senkitől. Tisztelettel: E. H.-né A lap tartalmáról és más észrevételek — Levél az óhazából — Egyik ottani rokonom jóvoltából rendszeresen minden héten olvasom a Magyar Szót, mert előfizeti részemre. A lapból nagyon sokat lehet olvasni, nemcsak a disszidensek kérdéséről, de sok másról is. Én is Írhatnék sok mindent róluk, mert szemtanúja voltam tetteiknek. Legnagyobb részük fiatalokból áll, akiknek egyrésze fásultan és közömbösen viseli sorsát, másik jelentősebb részük pedig olyanokból' áll, akik még idehaza sem ismerték a nyomort, mivel ők már a jómódban éltek és csupán kalandvágyból hagyták el fájó szivü szüleiket. Mit tudnak ezek a régi világ nyomoráról? Gyerekkoromban hallgattam a felnőttek beszélgetését, amikor az egyik ember azt mondta, hogy már 3 hónapja nem dolgozott, nem volt mit enni, Tie a felesége kapott egy tyúkot az anyjától, amit ő el akart vinni a művezetőnek. A felesége sírva adta oda a kedves jószágot, ő meg bevitte az üzembe és már másnap ment is dolgozni. De mi volt azokkal, akik nem tudtak vinni ilyesmit? Mi heten voltunk a családban, az apám gazda volt, egyik idősebb bátyám az uradalomban dolgozott és á konvenció mellett fele hónapban kukoricakenyeret ettünk. Mit tudnak erről a mai fiatalok, amikor még az utcán is hányódnak a zsemlék és kiflik? Itt mindenki megélhet nyugodtan, orvos, kórház egy fillérjébe' sem kerül, inert aki már nem képes dolgozni, az kap az elöljáróságtól ingyen orvosi, vagy kórházi beutalást és kezelést. Azt mondják, hogy itt nálunk nem hisznek Istent és nincs vallásszabadság. Én azt mondhatom, hogy teljes vallásszabadságunk van, holott a régi világban, mint baptistákat üldöztek bennünket. csendőr kisérgetésben és szolgabirói büntetésben részesültünk, leginkább a papok nyomására. Ezt a világot nem óhajtjuk vissza. Gerzsenyi János, Budapest WWWWUMWVWVHWWWMV'WWWWW Az AMA (Amerikai Orvosszövetség) orvosok részére kiadott újságjának első száma vezércikkben állítja, hogy “az orvosok gazdagsága és a betegek szegénysége gyakran egyformán túlzott.” Annak ellenére, hogy az orvosok szegénységéről siránkozik az AMA, az újság első száma tele van hirdetésekkel, amelyek financiális és befektetési cégeket, Miami-i luxushoteleket, valamint Lincoln és Oldsmobile autókat reklámoznak. ★ LENGYEL oktatási küldöttség érkezett Magyarországra. A lengyel vendégek két hétig maradnak, hogy megismerkedjenek a magyar közoktatási rendszerrel. ★ AZ 1958. ÉVI “ATOMMAL A BÉKÉÉRT” amerikai dijat a Nobel-dijas Hevesy György, Stockholmban élő magyar biokémikusnak Ítélték oda. Ezt a dijat orvostudományi és biológiai izotópkutatásokban elért kimagasló eredményekért adják évente. Miért nem? Tisztelt Szerkesztőség! Az 1956 okt.-nov.-i események alkalmával több, mint 200,000 magyar elhagyta szülőhazáját, családját, feleségét, gyermekeit az úgynevezett “jobb jövő” reményében. Természetesen lehet az ittlévő magyarok között találni mindenféle embert, de sajnos rosszat többet, mint jót. Ez a “jobb jövő” azonban nem nagyon sikerült több, mint a felének. Mit tegyenek? Gondolkoznak, hogy bizony nem ilyennek képzelték az ígéret földjét! Sokan nem dolgoznak, éheznek is és akik dolgoznak, azok is csak éppen, hogy élnek, kínlódnak. Sokan, mint jómagam is, azt gondolták, hogy visszatérnek elhagyott, szeretett szülőhazájukba, hiszen ott megértik a nyelvet, ott dolgozhatnak is és nem kell azon törni a fejüket, hogy vajon mit esznek majd holnap. Viszont egy baj van a hazatéréssel, s pedig az, hogy az amerikai bevándorlási hatóságok nem akarják engedni az embert. Miért nem? Hiszen annakidején azt Ígérték, hogy ha valaki nem találja itt jól magát, mindenkor díjtalanul visszaszállítják! Vagy már elfelejtették az illetékesek, hogy mit Ígértek? “Az Ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó!” Vagy talán félnek attól, hogy ezek a visszatértek megmondják odahaza a valóságot? Ha ők olyan jók, mint ahogy világgá kürtölik, akkor ne féljenek az ilyesmitől, hanem igenis vigyék haza azokat az embereket, akik haza akarnak térni és ne beszéljenek mellé a dolgoknak. Legyenek egyenesek és gerincesek ők is, olyanok legalább, mint akik azt mondják, hogy igenis, én csalódtam , Amerikában és vissza akarok térni! Hiszen, ha jól belegondolunk, akkor Amerikának csak haszna lehet belőle, mert igy kevesebb lesz a munkanélküli s azt a pénzt elkölthetik az “Explorer”-ekre; meg a Holdba való utazásukra. Én a figyelmébe ajánlom a tisztelt illetékes hatóságoknak, hogy hagyják visszatérni azokat, akik menni akarnak! Remélem, hogy meggondolják és engednek menni bennünket szülőhazánkba! További jó és eredményes munkát kívánok a t. szerkesztőségnek, s maradok üdvözlettel: Bilustyák Mihály, hazatérni vágyó ujamerikás 88gB3jg5aK$L « * tsfASBRSfsgBBHMaiigsagst jgjgiggKSgHB Kísérletek a kikirics-maggal Az őszi kikirics mérgező hatását már az ókorban ismerték. Érthető hát, hogy régóta kutatják, milyen hasznát vehetnék a gyógyításban. A XVIII. század második felében a kiki- rios gumóiból már orvosság készült a köszvény ellen. . Nagy lendületet adott a kikirics gyógyászati hasznosításának Lits és restin fölfedezése. Bebizonyították, hogy a kikirics colchicin nevű anyaga növényi és állati daganatokra egyaránt erősen hat. A csehszlovák F. Santavy az olomouci egyetem orvosveg vani intézetében tanulmányozta a különböző vidékeken termő kikiricsmagvak alkaloidjainak hatóanyagait, majd mbegkisérelte a colchicinhoz hasonló alkaloidok elkülönítését, tiszta előállítását. A kikirics egyes részeiből 21 féle alkaloidot sikerült kivonnia. Közülük a legnagyobb érdeklődést az úgynevezett F-anyag, más néven demecolcin keltette. Santavy munkáját 1948-ban siker koronázta, tisztán előállitőtta az F-anvagot, s rá két esztendőre vegyi összetételének tapasztalati kép- lrtéf is megállapította. Az F-anyag vegyileg kissé különbözik a colchicintől. Végül négy csehszlovák kutató, Uffer, Schindler, Reichstein és Santavy — mesterségesen is előállitőtta az F- anyagot. Német orvoskutatók fölvetették azt a gondolatot, hogy a demecolcin talán alkalmas a fehérvérűség kezelésére, és vizsgálni kezdték, hogy milyen hatással van másfajta betegségekre is, elsősorban rosszindulatú daganatokra. Kísérletekkel kimutatták ugyanis, hogy a colchicin és társai legnagyobb mennyiségben a májban és a léDben halmozódnak föl. De ha a szervezetben rosszindulatú daganat (például rák) keletkezik, a colchicmt a rákos sejt- és bélrendszer halmozza föl. A colchicin gyógyászati alkalmazásáról még nem vonhatunk le végső következtetést. Ehhez még sok további kutatás szükséges. Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szűk cégszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával Olvasóink hozzászólnak a köziigyekhex
