Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-10-30 / 44. szám
Thursday, October 30, 1958 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Az autóbusz utoljára állt a Betegsegélyző torontói fiókja elé, hogy mégegyszer kivigye a sza- badbavágyó embereket a Kossuth Betegsegélyzö Egylet hangulatos nyaralóhelyére, Pickeringbe. Az idő már ugyan ősziesre fordult, a nap sem küldi olyan biztatóan sugarait, ennek ellenére már tiz óra előtt népes csoport várakozik az indulásra. A jegyváltás után kényelmesen helyet foglalunk, és megindul az autóbusz. Csend van, csak a motorzugás hallható. Úgy érzem, mindenkinek fáj az idő múlása, a szép nyári vasárnapok elre- pülése. Bizony sok szép kedves nap jut az eszünkbe, amelyeken idős és fiatal egyaránt jól érezte magát. Hamarosan megérkezünk, de nem mi vagyunk az első vendégek. Már javában folyik a munka a konyhán, a szakácsnő irányítása mellett készül a finom magyaros ebéd. A konyhából kiáramló crrcsiklandozó illatoktól szinte idő előtt megéhezünk. A kuglizó pályán is kora reggel óta, (de lehetséges, hogy tegnap este óta) folyik a viadal. A régi és uj honfitársaink nagy igyekezettel és körültekintéssel hajítják el a golyót az ötös telitalálat reményében. Itt-ott vitatkozó csoportok szavát kapom el. Egyesek politizálnak, mások tervezgetnek. Már a jövő évre gondolnak, hogy mint kellene szebbé, még vonzóbbá tenni ezt a természetileg ritkaszép területet. A fiók elnöke gondterhesen kalkulál, és terepszemlét tart. A jövő évben uszodát szeretne a szervezet építeni és erről a tervről beszélget néhány honfitárssal. Ez a délelőtti kép Pickeringben, ami fogad bennünket. Mindez csak Ízelítő ahhoz, amelyről a többszáz éves fák, gyermek- és felnőtt nyaraló-kabinok, a kis patak, a színpad és a kuglijó pálya tudna mesélni. A kitünően elkészített töltöttkáposzta elfogyasztása után felcsendül a magyar nóta, és a mikrofonon keresztül viszi a hangot az éterbe. Idősnek, fiatalnak egyaránt' bánat ül a lelkére. Mindenki az óhazára gondol, gyermekkorára és az uj Magyarországra, ahol pezsgő élet folyik. Ahol most az emberek boldogabbak, mint ők voltak évtizedekkel ezelőtt. Mielőtt hazafelé indulnánk, ez évben mégegy- szer körbejárjuk a nyaraló területét. Utoljára s talán már egy kicsit fázósan simogatjuk tekintetünkkel a fürdő vizét, amelyben a nyári kánikulában oly sokat lubickoltunk. Máskor népes volt a folyó partja, most kihalt. Távolról hallom a kugligolyó zúgását, s a természet zenészeinek, az énekesmadaraknak kórusát. Gondolatban még- egyszer átélem az idei nyarat. Nekünk újaknak, akik most kerültünk ezen baráti közösségbe, sok felejthetetlen élményben volt részünk. Eszembe jut, milyen lázasan készültünk a junius elején rendezett első összejövetelre. Szinte faltuk tekintetünkkel ezt az üde zöld gyönyörű területet. Áhítattal álltunk az ős dzsungelból átalakított nyaraló gondozott tisztásán, amit hosszú éveken keresztül szorgos munkával teremtettek meg honfitársaink. Milyen boldogan készültünk a Niagara Falls-i nagy munkás-összejövetelre, ahol a jó magyaros ételek elfogyasztása után a gyönyörű ének- és táncszámok hatása alatt ujjászület- tünk. A kora délután kezdődő vidám muzsika mellett igazán magyarosan táncoltunk, s részünk volt abban az élményben, amelyet a Niagara vízesése nyújt. Csodáltuk ezt az óriási természeti alkotást, amely már messziről hallatja dübörgő hangját, és percenként zúdítja alá a többezer köbméter mennyiségű víztömegét. Ez az időszak valóban a szórakozás, a pihenés szaka volt. A különböző fiókoknál vasárnap, vasár nap után rendezték az összejöveteleket, szalonnasütéseket, nyaraltatásokat. A wellandi fiók Erie- tó-menti kabinjai is megteltek gyermek és felnőtt nyaralókkal. Ugyanígy a pickeringi kis kabinok is benépesültek. Hétről-hétre uj felnőtt- és gyermekcsoportok érkeztek, és néhány hét eltelte után kipihenve, meghízva, megszinesedve tértek haza. ■■■■■■■■BHacBaaaBflPHaBasHflHRflHiiwBa» keztem, azt sem tudta mit csináljon örömében. Az volt az első szava: Mégis hazajöttél, Anyukám. énhozzáml A muzsikának nagyon megörült, igaza volt, hogy annak fog a legjobban megörülni. Szüleimnél van állandó lakásom, ha az újságot megrendeli, erre a cimre tessék küldetni. Sok jó egészséget kívánunk az ismerősöknek is és tessék Üdvözletemet a Kör minden tagjának átadni. Szolnok Ferencné SMindig támogatta lapunkat^ A gyermekek számára a minden évben megnyíló gyermek-camp az idén Pickeringben is megnyitotta kapuit. Négy héten keresztül vidám gyermekzsivaj töltötte be a falu zajától is távol eső csendes nyaralóhelyet. Látogatások alkalmával a szülők, nagyszülők boldogan szemlélték jókedvű gyermekeiket, unokáikat. Szinte érezni lehetett, hogy minden mozdulatukat figyelemmel kisérik. A szülők arcáról a megelégedettség sugárzik, mert az ő gyermekeiknek már van nyaralóhelyük. A három évtizedes munkának van eredménye. Most, amikor búcsúzunk a nyártól, mi mindnyájan azzal a reménnyel búcsúzunk el Pickering- től, hogy jövőre még kellemesebb napok várnak ránk és közös munkával még szebbé tesszük ezt az időszakot. Vannak, akik sóhajjal zárják ezt a nyarat, mert hogy mondják, “megint eltelt egy év”. A Kanadában eltöltött évek már hosszú sorrá nőttek. Már túl van a szám a harmincon is, de honfitársaink még mindig hazavágynak és nem múlik el egyetlen nap sem anélkül, hogy ne jutna eszükbe a szeretett óhaza, az Uj Magyar- ország ! Tiborka Tisztelt Szerkesztőség! * V: Én is hozzá akarok járulni a kalendárium előállításához szerény tehetségem szerint. Úgy az évkönyv, mint szeretett tanítómesterünk, kedves lapunkról még megemlékezem, talán utoljára, mert nem dicsekedhetek valami dús reményekkel a jövőre nézve. Mindig nehéz fizikai munkát tegeztem, amely felőrölte testi erőmet. Még csodálkozom, hogy mindezek ellenére megértem a 72-ik esztendőt. Szeretett újságunkat akkor ismertem meg, amikor Perth Amboyba érkeztem 1917-ben, aminek már 41 esztendeje. Azóta bármennyi viszontagságon mentem is keresztül, de hátralékban, nem voltam soha. Látom a lapból, hogy vagy 500-an vannak elmaradva, vagyis hátralékban lapjukkal. Nem csoda, ha mindig a csőd előtt állunk. Pedig higyjék el, hogy a régi depressziós időben egy hónapig voltam lábbeli nélkül, de inkább viseltem a nélkülözést, semmint lapommal hátralékban legyek. De hát igen sokféle az emberi észjárás. Vannak sokan, akiket egy cseppet sem nyugtalanít az ilyesmi. Ennek sokféle magyarázata van. Szeretettel üdvözlöm mindnyájukat, családommal és unokáimmal együtt: J. T. A SZOCIALISTA TÖRVÉNYESSÉGRŐL Kettős oka van annak, hogy ilyen címmel irok cikket. Az elmúlt hetekben egy Londonban szerkesztett magyar nyelvű lap, továbbá egy ugyancsak magyarnyelvű newyorki lap került a kezembe. Mindkét sajtóorgánum a budapesti Legfelsőbb Bíróság egy Ítéletét ismerteti. Kevés megjegyzést fűz az ítélethez, de hozzánemértéssel és maliciá- val támadja a Legfelsőbb Bíróság szocialista törvényességre való hivatkozását. Ezzel egyidejűleg többen feltették a kérdést az ittélő magyarok közül (ki jó szándékkal, ki gúnnyal és ellenséges érzülettel), hogy mi is a szocialista törvényesség? Miután sokan nincsenek tisztában e kérdéssel, az alábbiakban fejtem ki a szocialista törvényesség fogalmának lényegét. I. A büntetőjognak — mely az állammal együtt keletkezett — az a feladata, hogy védje az államrendet mindazokkal a bűncselekményekkel szemben, amelyek az uralkodó osztály érdekei, s az általa létesített jogrend ellen törnek. Minden egyes társadalmi-gazdasági alakulat, rend, a maga érdekeiek megfelelően meghatározta a büntetőjog tartalmát. Ebből adódik, hogy a büntetőjog tartalma, valamint külső megjelenési formája a társadalom osztálytagozódásától függ és a termelési viszonyok osztályjellegéből folyik. A rabszolga-társadalomban a termelési viszonyok alapját a rabszolgatartó tulajdona alkotta, a termelési eszközök és maguk a rabszolgák fölött. A hűbéri társadalomban a termelési viszonyok alapja az volt, hogy a hübérurak tulajdonát képezték a termelőeszközök és bizonyos mértékben a jobbágyok is. A tőkés társadalomban a termelési viszonyok alapja a kizsákmányolás célját szolgáló termelő- eszközök magántulajdona. A burzsoá büntetőjog minden hatalmával és nem válogatós, igazságtalan eszközeivel védi a tőkés termelés támaszpilléreit és büntető rendszabályaiban arra törekszik, hogy megvédje a kapitalista rendszert minden olyan támadással szemben, amely ennek a rendszernek az alapjai, a fennálló burzsoa jogrend, a burzsoázia érdeke ellen irányul. Az imperialista államok pedig még fokozott kegyetlenséggel alkalmazzák a megtorlás rendszabályait a kizsákmányolt tömegekkel szemben. II. Most vizsgáljuk meg ezeket a viszonyokat a Szovjetunióban és a népi demokratikus országok- ban. Mi a szocialista büntetőjog feladata? Feladata a munkások és parasztok államának védelmezé- se és erősítése. Feladata büntetni mindazon cselekményeket, amelyek a munkások—parasztok osztályérdekei, a szocialista állam alapjai, a szocialista jogrend, a polgárok, a dolgozók személyi és vagyoni jogai ellen irányulnak. A cél az, hogy büntetéssel sújtsák azt, aki vétkes és egyben megjavítsák és átneveljék a bűnözőt. Amidőn a tőkés állam drákói szigorúsággal védi a magántulajdon “szentségét” és a magánszemély kárára elkövetett néhány dolláros lopásért életfogytiglani börtönbüntetéssel sújtja a tettest (különösen, ha az történetesen néger), akkor nem nehéz megérteni, hogy a szocialista állam kellő, de nem igazságtalan szigorral védi a szocialista tulajdont, de védi egyben az összes állampolgárok jogait és törvényes érdekeit. A büntetés kiszabásánál sem a szin, sem a faj, sem pedig a vallási szempontok nem lehetnek irányadók. Zsinórmérték egyedül a tettes személyének és a bűncselekmény természetének, mine- müségének társadalmi veszélyessége lehet. Más szempont figyelembe nem vehető. Csak az ilyen Ítélet igazságos, ez az ítélet megfelel a dolgozó, a szocialista társadalom igazságérzetének, az ilyen Ítéletről mondjuk, hogy a szocialista törvényességen alapszik. Ebben jelentkezik a szocialista törvényesség fogalmának lényege. , - n : : vr A társadalmi tudományoknak alapos tánulmá- nyozása, a társadalmi fejlődés és haladás törvényszerűségeinek felismerése megmagyarázza tehát a szocialista törvényesség fogalmának lényegét és igazságosságát. Irta: Dr. V. • A jóindulatnál nagyobb Két hete fekszem a kórházban — meséli b'árá- tom harminc év körüli felesége —, évek óta kínlódom az epémmel, most elérkezett a pillanat, amikor vágni kell. Tudom, hogy az epemütéb nehéz, de nem életveszélyes operáció, mégis félek tőle. A foghúzástól is borsózik az ember háta. Ilyen körülmények között minden jó szó, a jóih- dulat, az együttérzés legapróbb jele is aranyat ér. Mondhatom, hogy a szobatársak jóindulatában igazán nincs hiány. A napokban azt kérdezte az egyik: — Most már biztos, hogy operálják? — Biztos. • — Szegény. . . — csóválta a fejét részvevőén. A másik, látva, hogy epegörcsök kezdődnek, igy figyelmeztetett: — Csak arra vigyázzon, hogy közben el ne pukkadjon az epehólyag. A harmadik is részvevő volt és jóindulatú. — Hogy milyen a sors. . . — mesélte, miután, részletekbe menően érdeklődött hogvlétem iránt — ugyanezen az ágyon, ugyanezzel a betegséggel feküdt egy nő néhány hete. A műtőasztalon halt meg szegény, isten nyugosztalja. Filozófus lélek vagyok, de ez már mégiscsak sok volt egy kicsit. Megkérdeztem az orvosomat, hogy igaz-e. Azt hittem, menten megüti a guta, olyan dühbe gurult. — Szóról-szóra igaz, hogy az a keserves!. : . Éreztem, hogy falfehérré válók. Az orvos folytatta : — Csak azt a csekélységet felejtette el a-kedves informátora, hogy az a néni 81 éves volt és szívbajos! ' Ezek után, azt hiszem, felesleges külön magyarázni, hogy mi az, ami az emberi jóindulatnál is nagyobb. EGY HANGULATOS NYÁR
