Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-12-04 / 49. szám
Thursday, December 4, 1958 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9 Elmélkedés a lélektanról A századforduló elején egy bécsi kávéház törzsasztalánál született meg a modern orvostudomány gyermeke: a lélektan. Itt szoktak összejönni egy kis tere-ferére a leghíresebb professzorok közül Freud, Joung, Adler, Neuer és mások és itt kezdtek együttesen kutatni és botorkálni az emberi lélek labirintusaiban. A nagyok között abban az időben és azután is Freud Zsigmond volt a legnagyobb, legnépszerűbb és Adlernak volt a legkevesebb követője, bár ötven év múltán neki adnak igazat olyan esetekben, melyeket csak ennyi idő távlatából tudnak bizonyítani. Együttesen azonban valamennyien hozzájárultak egy- egy színes mozaik-kockával az emberi érzelem lelkivilágának kivizsgálásához és gyógyításának lehetőségeihez. Dr. Adlert tartották a legemberibbnek, mert kutatásai során is megtartotta humorérzékét és magatartását legjobban jellemzi az a kis epizód, amikor azt újságolták neki, hogy együk jó ismerősük, — aki egyben tanulmány anyag is volt, mert nála megátalkodottabb önzőt abban az időben nem ismertek, — megnősült. Dr. Adler nyomban azt kérdezte: “Vajon kit vett feleségül?” Dr. Freud és Dr.'Adler abban különböztek egymástól, hogy mig az előbbi csupán a lelki megnyilvánulásokra összpontosította figyelmét, addig az utóbbi a betegség diagnózisánál megkövetelte az “egész” ember megvizsgálását, úgy testileg, mint lelkileg, mivel szerinte nagyon fontos volt, hogy milyen befolyással van egyik a másikra. Ezt látszanak bizonyítani a néhány héttel ezelőtt nyilvánosságra hozott összegezett jegyzetek is, melyeket lélekbúvárok gyűjtöttek évtizedek során. Ezekből most már hivatalosan is meg- állapitották a komoly betegségben szenvedőknél azt az összefüggést, ami személyes tragédiák következtében visszaesésre kényszeríti a gyógyulás utján lévő beteget. Az egyik páciens, aki szívbajával a teljes gyógyulás utján volt megtudta, hogy a fia beállt katonának, — órák alatt rosszul lett és néhány nap múlva meghalt. Beteg anyák, amikor tudomásukra jutott, hogy leányaik férjhez mennek és elhagyják a házat, szintén visszaestek a gyógyulásban. A cukorbetegségben szenvedőknél megfigyelték, hogy a vér cukortartalma nemcsak emelkedik, hanem egyik-másik alélt- ságba esik, ha számára megoldhatatlan problémával áll szemben. Dr. Adler 50 évvel ezelőtt felismerte ezeket a jelenségeket. Akkoriban azonban nem fogadták el tőle, mert talán nem volt túl erőszakos feltevéseinek bizonyításában, ami azzal is magyarázható, hogy a saját gyengeségeit is bármikor készséggel elismerte. Egy alkalommal például ajánló levelet adott egy fiatal embernek, akinek egyéni karakterét komoly vizsgálat tárgyává tette. Mikor azután a fiatalember meglopta gazdáját, természetesen őt okozták a hibás karakter-diagnózisért és az ajánló levél megírásáért. Dr. Adler erre azt válaszolta, hogy “neki is jogában van tévedéseket csinálni, mint bárki másnak.” Amikor pedig vallási nézeteiről kértek tőle komoly véleményt, a következőket mondotta: “Közülünk a legjobbak is bűnbánók lesznek a halálos ágyon." ő volt megalapitója az “Egyéni Lélektan” alapjából induló vizsgálatoknak, s midőn erre vonatkozó bővebb magyarázatot kérdek kortársai, igy felelt: “Ez egy kosár kevert gyümölcshöz hasonlítható, melvet a iárda szélére helyezünk és az arrajárók közül bárki azt veheti ki belőle, amelyiket a legjobban szereti, vagy amelyik megegyezik ízlésével.” A politikához semmi .érzéke sem volt és még akkor sem ismerte fel a horogkeresztes veszedelmet, amidőn ezek már Bécs utcáin verekedtek. Amikor egyik barátja kétségbeesve mutatta neki az ordítozó tömeget, csupán azt a szelíden bölcs megjegyzést tette: “Elvekért harcolni mindig könnyebb, mint azokat betartani". Dr. Freud és Adler között a barátság évtizedekig nem volt az, aminek lenni kellett volna, mert Freud féltékeny volt ifjúkori barátjára, mivel ő a saját maga által alapított lélektani törvényekkel kívánta megszerezni a halhatatlanságot. Ez azonban csak részben sikerült, mivel Adler feltevései mind nagyobb terjedelemben bizonyíthatók gyakorlatilag. Dr. Freud minden vonalon a tudományosságot kereste, mig riválisa a Eörsi Béla: Akik a földi paradicsomban nyomorognak Ha valakinek Európában azt mondanánk, hogy 10 millió család nyomorog az Egyesült Államokban, azt hinné, hogy nem mondunk igazat, sőt kommunista propagandának tartaná azt. Holott a hivatalos amerikai statisztika ezt mutatja. Akiknek-évi $2,000 jövedelmük, vagy ennél kevesebb van (vagyis heti $38.00), azok az Egyesült Államokban már nyomorognak. Az egyik szenátusi bizottság próbálta megállapítani, miként él itt a szegény ember és családja és arra a tapasztalatra jött, hogy az ilyen családok táplálkozásából majdnem teljesen hiányzik a hús és a gyümölcs, s főként keményítőket tartalmazó ételeket fogyasztanak. A dohányzásra alig jut, s tejet — csak a csecsemők kapnak. Egynapos, régi kenyeret vásárolnak, másoktól levetett ruhákban járnak és igen zsúfolt, egészségtelen lakásokban laknak. Az eredmény: betegség, tudatlanság, bűnözés, kulturszegénység, a tehetségek elpazar- lása és az élettartam megröviditése. Ugyanakkor 12 és félmillió családnak évi $5000, vagy ezen felüli jövedelme van és ez a réteg a nemzet jövedelmének kb. felét élvezi. Azt mondják, hogy a nemzet jövedelme rendkívüli mértékben emelkedett az 1935—36-os évek és az 1947— 48-as évek között. De kik azok, akik ezt a nagy jövedelem-emelkedést élvezik? A 69 billió jövedelem-emelkedésből a szegény embernek csak 4 százalék (minden $100-ból csak $4) jutott, a kis jövedelemmel rendelkezők csak 20 százalékot kaptak abból, viszont a gazdag, felső réteg 36 százalékát élvezte ennek az emelkedésnek. Vegyük pl. azt a gazdasági elnyomást, amiben a résztermelők és szezonmunkások részesülnek. Vagy a társadalmi elnyomást, ami a négereknek, portorikóiaknak, s más kisebbségeknek kijár, akiket a jobban fizető munkából teljesen kizárnak. Vagy vegyük a 40 éven felülieket, akiket a gazdasági élet másodrangu munkásokká ala- csonyit, vagy a rokkantakat, akiknek nem adnak munkalehetőséget. Természetesen a szegénysorsuak könnyebben elviselnék helyzetüket, ha általánosságban nehezebb lenne az élet, vagy valamilyen eél érdekében az egész nemzet nélkülözne, mint pl. a Szovjetunióban láttuk nehéziparuk felépítése idején. De az amerikai szegényeknek nincs reményük helyzetük lényeges javulására; az amerikai nyomor reménytelen, céltalan. Ugyanakkor pl. 1949-ben az országban 37 millió dollárt költöttek ló- és kutyaversenyekre ; 233 millió dollárt lóverseny-fogadásokra; 8 és félmillió dollárt szeszes italokra; félbillió dollárt taxikra; 22 billió dollárt ruhákra és ékszerekre. A részvénytársaságok jövedelme pedig 1945— 1955 között átlagban 34 billió dollár volt; ennek felét befizették adókba, amely összegnek nagyrészét azután visszakapták hadimegrendelések alakjában. Nehéz szegény embernek lenni — szegény országban, de még sokkal nehezebb ott, ahol a jólét, pazarlás mindenütt nyilvánvaló. Nehéz gyalogolni olyan országúton, ahol fényes autók repülnek el az ember mellett, ha ugyan el nem gázolják ; nehéz ócska ruhában járni egy fiatal lánynak, amikor a kirakatok $500-os ruhákat mutogatnak és a mozik vásznain kápráztató gazdag életet vetítenek. Nehéz a kastély árnyékában — nyomorogni. »««WWHVmUHUVWUHHUmiWmtHVUH' megállapítások igazát, mert szerinte a test egészsége s betegsége természetes folvamat, mig a lélek betegségének okozója; a gyávaság! Ami egyszerű szavakkal kifejezve annyit jelent, hogy mindaddig, amig az ember képes a saját magáról alkotott véleményét megcserélni, — feltétlenül képes lesz viselkedésében változást eszközölni, vagy azon javítani. Ötven esztendő múltán szinte nanonta olvashatunk egy-egy komoly felfedezésről, amely Dr. Adler lélektanára alapozottan, szellemi és fizikai gyógyulást hoz embertársainknak. Sajnos azonban az orvosi kezelés eme formája csak kivételes vagy gazdag embereknél alkalmazható, mivel az átlag halandó nem bírja el a költségeket. Ezen szomorú megállapítás ellenére is nem árt tudni a modern orvostudomány lehetőségeiről, mivel egyszer csak eljön az az idő,' amikor az ember gyógyulását nem az erszénye határozza meg. A JEHOVA TANÚJA l Hát igy állunk a világ sorsával. Ez a huszonkét éves lány megjósolja, mikor “jövend Jehova országa”, amikoris “tökéletessé lesz téve a föld növényzete, amely már tartalmaz mérgező anyagot,hogy tőle elégjen az emberi szervezet és lészen örökké ifjú az ember. ..” Nos, ez kisé bonyolult, de mindegy: a lány azt mondja igy lesz. — És ezt én meg is érem. Lehet, hogy én már meg sem halok. Mert a hetedik világhatalom éppen1 most omlik össze, utána következik a nyolcadik — igy ir erről Máté evangélista —, de a nyolcadik csak egyetlen óráig él és utána már Jehova országa következik és. . .. Beszél. .. beszél.. . idéz a bibliából,furcsa, fel- lengős ősi misztikum tölti meg a szoba levegőjét. Kinyitom az ablakot, szemerkél az őszi eső, csinos diáklányok hangoskodnak csoportosan az utcán, az autóoszlopok morajlása és sötétbarna füstje tolakszik fel a bérházak emeletes homlokzatára. Él, lüktet a város, él a mának s a holnapnak: az emberek dolgoznak, esznek, öltözködnek, politizálnak, beülnek/a moziba, vásárolnak, újságot olvasnak, gyüléseznek, bánkódnak és nevetnek, megszületnek és meghalnak, házasságot kötnek és boldogok vagy nem boldogok. Ebben a szobában pedig egy huszonkét éves lány — valósággal extázisba esve — fanatikus tanokat hirdet, elszakadva teljesen a külvilág reális talajától. Az asztalon folyóiratok, kis bros- surák, penészillatu, sárgult lapok, gyűröttek. Egyiknek cime: “őrtorony”. Találomra belelapo- zok, az egyik bekezdés igy szól: “Miért nincs béke? Nem emberi kezek által, hanem Isten mindenhatósága által van letéve a világegyetemben való nyugalom alapja...” Tehát a békét nem az emberiség, hanem a. Mindenható teremti meg, majd egyszer, ha eljön Jehova országa. Ilm. Megnézem az “őrtorony” című lap impressziu- már; “Waten Tower Bible and Tract Society 117 Adams Street, Brooklyn 1, N. Y.” aem/va .anui” szekta még 1946. augusztus 10-én egy “világot átfogó” kongresszust tartott. Clevelandban, A sportstádiont mintegy 67 ezer ember töltötte meg. A “Jehova tanúi” előtt a Watch Tower Bible and Tract Society elnöke kihirdette a kongresszus határozatát is, amelynek utolsó pontja igy szól: “...Az embereket szüntelenül Jehova Isten és egész igéjéhez utasítjuk oly módon, hogy a bibliai nevelő munkánkat nyilvánosán és házról-házra folytatjuk...” A határozat eme pontját is aztán igyekeznek hűen végrehajtani a “Jehova tanúi”. Egy másik ifjúmunkással is beszélgetek errőlb a szektáról, ő is buzgóan hisz. — Olvasol valamit? . —- Bio]iát,az jó. — Színház, mozi, érdekel? £ — Nem érdekel! No hiszen! — Táncolni jársz? —Nem. Nem is tudok. — És a lányok? Tizennyolc éves vagy elvégre.— Elpirul. — Csak ha hittestvér. Akkor is bibliáról beszélgetünk ... Menthetetlen. A világ eseményeiről mit tudsz? — Majd eHön -Jehova országa. Az lesz nagy esemény — feleli egykedvűen és néz, bámul, ne^n, is néz, hanem csak nyitva van a szeme, elmereng. — A pioneer, a szuptnvik, amit kilőttünk meg' az oroszok kilőttek, erről sem tudsz? — De igen. Csak hogy... Most töpreng, valami sántít a kérdésben, mert Jehova ugye mégiscsak ellene van ilyesminek, hogy az ember bátorságot vesz magának arra, hogy a világmindenség “örök” rendjét megboly-- gassa... Viszont erre vonatkozó visszavágó érvet a fiatal fiú nem olvasott az őrtoronyban, igy aztán nehéz most a válasz. — Ha a Holdban élnek emberek, akkor Jehova gondoskodik majd róluk is. — Akkor miért nem Jehovát küldtétek hozzám magatok helyett uj “Jehova tanút” szerezni? R. D.54 NÉGYTENGELYES, tehát nagy befogadóképességű vasúti személykocsi épült a Dunakeszi Járómüjavitóban, amelyeket forgalomba is állítottak. December végéig összesen hetvenet gyártanak, i jövő évben ebből a kocsitipusból 110 készül. A * A A A A, A A A A A A A A, A. A, OLVASÁS KÖZBEN , "t t ▼ ▼ írja: Márky István r"r-«r ▼ s
