Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-12-04 / 49. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, December 4, 1958 Szenegál független állam lett Angol kaland Ománban Szenegál, nyugat-afrikai francia gyannat, területi közgyűlésén elhatározta, hogy mint önkormányzattal rendelkező állam marad tovább tagja a francia tengerentúli közösségnek. Ez a harmadik francia gyarmat, amely a szeptemberi alkotmányszavazás óta erre a lépésre szánta magát. A másik kettő Madagaszkár és Szudán. Valószínű, hogy a többi 14 gyarmati ország is követni fogja a példát. A területi közgyűlés határozati javaslatot fogadott el, amely alkotmányos közgyűlésnek nyilvánította a gyülekezetét és megbízta egy alkotmány tervének kidolgozásával, köztársasági alapon. Azt is elhatározta, hogy hajlandó tagjává válni egy megalakítandó nyugatafrikai federáció- nak. Szenegál területe 80,600 négyzetmérföld, lakóinak száma több, mint 2 millió. Fővárosa Saint Louis; legnagyobb városa Dakar. Legfontosabb termése az amerikai mogyoró. Növekedőbe» Anglia kereskedelme a ÍJ fiai Népköztársasággal Anglia árukivitele a Népi Kínába az év első hónapjában $52,920,000 volt, az angol kereskedelmi kamara parlamenti titkára, John Rogers szerint. Ez 81 százalékkal több, mint az 1957-es kivitel és 116 százalékkal több, mint amennyit 1956 ugyanezen időszakában Angliából a Népi Kínába exportáltak. Ugyanez idő alatt $42,560,000 összegre rúgott a Népi Kínából Angliába vitt áruk értéke, ami 23 százalékos emelkedésnek felel meg 1957-el és 36 százalékos emelkedésnek 1956-al szemben. Idegen csapatok visszavonását követeli Marokkó királya, 5-ik Mohamed, a parlament megnyitásakor mondott beszédében megígérte, hogy a Marokkó területén levő amerikai támaszpontok és a francia és spanyol katonai csapatok eltávolítására fog törekedni. A három éve felszabadult ország népének még mindig egyik legnagyobb kívánsága megtisztítani az országot az idegen hatalmak jelenlététől. A király kijelentette, hogy nincs megelégedve az Egyesült Államok válaszával az öt amerikai katonai támaszpont beszüntetésére vonatkozó kérésére. Ebben az ügyben még 1957 májusában kezdtek tárgyalni. Az Egyesült Államok válaszában egy 7 éves időhalasztást kért a támaszpontok ügyében. Washingtonban Mohamed királyt úgy tekintik, mint nyugatbarátot, aki szívesen látja az Egyesült Államok működését az országban, úgy gazdasági, mint politikai szempontból. Az ottlevő amerikaiak évente 35 millió dolláx*t költenek el Marokkóban. A király tavaly volt itt látogatóban. FIGYELEM, OLVASÓK! NAGYON KÉRJÜK nézze meg a lap borítékján a neve felett található dátumot. Ha ez a dá- tuf 1958—12-nél, vagyis ez év dec.-nél korábbi az azt jelenti, hogy előfizetésével hátralékba)» van. Sajnos, jelenleg körülbelül 450 olyan olvasónk van, aki elmaradt lapja előfizetésével. Ha ön is ezek között volna, kérj ük, tegyen szívességet lapunknak és az alábbi szelvény felhasználásával tisztázza hátralékát, vagy legalább is annak egy részét, lehetőleg minél előbb. Lapunk megjelenése függ az ön gyors cselekedetétől! MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East lfith Street New York 3, N. Y. Tisztéit Kiadóhivatal! Megértettem felhívását. Tudom mit jelent egy munkáslapnak, ha sok a hátralékos, ezért most igyekszem egy részét letörleszteni. Csatolva küldök .................................dollárt. Név: .................t............................................ A “nizvai mezítlábasok” — igy nevezte gúnyosan több mint -egy esztendeje az angol gyarma- / tositók sajtója az ománi imám rosszul felfegyverzett, a sivatagi homokban cipő nélkül harcoló katonáit. S a civilizált szigetország urai szánakozó ajkbiggyesztéssel fogadták azt is, amikor a hazafiak kitűzték Ománban a nizvai vár bástyafokán az angolok ellen meghirdetett szent háború fekete zászlaját. Londonban bizonyára meg voltak győződve arrój, hogy az angolbarát muszkati szultán “kérésére” Omanba érkező brit csapatok tech nikai túlsúlyúkkal hamarosan véget vetnek az ománi nép szabadságharcának, s a brit korona számára továbbra is biztosítják az olajban oly gazdag ománi sivatagos területek kiaknázását. A technikai fölényben valóban nem is volt hiány. Az ománi szabadságharcosok egy szál karabéllyal szálltak szembe az angol tüzérséggel, a brit páncélosokkal. A levegőt az angol repülőgépek uralták, s újra meg újra géppuskatüzzel árasztották el a sivatagi vályogfalvakat és bombázták a mindinkább visszavonuló szabadságharcosokat. Az angol csapatok nem ismertek kíméletet. Az angolok lángszórói még a fák koronáit is leperzselték, s az ott meghúzódó lakosok élő fáklyaként pusztultak el. Az angol csapatok által meggyilkolt ománi lakosok számát az idén februárban háromezer főre becsülték. Az angol technikai fölény és a széleskörű kegyetlenkedés nem törte meg a “nizvai mezítlábasok és a szervezett katonai hadműveletek összevisszavonultak a hegyekbe, s ott újjászervezték soraikat. Uj taktikát alakítottak ki: a gerillaharcok és a szervezett katonai hadm veletek összekapcsolását. S most pedig az ománi szabadság- harcos erők uj offenzivát indítottak. A felkelés kezdete óta az angol hadügyminisztérium állandóan újabb meg újabb egységeket vezényelt Omanba. S most, hogy a szabadságharcosok hadműveletei megélénkültek, őfelsége kormánya a jelek szerint olyan nagyszabású támadást akar indítani, amellyel végképp — legalábbis úgy tervezi — leszálmolhat a szabadságharcos erőkkel. Már árulkodó volt ebben a tekintetben az angol külügyminisztérium szivivőjének* nyilatkozata is. Anglia nem kötött olyan szerződést — mondotta a szóvivő — a muszkati szultánnal, amely kötelezné, hogy Anglia fegyveresen avatkozzék be Ománban. De semmi sem akadályozza meg Angliát abban, hogy ne vegye fontolóra a szultán kérését, ha segítségért fordulna Angliához — tette hozzá a szóvivő jelentőségteljesen. Meglepően hangzik ez azok után, hogy az angol kormány már több mint egy esztendeje folytat hadjáratot éppen $ muszkati szultán “segélykérésére” hivatkozva. (Á muszkati szultán “igénye” Omanra 1955-ből dotálpdik. Ebben az estzendőben az angolbarát muszkati szultán — az angolok su- galmazására — elfoglalta az addig független Ománt s egyszerűen Muszkát és Ómon szultánjává nyilvánította magát.) Anglia tehát most valamilyen nagyszabású kalandra készül Ománban Erre vaH egyébként az is, hogy az angol katonai egységeket jelentősen megerősítették. Bárhogyan is alakuljanak az események, az ománi mezítlábas hadsereg máris fényes erkölcsi győzelmet aratott. Bébizonyitotta. hogy egy nép szabadságszeretete csodákat művelhet, s erősebb fegyver lehet, mint a letörésére bevetett angol páncélosok és repülőgépek. Mmké adássága MEXIOO CITY. — Mexikó állam közadóssága, — akár csak az Egyesült Államoké, — egyre emelkedett és elérte a 40 millió dollárt (amerikai dóliár-érték-ben). Ez persze igen messze marad az amerikai 78 billiós nemzeti adósság mögött, de Mexikó állam gazdaságában mégis igen jelentékeny. Az' állami adósság ez évi növekedését egyrészt a. nagy árvizeknek, máshelyiitt pedig nagy Szárazságnak tudják be s azt mondják, hogy az Egyesült Államok gazdasági hanyatlását Mexikó gazdasága is megérezte. Hussein király regényes kalandja “A király érzékeny búcsút vesz országa népétől. Közli, hogy elhagyja hazája fővárosát. Szabadságra utazik. Svájcba, a mamához. Repülőgépre száll, sőt, mi több — egy darabig — maga vezeti gépét. A nép közben aggódik szeretett királya sorsáért. De mit tesz Allah: a gép-két óra múlva ismét leszáll a főváros repülőterére. A király beszédet intéz népéhez. Elmondja, hogy vad repülőgépek támadtak rá a magasban, ő azonban mesébe illő ügyességgel kijátszotta a támadókat. Csodával határos, vakmerőséggel párosult szerencsével megmenekült az üldözők elől, s ime ismét itt van, hogy népe, mint egy ember, ölelhesse keblére a hős királyt.” Arsene Lupin, avagy Kockás Pierre ime kismiska Husszein királyhoz képest. A fenti történetet ugyanis — apróbb költői túlzásoktól eltekintve — ő mondotta el a minap az ammani rádióban. De mik ezek a túlzások ahhoz képest, amit Husszein mondott, a valósághoz képest ? Mert mi is történt? Mindössze az, hogy a múltkoriban egy jordániai katonai repülőgép, anélkül, hogy előzőleg engedélyt kért volna, átrepült az Egyesült Arab Köztársaság sziriai területének határán. A repülőgéptől adatokat kértek az illetékes hatóságok. A repülőgép parancsnoka azonban ragaszkodott a titoktartáshoz, s azt kívánta — minden magyarázat nélkül —, hogy átrepülhessen a sziriai terület fölött. Semmit sem közöltek arról, hogy Husszein király az utasok között van. Egy lökhajtásos vadászgéprepülő-őrjárat, amely állandóan szolgálatot teljesít a meglepetésszer ü támadások elhárítására, a jordániai repülőgép közelébe repült, s — a nemzetközi jog összes létező és ide vonatkozó szabályai értelmében — elkísérte a repülőgépet, mig az el nem hagyta az EAK felségterületét. Mire kellett vajon Husszeinnek a mese? Egy hazugsággal két legyet akart ütni. Az Egyesült Arab Köztársaságra hárítva az incidensért a felelősséget, feszültséget akart provokálni, hogy kimutathassa: az angol szuronyok nélkül nem érzi magát biztonságban. (Ebben különben any- nyi igazság van is, hogy Husszein — enyhén szólva — valóban kényelmetlenül érzi magát odahaza. A kényelmetlen érzést azonban nem az EAK okozza, hahem saját népe, amelynek elege van már Husszein véreskezü uralmától.) A másik “légy” pedig éppen arra lett volna jó, hogy a “légből kapott” történettel a hős mezében tündökölhessen a hazai közvélemény előtt. Hogy Husszein rémregényéhez az alapötlet hol született, arra végül jellemző a következő kis epizód: a “hős” király visszatérte után azonnal az ammani rádióhoz hajtattott, hogy közölje népével “szerencsés” megmenekülését. — Ez pedig — kairói idő szerint — pontosan 2 óra 55 perckor történt. A londoni rádió pedig majdnem egy órával előbb, pontosan 2 órakor kiirtölte világgá Husszein hőstettét. Mondja még ezekután valaki, hogy a londoni rádiónak nem frissek az információi. . . Leszavazták a Fanfani-kermányf Fanfani olasz miniszterelnököt nov. 20-án újabb meglepetés érte. A képviselőház 266 szavazattal 247 ellenében elvetette a kormánynak azt a törvényjavaslatát, hogy különadót, vessenek ki bizonyos üzemanyagfajtát használó gépkocsikra. A szavazás a Kereszténydemokrata Párt 31 tagjá,- nak távollétében történt. Mivel az elvetett törvényjavaslat nem annyira politikai, hanem inkább közigazgatási jellegű, nem vetődött fel a kormány iránti bizalom kérdése. A kormány törvényjavaslatának elutasítása mindazonáltal mutatja a kereszténydemokraták soraiban tapasztalható széthúzást. Ez a szavazás is példa arra, hogy a Fanfani-kormány milyen nehezen tudja ellátni feladatát, mivel csak jelentéktelen többségre támaszkodhatik a parlamentben. , Az Unita egyik reggeli számában hangsúlyozza, “rémület és zűrzavar” ütötte fel fejét a kereszténydemokraták soraiban. A SZÖVETKEZETEK Országos Szöve-tségTez év tavasán meghirdetett szövetkezettörténeti pályázatra beküldött munkák elbírálása befejeződött. A pályázatok színvonala nem ütötte meg a kívánt sziptet, a biráló bizottság díjazásra és kiadásra méltót nem talált, több pályázatot azonban pénzjutalomban, illetve dicséretben részesített. Külpolitikai Szemle _J6___
