Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-10-30 / 44. szám
i mirsuay, uctoDer au, lUOS AMERIKAI MAGYAR SZrt 11 AHOGYAN ÉN LÁTOM... írja: EHN A halottakról jót, vagy...? Amikor a los-angelesi magyarság egy nagy gyűlésén bemutatásra került a következő szónok, a programvezető a dicséretek egész özönét zudi- totta rá. A szónok a néhány évvel ezelőtt elnunyt Father Lányi volt és amikor a köztiszteletben álló lelkész végre szóhoz jutott, beszédét egy anekdotával kezdte, amit én most itt megismétlek: Egv kis faluban meghalt a “falu rossza.” Léha, részeges ember volt egész életében. A munkát kerülte, mint a bűnt, a templomot csak kívülről ismerte, családjával nem törődött. Amikor italos volt, még meg is verte sokat dolgozó, jó feleségét. A temetésen a helybeli lelkiatya búcsúztatta a halottat. Elmondta, hogy szorgalmas, rendes ember volt, szerette a családját és jó templomjáró is volt. Az özvegy egy darabig csak hallgatta a sok dicsérő szót, de végül odaszólt a nagyobbik fiának: “Eredj csak János, nézd meg, hogy vajon tényleg az apád fekszik-e a koporsóban...?” Honfitársaink Amerikában többnyire olvassák a magyar nyelven megjelenő újságok egyikét, vagy másikát és látják, hogy minden héten, minden újság 1—2—3 halálozásról számol be. A Magyar Szó hetenkint, a los-angelesi Tény havonta búcsúztatja halottait. Ahogyan ez a két újság halottait búcsúztatja, arra jó példa, amit a “Youngstown és környéki munkásság nevében” Báthoryné irt a nemrég elhunyt Turner Istvánná halálával kapcsolatban: “Turnémé. .. nem volt lángoló szónok, csak egyszerű munkás, farmer-asszony, mint annyi sok millió. De minden gondolata és tette akörül forgott, hogyan tudja elősegíteni legjobban azt a mozgalmat, amely békét és egyenlőséget akar a világ népének “Gyermekeit haladó szellemben nevelte, amiért'meg is hurcolták alaposan.” A magyarnyelvű polgári és csaknem kivétel nélkül reakciós amerikai újságok nem törődnek azzal. hogy az elköltözöttek hívei voltak-e oly mozgalomnak, “amely békét és egyenlőséget akar a világ népének.” Ezek az újságok minden halottat úgy búcsúztatnak, mint Father Lányi “falu rosz- szát” és a dicsérő jelzők mennyisége nagyrészt attól függ, hogy a gyászoló hátramaradottak milyen értékű hirdetést helyeznek el a szóban forgó újságban. Néhány héttel ezelőtt a los-angelesi magyar 'hetilap, amely talán a reakciós újságok között is a legreakciósabb; amelynek egyik “főmunkatársa” közismert rendörspicli és hivatásos hamis tanú, — ez az újság első oldalas, kéthasábos nagy cikkben búcsúztatott egy halottat, aki az utolsó években sportot űzött abból, hogy szülőhazáját, annak szorgalmas népét és főként vezetőit, minél szennyesebb hangon gyalázza és rágalmazza. Mégis, a búcsúztató “remegő hangon elmondott beszédében” minden alap és szemrebbenés nélkül egyszerűen kijelentette, hogy “Európában van egy kis ország, ahol e pillanatban... (az elhaltat) siratják.” A “kis ország” alatt biztosan nem Monacot, nem is Andorrát értette, hanem Magyarországot. Szent meggyőződésünk, hogy sem a temetés “pillanatában”, sem azelőtt, sem azóta, a kis országban senki nem siratja az illető eltávozását. Mindez azzal kapcsolatban jut eszembe, hogy ez a helybeli újság egyik legutóbbi számában Zámbory Sándor volt lapkiadót búcsúztatta, még pedig oly módon (ugyancsak első oldalas, két hasábos cikkben), hogy azt nem lehet szó nélkül hagyni. Nem irom alá azt a szemforgató mondást, hogy “halottról jót, vagy semmit”, hanem azt inkább azzal helyettesítem, hogy “halottról semmit, vagy — az igazat.” A lap szerint Zámbory^Sándor “valóságos fogalom volt” Magvar-Amerikában “a magyarságért végzett odaadó munkássága folytán” és jelenti, hogy “temetése a környékbeli magyarság osztatlan részvéte mellett ment végbe.” Zámbory Sándorról még utcát is neveztek el Perth Amboy ban, de ha az igazat akarjuk róla megírni, akkor nem lehet elhallgatni azt sem, hogy az első világháború utáni Palmer-raid-ek idején ő volt-az, aki a rendőrökkel a magyar városrészt járta Trentonban és jelölte ki azokat, akiknek létaftóztatását és Ellis Islandrá'ffuTcölá- sát a “haza érdeke” megkívánta. Zámbory Sándor ádáz gyűlölete azok ellen, akik a haladást képviselték és az ő besugása okozta, hogy Trentonból több derék magyar férfit és nőt “ vittek Ellis Islandra, mint bármely más amerikai városból. Ezt trentoni sorstársaim ott a szigeten egyhangúan bizonyították és tőlem vártáig. hogy a munkás napilapban ezért Zámborynák kellő formában mondjak “köszönetét”. Erre akkor került sor, amikor Zámbory a Ver- hovayak Lapjának szerkesztője lett. A jól fizetett, kényelmes “job”-ra való tekintettel eladta újságját, eladta házát és Detroitba költözött. Az Uj Előre hasábjain kampányt indítottam és a munkásság ellen elkövetett árulása miatt, a nagy betegsegélyzőben tömörült bányászok és munkások, valamint a trentoni magyarság nevében, az újonnan kinevezett szerkesztő eltávolítását követeltük. Amikor pedig Daragó Sándor, az akkori elnök, Zámbory mögé állt és a munkás napilap követelését “illetlen, külső beavatkozásként” utasította vissza, a szerkesztő eltávolításán kívül, Daragó lemondását követeltük. Nem telt bele sok idő és több, mint 170 Ver- hovay-osztály állt az Uj Előre és a követelés mögé. E hatalmas megmozdulás eredménye az volt, hogy az akkori alelnök, a new-brunswicki Máthé János, egy napon személyesen jött el az Uj Előre szerkesztőségébe, hogy első kézből adja le a hirt: Daragó lemondott, Zámboryt elmozdították és ő, Máthé, lett a Verhovay Segélyegylet uj elnöke. Trentonban, Los Angelesben és másutt Amerikában még élnek azok közül, akik Zámbory Sándor gyűlöletének és besugásának áldozatai voltak és tanúi az ő későbbi bukásának. Az a körülmény, hogy Zámbory gyűlöletének éveken át célpontja voltam; hogy New Brunswickon és Detroitban ismételten rendezte letartóztatásomat, nem változtatott azon, hogy ő elvette méltó büntetését a trentoni magyarság és az általános munkásság ellen elkövetett árulásáért. És a leghangzatosabb bucsucikkek sem változtatnak azon, hogy ez a “legmelegebb szivü kolléga”, a haladó mozgalmak és a haladó magyarság hidegszivü, kérlelhetetlen ellensége volt. AZ UTÓKOR ÍTÉLETE Irta: EöRSI BÉLA A kínai császár uralma évtizedeken keresztül zsarnoki volt. A legkisebb szeszélyre fejek gurultak és húsz évi száműzetés volt a legkisebb büntetés a mandarinok közt. Alapjában Confucius törvényeire volt építve a társadalom. Ezt érdekes módon vitték keresztül. Volt öt hivatalos törté- nelem-iró az udvarnál, akik azt Írhatták, amit akartak, mert teljes cenzuramentességet élveztek. Könyvüket csak a császár halála után hozták nyilvánosságra. A kínai igen sokat adott az utókor ítéletére, igv minden császár iparkodott sok jót tenni, nehogy emléke csupa zsarnokságból álljon. Ez enyhítette a kínai császár teljhatalmát. Ma a Horthy-kormányzás évei állanak az utókor ítélete előtt. Ez azért is fontos, mert Horthy neveltjei még ma is élnek és amerikaiak által megénekelt “szabadságharcról” álmodoznak. Szerintem, mi még sok mindent nem tudunk a Horthy-kormányról s amit tudunk, az téves. Általános felfogás az, hogy Horthy-időket az arisztokrata s egyházi nagybirtok uralta. Ez csak látszatra igaz, alapjában nem felel meg a valóságnak. Az igaz, hogy a pénz értéktelenedése (ami a középosztály tönkretételére vezetett) a nagybirtokot adósságmentessé tette. De a nagybirtoknak nem volt forgótőkéje és kénytelen volt a bankokhoz fordulni és pár év alatt teljesen eladósodtak. Mig a világbuza ára mázsánként 32 pengő volt, a kölcsönt könnyen Yizették. De amikor a gazdasági válság idején a búza ára csak 8 pengő volt, a nagybirtok pénz nélkül, nyomasztó adóssággal állott szemben. így politikai hatalma igen meggyengült. A magyar történelmi tudománynak ki kell mutatni, hogy kik uralták Horthy-Magyarországot. A történelem be fogja bizonyítani, hogy Csonka- Magyarország igazi urai.a pénz és ipari tőke volt. A nagybirtokot a nagytőke tartotta fél-feudális állapotában. A nagytőkének nem volt érdeke az igazi demokrácia: a földreform (a földosztás). Középeurópa gazdasági fejlődése a 19-ik században sokban elütött Nyugat-Európa kapitalizmusának kialakulásától. Az ipar legnagyobb része Magyarországon vagy a bankok közvetlen vezetése, vagy legalább i& ellenőrzése alatt volt. így a magyar pénzügyi és ipari tőke teljesen összeházasodott, úgyhogy érdekeiket azonosnak lehet tartani. A Horthy-kormánynak, különösen Bethlen idején különös érdeke volt, hogy a bank és ipari tőkére támaszkodhasson. Sőt Bethlen grófnak, aki erdélyi birtokait akarta visszacserélni, szüksége volt a magyar egyesült tőkerendszerre. A magyar gyufamonopólium korrupt eladása révén nagy kölcsönhöz kívánt jutni, hogy ebből ő elvesztett birtokáért pénzbeli kártérítést kaphasson. Hor- thy-Bethlen metódusa, hogy mindig csak a nagy emberekkel tárgyaljon, könnyű volt a bank-ipar- tőke esetében, amely alig egy pár család birtokában volt. Esek a családok oly annyira összeházasodtak, hogy az egész tőkét egy ember, vagy bank' (pl. Weiss Fülöp a Kereskedelmi Bank elnöke) képviselhette. Érdekes tévhit uralkodik még ma is, hogy a Horthy-kormány idején pár száz arisztokrata és főpap mondta ki az utolsó szót. Amíg a magyar ipari tőke állandóan erősödött, addig a -nagybirtok gazdaságilag és politikailag napról-napra vesztett hatalmából. A kormány nyílt ellensége volt a kotolikus nagybirtok és klérus királyt visszahozó törekvésének. Andrássy Gyula gróf, a nagybirtokos arisztokraták vezetője, politikailag teljesen béna volt, és meg is halt a Horthy- kormány előnyére. Más ilyméretü vezető egyéniség nem akadt. Mig a nagybirtokot előkelő szegényrokonként kezelték, a tőke mindjobban keresztül vitte érdekeit. A külföldi tőke becsábítása (1920-1931- ben) nagyonis sikerült. 3.4 milliárd pengő jött be az országba és elhelyezkedett a bankok által uralt iparban. Ez annál nagyobb siker volt, mert a Népliga által Bethlennek adott kölcsönre (a pengő alátámasztására, amely szintén csak a bankoknak hozott igazán hasznot), az állam 7 százalék uzsorakamatot fizetett. A Bethlen-kormány mindent megtett a nagytőkének. A védővámot 27 százalékra emelte, ami a belső hazai iparnak busás hasznot biztosított. A gyárak száma 50 százalékkal nőtt, az ipari munkások száma megkétszereződött. Egyszóval Horthy-Bethlen és később a Gömbös-kormány a nagytőke eszköze lett. A kormány tömegbázisát az elszegényedett zsentri-osztály, nagv-Magyarország menekültjei s a városi kispolgárság (szatócs—házmester típus) képezte. Ezeket az elemeket a történelemkönyvek “szélsőjobboldal” megtisztelő névvel illetik. Politikai hitvallásukhoz tartozott a földbirtok felosztása és a 'zsidóüldözés (amely alatt ők nem a szegény zsidót, hanem a nagykapitalistákat és diplomás embereket értették.) A kormány a fenti tömegtámasz kifejezett kívánsága ellenére támogatta a nagybirtokot (bankok kívánságára) és csókolódzott a nagytőkével, amely a részvénytársaságok igazgatásába grófokat és volt minisztereket engedett be a kormányhatalom megvesztegetésére. j A kormányzat végén, Kállay Tibornak, Bethlen emberének menni kellett, az úgynevezett szélsőséges jobboldal és végül nyílt nácik kerültek- aa uralomra és a szegény zsidókból 600,000-et átengedtek Hitlernek legyilkolásra. De mit csináljanak a nagyon gazdag zsidókkal? A Weisz, Kornfeld, Chorin és Mauthner összeházasodott családoknak Csepelen 40,000 munkás dolgozott. Övék volt az- aluminium, a repülőgyár, konzervgyárak, rengeteg városi és más ingatlan birtok, a Kereskedelmi Bank, a Salgótarjáni Édszénbánva, a Csepeli textilgyár s a Bauxit tröszt. Ezek az urak természetesen régen keresztények voltak és a főrendiház tagjai, igy vállalataikat ' “keresztényeknek” nyilvánították. Erre a hatalmas vagyonra természetesen éhes volt Himmler és a német SS. Weisz Jenő bárónál a börtönben megjelent egy magasrangu SS tiszt (jobban mondva vadállat) és felajánlotta a családok életét, azonkívül 600,000 áhíérikai dollárt és 250,000 Reichs márkát — a 100 milliókra menő vagyonért. Mikor ezt Imrédy és társai meghallották, ők is jelentkeztek a zsidó vagyonra. És megkezdődött az alku a koncon, végül a családokat kiküldték Portugáliába, de a németek a dollárok legnagyobb részét letagadták, sőt még a portugál vizűm is hamisított volt. A történelem feladata a magyar kapitalizmus fejlődésének e korszakát is taúídmányozni. A történelem végítéletét a nép otthon keresztülvitte, felosztotta a nagybirtokot, nacipnalizálta a Hitlerek által elrabolt magyar ipart.
