Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-07-10 / 28. szám
Thursday, July 10, 1958 AMERIKAI MAGYAR SZÓ LI AZ OLCSÓ SZTÉK Eláruljuk, hogy hol és hogyan lehet igazán jó sztéket enni. Irta: Geréb József Hiába vitatkozom önmagámmal, nem tudok arra az elhatározásra jutni, hogy beálljak a vegetáriánusok nagy családjába: az az, hogy kizárólagosan csak növényevő legyek. Hiába mondóm magamnak: “Látod, George Bemard Shaw is vegetáriánus volt!”, — nein hiszem él, hogy ha vegetáriánus életre adnám magam, hát én is ölyan szép színdarabokat tudnék Írni, mint Shaw s az Írásaimért nékem is olyan sokat fizetnének, mint kapott a z angol szatíra nagymestere. Valahogy úgy gondolom, hogy az ember fogazatának még a gyomrának a vizsgálata tisztán mutatja, hogy az állatvilág vezetőjét a természet vegyes étküvé nevelte S én éhhez tartom magam. Természetesén nincs semmi bajom azokkal, akik a vegetáriánus étkezéssel igyekszenek éltüket meghosszabbítani. Végre is az ő életük, hadd kísérletezzenek vele, ha nekik úgy tetszik. Amikor a vegetáriánusok lelkes beszédeit hallom. hát én is, mint a legtöbb nem-vegetáriánus, azt mondom: No jólvan, ne egyetek húst, lega- láb több marad nekünk és olcsóbban kapjuk . És itt már igen nagyon tévedünk. Nem tudom, azért-e mert kevés a vegetáriánus s igy a húsfogyasztásuk, — jobban mondva a hús NEM- fogvasztásuk nem sokat számit, mert a hús NEM OLCSÓ. Ezt nemcsak én mondom, hanem mindenki, aki húst vásáról. Sőt valószínű, hogy ezt még a vegetáriánusok is elismerik, ha a zöldség-félék vásárlása közben az üvegtetős hűsítőkbe rakott, szépen kidiszitett husdarabok mellé tűzött árjelzőre esik tekintetük. “Ugyhiszem, ilyenkor kárörvendve gondolják: “Jólvan az nektek, húsevők!” s azzal is igazoltnak látják a hús bojkottálását.) A kemény szték Én azonban, mint a legtöbb közönséges halandó, időközönként ráéhezek egy kis húsra és kiválasztok, — mondjuk, egy darab sztéket amiért alaposan meg kell fizetni. A legnagyobb baj az, hogy hiába néz ki a hús az üveghüsitőben olyan kecsegtetőnek, olyan Ízletesnek; amikor elkészül, — legaláb is az, amit ÉN KÉSZÍTEK EL, nem valami Ízletes. Hiába sütöm ki “well done”, mint itt mondják, vagy csak pirítom meg egy kicsit, egyformán kemény marad. Gyakran olyan kemény, hogy baltával kell fel- apritani s még jó, ha a balta éle nem csorbul ki. Még csupa szerencse, hogy ha sztékjeim ha ételnek nem is, de cipőtalpnak nagyszerűek lennének. Én természetesen mindig csak magamat okolom, hogy nem tudok főzni-sütni, az a baj; de az asszony ismerőseim is mind panaszkodnak, hogy a hús, különösen a szték, nagyon silány, HACSAK HIHETETLENÜL NAGY ÁRAKAT NEM FIZETNEK ÉRTE. Ami természetesen azt jelenti, hogy az olcsóbb fajta hús is IGEN DRÁGA, HA EGYSZER NEM Jó. Most azonban rájöttem, hogy én, meg a többi husvásáflók igen tudatlan emberek vagyunk, akik a tények ismerete nélkül ítélnek. A tényeket ismerteti velünk bizonyos Robert West Howard nevű ur„ a MEAT INSTITUTE hivatalos lapjának a szerkesztője. A “Meat Institute” — bármi legyen is ez az intézmény, — bizonyára hivatott az ilyen ismeretek adására. A következőkben tehát Mr. Howard szavait idézzük. A jó szték A húsárakat a közönség azért tartja olyan magasnak, mert a fogyasztók hajlamosak a felületes ítélkezésre. A szték magas áráról szóló hírek is ilyenformán kellnek lábra: Az asszony a munkába menő férjének a reggeli bucsuzás közben azt mondja: — Mond, Johnny, jó lesz ha sztéket csinálok vacsorára? — Hm, már igazán ideje lenne egy jó darab sztéket enni, — csettent egyet Johnny, aztán kis gondolkozás után hozáteszi, — tudod mit drágám, ma este menjünk ki valahová egy szték vacsorára. Az asszony most már főzés helyett azon gondolkodik, hogy hová is menjenek vacsorázni. Estére kisüti, hogy legjobb lesz, ha elmennek a downtowni “Blue Bubble” restaurantba, ahol ‘floor show”, az-az valamilyen mutatványos jár a sztékkel. A szték tényleg elsőrendű volt, sőt még a “show” is, amiket úgy az asszony, mint Johnny nagyon élveztek és igy nemcsoda, hogy a számlájuk ilyenformán alakult ki: Hét dollár a két szték, 3 dollár á hozzávaló “Caesar” saláta és egyébb kellékek. 2 dollár borravaló a pincérnek s borfiunak; 5.0 cent a cigaréttás lánynak, 8 dollár a zenéért, 12 dollár az ital és a “show” és végre 3 dollár taxi, mert ilyen ebéd után csak nem megy haza az ember közjármüvön. Másnap aztán Johnny egy kis számítást végez és mondja az asszonynak: “Tudod-e, hogy az a két szték tegnap 35 és fél dollárba került? Pedig dehogyis került annyiba, — mondja a “Meat institute” szerkesztője. — Hiszen ha megvették volna a mészárosnál a két sztéket, meg a marketton a hozzávalót, akármilyen magas árt fizettek volna érte, mégsem került volna többe 6-8 dollárnál. De mostantól kezdve Johnny meg a felesége agyába befészkelte magát az a gondolat, hogy egy jó szték ebéd 35 és fél dollárba kerül s még ismerőseiknek is art mondják. Az olcsó szték így kerül a köztudatba az a téves hit, — mondja tovább a “Meat Institute” szószólója, — hogy a szték nagyon drága. Pedig a legjobb minőségű sztékért sem kérnek többet a mészárosok dollár-ötven, vagy dollárhetvenöt centnél. Hát mi ez annak, aki jó srtéket akar enni? “És gondoljuk meg,” — folytatta tovább Mr. Howard, — “hogy az átlagos 465 font súlyú tinó (steer) nem ad csak vagy 35 fontnyi elsőrendű sztéket, a többit már olcsó(?) áron kell elvesztegetni, pedig a szegény tinó 4-5 kézen is keresztülmegy, mielőtt a market-mészáros üvegtetős hűtőszekrényébe kerül. Természetesen mindegyik csinál rajta valami munkát s igy mindegyiknek jár valami munkabér a befektetés megtérítésén kívül is. Igen, itt, ebben a mondatban bujtatták el azt a valamit, amit te meg én, — nyájas olvasó, — nem értünk, azért panaszkodunk oly sokat a drágaság miatt. Midőn sztéket eszünk, nemcsak azoknak a munkáját kell megfizetnünk, akik hozzásegítettek ahhoz, hogy a hús asztalunkra kerüljön, HANEM AZOKNAK A BEFEKTETÉSEIT IS MEG KELL TÉRÍTENI, méghozzá valószínűleg a kamatokkal együtt. Kapitalisták vagyunk Mert lám ebben a szabad országban az állattenyésztéssel foglalkozó farmer nemcsak dolgozik, hanem jókora összeget be kell fektetnie a farmjába, hogy azt megtehesse. A tinókat eladják a hizlaló kompániáknak, akik a munkán kívül nagy összegeket fektetnek vállalataikba. De éppen igy tesznek azok, akik összevásárolják a tinókat a vágóhidak részére. És ugyanez áll a vágóhidakra, a nagybani huskereskedőkre, a kisebb, közbeeső (jobber) kereskedőkre le egészen a mar- ket-mészárosig. Mind dolgozik, de ugyanakkor mind nagy összegeket fektet a vállalatába, tehát mindegyik MUNKÁS és KAPITALISTA egysze- mélyben. íme a bizonyság, hogy mi itt MUNKÁS-KAPITALIZMUSBAN élünk. Ez a legtökéletesebb társadalmi rendszer és aki még ennél is jobbat akar, az nem tudja, hogy mit bezsél. így ni, most már megérthetjük, hogy miért olyan drága a szték, vagy ha nem olyan drága, akkor miért olyan rossz. Azért, mert itt MUNKÁS-KAPITALIZMUS van, ami egy fokkal jobb mint az eddig hirdetett “peoples capitalism” (nép-kapitalizmus), amelyben mindenki részvényes. Ha ezt megérted, nyájas olvasó, akkor nem fogsz panaszkodni a drága szték miatt és még a legsilányabbat is oly élvezettel fogod elfogyasztani, mint a legjobb csemegét. De a legfontosabb az, hogy a “Meat Institute” információja alapján elfelejted, hogy az előbb felsorolt vállalatoknál a TULAJDONOS (vagy tulajdonosok) mellett az igazi munkát az alkalmazottak, a bérmunkások végzik. És ez a munka hozza létre a vállalatba befektetett tőkét is, amelyre a kamatokat a tulajdonosok szedik s rendelkeznek azzal ugv, hogy az alkalmazottaknak abba semmi beleszólásuk sincs. A sok Institute Mindezt már jól ismerjük. Ezt az egész dolgot csak azért Írtam, mert az utóbbi időben az újságokban igen sok cikket, vezércikket és egyéb* anyagot találunk, amelyeket valamilyen “Institute” ád közre. Az említett “Meat Institute” mellett igen gyakran szerepel a“Steel Institute”, a “Petroleum Institute” és más hasonló nevű intézmény is. Ez a nagyon szépen hangzó “Institute” (Intézet) szó megtévesztői mert azt hiszi az embert hogy a szóbanforgó intézmény, vagy intézet a névben megjelölt tárgykör tudományos vizsgálatának a vézetője. így például a “Meat Institute” a hús termelésével kapcsolatos összes tudomány gyűjtője, felülvizsgálója és továbbfejlesztője. Dehogyis az! Ezek az “institute”-ok nem egyebek, mint közönséges propaganda irodák a közönség félrevezetésére. Legfontosabb munkakörük a privát vállalkozás védelme. A legfurfaa- gosabb érveket hozzák forgalomba a közösség: termelés ellen, legyen az városi, állami vagy országos jellegű is. A “Petroleum Institute”-nak például most a2 a legnagyobb gondja, hogy a sok billió dollár közköltséggel létrehozott atomenergiát ne az állam, hanem magánvállalkozók kezeljék, vagyis aránylag pár ember zsebébe kerüljön a profit. Minden ilyen “Institute” kiad valamilyen folyóiratot, amiket leginkább a lapok szerkesztőségeibe küldenek. És miután az “Institute” mögött álló magánvállalatok egyben a nagyhirdetők is, ez a hamis propaganda helyet kap az újságokban. Ez magyaráza meg azt a különös jelenségét,, hogy száz illeg száz szerkesztő egyszerre ugyanazt a vezércikket Írja. Az ily propaganda Írásoknál az "Institute” szó a magas nivó gondolatát kölcsönzi a máskülönben értéktelen álcázott hirdetésnek. Nyájas olvasó, remélem e kis információ után meglátogatod a “Blue Bubble” mulatót s mint “nyugalmazott kapitalista” jóétvággyal fogyasztod el a 35 és fél dolláros olcsó sztéket. RÖVIDEK == A CENSUS BUREAU adatai szerint az Egyesült Államok lakói között több mint 14 millió a, 65 éven felüliek száma. • COLORADO ÁLLAMBAN több folyó ered, mint bármely m'ás U. S. államban, miért is a “Folyók anyja” nevet kapta. • A CENSUS BUREAU adatai szerint az amerikai otthonokban használt gáz- vagy villanykály— hák átlagos életkora 15 esztendő. ★ INDIÁBAN A KOLDUSOK száma még mindig olyan nagy, hogy minden 150 lakos közül egy koldulásból él. ★ A NÍLUS FOLYÓ évenkénti kiöntésével annyi homokot hoz magával, hogy a völgy fenekét évszázadonként 4 inccsel emeli. Cleopatra, egyiptomi királynő (69—30 B. C.) ideje óta a völgy T lábbal lett magasabb. • A FÖLD első “solo” (egyedül) körülrepülj- je Wiley Post volt 1933-ban, aki hét nap, 18 óra és 45 perc alatt tette meg a 15,956 mérföld utat. Akarom terjeszteni a lapot! Magyar Szó Kiadóhivatala 130 East 16th Streed * New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Kérem küldjenek mutatványszámot a követ- f kező címekre: Név: ................................................................ Cim: . . Ő..........................................................I Város: .......r.............................................. J Név: ................................................................ Cim: ........................................................... Város: ............................................................
