Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-07-10 / 28. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, July 10, 1058 kásosztálynak, de igy is van ez helyén, mert ami szép és jó van a földön, az mind a munkáskezeknek köszönhető. Józsi és családja. A szociáldemokraták szerepe Tisztelt Szerkesztőség! Az örök változás törvényei elvezették az embert a világűr kutatásáig; mübolygók rohannak a föld körül, az emberek újabb és újabb természeti erők meghódítására indulnak, hogy ezzel az életet könnyebbé és jobbá t. _ V. tőkés világ ádáz gazdasági támadásban van a szocialista államok népei ellen, az adófizetők megterhelésével ügynökségeket tart fönn ezeknek az országoknak megfojtására és ahol csak gyenge pontot talál, véres támadásokat alkalmaz ezen tábor megtörésére. Ennek ellenére a szocialista tábor napról napra erősödik. E fejlődés láttára a tőkésvezérek őrületbe estek és terveikkel a földön lévő életet a végzetes meredek szélén tartják. Csak az tartja őket vissza a végső lépéstől, hogy akkor maguk is mindenestől elvesznek. A társadalmi reformistákat hivják segítségül, akik különböző szociális nevek alatt rejtőzve segítenek a szabadságra ébredő népeket leigázni. Ha megnézzük a szocialista mázba vont Hitlert, Mussolinit, Caballerot, akkor látjuk, hogy He Gaulle is elődei mintájára próbálja keresztülvin- ni a tőkés hatalom megmentését. Itt élek Nyugat-Kanada Saskatchewan tartományában már 31 éve. Ezen idő alatt itt is sok változás történt. Az igavonó lovakat traktorok váltották fői, a liberális és konzervatív pártok küzdöttek a hatalomért, de sem az egyik, sem a másik nem javított a dolgozók életén. Időközben megjelentek a szociáldemokraták, rövidített néven C.C.F., és ezeknek sikerült a tartomány kormányát kezükbe venni. ,Mi kis emberek reményteljesen vártuk életünk javulását. A CCF kormány utakat, iskolákat épit, nehéz adókkal terhelve a dolgozókat, de a tőkés érdekeltségeket mindvégig felmenti a nagyobb tehertétel alól. A nagytőkések profitharácsolását törvényekkel biztosítják. A tőkés örömmel adja át a Sülyedő hajót a reformista demokratáknak, mert azok mesterei a tőkések ideiglenes átmentésének. 1957-ben például a CCF, vagyis a szociáldemokrata kormány Tisdalen négy más község bevonásával egy öreg-otthont épített, ami 1958 júniusában meg is nyílt. Még épülőben volt az otthon, amikor regisztráltam bentlakásra. Akkoriban jelezték, hogy negyven dollár lesz a havi lakbér- és élelmezési költség. Most azonban községi tanácstagunk által tudtomra adták, hogy a költség havi 63 dollár lesz. így természetesen nem tudom igénybevenni sem én, sem sok más öronr mert azok, akik a hetven éves kor után járó 55 dollár havi nyugdijat kapják, nem fizethetnek 63 dollárt. így néz ki tehát a valóságban a szociáldemokrata reformista gazdálkodás. Az otthon a mi adónkból épült fel, a mi adónkkal hozzájárulunk fenntartásához, de mi magunk ki vagyunk zárva a sajátunknak vallott épületből, mert nincs hasznot hozó jövedelmünk, amiből a magasra szabott költséget meg tudnánk fizetni. Akit érdekel az ügy az Tisdale, Sask.-ban megnézheti az otthont. Ebből az a tanulság, hogy mindenhol hazugsággal hitegetnek bennünket, mi pedig élünk, mint a hal a vízben. A márciusban tartott progresszív konzervatív országos választáskor Ígért 30 centes bonuszt a búzára junius végéig még nem kaptuk meg. A népnek csak ígérni kell, s bele tudják vezetni a maga által készített mocsárba. Azután jöjjön a szocializmus, mely a megmaradt roncsokat az élet útjára vezeti. Kizárólag biztosítani lesz képes a népeknek az életet. Amig a nagy embertömegek alszanak, addig egy kis csoport tőkés és ügynökeik részére Kanaán lesz az élet, de a termelő farmer és munkásság nagy tömegei jégsivatagra kivetett életben kell, hogy elsorvadjanak. Némelyik gyávaságában tényleg elsorvad, másoknak pedig a megpróbáltatások súlya alatt kinyillik a szeme és azokhoz csatlakoznak, akik segítenek nekik megteremteni a békés, emberi életet. Kozma Dénes, farmer Tiltakozik a hibák ellen Tisztelt Szerkeszetőség! Már ideje, hogy jelentkezzünk és megküldjük, amivel tartozunk és egy évre előre fizetjük a lapot. Hogy őszinték legyünk, a mi lapunknak is vannak hibái a mi véleményünk szerint. De tudjuk, hogy az emberek úgy természetben, mint gondolatban eltérők és igy megértéssel bíráljuk a szerkesztőséget. Azért egyetlen egy mulasztásukra szeretnénk rámutatni, ami nagyon sok magyart közvetlen közelről érdekelt volna, ha maguk felhívták volna arra figyelmüket. Egy évvel ezelőtt a magyar állam kinyilvánította, hogy azon tulajdonok jogos tulajdonosai, akik külföldön élnek és a magyar állam kisajátított birtokaikat, folyamadhatnak a magyar államhoz annak visszaszerzéséért az elmúlt év julius elsejéig. (Erről egy szót sem láttunk a Magyar Szóban). Ez éppen úgy a maguk mint a USA-ban székelő magyar állami képviselet vétkes mulasztása volt, mert nagyon sokan élünk itt Kanadában és a USA-ben is, akiket azonosított a magyar állam a volt nagybirtokosokkal, miniszterekkel s a többi dölyfös úrral, akik elvisel- hetelenné tették életünket szép szülőhazánkban. Sajnáljuk s egyben tiltakozni óhajtunk a magyar állam ezen igazságtalan eljárása ellen. Meg is tettük ezt hivatalosan a magunk részéről és a megjelölt időn belül. Három példányos kérvényt küldtünk, egyet a helybeli, egyet a járási és egyet a megyei hatóságoknak. Azóta egy év telt el és még csak választ sem kaptunk. Tehát nép- bolonditás volna az egész? Ajánlanám Önöknek, hogy érdeklődjenek a magyar állam ottani hivatalos képviselőjétől eziránt és közöljék azt a lapban. Mert nagyon fájón érintett bennünket a magyar állam igazságtalan eljárása, hogy a szegénység elöl elmenekülő magyarok kisbirtokait is kisajátították. Csalódott magyar, kanada SZER. MEGJEGYZÉS: Föltétlenül mulasztás nem közölni a fentiekhez hasonló, olvasóink érdeklődésére számottevő magyar kormányrendeleteket. Sajnos, hogy nem mindig jutnak azok tudomásunkra. Ha kedves olvasóink felhívnák figyelmünket, amikor bármely utón tudomást szereznek hasonló közérdekű dolgokról, mi a legnagyobb örömmel közölnénk azokat. Máskép látja a pékunió helyzeté) Tisztelt Szerkeszetőség! Lapjukban megjelent, “Mi a helyzet a Pék- üriióbán” cimü cikkre ismét kénytelen vagyok válaszolni. Tudom és ismerem a cikk íróit, szeretném nagyon, ha önök tisztán látnák a dolgokat. Hilvatalosan is meggyőződhetnek az igazságról , ha felkeresik uniónk elnökét, Frank Dut- tot, aki régi ismerőse a munkásmozgalomnak. Weinstock, Lusztig is jól ismerik őt. Az unió cime; 29—28— 41st Ave., Long Island City. Én magam is szívesen rendelkezésükre állok. Junius 16-án folyt le nálunk a választás és az egész adminisztrációt újra választották, három az egyhez volt a szavazás edeménye. Az ellenzék egyetlen egy jelöltet sem birt megválasztani. A választás a Manhattan Centerben folyt le, reggel 7 órától este 10 óráig. A szavazást “Abramson Honest Balloting” tiz géppel ellenőrizte. Hazugok az ellenzék által terjesztett hírek is. A pékeknél, a kis iparban 7 és fél óra a napi munkaidő. Az első kéz napi 22 dollár, a 2- ik kéz az úgynevezett “bench” munkás napi 20 dollár, a 3-ik kéz 16 dollár 50 cent fizetést kap. A segédmunkás 71 dollár és a portás 68 dollár hetibért keres. Van egy pék iskola, amely szervezett munkások vezetése alatt áll, az onnan kikerülteket az unió beleegyezésével helyezik el, kizárólag olyan műhelyekben, ahol legalább öt embert alkalmaznak, nem lehet egynél több tanonc egy műhelyben; 4 hét múlva be kel lépnie az unióba, naponta csupán 4 órát dolgozhat, órabére 1 dollár 77 cent. Szakszervezetünknek van jóléti alapja ‘HVelfare Fund”, mely a szakmában dolgozó egész családját biztosítja, orvos, kórház, sebészet Röntgen, stb.-vel ellátja sérülés esetén, vagy az anyáknak is betegsegélyt nyújt. Nyugdíj alapunk is van, amelyből minden jogosult tag legkevesebb 40 dollárt kap, de kaphat egészen 75 dollárig havonként. A lefolyt választás különben megadta a választ az ellenzéknek, hiába pénzelték, hiába terjesztetek hamis híreket. Különben hamarosan ismét bennt leszünk a 15 milliós anyaszervezetben. A jelek már mutatkoznak, az ellenzék napról napra veszti a talajt maga alatt. Mi pedig, már uniónk, nem nyugszik addig, amig az összes new yorki cftkrászok, pékek, biscuit, makaróni, fagylalt, stb. rokonszakmák dolgozói egy szervezetben nem lesznek. Végcélunk nemcsak a 7 lokál, amely már egyesült, hanem az, hogy valamennyien a 3-as számú lokálban legyünk. Ma 7009-en vagyunk, de az az óhajunk, hogy a többi kis és nagy lokál is velünk legyen. Haladó és nem romboló szellemben, munkástársi üdvözlettel Rosenberger Mihály. P. S. — Hat napos munka nálunk nincs, 5 nap igen s ha a helyzet úgy kívánja, lehet 6-ik nap, másfélszeres díjazással. Saját életéről ir Részlet egy magyarországi levélből B. Keresztur, 1958 junius 17. Kedves bátyám és néném! Az én életemből indulok ki a jelen és a múlt rendszer megvizsgálásában. Tiz éve dolgozom önállóan és többet tudok felmutatni, mint hasonló szakmáju ezelőtt egy egész életen át. De ha másokat nézünk meg, például aki cseléd volt itt a grófnál és rongyos ruhában, éhes hassal dolgozott hajnaltól késő estig, annak most szép háza, földje, szőlője van. Vágy például az én gyerekkoromban Bodrogkereszturon csak 4—10 kerékpár Volt, most pedig motorkerékpár van legalább 40 és igy van ez az egész országban. Óriási fejlődésen ment keresztül a mi kis fiatal demokratikus országunk. Ez persze nem tetszik a régi rendszer urainak és az ellenforradalmároknak. Az értelmiséget is lassan a mi vérünk alkotja, példa erre testvérem leánya, aki már leérettségizett, most a főiskolán van és biológiai és föld- rajztanár lesz. A múlt rendszerben csak úri gyermek lehetett ez. Sokkal jobb most a munA “Desegregation” megünneplése Egy bronxi iskolában a tanítónő szép gesztussal ünnepelte meg a Legfelsőbb Bíróság faji megkülönböztetés elleni döntésének negyedik évfordulóját. Miután nem volt képes márvány emléket készíteni a fontos évfordulóra, elhatározta. hogy süteménnyel ünnepli meg azt. Néger és fehér gyermekekből álló osztálya részére tortát készíttetett a sütődéi munkások 3-as lokáljának egyik pékmesterével, Henry Di Napo- lival, aki szakszervezetén keresztül megtanulta a nagyszerű eszme értékelését és megértését tett követte. Szép, négyszögü tortát készített, melyre kis iskolát állított. Az iskola köré egy néger és egy fehér gyermek cukorból készült alakját állította. A két gyermek büszkén és boldogan egymás teljes elfogadásával néz egymásra. A tortán áll az amerikai lobogó. A tortán látható a fontos dátum május 17, 1954—1958. Négy rózsa -zim- bolizálja az iskola körül a Jim Crow feletti négy év győzelmét. Az egész iskola boldogan szemlélte a gyönyörű “Desegration Cake”-et, élükön az iskola igazgatójával. Egy hét múlva az iskola összes növendékei aláírásával levelet kapott a nagyszerű pékmester Henry Di Napoli, melyben köszönet ükét fejezték ki a történelmi jelentőségű tortáért. V; Az ebben a rovatban kifejtett nézeI Olvasóink ? tek nem szükségszerűen azonosak l hozzászólnak í a szerkesztőség álláspontjával l a közügyekhez |
