Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-10-30 / 44. szám
Thursday, October 30; 1958 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 EISENHOWER KALIFORNIÁBAN A republikánus párt annyira megosztott Kaliforniában és a közhangulat annyira ellene fordult, hogy az abból eredő veszteségek nemcsak Knowland kormányzói reményeit tehetik tönkre, hanem csökkenthetik a párt jelenlegi erejét a kongresszusban és — ami még tragikusabb a pártra nézve—veszélyeztetik azt a lehetőséget, hogy 1960-ban republikánus elnökjelölt kerüljön megválasztásra. Azért, hogy megmentsék, ami még menthető, a legerősebbnek vélt ütőkártyát, a republikánus párt hivatalos fejét, Eisenhower elnököt menesztették oda, hogy rendet teremtsen. De a jelek azt mutatják, hogy már későn Eisenhower beszédének volt néhány fontos célkitűzése. Az egyik az volt, hogy visszaállítsa a szavazók bizalmát a pártban. Ezt úgy igyekezett' elérni, hogy a Demokrata Pártot befeketítette, (ez ugyan mindkét párt kölcsönös, hagyományos választókampány tulajdonsága) az ország minden bajáért azt tette felelőssé, minden eredményt a republikánusoknak tulajdonított. Kétséges, hogy ezzel és a demokratákra szórt rágalmakkal elérte e célját. Azt sem tudta elérni, hogy a republikánus szenátor jelölt, Knight, visszavonj^ fenyegetését, hogy nem fog Knowlandra szavazni, habár mindkét jelölt helyet foglalt vele a kocsiban, amely a repülőtérről a városba vitte. Az utón már meggyőződhetett a két frakció létezéséről és éles harcáról, amelyek a “right-to-work” javaslat fölött szakították ketté a pártot. Két hatalmas plakátot látott, mindkettő eltérő tanáccsal látja el a szavazókat. Knowlandé a 18-ik módosítás — a “right-to-work”-javaslat támogatására, Knighté pedig visszautasításra hívja fel őket. A párton belül mindkét jelöltnek megvannak a támogatói, akik még Eisenhower jelenlétében sem tudtak kiegyezni. A republikánus újságok szintén megoszlanak e kérdésben az államban. E nehézség mellett még az is hozzájárult Eisenhower célkitűzésének sikertelenségéhez, hogy a kínaiak pont aznap szüntették meg a quemoyi tüzsziinetet, amit pedig Eisenhower nagyon is a republikánus kalapra akart bokrétának kitűzni, már mintahogy annak bizonyítására, hogy az ő kitartó politikájuk győzött a Taiwan szorosban. A két évvel ezelőtti kaliforniai látogatása óta sok minden megváltozott. Akkor még a béke volt a jelszava Eisenhowernek, az erőre alapozott béke, mert akkor még mi vezettünk a rakéták terén, a hidegháborúban, a Közép-Keleten és arány- lagos prosperitás is volt az országban. Az ezekben beállott változások mellett a taiwani változás sem segített Eisenho’wernek megerősíteni a republikánusok helyzetét. A kaliforniai választók már túl tisztán látják ugv Knowland, mint Nixon szerepét az ország bel- és külpolitikájában, semhogy bizalommal luznák rájuk az államuk és az országunk sorsát. “Szabadságharcosok” a börtönben Három ujamerikás magyart tartóztattak lo Los Angelesben és 30,000 dollár értékű tárgyak elrablásával vádolták őket. Tóth Csaba, Kertész Ferenc és Sárossy András börtönben vannak, miután bevallották, hogy sorozatos rablásokat követtek el. . A rendőrség 15 telefondobozt talált a házuk mögött. A vádlottak bevallották, hogy telefon- fülkékből szakították le azokat, hogy a pénzt kiszedjék belőlük. Számos betörést vallottak be, melyeket Los Angeles, Glendale és Van Nuys területén követtek el. 17 hónapja vannak az országban, de még nem dolgoztak. Ellenben 1,200 dollár értékű bútort vettek 67 dolláros havi lefizetésre és egy automobilt 110 dolláros havi lefizetésre. “Nem volt miből fizetni, azért próbáltuk meg ezt a módszert”, mondotta Sárossy, tört angolsággal. “A nyelvünket még nem tanulták meg, de a módszereinket igen”, jegyzi meg keserűen a N. Y. Post riportere. 400 millió rubel kölcsön Abdel Hakim Amer, .Egyiptom elnökhelyettese és hadügyminisztere, múlt heti moszkvai látogatása alatt megegyezésre jött a szovjet kormánynyal, melyszerint a nilusi Aswan gát építésére Egyiptom 400 millió rubel kölcsönt fog kapni. Ennek ug.v politikai, mint gazdasági szempontból nagy jelentőséget tulajdoni- -ak. Kína elismerését, kereskedelmi kapcsolatokat sürgetnek A történelmi fejlődés elkerülhetetlen következményeként a Kínai Népköztársaság elismerése és a kereskedelmi kapcsolatok felvétele napirendi pontja szinte minden fontosabb összejövetelnek. Gearhart, Oregonban, az állami ügyvédi kamara konvencióján, C. C. McLaurin, az Alberta (Kanada) Felsőbíróság főbírója a következőket mondotta többszáz ügyvédnek: “Kanadában a jólinformált, felelős közvélemény azt tartja, hogy a szabad világ országainak el kell ismerni Vörös Kínát és kereskedniük kell vele.” Portland, Oregonban a Lyons Club előtt Charles M. Sprague, volt kormányzó tartott beszéHÉTVÉGI LEVÉL írja: Rev. Gross A. László B. D., rh. M. ▼▼▼▼▼▼ ^r-ir^r-*r"T"v ▼ Mire e sorok napvilágot látnak, már csak néhány nap választ el bennünket november 4-étől, amikor az ország szavazópolgárai Ítéletet mondanak Eisenhower elnökségének második turnusa felett. Vajon hogy fog szólni a verdikt? A politikai jósolgatás igen kockázatos foglalkozás — különösen 1948 óta, amikor tudvalévőén Truman, annak ellenére, hogy az összes politikai “szakértők” egyhangúan Dewey győzelmére fogadtak, újabb négy évre a Fehér Ház főbérlője lett. . . A rovatiró, aki félti a reputációját, nem szívesen bocsátkozik jóslásokba, mert ha a próféciái nem valósulnak meg, olvasói bizalmát és res- pektusát részben vagy egészben elveszítheti. így hát, ha meg is kockáztat bizonyos jóslásokat, azokat teletűzdeli egy sereg “ha,”- “azonban,” “feltéve” és “mindazonáltal” kötőszóval — nyitva hagyva az ajtót az erőltetett, magyarázatok és mentegetődzések számára, ha netalán a prófécia balul üt ki. ... Én azonban minden köntörfalazás nélkül megjövendölöm, hogy a nép Ítélete november 4-én lesújtó lesz az Eisenhower-adminisztrációra nézve. Amivel nem azt akarom mondani, hogy a demokrata párt rászolgált arra a többségre, amit minden jel szerint be fog zsebelni ezen a választáson. Távolról sem! A demokrata párt nem azért fog győzni, mert méltóbb a nép bizalmára, mint a kormányon lévő párt, hanem pusztán csak azért, mert a nép elégedetlenségének a kinyilvánítására csupán egy mód van: a másik pártra szavazni. Mivel országos viszonylatban csak két párt léte zik, a szavazópolgár, aki kiábrándult az egyikből vagy egyáltalán nem él szavazati jogával, vág} pedig, a másik pártra szavaz. Tertium non da> túr. . . (Itt jegyzem meg, hogy ez a megkövesedett kétpárti rendszer csak egyetlen fokkal különb a sokat csúfolt egy párti rendszernél.) Az amerikai nép józanabb része ( s hihetőleg ez a többség!) keservesen kiábrándult a nagy hadvezér-elnökből... De ebben az évben nincs elnökválasztás és igy Eisenhowert nem lehet kitessékelni a Fehér Házból. A nép- tehát kénytelen beérni azzal az elégtétellel, hogy tudomására hozza az elnöknek: a te “vezetésed” alatt álló párttal, valamint a te adminisztrációddal torkig vagyunk — sem testünk, sem lelkünk nem kívánja tovább... Ez a döntés Eisenhower politikai jövőjének természetesen sem nem árt, sem nem használ. Mivel a következő elnökválasztáson úgysem lehetne jelölt, ránézve teljesen közömbös, hogy megtartja-e vagy elveszíti egykori népszerűségét; legföljebb az egyéni hiúságát fogja sérteni, hogy a “hálátlan’1 nép ilyen kíméletlenül adja tudtára a véleményét. . . (A választás eredményét ugyanis nem lehet eltitkolni még az elnök elől sem, mint ahogy azt a Fehér Ház palotagárdája teszi minden olyan megnyilvánulásával a közvéleménynek, amely történetesen kedvezőtlen az elnökre nézve, ő csak a hízelgő és dicsérő ömlengéseket látja. . .) A várhaté demokrata győzelem azonban hatásos és jelentőségteljes “üzenet” lesz két másik ur számára: az egyiket Dulles-nak, a másikat Nixon-nak hívják. Az a szerencsétlen, tótágast álló külpolitika, amelyet Mr. Dulles — Eisenhower élénk helyeslésével — immár hat esztendei, melynek folyamán kijelentette, hogy “nerr. folytathatjuk tovább egy 600 milliós nemzet ig- norálását.” A “Salem Statesman” főszerkesztője szerint eljön az idő, hogy “olyan kormányt kell elismernünk, amilyennel ott rendelkeznek” és hogy ez “nem megalkuvás, hanem a realitás felismerése.” Az Amerikai Kikötő Hatóságok Honoluluban tartott konvencióján Randolph Siever, a Matson Hajózási Társaság elnöke kijelentette, hogy a jövőben a célszerűség elkerülhetetlenné fogja tenni a Kínával való kereskedelem felvételét. “Külföldi hajók egyre növekvő és erősödő kereskedelmet bonyolítanak le Kínával. Minél tovább eltiltják a mi hajóinkat a versenyben való részvételtől, annál nehezebb lesz ez, ha majd, a kereskedelmi kapcsolatokat felveszik és ugyhi- szem, hogy a gyakorlatiasság ezt a jövőben elkerülhetetlenné teszi.” deje üz, a legfőbb oka annak, hogy a nép csalódottan hátat fordít a republikánus pártnak és a demokrata párt felé tekintget abban a reményben, hogy az talán korrigálni fogja a sok-sok balfogást, amelyet Mr. Dulles oly szorgalmasan felhalmozott az elmúlt hat év alatt. Ha Dulles-ban van egy szemernyi önérzet és büszkeség, a választás után önként le fog mondani. De ha továbbra is görcsösen ragaszkodik vajmi kevés dicsőséget termő tisztségéhez, hát talán a republikánus párt vezetőinek — miután egy kissé magukhoz tértek a választás eredménye feletti szédületükből — lesz annyi eszük, hogy a kiérdemesült meredek-akrobata azonnali menesztését követeljék az elnöktől. (Amikor ez bekövetkezik, az az érzésem, hogy az utód a következő három ur közül fog kikerülni: Lodge, Herter és Murphy.) Az amerikai nép, tudva azt, hogy Nixori a “trónörökös,” a demokrata pártnak adandó fölényes szavazattöbbséggel ennek az urnák is értésére kívánja adni, hogy az ő “tüneményes” pályafutásának is befellegzett — a Fehér Házról szőtt álmait elraktározhatja egyéb csalóka délibábjai közé... Ebből a választásból őkelme is megtanulhatja, hogy ez az ország még nenrsülyedt arra a szintre, hogy egy Nixon-ra bízza a kormánykereket . . . A republikánus párt pedig egyszersmindenkor- ra levonhatja ebből a választásból azt a tanulságot, hogy 1952-es és 1956-os győzelme nem a.párt népszerűségének, hanem egy medáliákkal teleaggatott tábornoki egyenruha csillogásától elkápráztatott nép TÉVEDÉSÉNEK köszönhető —- olyan tévedésnek, amely ezen a nemzedéken belül tudomistenem nem fog megismétlődni... A “nagy hadvezér” nimbusza nélkül a republikánus pártnak a legsoványabb esélye sem lett volna arra, hogy jelöltjét a Fehér Házba juttassa. (Közben aztán az is kiderült — ha ugyan hinni lehet az Eisenhower alatt szolgált angol tábornok emlékiratainak —, hogy ő Hadvezérnek sem volt sokkal különb, mint elnöknek. . .) De tanulhat ebből a választásból a demokrata párt is. Alapos vizsgálat alá kell vennie a republikánus adminisztrációnak minden fontosabb lépését, amely a népnek a hadvezér-elnökből való keserves kiábrándulásához vezetett és minden erejével azon kell igyekeznie, hogy az elkövetett baklövéseket sürgősen orvosolja. Ezek között természetesen a béke biztosításának a kérdése áll első helyen. A kongresszus ugyan nem irányítója a kormány külpolitikájának, de teremthet olyan közhangulatot, amellyel még egy makacs, önfejű és félrevezetett elnök sem mer szembeszállni .. . ENNYIT legalább elvárhat a nép a demokrata párttól cserében azért, hogy november 4-én megajándékozza egy tekintélyes'többséggel . . . TÖBB NÉGERT letartóztatott a rendőrség.az Alabama állambeli Birminghamben, mert két autóbuszben elfoglalták a fehérek részére fenntartott ülőhelyeket és a kalauz felszólítására sem voltak hajlandók onnan távozni. • PIERRE DUPONT párizsi koldus a következő felirattal jelent meg a napokban “munkahelyén”: Ma van a 75. születésnapom és ma van 50 éve, hogy ezen a sarkon állok. Dupont bevétele ebből az-alkalomból megnégyszereződött. - .<■ . • .. __ AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN olyan elektronikus gépet készítettek, amely géppeijrott borítékokat “elolvas”, majd városok és államok szerint csoportosítja. Kézírásos címzésnél a gép cső- dött mond.
