Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-10-30 / 44. szám

* Thursday, October-^ *«^S8 ASlKKltWVI MAGYAK SZO <=*&/% /efc a fte -y/CeJirúipÁ <p£ f - . V *i* a / \VWVHUWWHWUVUHW Az ebben a rotatban kifejtett neze- <; Olvasóink \ tek nem szűk cégszerűen azonosak <• 3: a szerkesztőség álláspontjával | a közügyekhez { hwwwwwwwvwvvwwwwvwwwwwwwww Egy kis kommentár a lapról és a megjelent cikkekről Tisztelt Szerkesztőség! Lapunk mint oktató, nevelő irodalom nagyon megfelel részemre. Volt idő, amikor én is “euci- listának" néztem azokat, akik egy igazságosabb társadalom létrehozásán fáradoztak és életüket is készek voltak feláldozni hitükért. Vagy 00 évvel ezelőtt történt, hogy kedves kereszt-komám a kezembe nyomta az Uj Előrét ezekkel*a szavak­kal: Ezt olvasd, komám, ez való nekünk! S bár az igazat megvallva az első számtól megijedtem és szinte hátratekintettem, vajon nem egy csend­őr ur leselkedik a hátam megett. Ezt azért tettem, mert abban a régi, jó világ­ban, ahol szülőhazánk kormánya úgy vigyázott polgáraira^ dtögy ajtót nyittatott előttük és zára­tott utánuk, megtörtént, hogy a miskolci állomá­son várakozva megvettem a Népszavát. Közben bejött a vonat, én gyanútlanul beszálltam és alig­hogy- elhelyezkedtem, megjelent egy úri ember (csak a ruhája volt úri, de a ruha sok mindent takar),kiveszi kezemből a Népszavát és a kezem­be nyomja a Magyar Nemzet nevű lapot. Ez is majdnem art mondta, amit az ér. komára mon­dott : Ezt olvassa, ne azt a zsidó szennylapot! Ez­zel otthagyott, s még elég szerencsés voltam, hogy nem nyitott ajtót előttem és nem zárta be « kaput utánam néhány hónapra A munkásirodalom tényekkel bironyithátó igaz­ságokra vezetett rá, nem pedig a felhők mögé mutogatva, tulvilági, be nem bizonyítható masz­lagolásra. Mert ha csak a leghalványabb igazság volna abban a tulvilági életben, elkövette volna Hitler azt a keresztényi cselekedetet, amit tett? Vagy minden idők Hitlerjei? A bibliai Szent Dá­vid pedig nem két deszka között fürészeltetett el embereket és mészkemencét fütetett be néme­lyikkel ? S mégis szent lett. Nem furcsa ? Pn elfo­gadom, amit Mihael Eminescu költő a Császár és proletár c. költeményében mond: Megtévesztő be­szédjük elkábit, mint a kámfor, Oktalan legenda égi jutalmatok. Mert aki herd ja terhét üt, amit rászabott az önkény, Béréi; amott se várja, Mert aki meghalt, az halott EHN-nek a vegetarian ossággal kapcsolatos Írá ­sa igen vallásosan hangzik nekem; ugyanis min­den vallás papja azt mondja, hogy csakis az ő ál­tala jkényjsglfc vallás az igazi, s csakis rajta ke- Yesztü]-juthat a jámbor lélek az örök üdvösség honába. Így.,ő is azt állítja, hogy az egészséges életnek a.főzelékfélék evése a feltétele. Annyiban igazat adok neki, hogy talán én is azért közele­dem a 06-ik életévemhez aránylag jő egészség­ben, meyt a,z első világháborúban én is majdnem kizárólag főzelékeken éltem. Ezért elhatároztam, hogy fia egyszer hazakerülök, mindenevő leszek. De szerintem nem a husevésben van a veszély, hanem a vagyon utáni hajszában. Már Mózes is megjelölte, hogy milyen állat húsát egyétek, s no, miért nem követi az emberiség ezt a becsü­letes tanácsot? Schubert József azonban már. rá­mutat arra, hogy a főzelékekkel éppúgy lehet mérgéket enni, mint a hassal. S ezzel én is meg­egyezem. A természetben örök harc folyik a mindennapi életért, a táplálékunkat ezer és egy fajta élőlény támadja meg. Mi védekezünk ezer és egy fajta méreggel ellenük. Ki meri állítani, hogy a zöld salátalevelén bárhogy mossuk is, nem marad ezek bői a petékből, vagy a felhasznált méregből, amit ellenük használtak. Igen, a hús romlandó, ezért kellene a kérész*- tény társadalomnak különös súlyt fektetni a hus- v-'delemre. J; Magyarországon pl. mint Kovács Imre faluku­tató Néma forradalom c. könyvében is leirta, a magyar parasztnak csak kétszer volt alkalma jóllakni hússal: 1. dögvész idején; 2. amikor a halálos ágyon feküdt, levágtak neki egy csirkét, nehogy éhen menjen a nagy útra. Hogy mennyire igaza volt az írónak, saját ta­pasztalatomból tudom. Apámnak volt szép két süldője«;Mindig mondogatta: ha az isten megtart­ja, az egyiket eladjuk adóra, a másikat meg majd levágjuk, Ember tervez, isten végez... s nálunk jól végezte a munkáját, mert megjött a rettegett sertésvész. Az adóra kiszemelt állatot elvitték a cigányok, pár nap múlva már végét járta a másik is. Apám ki-bejárt, sóhajtozott, ‘hogy legalább reggelig élne. De három óra tájban kiszállt be­lőle az élet, apám meg fogta a kést és megszurta & már megdöglött állatot. Bánta is már, de nem szólt semmit. A szomszédunkban lakó Szekeres János bácsi azonban, amikor már a negyedik sér­tése megdöglött, kitérdelt a háza elé és teli torok­kal kiáltotta: No isten, most már vegyél el, ha tudsz! Templomjáró ember volt, de többet soha­sem ment a templomba. Hát csak tartsuk be Mózes utasításait a hus- evésre vonatkozóan, akkor remélem bátrabban, sőt egész bátran fogyaszthatunk húsféléket. Az itteni viszonyokra vonatkozóan akarom meg írni, hogy Thanksgiving napjára ajándékként a General Motors itteni telepén 2,000 munkást fog­nak letenni. Köztük vagyok én is. Hét éves el­sőbbségi jogom lett volna, de az nem számit, mert 8 éves elsőbbségi joggal rendelkezők is mentek hálát adni a Gén. Motors istenének. A foreman biztatott, hogy csak átmeneti dolog ez, de az én hitem már nagyon megingott keresztény társa­dalmunkban, mert az abban a pillanatban össze­omlik, mihelyt igazat fog mondani. Még ha min­den jól is megy, akkor is kétséges, hogy egy 65 éves embert visszavegyenek. Kovács János, Kanada Azok a titkos kezek... Tisztelt Szerkesztőség! Drew Pearson rovatainak egyikéből értesültem, hogy J. Edgar Hoover, az FBI direktora nagyon fontos felfedezést tett. Rájött, — mint mondot­ta, — hogy az amerikai kommunista pártban TITKOS KEZEK működnek. E nagyhangú kije­lentés után azt hittem, hogy talán valami borzal­mas merénylet készül, uram bocsá’, talán a világ legnépszerűbb külügyminisztere ellen ? De tovább olvasva a cikket megnyugodtam. Hi­szen Hoover nagy-nagy titka csak abból állt, hogy az AFL-CIO szervezői megkísérlik a déli államokba költöztetett iextilgyárak munkásainak szervezését. Arkansas, Georgia, Mississippi és más déli ál­lamok textilgyáraiban túlnyomó többségben né­ger munkások dolgoznak, természetesen éhbér­ért. A “titkos kezek” most ezeket akarják szer­vezni és azért panaszkodik oly keservesen az FBI főnök ur. Ugylátszik, hogy a szervezőket a NAACP országos néger szervezet és az integrá­lást helyeslő fehérek is segítik. Talán ez fáj Hoo- vemek? A “titkos kezek” állítólag még csak a félúton vannak s ha az FBI idejében munkába áll, talán még megállíthatja őket. Schubert József A fanbetyárok és a szomorú múlt Tisztelt Szerkesztőség! Nem válik dicsőségünkre, hogy elég gyakran beleesünk abba a hibába, amit a bérenclelkii új­ságírók folytatnak, hogy feldicsérik a régi jóvi­lágot, vagyis a sötét múltat. De maradjunk a saját portánknál és söpörjünk a magunk ajtaja előtt. A Magyar Szó okt. 9-i számában EHN körül­ményes eszmefuttatást folytat az álnok újság­írásról, stb. Utána egy gyermek elpáholásával kapcsolatos eseményekről ir és hogy a sértett szülők az iskola-igazgatót törvény elé vitték. Hiányos az irás, mert nem nevezi meg a sértett szülők társadalmi állását, pedig ott kellene ke­resni az események rugóját. Ebben a kérdésben fellelhető az a határozatlan nézet, amit a levélíró a testi fenyítésről kifejt és a sötét múltba, illetve a testi fenyítés korszakába fordul példálózgatással. Nekem, akit az úri “Kanaán”-ból Amerikába űztek, aki végigcsusztarn az óhaza iskolapadjait, más a véleményem a testi fenyítésről, amit az anyagi gondók között élő tanítók az alsófoku is­kolákban végeztek. Azoknak, akik testükön, lei­kükön viselik az urizsarnokság terhét, gyaláza­tát, más tapasztalataik vannak a somfavesszős “népoktatásról” és sok könny, fájdalom tapad eh­hez a kérdéshez. Amikor a magyar munkásmozgalom a saját lá­bán kezdett járni, legelső feladatául azt tűzte ki, hogy kiüzze^iz iskolák környékéről a somfavesz- szős tanbetyárokat. Ennek a harcnak gazdag iro­dalma van. Közelharc folyt a tanonc-pofozó “maj- szter” urakkal. A süketre pofozott tanoncot, aki a szakszervezetbe jött panaszt tenni, elvittük a betegpénztár orvosához. A törvény nem adott vé­delmet, sőt az ipari törvény rendelkezése megen­gedte az “enyhe” pofozást. Hogy a grófi, papi cselédség, zsellérek, parasztok mit szenvedtek a botos ispán kezétől, botjától, arról azok az 40, 50 éve Amerikában élő magyar testvéreink tudnak sokat mondani, akikkel a szóbanforgó cik­ket megtárgyaltam. A hadseregnél a tisztek, altisztek iparilag űzték a barbárságot. Habár a közvélemény tudott erről, mindenki gyáván hall­gatott, mert féltek a retorziótól. Már most azt kérdezem a cikkírótól: megjavi- tották-e az erkölcsöket ezek a pofonok, somfa- vesszőzések, stb.? Nem! Ha az irót nem a “pat­kányéiba” zárták volna, de legalább kissé érte volna a somfavessző, valószínűleg megreformáló- dott volna gondolata a testi fenyítésről, ha már élettapasztalata nem juttatta erre a nemes gon­dolatra. Amikor a somfavesszős tanbetyárok ellen szó-, lalok fel, ez egyúttal védelem azoknak a tanítók­nak, akik a pedagógia magaslatán állnak. Amikor a rákospalotai plébánia iskola tanbetyárjai pofo­zással, hajtépéssel “nevelték” a tanulókat, mi, a MÁV mozdonymühely munkásai demonstráltunk ellenük és az érdemes tanítók mellénk álltak, hogy eltávolítsák a tanbetyárokat. Azt lehet kérdezni a cikkírótól, hogy valahol is megoldotta-e a botozás a nevelés kérdését? Ugye nem?! Amikor ezt tudjuk, akkor miért kí­vánjuk vissza a sötét múltat? Ebbe a kérdésbe kapcsolódik a deresrehuzás, testcsonkitás, stb. a középkorból. Mi a teendő? Mindenekelőtt meg kell nevelni a felnőtteket, a gyermeknevelésre. A szennyiroda­lom, pornografikus képek kiadóit (melyeket a ka­maszok iskolából hazafelé, sarokba bújva muto­gatnak egymásnak) súlyos büntetéssel, esetleg somfavesszővel kell büntetni. A cikkírónak is tudni kellene, akárcsak nekünk közkatonáknak, (ha már vállalkozott társadalmi irány mutatására), hogy ezeket a mélyenszántó átalakulásokat csakis a szocialista társadalom hi­vatott megoldani. Az emberiség vérébe szívódott romlottság megváltoztatása a megujhódott világ­iak is kemény dió, mint azt a lezajlott “szabad­ságharc” is bizonyítja. Többen azon a véleményen vagyunk, hogy nem lehet a gyermeknevelést holmi “somfavesszős”, szépen álcázott középkorba visszavezetni. Mindig csak előre, vissza nem! Vass Károly Szerkesztőség megjegyzése: Véleményünk az, hogy EHN nem foglal határozott álláspontot a “somfavesszős” gyermeknevelés mellett. Amikor megállapította, hogy “a gyerekek régente jobbak, szelidebbek és udvariasabbak voltak”, ugyanak­kor nem fejtette ki véleményét arról, hogy mi okozza az itteni ifjúság félreneveltségének határ­talan megnyilvánulásait. Lehet, hogy egy későbbi cikkében rátér erre. Egy visszatéri magyar asszony levele • Az alábbi levelet egy detroiti munkástársunk kapta egy Magyarországba visszatért asszonytól. Kedves Pista Bácsi! ígéretemet betartom és irok. Szerencsésen ha­zaértem, s le sem tudom Írni, milyen boldog va­gyok, hogy v.égre teljesült a vágyam, hogy itthon lehessek kisfiam és szeretteim között, a saját hazámban, ahol most már nyugodtan és boldogan fogok élni és dolgozni. Az a mende-monda, amit kint beszélnek, nem igaz, mert igazán kedvesen fogadtak bennünket a határnál, amikor ideérkeztünk. Amerikából 12-en érkeztünk és még hárman más országokból. Azután kellett jelentkezni az itteni rendőrségen és azóta nekem sehol sem kellett jelentkezni és nem is bántottak. Idehaza vagyok a szüleimnél, mert édesanyámnak segítettem meszelni, lekvárt főzni, szóval a nagy munkát elvégezni és utána megyek dolgozni valahová. Nagy öröm volt a kisfiamnak, amikor hazaér-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents