Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-12-04 / 49. szám

SHERMAN UMS ÉS A KAIMSMTI «WíuiéK

Chicagóban, a First National Bank igazgató- sági gyűlésén az egyik hivatalnok a következő közfeltünést keltő ajánlatot tette: “Azt ajánlom, hogy ez a bank küldjön ki levelet minden ügyfélnek, amiben magyarázza meg, hogy miért nem küldünk ki az idén karácsonyi kártyát.”

Bármily furcsán hangzik, de valóságos tényként említik, hogy számos nagyvállalat átvizsgálásnak veti alá régi szokását, hogy ajándékkal, ingyen ebéddel és hasonló módon igyekezett bíi- rátokat és üzletfeleket szerezni. Két okkal magyarázzák meg ezt az uj irányt: az egyik az üzleti pangás, a másik a washingtoni botrány, amit Bemard Goldfine milliomos gyáros által Sherman Adamsnak, az elnöki titkárnak adott ajándékok hoztak létre.

Nagyjából a korporációk elhatározták, hogy a jövőben nem lesznek olyan bőkezűek. A Wall Street Journal riporterei 80 nagy társaság vezetőivel beszéltek és úgy találták, hogy több, mint egyharmada az idén csökkenteni fogja szokásos karácsonyi kiadásait. Sokan nem csinálnak változást és csak kettő határozta el, hogy kibővíti ezt a kiadási tételt.

De nemcsak ebben lesz csökkentés. Többségük elhatározta, hogy a jövő évben minden téren csökkenteni fogják az ajándékozást és a szívességeket, pedig 1959-ben jobb üzleti évre számítanak. Aggódnak ugyan, hogy mindez milyen hatással lesz a karácsonyi üdvözlethez, ajándékhoz szokott üzletfelekre. A chicagói bank pl. rájött arra, hogy a spórolást sem hozhatja kifogásnak, hiszen a levelek kiküldése, amely megmagyarázná, hogy miért nem küldenek karácsonyi üdvözletét, majdnem annyiba kerülne, mintha küldenének karácsonyi üdvözletét.

A korporációknál már régen meghonosodott az ajándékosztogatás. Igv édesgették magukhoz más társulatok utazóit, bevásárlóit. Persze ez nem volt soha egyéb, mint lekenyerezés, de mert mindnyájan gyakorolták, nyiltán is elfogadták az üzleti életben és elnevezték ajándéknak: a korporációk költségvetésében pedig évröl-évre növekvő üzleti kiadásként szerepelt. Azonkívül az erre költött összeget az adófizetésből is levonhatták. De jött a depresszió, amikor a költségek levágásának módjait keresték és amikor a munkásoktól többet nem tudtak elvenni; ekkor ezen a tételen akadt meg a szemük. Most azon törik a fejüket, hogyan tudnának ettől a legkevesebb kellemetlenséggel megszabadulni. Van, aki takarékossági kérdést csinál belőle, mások becsületbeli kérdést, mint a Western Electric Co., mely üzletfeleihez küldött levelében azt Írja az üzleti ajándékokról, hogy “nemcsak költséges, hanem illetlen is és kétséget kelt úgy az adakozó, mint az elfogadó becsületessége iránt.” (Csak hogy rájött.)

Az egyik nagy élelmiszer láncüzlet ügyfeleinek irt levelében arra kérte őket, hogy “ha az önök társulata tovább is folytatja a karácsonyi ajándék osztogatást. kéijük, szíveskedjenek bennünket kihagyni.”

Ám a legtöbben nagyon komplikáltnak találják az amerikai üzletmenet ezen rutinjának megváltoztatását, megárthat az üzletnek. Pedig óriási összegeket emészt fel. Az American Export Line, Inc. kb. 700 személynek fog az idén is ajándékot adni, kb. $5,000 értékben. Az egyik társulat, amikor bekebelezett egy kisebb céget, ugv találta, hogy az évente 30,000 dollárt költött karácsonyi ajándékokra. A N. Y. Central vasúttársaság 200,000 fali kalendáriumot küld ki évente, ami 33,000 dollárjába kerül.

Egy ezen a téren végzett kutatás azt mutatja, hogy az idén a nagyvállalatok ajándékra és jutalomra 28S millió dollárt fognak költeni. Ez az összeg négy százalékkal kevesebb, mint ameny- nvit tavaly költöttek erre a célra. Karácsonyon kívül, a jó összeköttetések kedvéért, még a születésnapokról is külön megemlékeznek egyes vállalatoknál. Vannak, akik az ajándékadást úgy tekintik.mint ami zavarba hozhat másokat és inkább megverni égeléssel tüntetik ki ügyfeleiket. Elviszik egy “night-clubba” és egy százdolláros bankjeggyel még saját maguknak is élvezetet vásárolnak.

Az ilyenfajta korrupció már olyan hatalmas arányokat öltött, hogy átlépi a törvényes határokat is. A vállalatok saját érdekükben indítottak kampányt ennek csökkentésére. Megbotránkozással, de valójában félelemmel beszélnek arról, hogy karácsonynak, a szeretet ünnepének

magasztos ihletét valósággal megrontotta az az érdekhajhászás, az üzlet és a kapzsiság éhes ördöge, amit az ajándékosztással annyira felépítő :tek. Félnek attól, hogy ezzel a kampányukkal ártani fognak annak a nép széles rétegeiben is felépített és az ő számukra nagy haszonnal járó karácsonyi bevásárlási iramnak, ami már karácsony előtt négy héttel kezdetét veszi. Ez az évszak, amikor az üzletek a legnagyobb forgalmat és a legtöbb profitot csinálják, amikor legjobban tudnak megszabadulni minden selejtes árutól, a műnk ás nép pedig megszabadul a kis megtakarított pénzétől. A karácsonyi ajándékad: s egyre inkább kötelező társadalmi jelenség lett.

Valóságos nagyüzlet lett a karácsonyi üdvözlő kártya ipar. Az egyszerű, meleg üdvözlet ma már nem járja, az üzletek tele vannak a legcifrább és legdrágább kivitelű üdvözlő lapokkal, amit a vásárló közönség kénytelen-kelletlenül megvásárol, mert nem maradhat el a szomszédjaiul, ismerősétől. Millió dollárokat költenek erre az országban, a postás heteken keresztül görnyedtél! cipeli az üdvözlő levelektől duzzadó tás- 1, .iát.

Mialatt a cikk megírásán elmélkedtem, megérlelődött bennem az az elhatározás, hogy a sok levél helyett ézidei karácsonyra összes magyar ismerőseimet és jóbarát a imat-a Magyar Szóban elhelyezett hirdetésben fogom üdvözölni és azon keresztül kívánok nekik kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog újévet. A megtakarított bélyegek árát is inkább a Magyar Szónak küldöm be a hirdetéssel együtt. j

W. R.

tx- miAUiA.» MijjmiiiMftK ijjijjtJL»ji»»»aj^iaiiiiMii»i»iA»»A«i » z ■ ■ n a ■ ft !■ j| Kjiaaa an.AJi.gj »im «f tflj ■ ■ i a a kjljulx

FÖLÜK Él SZERELEM A HYDE PAKKBAN

— ANGLIAI LÁTOGATÁS —

A Hyde Parkban délelőtt sétáló szerelmespá- íokkal, a hatalmas pázsitokon száguldozó gyermekekkel és keménykalapos, lovaglóruhába öltözött, méneiken lassan ügető dámákkal, urakkal találkoztunk, itt-ott pedig teljesen hasonló jelmezt viselő, 4—5 esztendős kislányokat, kisfiúkat láttunk, hosszú hajfürtjeik lágyan lobogtak vissza a szélben a cseppnyi keménykalapok alól. amint pónilovaikat megülték. Egy futó zápor nyomán fehér vizgyöngyök fénylettek a zöld leveleken, hamuszürke foltokat rajzoltak a ritka és rozsdás avarra: senkinek sem volt kedye elfoglalni a gyülekező helyekre kikészített nedves székeket, a magányos szónok jelöltek hiába várakoztak közönségre, hűvösen, irigyen és gyanakvón méregették egymást, s végül is eltávoztak.

Embergyüriik egy-egy szék körül

Estére megváltozott a kép. Embergyürük vettek körül egy-egy széket, amelyet emelvényként használt valamely modern Demosthenes. A hallgatóság köréből időnként közbeszólások hangzottak el, a szónok azonnal és rendszerint élénken és okosan visszavágott — a hangok átfolytak egyik embererdöből a másikba, s a határszéleken egyszerre két-három “világmegváltó” gondolatsor is összefolyt lármásan.

A legtöbb felszólaló ugyanis — amint tapasztaltam — nem kizárólag Nagy-Britanniát, hanem egy füst alatt az egész emberi társadalmat gyökerestül át akarta alakítani, meg akarta váltani.

— Az egyház örökkévaló! Minden ellenkező véleménnyel szemben: örökkévaló! — hirdette egy idősebb asszony a Catholic Evidence Guild megbízásából. Mellette türelmetlenül sétált fel és alá egy ősz hajú férfi, mélyen magába merülve, gondolatait rendezgetve, s szemmelláthatóan arra várakozva, hogy elfoglalhassa elődje helyét a széken. Időnként türelmetlen pillantást vetett birtokon belül versenytársa felé: “Az egyház örökkévaló, az lehet. De semmi szükség rá, hogy te ugyanaddig beszélj.” A szomszédban a London Avangelic Society küldötte arról igyekezett meggyőzni a körülállókat, hogy Jézus rövidesen teljes uralomra jut — azonban senki sem figyelt rá, mert közvetlen közelségében sokkal nagyobb hangerővel fejtette ki ugyanezt a gondolatot riválisa, aki ráadásul még vidám perceket is szerzett közönségének, minthogy időnként hörgött és gesztikulált is.

Női hiúság és atombomba

— A szociális rendszer rossz! — mennydörögte valamivel távolabb egy fura öltözetű férfiú, fekete öltönyben, fekete kürtőkalappal, piros ingben, zöld pulóverben. Csakúgy rengett a kecske- szakálla, miközben előadta javasolt reformjait, amelyeknek kidolgozását saját magának, Margaret hercegnőnek és Churőhillnek tulajdonította, e “kitűnő politikai hármasnak”: eszerint 50 éven alul mindenkinek dolgozni kell Angliában, 60 éven felül pedig mindenkinek nyugdijat kell kapnia.

“But not the Queen”

— A női hiúság és az atombomba viszi romlásba a világot — bizonygatta lelkesen (sőt kissé az eszelős rajongás határán) egy idősebb, baszk- sapkás férfiú; többen megtapsolták, amikor kijelentette, hogy az első atombomba felrobbantását Truman és Churchill neve fedezte. Robert O’CilItt is, ott is külön vitatkozó csoportok alakultuk ki. máshol vallásos szekták rögtönzött énekkarai zenditettek rá saját termésű zsoltárokra. A hobbyk, a rendörök tempós léptekkel jártak fel s alá, láthatóan ügyet sem vetettek a beszédekre:' itt a szónokok bármit mondhatnak, csak arra kell ügyelniük, hogy a királynő személyét meg ne sértsék. Ezért az a szónok, aki válogatás nélküli szidalmakkal illeti Anglia uralkodó köreit, esetleg az összes angolokat, sürgősen hozzáteszi mondanivalójához: “But not the Queen”, “Kivéve a királynőt”.

A mozaikok, amelyek a Hyde Park életének e néhány percéből összeálltak, mintha gunyiratot rajzolnának. Ez azonban nem az én hibám, hanem a pillanatnyi valóság fintora. Sokan figyelmeztettek már ott a helyszínen és magam is jól tudom, hogy a Hyde Parkban uralkodó gondolat- szabadságot nemritkán használják fel komoly éa - tiszteletreméltó célok érdekében is. Beszédet mondanak itt mindenféle politikai párt és árnyalat képviselői, közöttük kommunisták is. Azt hiszem, mindenütt a világon meg kell becsülnünk a demokrácia lehetőségeit — a Hyde Park pedig kétségtelenül közéjük tartozik.

E riportnak nem lehet feladata, hogy megkeresse a Hyde Park helyét az angol társadalmi és politikai rendszer, egészében. Londonban egy anekdotát hallottam: “Ha Hitler itt született volna, akkor a Hyde Parkban kezdte volna politikai pályafutását — és a Hyde Parkban fejezte volna be”. Úgy gondolom, e tréfa a valóságnál lényegesen nagyobb jelentőséget tulajdonit a park szabadságának — hiszen nem tudok róla, hogy Sir Oswald Mosleyt sikerült volna a liget bokrai közé száműzni. S arról sem tudok, hogy az angol nemzet egészét érintő bármelv lényeges változás a Hyde Parkból indult volna el.. .

Hölgyek, 10 shillingtől felfelé

Az viszont már nem a pillanat, hanem a környezet tréfája, hogy a Hyde Parkban a politika körül — mindenütt a szerelem virul Itt nemcsak a “legális” párokról kell említést tennünk, hanem sokkal inkább az illegális, alkalmi találkozásokról. Igazán nem lehet tudni, hogy bokor vagy prostituált akad-e több a parkban — de tény, hogy a lányok, akik a fák titokra csábit.ó homályában minduntalan megszólítják a férfiakat: minden fénytelen bokrot hajlandók átmeneti hálószobaként felhasználni, esténként tiz shillingért.

Azok a hölgyek, akik a park szélein, mondjuk a Park Lane-en sétálnak, kizárólag az autók tulajdonosait veszik célba (itt esténként — nappal is — rengeteg autó parkol; tulajdonosaik nem jutnak a város belsejében garázshoz, s az utat a Park Lane és munkahelyük között földalattin teszik meg). Ezek szelíd, kedves, szinte üzletszerű hangon kérdezik meg: “Would you like a nice time” — egy fontért hajlandók vendégeskedni a gépkocsiban — ha azonban kiderül, hogy nincs gépkocsi, akkor az üzlet sem jön létre. Azok a jó- modoru, házias külsejű, szerény és Ízléses eleganciával öltözött nők, akik néhány száz méterrel odább, mondjuk az előkelő Dorchester Hotel környékén álldogálva várják meg türelemmel, amig őket megszólítják: esténként két fontért mérik a szerelmet. A hobbyk ebbe éppoly kevéssé szólnak bele, mint a Hyde Park szónoklataiba...