Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-10-30 / 44. szám

4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, October 30, 1958 Rendőr-állam felé- / A “Nation” nagyon figyelemreméltó cikke az FBI működéséről épület felügyelője a 'Walsh bizottság előtt ezt mondotta: “Az épület azon részében olyan nagy volt a bűz, hogy mi nem bírtuk ki”. —LAPSZEMLE— Az átlagos amerikai, — különösen a fiatalság, .— olyan tiszteletet adó áhítattal ejti ki ezt a há­rom betűt : “FBI”, mint a nagyon vallásos ember egyháza alapítójának a nevét. Ezért ez év máju­sában országos feltűnést keltett, midőn az Egye­sült Államok egyik leghatalmasabb iparbárója, a bányákkal, vasutakkal s másféle iparvállalatok­kal rendelkező Cyrus Eaton, a 'televízión át7 adott interjújában nagyon lesújtó bírálatot mondott a “Federal Bureau of Investigation” (FBI) nevű országos (federal) titkosrendőrségről. A 76 éves többszörös milliomos többek között ilyesmiket mondott: “Úgy vélem, hogy azt a cso­dálatos népszerűséget, amit ma az FB,I élvez rendkívül felduzzasztott propagandával érte el. Engem azonban mindig meghökkent, mikor lá­tom, hogy egy nemzet rendőri akciókkal lesz naggyá. Az FBI csak egyike azon tucatnyi rend­őrszervezeteknek, amelyeket az Egyesült Álla­mokban‘•kivizsgálásra, besugásra, egyesek kilesé- sére és beárulására alkalmaznak. Ez most félel­met keltő arányúvá lett”. J. Edgar Hoover, az FBI direktora, akit a nagy költségbe kefülő és nagy művészettel kezelt pro­paganda' valóságos nemzeti hőssé avatott, feljaj- dült Cyrus Eaton kijelentéseire. Sajtóügynökei­vel erős ellentámadást intéztetett Eaton ellen, az­tán mintha csak a messze távolból vizsgálná a dolgot, ezt a levelet adta közre: ^ "Dear Walter: — Csak most olvastam a Tri- bune-ban irt cikkedet, amelyben Cyrus Eaton- nal foglalkozol s amelyben leleplezed őt. Igazán I jó munkát végeztél. Eaton a legdühösebben támadja az FBI-t, de nem hiszem, hogy akad­na olyan, aki komolyan venné. Ez az ember ki- [ esi rózsaszín (pink) álomvilágot épített, ami­ben élni akar.” Meg kell érteni, hogy ez a “pink” jelző itt arra utal, hogy ha Eaton nem is egészen VÖRÖS (kommunista vagy szocialista), de legalább is ró­zsaszínű (pink), vagyis rokonszenvező a vörösök­kel. Régi módszer Nagyon régi és eddig még csaknem mindig be­vált módszer az, hogy egyesek, sőt intézmények is, ha hivatalos hatalommal való visszaélésen, csaláson, megvesztegetésen vagy sikkasztáson érik őket, akkor a vádlókra igyekszenek rákenni a vörös (kommunista, anarkista, szocialista, IWW-ista, liberális, stb.) bélyeget. így a vádlók­ból egyszerre vádlottakat csinálnak, mialatt ők folytathatják népellenes cselekedeteiket. Ezért felvetődött a kérdés: mi igaz az Eaton vádjaiból? Az FBI-ról szóló irodalom erre nem sok adatot nvujt, mert annak túlnyomó többsé­gét maga a titkos rendőrség gyártja és teszi közzé. Köztudomású, hogy ennek az intézmény­nek nagyszerű sajtóügynöksége van, amely nem­WVWWWWWWWVWVWW**WWVVWWVVWWVV*AWWi FIGYELEM, OLVASÓK! ‘ NAGYON KÉRJÜK nézze meg a lap boríték­ján a név felett található dátumot. Ha ez a dá­tum ’58—10-nél, vagyis ez év okt.-nél korábbi az azt jelenti, hogy előfizetésével hátralékban van. Sajnos, jelenleg körülbelül 450 olyan olva­sónk van, aki elmaradt lapja előfizetésével. Ha ön is ezek között volna, kérjük, tegyen szíves­séget lapunknak és az alábbi szelvény felhaszná­lásával tisztázza hátralékát, vagy legalább is annak egy részét, lehetőleg minél előbb. Lapunk megjelenése függ az ön gyors csele­kedetétől! ALEX ROSNER, Manager 130 East 16th Street New York 3. N. Y. Tisztelt Rosner Munkástárs! Megértettem felhívását. Tudom mit jelent egy munkáslapnak, ha sok a hátralékos, ezért most igyekszem egy részét letörleszteni. Csatolva küldök .................................dollárt. Név: ......................................,..................................... csak az újságokat és a folyóiratokat rakja teli a hősi kultuszt szolgáló “sztorikkal”, hanem a rádiót és a televíziót is. Sőt eddig már két könyvet is adtak ki. Az egyiknek a cime: “Masters of Deceit”, szerzője maga J. Edgar Hoover; a másik pedig bizonyos Whitehead ^nevü sajtóügynöknek a munkája Elképzelhető, hogy ezekben az FBI ügynökök va­lóságos félistenek gyanánt szerepelnek. Az FBI-ról eddig még csak egyetlen tárgyila­gos, komoly munka jelent meg. Ez az 1950-ben kiadott “The Federal Bureau of Investigation” cimü, amelynek szerzője Max Lowenthal. Ebben a szerző a jutalmat váró dicséretek helyett ko­moly kritikát mond a titkosrendőrségről és való­színűleg azért a könyv nem nyert nagy publici­tást. , Ezért a newyorki “The Nation” megbízást adott az ily ügyekben már nagy jártassággal bí­ró Fred J. Cook újságírónak, hogy vizsgálja meg, mennyiben érdemli ki az FBI a nagy dicséretet, vagy az olyan bírálatot, aminőt Cyrus Eatontól kapott ? Ez a lelkiismeretes újságíró igen komolyan vet­te a megbízatást és meglepően érdekes értekezés­ben számol be vizsgálatairól. Annyira érdekes és nagy terjedelmű ez a vizsgálat, hogy a Nation az október 18-i teljes számát arra szenteli. Tények felsorolása Dacára annak, hogy ez a jelentés nagy terje­delmű, — könyv alakban kb. 230 oldalt tenne ki, — a szerző abban nem mond olyasmit, amit eddig ne tudtunk volna, mint ahogyan NEM IS AKAR OLYASMIT MONDANI, hiszen CSAK AZ IS­MERT TÉNYEKET SOROLJA FEL. Mi inkább azon csodálkozunk, hogy az ilyen ismert, időkö­zönként nagyon szenzációs tényeket miként fe­lejthette. el az amerikai nép annyira, hogy az FBI-bán már nem csupán hősöket, hanem meg­mentő j ét látja? Mr. Cook nagy érdeme az események oly fel­sorolása és szembeállítása, hogy azok tiszta képet mutatnak. Abban a képben aztán már meglátja az olvasó, hogy Eaton miért nevezte az FBI-t “gesztapó” intézménynek; meglátjuk, hogy J. Edgar Hoover milyen állhatatosan igyekszik ki­építeni itt a rendőrállamot. Meglátjuk ezen adatokból, hogy Hoover miként játszott közre már az 1918-as úgynevezett hír­hedt sorozási razziáknál, amelyek országos mére­tű felháborodást okoztak. Ugyancsak ő volt a fő- irányitója az 1919 április havában tartott gya­lázatos Palmer-razziáknak; az agent-provokatő- röknek, stb., stb. Mindezeket Cook a Thomas J. Walsh szenátor által vezetett vizsgálatok adatai­val bizonyítja. Ártatlan bárányok És kitűnt az is, hogy amikor az FBI valami botrányosan káros vagy gonosz dolgot követett el, akkor azokért mindig valaki más, — rendesen elhalt, vagy elcsapott emberek — voltak a hibá­sok, de SOHA SEM MR. HOOVER. < Kitűnt ez már .19^0-ben, amikor a neves törté­netíró, Mrs. Mary R. Beard (a férjével, Charles A. Bearddel együtt számos történelmi mü szer­zője) megírta,-hogy az 1919—20-as évek politi­kai üldöztetéseiért a felelősség Hoovert terheli, hiába igyekszik azt a már elhunyt Palmer igaz­ságügyminiszter és William J. Flynn, az akkori FBI direktorra hárítani. Szokásának megfelelőleg Hoover a sajtóban tá­madást intézett Mrs. Beard ellen, mire az a tudós alaposságával sorolta fel, miként szervezte újra Hoover a titkosrendőrség “General Intelligence Division” nevű osztályát, miként irányította az idegenek, a szocialista, a kommunista és a bal­szárnyi szakszervezetei? elleni razziákat, miként fogtak él ezer meg ezer embert, miként kínozták meg őket és végre miként gyűjtöttek össze min­denféle “vádló” (legtöbbször hazug) információ­kat több százezer emberről. Mr. Hoover tagadta, hogy neki része volt azok­ban a razziákban, amelyeknél a bántódások kö­vetkeztében többen öngyilkosságot követtek el; amelyeknél pl. Detroitban 448 négyzetláb terü­letű cementes folyosón 800 embert (férfiakat és nőket együtt) tartottak napokon át bezárva, oly szorosan, hogy leülni sem lehetett. Az egyetlen toiletre állandóan 40—50 ember várakozott. Az Lépésröl-lépésre Sorra veszi aztán a szerző azon eseményeket, amelyek alkalmat szolgáltattak a titkosrendőrség hatalmának emelésére. Ezt a rendőrséget valójá­ban első ízben Theodore Roosevelt adminisztrá­ciója alatt szervezték meg, akkor is csak elnöki rendelettel, miután az országgyűlés nem szavaz­ta meg. Jóidéig azonban nem jutott jelentősebb szerephez. Az első világháború újból felszínre vetette a “biztonsági” problémát. Hoover sajtóügynökei el­árasztották a sajtót a szabotálás rémhíreivel. Er­re nagyobb összegeket szavazott meg nekik a kongresszus. Később aztán jöttek a különböző robbanások, amiket természetesen a vörösökre kentek. Ezeknek a hatása alatt újból meg újból emelték az FBI költségvetését. Később életre- hivták a “nemzetközi kommunista összeesküvés” rémhírt, amelynek valamilyen változatát mind a mai napig igen eredményesen használják az FBI költségvetés emelésére. A kommunista mumussal vagy az oroszok tá­madási szándékával képesek voltak olyan rémüle­tet kelteni, hogy az alkotmány biztosította sza­badságjogokat lábbal tiporva száz és száz embert állíthattak bíróság elé, ahol az elfogult esküdtek a betanított hamistanuk vallomására elmarasz­taló ítéleteket hoztak. De azonkívül a titkos s legtöbbször hamis besugások alapján ezren meg ezren veszítették el megélhetési lehetőségüket, más esetekben igen sok áldozatot deportáltak. A rendőr állam Mindez az utóbbi években történt, nem kell te­hát megismételnünk. És az is köztudomású, hogy az ország legfelsőbb bírósága, a Supreme Court, amikor végre a fellebbezések odakerültek, egy­másután semmisítette meg az alsó bíróságok elfo­gult ítéleteit. Az egyik ilyen döntésben, — a Jenks-ügyben — a Supreme Court kimondotta, hogy minden vádlottnak joga van arra, hogy szembesítsék a vádlójával. J. Edgar Hoovernek nem tetszett ez a döntés. Noha igen nagy tiszteletben tartja a Supreme Court függetlenségét, — mondotta, — “mégis a bíráknak maguknak kell felismerni a realiszti­kus tényeket és kezet kell hogy fogjanak a ren­dőrközegekkel a társadaloni védelmére”. Közönséges nyelven ez azt jelenti, hogy nem a rendőrségnek kell a bíróság rendeletéit végrehaj­tani, hanem fordítva, a bíróság alkalmazkodjon a rendőrséghez. Ez az igazi rendőrállam! Fred J. Cook tényekből összerakott cikke igen tisztán, láthatóan bizonyítja, 'hogy J. Edgar Hoo­ver, a nemzeti hős, az amerikai nép szabadságá­nak az őre, az elhunyt Joseph McCarthy nagyon jó barátja, annak a módszereit alkalmazva törek­szik a rendőrállam kiépítésére. Geréb József India kompromisszumos leszerelési javaslatot terjesztett elő a UN-ben Krisna Menőn, India ENSZ-küldötte múlt hé­ten megbeszélést folytatott Cabot Lodga-zsal és Zorinnal. A leszerelés kérdésében kompromisszu­mos megoldást javasolt a 17 nyugati hatalom je­lenlegi határozati javaslatának módosítása alap­ján. Menőn kompromisszumos javaslatának pont­jai a következők: 1. Ama javaslat helyett, hogy az atomkisérle- teket az október 31-én kezdődő genfi értekezlet időtartamára függesszék fel, az ENSZ-közgyülés indítványozza, hogy tekintettel erre az értekezlet­re a kísérleteket azonnal szüntessék be. 2. Azokat az országokat, amelyek eddig még nem hajtottak végre atomkisérletet, felkéri, hogy ezután se tegyék. 3. A javaslat kéri, hogy a november 10-én, Genfben összeülő hatalmak jussanak megállapo­dásra, a meglepetésszerü támadások megelőzésé­nek kérdésében. 4. Az ENSZ leszerelési bizottságát, amely nem tudott összeülni, helyettesítsék egy olyan bizott­sággal, amely magában foglalja az ENSZ 81 tag­ját. A lapok rámutatnak, hogy a javaslat több vonat­kozásban megegyezik az e kérdésben elfoglalt szovjet állásponttal. Menőn javasolta, hogy eze­ket a módosításokat vagy egy javaslatban, vagy több különálló indítványban terjesszék elő.

Next

/
Thumbnails
Contents