Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-12-04 / 49. szám

NEW YORK ÁLLAMBAN iS PRÓBÁLKOZNAK A “RI6HT-T0-W0RK”-JAVASLATTAL A New York állami törvényhozás egyik alszerve, a Joint Legislative Committee on Industry and Labor, csü­törtökön, december 4-én nyilt ülést tart New Yorkban. Rend­szerint ezeken a nyilt gyűléseken tárgyalják meg azokat a törvényjavaslatokat, amelyek ipari és munkás problémákkal foglalkoznak. A newyorki Chamber of Commerce (Kereskedelmi Ka­mara) ugylátszik nem tanult semmit a novemberben lefolyt országos .választásokból, ők egy newyorki “right-to-work”- törvényjavaslatot szeretnének becsusztatni Aibar.yban. Az uj newyorki kormányzó — Rockefeller — pártja, a republi­kánus párt megpróbálta Kaliforniában, Ghióban és más négy államban szavazás utján elfogadtatni ezt a munkásellenes | törvényjavaslatot. Amint már tudjuk, egy állam kivételével csúfos kudarcot vallott. De a vereségből csak annyit tanul­tak, hogy taktikát kell változtassanak. És ezért New York államban, — az egyetlen állam, ahol a republikánusok jöt­tek be győztesen — ujx'a támadást indítanak a munkásság ellen úgy, hogy népszavazás helyett, ami nem vált be, most a törvényhozásra akarják bízni ennek a sztrájktörő, union- romboió javaslatnak a keresztülvitelét. A republikánusoknak többségük van a New York állami törvényhozásban. Az uj kormányzó republikánus, tehát most, vagy soha! A választások alatt Mr. Rockefeller ját­szotta a liberálist. Szívesebben evett knisheszt és gefilte fish-t az East Sideon, mint villásreggelit a diszkreditált Mr. Nixonnal a Waldorf Astoriában. Kaliforniában és Ohióban Nixon barátai próbálták a “right-to-work”-törvényt végre­hajtani, akkor ajánlatos volt tőle idegenkedni. Most, egy hó­nappal a választás után, Mr. Rockefeller megkapta a szava­zatokat és már nem kell knisheszt enni. Ma Mr. Nixon már egy “fine gentleman” és a Chamber of Commerce egy “ha­zafias szervezet.” Vannak sokan, akik ma is azt hajtogatják, hogy Mr Rockefeller liberális. Ezt olvassák a N. Y. Post “liberális" f napilapban és az csak tudja, hiszen a 12-ik órában fordult ■ el Harrimantól és az uj csillagot támogatta. Azonban sem i Rockefellerre sem más liberálisokra nem lehet számitani, hogy a munkásság érdekeit megvédjék, ezt magának a mun-1 kásságnak kell megtenni. A Chamber of Commerce által tá- j mogatott “right-to-work”-javaslatot sem az fogja eldönteni, hogy milyen álláspontot foglal el ebben a kérdésben Rocke- j feller vagy a Post. A newyorki AFL-CIO háromilliót szám-i láló tagsága fogja eldönteni ennek a munkásellenes töltény­nek a sorsát az államban. A szakszervezeti tagságnak azon­nal akcióba kell lépni. A december 4-iki, csütörtöki konferencián a munkás­ságnak olyan képviselettel kell megjelenni, hogy úgy a tör­vényhozók, mint a Chamber of Commerce egyszersminden- korra tanulja meg, hogy New York állam munkássága nem marad hátra öhiónak vagy Kaliforniának. A Chamber of Commerce a munkáltatók legreakeiósabb. szervezete az Egyesült Államokban, ugyanakkor a legna­gyobb befolyással rendelkezik úgy az állami törvényhozás­ban, mint Washingtonban. Ügynökeik mindenütt ott vannak. A szenátorok és képviselők nagyrésze ezeket a kereskedelmi szervezetedet és nem az amerikai népet képviselik a tör­vényhozó testületekben. Amikor a szakszervezeti mozgalom gyenge volt az országban, a Chamber of Commerce-nek csak fütyülnie kellett és a munkásellenes törvények tucatjai lép­tek életbe. Ma azonban nem olyan könnyű és azért gyűlölik ezek az urak a szakszervezeteket és ezért szeretnék tönkre tenni az amerikai szakszervezeti mozgalmat. Természetes, hogy ezzel ők nem jöhetnek ki nyíltan és inkább a jól bevált antikommunista módszerhez folyamod­nak. Követelik, hogy a Taft-Hartley-törvény antikommunis­ta nyilatkozatát terjesszék ki azokra a szakszervezetekre is, amelyek jelenleg nem tartoznak oda. Ugyanakkor követe­lik az open.-shoo-ot és más union-ellenes törvényeket. Ez az anti-kommunista trükk már nem téveszt meg sen­kit. Sajnos, tiz évvel ezelőtt sokan nem látták tisztán, hogy kommunistaellenes jelszó alatt az egész szakszervezeti moz­galmat akarták megszüntetni. A baloldali és progresszív csoportok ugyan figyelmeztették a szakszeiwezeti vezetőket erre a veszedelemre. Ma már nem kell figyelmeztetés. Ma már mindenki előtt nyilt dolog, hogy a törvény nemcsak a kommunisták ellen irányul, hanem az egész munkásosztály ellen. Ezzel szemben a munkásosztálynak egységesen kell fellépnie a i*eakció ellen. AA* AAA M. A A M. A.V A*. A A A AAA A A A A M. M. A M. A + Eddig 93 halottat és több, mint 100 sebesül+et jelentet­tek Chicagóiról, ahol egy ka­tolikus iskolát a tűz teljesen elpusztított. Hét kórházbe szállították a sebesülteket. Sokan közülük olyan súlyo­san vannak megsérülve, hogy életbenmaradásukhoz nincs j remény. A halottak között 90 isko­i&sgyermek és három apáca­tanítónő van. Az 1700 tanulót j befogadó épületben támadt ; tilts eredetét még nem tudták1 megállapítani. A gyei*ekek ré­mülten menekültek, az abla­kokból égő hajjal ugráltak ki, sokan a biztos halálba. Az egyik teremben 24 halott gyermeket találtak helyükön, a padban ülve. Az osztrák kancellár, Julius Raab, bejelentette, hogy hajlandó teljesíteni Habsburg Ottó kérését, hogy visszatérhes­sen Ausztriába, feltéve, ha a 46 éves trónkövetelő végérvényesen lemond a trónhoz való jogáról. Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P O. of N. Y., N. 1. Voh VII.^or497Thurs(k^December 4, 1958 ~ NEW YORK, N. Y. n riimgjy nrnwuaa iuw m t 1 n—w itwnw ci w» — if n>—i mum.................. iiw nni win m-umiM nr - r— v tmtmm1 w — xsmmmmmft ISA I NvNM I*■»«!■> JR aiVilA^VI iNttfiJC I A M i ran e i mmmrsipsm Mái ImW 5 srasi m mmm A Szovjetunió nyilvánosságra kozta Nyugat-Berlin jövőjével kapcsolatos javaslatait A szovjet kormány jegyzék­ben értesítette az Egyesült Államok, Anglia és Francia- ország kormányát, hogy a Szovjetunió hatályát vesztett­nek minősiti a Németország­ra vonatkozó azon szövetsé­ges egyezményeket, melyek hatálya csak a Németország fegyvei'letételét követő el3Ő évekre szólt, s amely egyez­ményeket a nyugati hatalmak megszegtek. A szovjet kormány javasol­ja jegyzékében, hogy tegyék Nyugat-Berlint önálló politi­kai egységgé: demilitarizált szabad várossá . A szabad vá­rosnak — hangsúlyozza a szovjet jegyzék — saját kor­mánya lehetne és maga irá­nyíthatná gazdasági, admi­nisztratív és egyéb ügyeit. A négy hatalom, amely a má­sodik világháború után részt vett Bei'lin együttes igazga­tásában, valamint a két né­(met állam — a Német De­mokratikus Köztársaság és a i Német Szöv. Köztársaság — kötelezettséget vállalhatna, hogy tiszteletben tartja Nyu- gat-Berlinnek, mint szabad városnak státusát. A szovjet kormány nem nem ellenzi, hogy a UN is részt vegyen a szabad város jellegének sza-j vatolásában. Ka a három nyugati hata­lom kormányai írószere ez a javaslat elfogadhatatlan — hangsúlyozza a szovjet kor- mány jegyzéke — akkor a volt megszálló hatalmak meg beszélése a berlini kérdésben tárgytalan. A szovjet kormány javasol­ja, hogy fél évig ne változ­tassanak azon a jelenleg fenn 1 álló renden, amely az Egye- I sült Államoknak, Angliának ; és Franciaországnak Nyugat- | Berlinből a Német Szövetségi I Köztársaságba irányuló kato­nai jellegű szállításaira vo­natkozik. Amennyiben az em­lített időszakot nem használ­ják fel, hogy megfelelő meg­beszélésre jussanak, akkor a Szovjetunió a tervbevett in­tézkedéseket a Német De­mokratikus Köz társasággal való megegyezés utján való­sítja meg. Ez azt jelenti, hogy a Német Demokratikus Köztársaság intézi majd telj­hatalmukig a területét ;üetö kérdéseket, vagyis megvaló­sítja szuverenitását szárazon, vizen és a levegőben. Ugyan­akkor a Berlinre vonatkozó kérdéseket illetően megszűnik a szovjet fegyveres erők né­metországi képviselőinek és egyéb hivatalos személyeinek minden eddigi kapcsolata az Egyesült Államok, Anglia és Fi-anciaország fegyveres erői­nek megfelelő képviselőivel és egyéb hivatalos személyeivel. (Folytatás a 2-ik oldalon) A vasárnap lefolyt francia pótválasztáson egy teljesen uj párt, az Egyesült Uj Köz­társaság, kapta a legtöbb képviseletet, számszerint 188- at. A választás kiemelkedő jellegzetessége az, hogy a leg­nagyobb szavazattal biró kommunista párt képviselete az előbbi 150-ről leesett l()-re, mig a szociáldemokrata párt előbbi 91 képviselője helyett 40-et választottak meg. Az Egyesült Uj Köztársa­sági párt DeGaulle mellett so- rakozik fel. Más konzervatív és reakciós pártok képviselői­vel együtt a . parlamentben teljes többséget alkotnak a közéj)- bal és szélső-bal erők­kel szemben. Charles DeGaulle győzelme tetőfokán van. Az ország je­lenlegi elnöke, René Coty ki­jelentése, hogy nem hajlandó ujraválaszttatnia magát, biz­tosítja DeGaulle részéi’e az elnökséget, ami ebben az esetben egyenragu a teljha­talommal. Milyen politikai trükköket és a népet félrevezető uj vá­lasztási rendeleteket tartal­maz az uj alkotmány, amit DeGaulle a szeptember 28-i népszavazáson elfogadtatott s amelyek a választás eredmé­nyeiben ennyire visszásán tükrözik vissza a választó- polgárok akaratát ? Milyen manőverezéseket engedélyez ez az uj alkotmány, amelyek lehetővé teszik azt, hogy a szavazás 19 százalékát el­nyert kommunista párt össze­sén csak tiz képviselőt, a sza­vazás csak 17.5 százalékát el­nyert degaulleista párt vég­eredményben 188 képviselőt j kapott ? A választás háttere A kapitalista országokban j divó többpárti rendszer Fran-1 ciaországban sok-párti rend-1 szerben nyilvánul meg. Csak i a számottevőbb pártok közül i kilencet említenek a jelenté-1 sek, a számos többi csoporto-1 sulásokat csak összefogó jel- í zővel említik, mint “szélsősé- j ges jobboldaliak”, a “konzer-; vativ csoportok”, a “függet- j lenek” (konzervatívok), stb. Az első választás és a pótvá-; lasztás között eltelt hét folya-! mán folytak az alkudozások, a politikai egyesülések, egyik | jelölt lemondott a másik ja- j vára, amíg olyan kerületek­ben, ahol a kommunistáknak volt a legtöbb szavazatuk, a reakciósok összefogása egyik jelölt mögött — sok helyen a szociáldemokratákkal együtt | —, azt ei'edményezte, hogy ők kaptak szavazattöbséget. Kimondottan az volt a cél­ja a DeGaulle mögött felsora-1 kozott francia reakciónak,; hogy „ szétzúzza az öntudatos j munkásság szavazási szám- j arányát, amikor az uj alkot-1 mányban megsemmisítették a régi szavazási rendszert, amely minden pártnak sza­vazati arányában juttatott képviselőket a parlamentben és helyettesítették azt az uj rendelettel, amely minden ke­rületben a legmagasabb sza­vazatot nyert pártnak juttat­ja a mandátumokat, még ak­kor is, ha aa a párt csak a sr.a vázátok öl százalékát nyerte meg. A szavazatok 491 százaléka egyszerűen nem számit. Ezenkívül még át­szervezték a választási zóná­kat, gondosan feldarabolva olyan kerületeket, ahol az ön­tudatos munkásság kitartóan baloldali képviselőkre szava­zott és a leszakított területe­ket hozzácsatolták olyan ke­rületekhez, ahol nagyobb kon­zervatív szavazatiba számít­hattak. Az áruló szociáldemokraták Ez megmagyarázza azt hogy a kisebb szavazatszámmal bi­ró szocialista párt mégis 40 képviselőt kapott. A szociál­demokraták ismételten elárul­ták a munkásosztályt. Takti­kailag előnyös helyzetüket nem a munkásosztály érdeké­ben használták fel, hanem olyan pártokkal kötöttek egyezséget és olyan jelölteket támogattak az egyes kerüle­tekben, amelyek DeGaulle, vagyis a reakció győzelmét biztosították. Ennek ellené­ben ők is kaptak a reakciótól segítséget, ami 40 szocialista képviselő m e g v á lasztását eredményezte. A szociáldemokraták ismé­telt osztályárulása hagyomá­nyosan szított kommunista- gyűlöletükből és a kapitalista osztállyal folytatott együtt­működési politikájukból fa­kad. Ehhez hozzájárul a pár­ton belül dúló ellentét is. A jelentés szerint Guy Mollet, a párt főtitkára, DeGaulle hű­séges támogatója, kifejezett álláspontjáért az e hétre ter­vezett pártkonferencián a tag ság viharos haragjával fog (Folytatás a 16-lk oldalon) A FRANCIA VflLfiSZTaSGS EÉNtéHE ' mnt tűz ommm

Next

/
Thumbnails
Contents