Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-12-04 / 49. szám

Thursday, December 4, 1958 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5 AZ AMERIKAI AUTÓIPAR HARÁCSOLÁSA ÉS A BÉKE Az autó, a gépkocsi itt az Egyesült Államok­ban nem luxus, hanem mindennapi szükséglet. A munkások nagy többsége autóval megy munkába, néhány nagy város lakosainak kivételével. Milliók képtelenek lennének munkahelyükre idejében el­jutni, ha nem volna gépkocsijuk. Negyvenmillió gépkocsi van jelenleg forgalom­ban. Évente átlag újabb hatmillió autót termel az amerikai autóipar. Az autóipar nagymogulja a General Motors társulat. Hogy az amerikai nép — mint vásárló- közönség— mennyire ki van szolgáltatva önké­nyének és hogy ez a társulat mennyire uralja az autógyártást és az autó árakat, arról felvilágosí­tó képet nyújtott a monopóliumokat kivizsgáló szenátusi albizottság 300 oldalas jelentése, mely- lyel azonban a kiterjedt monopólsajtó — kevés napilap kivételével, amelyek éppen hogy megem­lítették — nem foglalkozott. A televízió sem ve­títette az albizottság vezetőjének, Kefauver sze­nátornak ismertetését arról, hogyan vezeti orrá­nál fogva az amerikai közönséget ez a társulat Ízléstelen haszontalanságokkal felszerelt, önké­nyesen “divatosra” kikészített gépkocsijaival. Nézzük hát, milyen adatokat tartalmaz a jelen­tés a “free enterprise” alatt működő autóiparról: 1915-ben 75 gyár termelt autót az Egyesült Államokban. M^, 1958-ban három autógyár: a General Motors, Ford és Chrysler Corporation gyártotta a gépkocsik 90 százalékát. A fennma­radt tiz százalékot a még önállóan működő Amer­ican Motors és Studebaker-Packard által gyártott és a külföldről behozott gépkocsik teszik ki. 1925-ben a General Motors az eladott autók 20 százalékát termelte, mig ez év első negyedében * eladott autók 50 százaléka volt GM gyártmánya. Ez nem jelent egyebet, mint azt, hogy a GM tel­jesen uralja az ország e legnagyobb iparát. Milyen az amerikai autó? Az uj modelt, az 1959-es autót, szerintünk leg­jobban Frank White, ismert amerikai építész jel­lemezte: “Ferry boats coming down the street, gnashing their teeth”. (Komphajó törtet az ut­cán fogait vicsorítva.) Az amerikai autó nagy, évről-évre nagyobb, évről-évre szemkápráztatóan cifrább, nehezebb. Lóereje egyre növekszik. 1958-ban a legkisebb autónak is nagyobb lóereje volt, mint 1950-ben a Cadillacnak. Az amerikai autó drága. Ma az autó annyiba kerül, mint amennyibe egy középszerű ház került 20 évvel ezelőtt. De nem­csak az ára magas, hanem drága az autó fenntar­tása is. A GM Corporation felelős ma az autók “divat­jáért”, az autók súlyáért. A GM felelős mindenek­előtt az autók áráért. Erre szolgáljon a következő példa: ■ 1956 szeptemberében Ford közhírré tette, hogy az 1957-es kocsik árát 2.9 százalékkal felemeli. Két hónappal később a GM 6.1 százalékkal emelte uj kocsijainak árát. Ford erre megváltoztatta eredeti tervét és még magasabbra emelte a Ford- kocsik árát. Az 1959-es autókhoz különlegesen finomított benzin szükséges, amely sokkal drágább, de még emellett is, az uj autók csak 12—13 mérföldes át­lagsebességet teljesítenek egy gallon benzinnel. A nagyobb gumikerekek ára is felülmúlja az eddi­gi képzeletet. Az újabb kocsik rendben tartása, javítása óriási pénzt emészt fel. Ki a felelős a magas árakért A GM vezetősége azt szeretné elhitetni a kö­zönséggel, hogy az autók magas áráért a mun­kások “magas” bére a felelős. A tény az, hogy egy gépkocsi — amelynek eladási ára a gyár helyszínén 2,213 dollár — elkészítéséért kifizetett munkabér nem több, mint 3—400 dollár. Hihetetlenül horribilis összegeket költenek az autótársulatok hirdetésekre, a közönség pszicho­lógiai előkészítésére. A GM évente több mint ezermillió dollárt költ csak arra, hogy meggyőzze az amerikai népet, hogy a tavalyi kocsi már ide­jét múlt, elavult, ósdi. Ki kell cserélni ujjal. Az utóbbi négy évben Ford hirdetési kiadásai megkétszereződtek, a Chevroleté és a Plymouthé majdnem megháromszorozódott. A hirdetési ki­adások átlagban minden kocsi árát 100 dollárral növelik. Hogyan alakul a profitráta? 1935-ben a General Motors 45 dollár profitot húzott minden eladott autó után. 1957-ben a GM 358 dollár profitot csinált min­den autón. 1954-től 1957-ig bezárólag a GM 25 százalékos profitot harácsolt, mig Ford csak 16 százalékot. Az ország iparvállalatainak átlagos profitja ezen idő alatt 11 százalék volt. Ez a magvarázata annak, hogy az amerikai munkások, minden évben, keresetük jelentékeny részét az autóra költik: a részletek fizetésére, a gépkocsi fenntartására — javítására, benzin és olaj vásárlására és az autóhasználat egyéb kiadá­saira, parkolási dij, használati adó, biztosítási dij, stb. Ezek az elkerülhetetlen kiadások fonto- sabbjai. Az amerikai néptől harácsolt billiókból nő a GM évről-évre hatalmasabbá és gazdagabbá. A béke és a General Motors A General Motors a kormány hadimegrendelé­seiből is hatalmas profitot csinál. Ezen a tényen törik meg az amerikai nép békevágya. Az ame­rikai népnek is, mint a világ minden népének, leg­nagyobb kívánsága az, hogy békében élhessen, hogy ne legyen több háború ezen a világon. Ám hadd lássuk, hogy milyen veszteséget hozna a tartós béke a General Motorsnak? Egy példa: A kormány 1952-ben 599 repülőgé­pet rendelt a General Motors-tól. A megegyezés szerint a társulat, összes kiadásainak alapján, 8 százalékos haszonra volt jogos. A repülőgépekért a kormány 208,998,000 dollárt fizetett. A szená­Történelmi tény, hogy nem mindig voltak po­litikai pártok. Régen az osztályok, társadalmi rétegek, csoportok gazdasági és politikai érde­keiért nem pártokban tömörülve harcoltak, ha­nem másféle érdekközösségekben pl. vallási, egy­házi mérvek alapján egyesültek. A mai érte­lemben vett politikai pártok a parlamentnél is későbben, az osztályok harcának bizonyos sza­kaszában jöttek létre. Az adott történelmi hely­zetnek megfelelően az osztályok, társadalmi ré­tegek. csoportok érdekeik védelmére két vagy több pártot alakítottak. ANGLIAI PÁRTRENDSZER Angliában például sokáig két párt volt, a to- ryk: a földbirtokosok és a whigek: a kapitalista vállalkozók pártja. Helyükbe később a konzerva­tívok és a .liberálisok pártja lépett. Amikor meg­alakult és izmosodott a Munkáspárt, a kizsákmá­nyoló osztályok számára Angliában egyre szük­ségtelenebbé lett, hogy két burzsoá párt legyen. A liberálisok pártja fel is morzsolódott. A kor­mányhatalomért lényegében már csak a konzer­vatívok pártja és a Munkáspárt harcol. A Mun­káspárt a munkásarisztokrácia vezetése alá ke­rült, a kapitalistákkal való kiegyezés pártja lett. A huszas években majdnem minden országban bármilyen pártrendszerrel rendelkezett is a prole­tárok megalakították a Kommunista Pártot, mely az egész munkásság forradalmi érdekeit képviseli. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK PÁRTRENDSZERE Itt az 1861-65-ös polgárháború után, két erős polgári párt alakult ki: a korábbi rabszolgatar­tók pártja és az ipari tőkések pártja, mely har­colt a négerek felszabadulásáért. Ez a két párt később a Demokrata és a Republikánus Pártokká alakult. A négerek felszabadulása óta lényeges különbség a két párt között nincs. Napjainkban a munkásosztály nagy szervezetei a Demokrata pártot próbálják befolyásolni. ★ A pártok keletkezésének, fejlődésének és meg­szűnésének tehát az osztályok és az osztályok egyes csoportjai közötti harc az alapja. A ki­zsákmányolok és a kizsákmányoltak fő pártjai között ádáz harc folyik, mert kibékithetetlen a kizsákmányolok és kizsákmányoltak közötti el­lentét. Vannak azonban egyes osztályokon belül is ellentétek. Ezért alakulhat töb párt egyazon osztály különböző rétegei képviseletében. A sok párt ezenkívül azt a cé'l is szolgálja, hogy megza­varja a dolgozók helyes politikai tájékozódását, el ködösítse a kizsákmányolok és a kizsákmányol­tak közötti alapvető elentéteket. A legtöbb tőkés országban több párt van. Amikor azonban a kizsákmányoló osztályok tusi vizsgálat megállapította, hogy a társulat $176,075,500-t költött a repülőgépgyártásra. Esze rint a “jogos” profit 15,481,300 dollár lett volna, de a “hazafias” General Motors 32,940,500 dől- lát hasznot számított fel. Vagyis e tranzakción 18.7 százalékos profitot harácsolt. Csodálkozha­tunk, ha keresetünk hatalmas szelete adóba megy? Egy másik példa: A kormány általános köny­velési osztálya egyik jelentésében kimutatta, hogy a General Motors 2,239,000 dollárt keresett egy olyan rendelésen, amit más gyárnak adott ki és melyre befektetése csupán 644,000 dollár volt. Kell-e ennél több magyarázat ahhoz, hogy mi­ért rettegnek a General Motorsék és a hozzá ha­sonlók a békétől? Nem magyarázza-e ez meg azt, hogy miért kell nekünk Chiang Kai-sheket támo­gatni? Miért kellett hadainkat Libanonba külde­ni? Miért nem vagyunk hajlandók hadainkat ki­vonni Berlinből? Miért építünk hadibázisokat a világ minden részén? Miért építjük fel a német, a japán és más haderőket? Vagy azt, hogy miért költünk éven'íe 42,000,- 000,000 (42 billió) dollárt hadi felszerelésre? Hogy miért folynak lefegyverzési tárgyalások már 12 éve, eredmény nélkül? Itt az ideje, hogy az amerikai munkásmozga­lom behatóan foglalkozzon ezzel a mindent át­fogó kérdéssel. Amig a tartós béke létre nem jön, addig az amerikai nép megsarcolása egyre na­gyobb lesz, az emelkedő adók és a megélhetés ma­gasabb áron keresztül. Egy esetleges harmadik világháború állandóan fenyegető veszélye pedig egész népünk egészségét, sőt életét kockáztatja. uralmát komoly veszély fenyegeti, az uralkodó osztály legreakciósabb elemei igyekeznek szétzúz­ni a munkásosztály pártját, szervezeteit s esetleg megszüntetik a többpártrendszert is, mint ahogy tették ezt a fasiszta Németországban, Olaszor­szágban és a fasiszta Spanyolországban s fasisz- • ta egységpártrendszert hoznak létre. A kapitálisták égisze alatt szervezett pártok egytől egyig a kapitalista rendszert védelmezik. lü fe' % Először Oroszországban jött létre olyan társa­dalom, ahol a kizsákmányoló osztályok uralmai megdöntötték, ahol nincsenek kapitalisták és földbirtokosok, ahol a termelőeszközök magán- tulajdona megszűnt és megszűnt az ember ki­zsákmányolása. Ezzel Oroszországban eltűnt as a társadalom, amely a többpártrendszernek ta­laja volt. A szovjet társadalomban nincsen olyan osztály vagy társadalmi csoport, amelynek érde­kei különböznének az egész szovjet társadalom érdekeitől. A szovjet társadalom osztályai, a munkásosztály és a parasztság baráti osztályok, az értelmiség1 baráti társadalmi réteg. Érdekeik, céljaik, feladataik — bár nem alapvető” kérdések­ben vannak közöttük különbségek, ellentmondá­sok — közösek. Ezért szűnt meg a Szovjetunió­ban a többpártrendszer és alakult ki az egypárt- rendszer. Alapja: a szocialista társadalmi rend. S hogy az egyetlen párt, amely a szocialista tár­sadalmat vezeti, a kommunista párt, ennek is történelmi oka van. Oroszország munkásosztálya és népei ezzel a párttal döntötték meg a kizsák­mányolok uralmát, teremhették meg és védték meg a nép államát, valósították meg a szocializ­must és építik a kommunizmust. Igaz, hogy a Szovjet hatalom létrejötte után nem egyik napról a másikra szűntek meg a kapi­talista osztályok és rétegek a kapitalizmus egyéb politikai és gazdasági maradványai. Kez­detben ezért voltak Szovjet-Oroszországban a proletár diktatúra alatt a kommunista párton kívül más pártok is. Ezeknek a pártoknak a szovjetekben megvolt a képviseletük is, volt saj­tójuk. Noha befolyásuk a szovjethatalom győzel­meivel párhuzamosan gyorsan hanyatlott, bizo­nyára jóidéig megmaradtak volna, ha a külföldi imperialistákkal karöltve nem készítették volna elő és nem robbantották volna ki a polgárhábo­rút. A proletárdiktatúra nem zárja ki tehát a több párt lehetőségét. Ez az elv még mai napig is érvényesül más né­pi demokratikus országokban, ahol a marxi-lenini párton kívül más pártok is vannak és igen jót együttműködnek a kommunista párttal. ★ összefoglalva azt mondhatjuk: ahol ellensége? osztályok vannak, ott a fejlődés bizonyos szaka­szán törvényszerű a két- vagy többpártrendszer, ÁTWBPARTREHBSZER TÖRTÉNELMI HTJA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents