Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-12-11 / 50. szám
Thursday, Dec. 11, 1958 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Z Analízis a francia választásokról A szociáldemokraták árulása nemcsak a kommunistákat hagyta cserben, hanem saját vezetőik is elestek a parlamenti mandátumoktól. — Mendes France és a független baloldal is ennek köszönheti vereségét. — Az árulás nem fogja meg oldani a krízist A szélső jobboldal győzelme a francia választáson — egyes megfigyelők szerint — több, mint mire DeGaulle számitott vagy kívánt. Az uj párt, az UNR (Unió az uj Köztársaságért) előretörésében DeGaulle “törököt fogott”, vagyis fél attól, hogy nem lesz képes uralni a pártot, amely — bár az ő nevével űzte a választási kampányt — politikai felfogásában nem egységes és meg fogja nehezíteni DeGaulle célkitűzéseit. Amerikai politikusok attól tartanak, hogy az uj pártba tömörült. ultranacionalisták az Egyesült Államok külpolitikáját fogják kikezdeni, nagyobb szerepet fognak követelni Franciaországnak a NATO- ban, sőt, képesek lesznek arra is, hogy vezetőszerepet vállaljanak egy “harmadik irányzat” kiépítésében. Egyesek szerint DeGaulle azon vágya, hogy valamilyen megegyezést hozzon létre az al- gér kérdésben, szintén hajótörést fog szenvedni a nacionalisták szélsőséges makacsságán. Pártok Francia Kommunista Párt ........................ Szocialista Párt ............................................ Radikális csoportok .................................... Középpárii csoportok .................................. MRP—Kereszténydemokraták .................. UNR (Unió az uj köztársaságért)............ Függetlenek .................................................. Melyek a választás legjellemzőbb tényezői? A legszembetűnőbb az az égbekiáltó igazságtalanság, amely a mandátumok elosztásában nyilvánult meg: ezzel szorosan összefügg a jobboldali pártok előretörése, a baloldal veresége, a kommunista mandátumok mesterséges csökkentése. A VÁLASZTÁSI RENDSZER CSALÁRDSÁGÁNAK legfeltűnőbb vonása, hogy a kommunista pártnak, amely megkapta a szavazatok több mint 20 százalékát, mindössze tiz képviselője van. Ha az arányos képviselet demokratikus elve érvényesült volna, e pártnak hozzávetőlegesen 100 képviselője lenne; vagyis a kerületi választási rendszer magyarán szólva több mint 90 mandátu mot ellopott a kommunista párttól. A választási rendszer “jóvoltából” tehát magában Párizsban, ahol minden negyedik választó kommunista jelöltre szavazott, nincs kommunista képviselő! Azt a tényt, hogy a párizsi szavazók 24 százalékának egyáltalán nincs parlamenti képviselője, csak súlyosbítja, hogy országos viszonylatban az FKP-ra leadott szavazatok közül mindössze 209,731 van képviselve, vagyis a kommunista szavazatok túlnyomó többsége, több mint 3 és fél millió szavazat egyszerűen “elveszett”! Ugyanakkor a választási rendszer mesterségesen megnövelte a jobboldal, nevezetesen az UNR és a függetlenek képviseletét. Az összes szavazatok 2 százalékára volt szükség egy kommunista képviselő megválasztásához: ebben az arányban az UNR-nek csak 13 képviselője lenne —. az UNR mandátumainak száma viszont majd tizenötször több ennél: 189 képviselő! A Francia Kommunista Párt az első fordulóhoz képest egész sor kerületben megnövelte szavazatainak számát és szavazataránya 268 választókerületben jelentősen emelkedett. Mintegy 30 kommunista jelelt visszalépése miatt a pártra adott szavazatok abszolút száma összesítve némileg csökkent ugyan, de a párt szavazatainak arányszáma 18.9 százalékról 20.7-re nőtt. Ez annyit jelent, hogy a köztársaság sok hive, aki az első fordulóban nem kommunista jelöltre szavazott, most az FKP-t támogatta, hogy növelje az ellenzék erejét. A párt azokban a körzetekben, ahol megnövelte szavazatainak számát a második fordulóban, összesen több mint 4,260,000 szavazatot nyert. A BALOLDAL SORAINAK MEGBONTÁSA megteremtette keserű gyümölcsét. Az összefogáson alapuló ellenzéki politika perspektívájának hiánya a demokratikus baloldali csoportokra, a reakció kiszolgálása a szocialista pártra mért súlyos csapást. A baloldal parlamenti képviseletének felszámolására irányuló választási rendszer egyik következményeként, az úgynevezett “nem A jobboldal túlsúlya azt a nagy veszély is magában rejti egyes megfigyelők szerint, hogy a baloldal beolvadása úgy a komunista, mint a nem-kommunista baloldali pártokba, egységfrontot fog létrehozni. DeGaulle szeretett volna egy erős közép-bal csoportot kapni, amelyben a szocialista képviselők képezték volna a gerincet és e célból sok helyen segítette a szocialista párt kampányát. Az eredménnyel nincs megelégedve. Állítólag azzal se, hogy a kommunisták felett olyan aránytalan győzelmet aratott. A választás általában nyugodt légkörben zajlott le. A tartózkodók aránya elérte a 25 százalékot. A belügyminisztérium összefoglaló jelentése szerint az V. Köztársaság első parlamentjének összetétele — az algériai képviselők nélkül — a következő lesz: Szavazatok Százalék Mandátumok .......... 3,741,384 20.7 10 .......... 2,484,417 13.7 40 ........ 362,784 2.1 13 ........ 1,035,625 6 24 ........ 1,365,064 7.5 57 .......... 4,769,052 26.4 189 .......... 4,250,539 23.6 132 100 465 kommunista ellenzék”-nek egyetlen képviselője sem lesz: sem a haladó csoport, sem a baloldali és a független szocialistákat és a Mendes-France- féle radikálisokat tömörítő Demokratikus Erők Uniója nem hallathatja hangját a Bourbon- palotában. Ami ennek a ténynek politikai tartalmát illeti, világos, hogy a kommunistaellenesség és a tényleges ellenzékiség nem fér össze: az előbbi lehetetlenné teszi az utóbbit. “Az árulás nem fizetödik ki” — Írja a Huma- nité a szocialista párt vereségével kapcsolatban. Guy Mollet arra számitott, hogy legalább 120 mandátumot szerez. Ehelyett a szocialista pártnak csak 40 mandátum jutott. A szocialista párt, amely az első fordulóban szavazatokat vesztett, most újabb szavazatveszteséget könyvelhet el: arányszáma 15 százalékról 13 százalékra csökkent. A szocialista vezetők politikájának eredményeként a párt 55 mandátumot vesztett. Hiába csatlakozott a gaulléistákhoz, elvesztette képviselői mandátumát például Lacoste, volt algériai miniszter. Jules Mo'ch, volt belügyminiszter, Pineau vol. külügyminiszter, Defterre marseille-i polgár- mester. Maga Guy Mollet is alig mentette meg arrasi mandátumát: a szocialista párt főtitkárát inkább az UNR jelöltjeként választották meg, mint saját pártjának szavazataival. Az UNR ugyanis nem állított Guy Mollet-nak ellenjelöltet, sőt felszólította híveit: szavazzanak Mollet-ra. A szocialista jelöltek magatartása több helyütt nyíltan a reakció malmára hajtotta a vizet. Néhány kerületben szocialistát választottak meg a jobboldal egyesitett szavazataival, ennél több esetben viszont a szocialista jelölt visszalépése tette lehetővé a reakció sikerét: az utóbbira szolgáltatott példát Montreuil-Rosny, ahol áz UNR jelöltje a szocialista szavazatok segítségével ütőt te el a mandátumától Duclost, az FKP titkárát. A jobbold'al előretöréséből, a gaulleista hullámból. a választási rendszerből a legtöbb hasznot Soustelle uj degaulleista pártja húzta, amelyet a milliárdosok sajtója és a hivatalos rádiópropaganda is leginkább támogatott. Az UNR tőkét kovácsolt DeGaulle tábornok személyes tekintélyéből, a tömegek politikaváltoztatást sürgető vágyából, a régi vezetők népszerűtlenségéből. A táborpok azt mondta ugyan, hogy egyetlen párt sem hivatkozhat rá, az UNR plakátjai mégis óriási betűkkel hirdették,'hogy ez a párt DeGaulle leghívebb követője. Az UNR a “régi rendszer” képviselőivel szemben a “megújhodást” hirdette: ez a jelszó ragadta meg leginkább a tömegeket. Az UNR-ben számos kalandorpolitikns van. Ezt a burzsoá sajtó is elismeri. A lapok szerint egyfelől “az UNR-szökőár”, másfelől a szocialisták váratlan pozicióvesztesége magát DeGaulle-t is nyugtalanítja, mert a kormánykoalícióban felborítja az egyensúlyt és megnehezíti a tábornok “döntőbírói” szerepét. . . Mindenesetre tény, hogy a parlamentben az UNR-nek és a másik nagy jobboldali csoportnak, a Pinay-féle függetleneknek együtt abszolút többsége lesz. Az UNR nemcsak a szélső jobboldal “ultráit”, a május 13-i puccs embereit, a volt petainistákat és a levitéz- lett poujadeistákat tömöritette az uj ‘'gaulleista” pártba, hanem magához szippantotta a felbomlott radikális párt szavazóinak nagy részét is. A radikális és a velük rokon csoportok (például az UDSR) gyakorlatilag eltűntek a politikai színpadról. 1956-ban még 15 százalékot, most pedig csak valamivel több mint 1 százalékot képviselnek. ★ A Francia Szocialista Párt rendkívüli kongresszusa dec. 4-én ült össze a Párizs melletti Is- sy-les-Moulineaux-ban. A kongresszuson Gazier volt miniszter felszólalásában hangoztatta nyugtalanságát a jobboldal előretörése miatt, a fasizmus előfutárait látja az uj nemzetgyűlésbe bekerült jobboldali képviselők között. Elszánt és erőteljes ellenzéki magatartást követelt a szocialista párttól. Javasolta, hogy két hónapon belül uj szocialista pártkongresszust hívjanak össze, a- melvnek feladata alapos “lelkiismeretvizsgálat” és a párt programjának megállapítása legyen. Guy Mollet, a párt főtitkára, DeGaulle államminisztere felszólalásában kijelentette, nem lehet róla szó, hogy a szocialista miniszterek kilépjenek a jelenlegi kormányból, mert ez azt bizonyítaná, hogy DeGaulle-t azonosítják az Unió, az Uj Köztársaságért párttal. Mollet kijelentette: a párt nem állít ellenjelöltet DeGaulle-nak, ha a tábornok jelölteti magát a köztársasági elnöki tisztségre.. Tanguy-Prigent volt miniszter csatlakozott Gazier javaslatához és uj pártkongresszus összehívását sürgette. A demokrácia és a köztársasági gondolat franciaországi vereségének egyik okát Tanguy-Prigent abban látja, hogy május 13 óta a szocialista párt hátat fordított kötelességének és küldetésének. Nord megye nagy szocialista pártszervezetének vezetője Augustin Laurent kijelentette a jövőt illetően: “A jövő, ha nem is sötét, de legalábbis fenyegető...” Pacifista isikési böjtje a börtönben Rév. Maurice F. McCrackin, a Cincinnati-i Szt Barnabás templom lelkésze és a Findlay Streeti Neighborhood House igazgatója, a Hamilton County börtönben van tiszteletlenség vádjával. McCrackin már régebben megtagadta a szövetségi adó fizetését azzal a megokolással, hogy annak nagyrészét háborús célokra fordítják. Még szeptemberben beidézték az adóügyi bíróságra, s mivel az idézést nem vette figyelembe, erőszakkal vitték oda. Majd a nagyesküdtszék perbe fogta és nov. 14-re beidézték a szövetségi kerületi bíróság elé. Minthogy ezt az idézést sem vette figyelembe, ismét erőszakkal cipelték a bíró elé, akinek tudtára adta, hogy miért nem hajlandó a bírósági eljárást elismerni. A biró börtönbe vetette s ugyan akkor elrendelte McCrackin elméjének kivizsgálását. A vizsgálat megállapította, hogy McCrackin teljesen tudatában van tetteinek, mire a biró 6 nap múltán szabadonbocsátotta. November 24-én ismét beidézték, amit ugyancsak nem vett figyelembe. Ekkor tolókocsin, erőszakkal vitték a biró elé, aki arra utasította Mc Crackint, hogy jelentse be ellenvetését, vagy ismét börtönbe vetik. McCrackin kijelentette, hogy habár nem akar tiszteletlen lenni, mégsem vehet részt az eljárásban. A biró ismét börtönbe vetette és a bátorlelkü McCrackin ott van még ma is. A börtönből nyilatkozatot adott ki. mely szerint “böjtöl és imádkozik, hogy a kormány harrvia abba a háborúra és a világ elpusztítására való örült készülődését és ugyanakkor tartsa tiszteletben azoknak a lelkiismeretét, akik nem támogathatják ezeket a szörnyű gonoszságokat. A háború bűn, amiben mindannyian egyformán bűnösök vagyunk. Azért imádkozom, hogy megbáoiuk bűneinket és együtt mehessünk a békés világ felé.” OLVASSA A MAGYAR SZÓT? SZEREZZEN MÉG EGá OLVADÓT*. J
