Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-12-04 / 49. szám
*^e(/e/efc arjse-z/CeJttóA Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával A betegség ára Tisztelt Szerkesztőség! Az orvosi és kórházi kérdés állandó problémája nemcsak a nincstelen munkásnak Amerikában, hanem annak is, akinek sikerült némi tőkét félretenni betegség esetére. A nincsteleneknek nem jut orvosra, kórházra és emiatt sokan sem saját- magúkat, sem családtagjaikat nem orvosoltatják. Akinek pedig van valamennyi kitartása, az egy hosszabb betegség után koldusként várhatja a halált. Régen hangoztatják már a haladószellemü polgárok, hogy ezeken az állapotokon változtatni kell. Évekkel ezelőtt volt egy törvényjavaslat erre vonatkozóan, de a milliomos orvosok nyomására valahol fiókba dugták “pihenni”. Sem a milliós tagsággal rendelkező szakszervezetek, sem más szervezetek nem követelik, legfeljebb néha törülik álnokul könnyeiket. Sajnos saját tapasztalataim alapján irhatok erről a kérdésről, de megállapíthatom, hogy ezeket a tragikus körülményeket csak egy Upton Sinclair, vagy hozzá hasonló tehetséges iró tudná kellőképpen ecsetelni. Feleségemre hat hétig kellett felügyelni, amig sajnos a kérlelhetetlen halál elragadta közülünk. Ez idő legnagyobb részét kórházi ágya mellett töltöttem; sokszor már majdnem oda jutottam magam is, hogy ágynak dőljek. Láthattam azt a lelki szenvedést, amin a beteg és hozzátartozói átesnek. A beszédtéma nem a betegség, hanem a kézhez kapott számlák körül forog. Képzeljük el, milyen lehetőség van ott a gyógyulásra, ahol remegő szívvel tárgyalja a család, a nyugalomra vágyó beteggel együtt, a fedezetlen számlákat. A kétágyas szobában, ahol feleségem feküdt, a hat hét alatt legalább heten voltak, akik közül néhány meghalt, mások pedig a szó szoros értelmében félgyógyultan szöktek meg. Ezek a betegek ottlétük alatt megismerték az élet tragikus oldalát, mint adósságok, elhanyagoltság és a sokatmondó kisirt szemek. Egy reggel behoztak a szobába egy 14 év körüli leánvt. orvosi megfigyelésre. A látogatási időben eljöttek a szülők. Az apa erősen felfigyelt a “modern” berendezésre, mint televízió, telefon, privát mosdó, stb. Sejtette mindjárt, hogy ennek igen borsos ára lehet. Amikor feleségem kesergő beszéde elárulta, hogy magyarok vagyunk, azonnal bemutatkozott és megkérdezte, hogy mit is számítanak a szobáért egy napra ? Hangsúly nélkül megmondtam, hogy 22 dollárt számit a kórház az ágyért, függetlenül az orvosi szolgálattól, orvosságtól, stb. Magyar DP-s volt az illető, s mikor ezt meghallotta, majdnem összeesett rémületében s csak ezt mondta: “Kérem, ezt nem lehet kibírni, ettől koldussá lesz az ember. Hiszen ebben a tekintetben még Magyarországon is jobb viszonyok vannak!” Azonnal kiadta az utasítást, hogy össze kell pakolni mindent, mert elviszik leányukat a kórházból. Nejében felébredt az anyai aggodalom, hivatkozott gyermeke egészségére, de az apa kérlelhetetlen volt. “Koldussá még sem tehetjük magunkat” — mondta a feleségének, majd felkapta a becsomagolt kézitáskát, s felöltözött leányának, feleségének parancsolólag azt mondta: “Gyerünk!” Nem tudom, hogy a pénztárnál miként intézte el az ügyet. Erről a kérdésről nem lehet eleget beszélni, s mert talán kellemetlenséggel járhatna, igy nem nevezem meg történetem színhelyét. De ugyanez ezernyi más helyen is megtörténik, szerte az országban. Siralmas dolog az, amikor az orvostudomány házából, a kórházból menekvésszerüen távozik a beteg, s még attól is fél, hogy nem fog- ják-e feltartóztatni a számlák kifizetése miatt, ami szintén nem tartozik a ritkaságok közé. Az úgynevezett “Blue Cross” biztosítás (kórházi biztosítás) sem véd meg a tönkremenéstől, habár némileg segít. Csak egy bizonyos ideig fizeti a kórházat. A vérátömlesztés, altatás, operálás, orvosság, súlyos esetekben külön ápolónő — ez mind olyasmi, ami sietteti a koldusbotra jutást. Sajnos még a leglelkiismeretesebb orvosi kezelés sem tudta feleségem életét megmenteni. S bár volt kórházi biztosításom, a sok kiadás mégis alapjában megrázta a kis viskót a fejem felett. S az élet utolsó állomásánál — ha fenn akarja az ember a nívót tartani — jön még csak az igazi kifosztás. Ezt a kérdést nem lehet azzal a magyarázattal megközelíteni, hogy a kórházak fenntartása igen költséges dolog. Egyedül a teljesen államosított egészségügyi biztosítás tudná a kérdést megoldani. Minden más megoldás csupán félrevezetés. A legtöbb országban ezt a kérdést már megoldották, hogy ne beszéljünk a népi demokratikus államokról. A gazdag Egyesült Államok könnyen megoldhatná ezt a kérdést, hogyha a “ha” nem volna. Holott ez a probléma pánikszerű félelemben tartja az embereket, mert mindig ott van a nagy kérdőjel: mi lesz, ha megbetegszem? Azok, akik az ellentéteket építik, jobb lenne, ha idejüket és befolyásukat ennek az áldatlan helyzetnek a megoldására fordítanák. Papjaink, akik szorgalmasan megjelennek feladni az utolsó kenetet, jól tennék, ha segítenének letörölni a könnyeket a szenvedő emberek arcáról. Ez lesz csak az igazi földi “mennybemenetel”. Vass Károly Felszólal egy fenntartó gárdista Tisztelt Szerkesztőség! Amikor vagy két hónappal ezelőtt egy felhívás jelent meg, hogy alakítsuk meg a 200-tagu fenntartó gárdát, én havi $2 hozzájárulással jelentkeztem. Ezt azért is tettem, mert a detroiti lapkonferencián Rev. Gross azzal zárta szavait, hogy azok a munkástársak, akik bizonyos okoknál fogva nem tudtak a konferencián megjelenni, ha itt lennének, egymást megelőzve sietnének a gyűjtő asztalhoz, hogy a gyűjtött összeget nagyobbá tegyék. Én nem vágyok hive annak, hogy elegendő, ha holnap küldök be egy nagyobb összeget, mert az, ügyvezető bizottságnak ma kell a pénz és nem holnap. Ha az ügyvezetőség tudja, hogy ebben a hónapban 400 dollárra számíthat, minden utánjárás nélkül, akkor könnyebb a helyzete. Ezért arra kérem a munkástársaimat, hogy küldjék be a november és 'december havára szóló fenntartó gárda hozzájárulásukat. Fel a munkára és tegyük lehetővé, hogy a $400 bejöjjön a fenntartó gárdától. T. A., New Jersey mVWWWWMMWWWWWMWWWWMW OLVASSA A MAGYAR SZÓT? SZEREZZEN MÉG EGY OLVASÓT! RÖVIDEN HANZFLKA és ZllvMUND csehszlovák utazók decemoer 31-én indulnak el második nagy útjukra, ezúttal Ázsiába és az Ázsiát környező szigetvilágra. Csaknem öt évig tartó ütjük megkezdése előtt a csehszlovák üzemek dolgozóinak kérésére, ellátogatnak az ország legnagyobb üzemeibe, gyáraiba és beszámolnak ütjük célkitűzéseiről. ★ UJ PARKRENDELET látott napvilágot Párizsban. Eszerint a francia parkokban tilos kórusban énekelni, a patakokban mosni, kártyázni és a hattyúkat etetni. Sportkosztümöt a parkok látogatói csak akkor viselhetnek, ha ténylegesen sportolnak. És végül, a gyermekek játékába a felnőttek nem kapcsolódhatnak be. • FOKOZATOSAN kiépül a budapesti házegész- ségőri hálózat. A lakóbizottságok 10 százaléka mellett már működik házegészségőr. Decemberben ankétra hívják össze az egészségügy társadalmi munkásait. ★ BRNO KÖZELÉBEN üzembe helyezték Csehszlovákin negyedik televíziós adóállomását. Még további öt adó építését tervezik, s ezek segítségével már egész Csehszlovákia területén vehetik majd az országos adásokat és az Eurovizió adását is. ★ FUC'SON kinai város nyomdájában használták első ízben azt az újfajta nyomdai betűt, amelyet kinai mérnökök készítettek műanyagból. Előállítási költsége fele az óloménak, súlya pedig mindössze egytizede. Használata teljesen kizárja a nyomdászokat állandóan fenyegető ólommérgezé- ses megbetegedéseket. • 1130 MÁZSA szárított, 290 mázsa előtartósi- tott gombát értékesített ebben az éviién a külföldi piacokon az Erdei Termékeket Feldolgozó és Értékesítő Vállalat. ★ AZ ANGOL textilgyárosok közvéleménykutatásának “különös” eredménye: a legjobban öltözött férfiak az angol politikusok. Az újságírók a huszadik helyen állanak a ranglistán és a szállítómunkások utolsó helyen. Érdekes! Vajon miért ? • IIJ ÁRVÍZVÉDELMI FALAT építenek a Dunán Mohács alatt. Tavaly 230, az idén pedig 540 méteres szakasz készült el. Az uj gát 50 cm-rel magasabb a réginél és 70 centiméterrel haladja meg az 1956-os dunai vizszintet. ★ LONDONBAN decemberben kiállítás nyílik orosz es szovjet képzőművészek munkáiból. Mintegy 300 festményt mutatnak be, köztük az oi’osz képzőművészek legrégibb alkotásait. 1959 első felében pedig a Szovjetunióban nagyszabású kiállítást rendeznek az angol képzőművészet alkotásaiból. Tháliának épít hajlékot Székesfehérvár. Tháliának. akit lS44-ben kilakoltatott a háború. Bomba találta a Vörösmarty Színházat, amelyben 1873-től annyi nagy magyar színésznek tapsolt a város. Olvasóink i; hozzászólnak a közügyekhez *