Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-12-04 / 49. szám
..ÍAGYAR SZÓ Thursday, December 4, 19öö Nyolc hónapi hátralékos fizetésért sztrájkolnak Argentina kormánya azt állítja, hogy nem tudja megfizetni a 225,000 vasúti munkásának járó 8 havi visszamenő fizetést. A vasutasok szakszervezete felszólította a munkásokat, hogy legyenek készen a sztrájkra. Frondizi miniszterelnök és a munkások között könnyen kenyértörésre kerülhet a sor ebből az ügyből kifolyólag, mert a katonai erők készen állnak és az érvényben lévő ostromállapotban letörhetik a sztrájkot azzal a kifogással, hogy az a fennálló rend felforgatására irányul. A vasúti sztrájk megbéníthatja a most aratás alatt lévő írj gabona szállítását. A vasúti munkások uniójának elnöke azt javasolta a kormánynak, hogy egy összegben fizesse ki a munkásoknak járó hátralékos bért, ami 3 billió és száz millió pesót tesz ki, vagyis több, mint felét annak a bevételnek, amire a hat állami vasút ebben az évben számíthat. Az összeg kb. 40 millió dollárnak felel meg. Frondizi válaszában kijelentette, hogy a kormánynak most nincs erre való pénze. NEMZETKÖZI BOJKOTT December 1-én a Nemzetközi Szállítómunkások Szövetkezete vezetésében 62 országban négynapos bojkottot rendeznek a hajózási munkások. Ez az első eset, hogy egy, az egész világra kiterjedő bojkott lép életbe. A bojkott főképpen a nagy amerikai hajóstársaságok ellen irányul. Ezek a milliomos hajózási vállalatok, hogy megduljanak az amerikai munkatörvényektől, -ek szabályozzák a munkáltatók viszonyát a m \ ásókkal és szakszervezetekkel, azt csináljál \ gy mint külföldi vállalatok más országban bejt \ ztetik magukat, legfőképpen Panamában, Hona Vasban, Costa Rica- és Libériában. Hajóikon nAn amerikai zászló leng, hanem annak az országnak a zászlója, amelyben bejegyeztették magukat. Munkásaiknak nem azt a bért fizetik és hajóikon nem azokat a munkaviszonyokat alkalmazzák, amelyeket az amerikai szakszervezetek nehéz küzdelmek árán már kiharcoltak az amerikai hajómunkásoknak. Ezek az amerikai hajóstársaságok vásárolnak egy külföldi zászlót a hajóikra, megduplázzák a profitot és fütyülnek az amerikai munkatörvényekre. Ezeken a hajókon a munkaviszonyok ki- birhatatlanok, a munkaórák hosszabbak, mint az amerikai zászló alatt működő hajókon. A fizetés még a felénél is kevesebb, holott a munkások legnagyobb része amerikai. A négynapos bojkott célja megszüntetni ezt a helyzetét és arra kényszeríteni ezeket a hajóstársaságokat, hogy tartsák be az amerikai törvényeket. Az Egyesült Államokban a National Maritime Union és a Seafarers International Union, a hajómunkások két nagy szakszervezete támogatja a bojkottot. A hajóstársaságok tiltóparancsot akartak kivenni a két tengeri-munkásunió ellen. Érdekes, hogy a hajóstársaságok nem Costa Ricába vagy Panamába mentek tiltóparancsért, hanem az amerikai bírósághoz fordultak. Egyelőre azonban a biróság elutasította kérésüket azzal, hogy nem tartozik jogkörébe, mivel a sztrájk nemzetközi jellegű. VILÁG SZAKSZERVEZETI HÍREK SANTIAGO, Chile. — A chilei vasúti munkások szakszervezeti kongresszusa harcra szplitotta fel az összes chilei vasúti munkásokat. Az egyhangúlag elfogadott határozati javaslat a következő követeléseket foglalja magában: 1. 50—-80,000 peso évi bonuszt (100 peso=9.1 .cent) 2. Fizetési- és családi pótlékot a többi iparokban fennálló juttatás arányában. 3. 25 fizetett ünnepnapot. 4. A 8 órai munkanap -szigorú betartását. Mivel a vasutak az állam kezelésében vannak, B szakszervezetek követelik, hogy az általuk választott megbízottak vegyenek részt a vasutak ügyvezetésében. A kongresszus határozati javaslatot fogadott el a demokratikus jogok megőrzésére, a földreformért és a tartós világbékéért. BOLIVIA. — A bolíviai vasúti munkások általános sztrájkba mentek az angolok által kontrollált vasúttársaságok ellen. A vasúti munkások sztrájkját a bolíviai bányászok szimpátia-sztrájkkal támogatják. Két heti sztrájk után a köztársasági elnök egyeztető bizottságot nevezett ki és kilátás van arra, hogy a munkások megkapják a követelt béremelést. GUATEMALA. — Az International Railroad of Central America 6,000 alkalmazottja sztrájkba lépett. Ezeket a vasutakat az amerikai United Fruit Co. kontrollálja. A vasúti munkások béremelést követelnek. 1955 óta nem emelték fizetésüket, annak ellenére, hogy az árak azóta 50— 75 százalékkal emelkedtek. TOKIÓ, Japán. — A Tokióban megtartott 4-ik Béke Világkongresszuson fontos javaslatokat fogadtak el az atom- és hidrogénbomba fejlesztése ellen, a világbéke védelmében. 121 delegátus képviselte Afrikát, Ázsiát, Európát, Észak- és Dél- Amerikát és Óceániát (A déli Csendes-óceán szigetvilága). 39 nemzeti, azaz országos és 11 nemzetközi szervezet képviselői voltak jelen. A Világszakszervezeti Szövetséget Luigi Grassi elnök és több tag képviselte. A kongresszuson résztvevő szakszervezeti delegátusok külön munkáskonferenciát tartottak, amelyen mindkét világ-szakszervezethez tartozó munkások vettek részt. A munkáskonferencia egyhangúlag elfogadott határozati javaslata többek között a következőket foglalja magában: “Szükséges, hogy mi munkások, tekintet nélkül arra, hogy melyik nemzetközi szakszervezeti csoporthoz tartozunk, egységesen lépjünk fel a háború veszedelme ellen. Különben fontos, hogy a japán munkásosztály minden segítséget megadjon az ázsiai és afrikai népeknek függetlenségi harcuk támogatására. A jelenlévő 1700 japán munkásküldött és a külföldi szakszervezeti vendégek egységre szólítják fel az összes szakszervezeteket az A- és H-bombák ellen, a világbéke megőrzésére.” RÓMA. — Egy éve annak, hogy Giuseppe di Vittorio, a Világszakszervezeti Szövetség volt elnöke, hirtelen meghalt. Ez év nov. 30-án Cerigno- lában, Vittorio szülővárosában, emlékünnepélyt rendeznek és a városházán emléktáblát állítanak fel. PRÁGA. — A Világszakszervezeti Szövetség a következő táviratot küldte a Guinea-i szakszervezeteknek : “92 millió tag nevében köszöntjük Guinea népét és munkásosztályát az ország függetlenségi ünnepélyén. Az uj Guinea Köztársaság újabb erőt és kitartást ad azoknak a népeknek, amelyek szabadságért és függetlenségért harcolnak. Küldjük jókívánságainkat Guinea népének, hogy építsék szabad hazájukat jólétért és tartós békéért a világ többi nemzeteivel.” PÁRIS. — A CGT, a francia munkások legnagyobb országos szakszervezete, felhívást bocsátott ki az összes francia munkásokhoz, tekintet nélkül arra, hogy milyen szakszervezethez tartoznak. A felhívást a szept. 28-iki referendumszavazás után adták ki és a DeGaulle-alkotmány visszautasítására hívták fel a munkásosztályt. Az a tény, hogy a francia nép többsége az uj törvényre szavazott, újabb és súlyosabb felelősséget hárít a szakszervezetekre. Az uj törvény alapján a francia társadalom legreakciósabb csoportja került a francia kormány élére. Ilyen körülmények között a Jxancia munkásságnak kettőzött éberséggel kell harcolni a meglévő jogok megőrzéséért és gazdasági és társadalmi helyzetének előbbreviteléért. A munkásság legfontosabb követelései: 1) béke Algériában, 2) magasabb munkabér, a nyugdíj, öregségi segély és munkanélküli biztosítás felemelése, 3) a 40 órás munkahét szigorú betartása. Ezek a követelések szükségessé teszik a Uj munkanélküliek Washingtonban Washingtonban, az ország fővárosában, a ne vemberi választás óta kb. 1,044-el nőtt a munka- nélküliek száma. Vagyis 44 republikánus képviselő s szenátor, akiknek a választók útilaput kötöttek a talpukra, és kb. 1,000 irodai alkalmazott, kik a bukott törvényhozók irodáiban dolgoztak, maradt foglalkozás nélkül. Csak most tűnik ki, hogy a volt törvényhozók milyen jól- szolgálták volt gazdájukat, a Wall Streetet. Ugyanis a Wall Street Journal első oldalas cikkben foglalkozik szomorú helyzetükkel. Ugyanakkor kidomborítja a washingtoni labirintusban jártas sorsüldözöttek fényes kvalitásait, amelyek egyeseket nem kisebb állásokba, mint külföldi nagykövetnek, szövetségi bírónak és más magas pozíciókba való kinevezésre jogosítanak. Az már biztos, hogy annyira hozzászoktak a washingtoni élethez, a törvényhozói állásukkal járó tisztelethez, fizetéshez és más kereseti lehetőségekhez, hogy eszükbe sem jut visszamenni abba a kis vidéki városba, ahol legtöbbjük megkezdte politikai karrierjét. Nagyon siratják elvesztett pozíciójukat, mert azzal vesztek a jövő fényes ígéretei is, előmenetelek, megfelelő összeköttetések kiterjedésével járó sok társadalmi előny és extra kereseti lehetőségek. És most ott rostokolnak Washingtonban várva, hogy majd csak felragyog a szerencse csillaga. De nem várnak tétlenül, hanem igénybe veszik a “kijárás”- ban szert tett jártasságukat és nem hagyják, hogy a feledés homályába sülyedjenek. Első eredmény a W. S. J. cikke, amely segít az útjukat egyengetni. Hiszen a pártjuk, a republikánus párt még mindig az ur Washingtonban, amelynek jogkörébe tartozik a fent felsorolt fényes állásokba való kinevezés. A cikkíró mindjárt kertelés nélkül megteszi a szükséges célzásokat. “Állásukat vesztett törvényhozók részére a legzamatosabb falat a szövetségi bírói állás, mely olyan módos életet biztosit számukra, amihez már hozzá vannak szokva. Jelenleg 13 kerületi bíróságon van ilyen üresedés, ahol az évi fizetés 22,500 dollár, éppen, mint ami egy szenátornak, vagy képviselőnek van. Három körzeti fellebbezési bíróságon van üresedés 25,500 -dolláros fizetéssel. A patent bíróságon és az igénylések bíróságán szintén van egy-egy üresedés”. De nem áll meg ennél, hanem továbbmenve név- szerint sorolja fel azokat a szenátorokat, akik a múltban ügyvédnek készültek és ezen az alapon joggal aspirálnak egy jó szövetségi bírói állásra. Sem ők, sem többi társaik & lebukásban, nem rendelkeznek nagy vagyonnal és mind nagyon boldogan elfogadna valami tekintélyt nyújtó washingtoni elhelyezést. Már-már sirvafakadtunk, mert e gyöngéd cél- zásu sorok között azt véltük kiolvasni, hogy a szegény szenátorok és képviselők nem éltek az adott alkalommal, nem szedték meg magukat a sok kínálkozó mellékkeresetből, befolyásukat sem árusították.ajándékokat sem fogadtak el, sem szőnyeget, sem vikuna, vagy mink-kabátot, hűtőszekrényt vagy más értékeket, amit Washingtonban pedig olyan bóven osztogattak és ig.v most nekik is a munkanélküliek soraiban kell áildogál- niok órákhosszat, mig rájuk kerül a sor, megkapni a munkanélküli biztosítást. De megkönnyebbülve olvastuk a következő sorokban, hogy ez a végveszély elkerülte őket, mert a törvény — amit rhellesleg ők készítettek gondos előrelátással — csekély 4,749 dollár évii nyugdijat biztosit számukra, feltéve, hogy legalább 6 évig hűségesen szolgálták a hazát (?) és betöltötték a 62-ik évüket. Ezeknek a feltételeknek — nagyon kevés kivétellel — mindnyájan megfelelnek és igv még sincsenek kitéve az éhezésnek. Hát az 1,000 irodai munkás és alkalmazott, akik mögött ugyan hosszabb szolgálati idő van, de nyugdíjra mégsem jogosultak? Nem kell kétségbeesnünk, azokról is gondoskodott a törvény. Minden irodában falragaszok jelentek meg, melyek felvilágosítják a kilakoltatott törvényhozók irodáinak felszámolásával elfoglalt titkárnőket, gépirónőket, s'tb., hogy jogosak munkanélküli biztosításra, csak jelentkezzenek érte. Ezzel aztán mindenki könnyített a lelkiismeretén. WHHHHWUHHHUVHÍHWHUUHHVHHVVW munkásság egységes fellépését a reakció ellen. A felhívás óta lefolytak a választások. A parlamenti többség a legszélsőbb jobboldali reakció kezébe került. A legszélesebb népi demokratikus egységfront kiépítésére van szüksége a francia munkásságnak, érdekeinek kiharcolására.- j V V V'-r f 9 |"| | | V I I I "■■■ — — mm — ■ — — » I Munkásmozgalom \ % ! f. a A ^ A Á á A A A A1 A A Jk ^ A .A A,
