Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-07-03 / 27. szám
Thursday, July 3, 1958 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 SZEGÉNY KIS VIKUNA A vikuna igen szerény kis állat. A délamerikai Andes hegység magas fensikjain él. Valamit hasonlít az egypupu tevére, de jóval kisebb; ugyancsak hasonlit a láma állathoz is, állítólag úgy a tevének, mint a lámának közeli rokona, de a szőre sokkal puhább és finomabb, mint azoké és azért a legfinomabb posztót lehet belőle szőni. A vikuna posztó nagyon drága, mert a vikunák száma igen kevés, bármennyire is vigyáznak rájuk. Bolíviában, vagy Peruban körülbelül 60 dollárba kerül egy yard vikuna posztó, de az Egyesült Államokban már 100 dolláron felül kérnek érte. Egy férfiruhához körülbelül 3 yard posztó kell. Az Egyesült Államokba Bernard Goldfine bos toni textilgyáros importál nagymennyiségű vikuna gyapjút. Ennek a Goldfine textilgyárosnak több másféle üzletei is vannak. így például telek- spekulációkkal, sőt tőzsdeügynökséggel is «foglalkozik. Ugylátszik, hogy igen sok barátja is van, különösen a magas hivatalokat betöltő köztisztviselők körében, akiknek időközönként vikuna kabátokat ajándékoz. Ilyen barátja például az elnök első titkára, Sherman Adams is, akinek nemcsak vikuna kabátot, hanem nagyon-értékes szőnyegeket is ajándékozott és azonkívül a 2000 dolláron felüli hotelszámláit is kifizette. Történetesen ennek a bőkezű Mr. Bemard Goldfine textilgyárosnak némi összeütközése támadt egyes hivatalos közegekkel. A Federal Trade Commission (FTC) például azt akarta tudni, hogy Mr. Goldfine miért jelzi hamisul, hogy a szövetjeibe milyen gyapjút használ, avagy hogyan keveri azokat? Mr. Adams többször is érdeklődött ennél a bizottságnál, hogy miként intézik el barátjának az ügyét? Ezek a tények, amelyek nyomán a szerény kis vikuna a következő provokáló kijelentéseket vetette felszínre: Újfajta logika Sherman Adams elismerte, hogy telefonált a Goldfine ügyben, amit nem lett volna szabad csinálnia, de ez a dolog csak azt mutatja, hogy nem volt elég óvatos. Tanulság: Olyasmit, amit nem kellene, csak óvatosan szabad csinálni. Eisenhowertől követelik a demokrata politikusok, hogy csapja el Sherman Adamsot. Az elnök (e sorok Írása idején) erről hallani sem akar. Azt mondja, hogy Adams csak abban hibázott, hogy nem volt elég Ítélőképessége (poor judgement). — Tanulság: Adamsot éppen arra tartja az elnök, hogy helyette fontos döntéseket végezzen. Ugylátszik, hogy az ily döntésekre éppen a gyenge itélőképességü ember a legalkalmasabb. Richard Nixon alelnök szerint, hogy Adams megmaradjon-e helyettes elnöknek, az csak Ike meg Adams magánügye. Neki csak az nem tetszik, hogy Adamsot még republikánus politikusok is bírálják, miért is ezt mondotta: “Mi, republikánusok, most olyanok vagyunk, mint a kannibálok”. — Republikánusok bírálata tehát kannibálizmust jelent. Mások is kaptak vikuna kabátokat, nemcsak Adams, — Írja David Lawrence szindikált rovatában.,— Miért éppen őt mozdítanák el állásából? De még szerencse, hogy ez a dolog igy napfényre ;ött. Hiszen Mr. Adams megmondotta, hogy nem is tudta, hogy iparmágnásoktól nem illő értékes ajándékokat elfogadni. De most már tudja s többet nem fog elfogadni, se az érdekükben közbenjárni. Ellenben ha a helyét Eisenhower most mással fogja betölteni, az még nem tudja s megint odajutunk, ahol azelőtt voltunk. A New York Herald-Tribune junius 13-iki számában ezt irta: “Aki ismeri Adamsot, tudja, hogy becsületessége olyan hosszú, mint a nap”. — Igaz, júniusban hosszúak a napok, de a vikuna kabátot télen hordják, amikor a napok rövidek. És végre szenátor Potter (R. Pa.) azt mondja, hogy neki se mink, se vikuna kabát nem kell, sőt mi több, azt akarja, hogy Ike váljon meg Adams köntösétől is. Szólaljon fel Eisenhower a Lilile Rock ügyben New York állam kormányzója, Averell Harrj- man is csatlakozott azokhoz, akik országszerte kikeltek Harry J. Lemley szövetségi bíró fajgyűlöletet szító’ döntése ellen, amellyel megengedte, hogy a Little Rock High Schoolban két és fél évre felfüggesszék a néger tanulók beiratkozását. Egy héttel ezelőtt New Yorkban hivatalos fogadtatásban és ünneplésben részesítették azt a kilenc néger tanulót, akik halált megvető bátorsággal küzdötték végig az iskolaévet a Little Rock High Schoolban a városban és az iskolában levő fajgyűlölők állandó hajszája ellenére. így szereztek érvényt a Legfelsőbb Bíróság 1954-ben hozott határozatának, amely eltiltja a további faji elkülönítést az ország iskoláiban. Harriman az állami Diszkrimináció Elleni Bizottság egy gyűlésén jelent meg és élesen kikelt azok ellen, akik a Legfelsőbb Bíróság döntését akarják megsemmisíteni, amikor erőszakkal gátolják annak kivitelezését. “Nyomatékosan kell fellépnünk”, mondta a kormányzó. “Az Egyesült Államok elnöke, csak annyit mondott eddig, hogy a törvényt be kell tartani. Azt hiszem jogunk van arra kérni az elnököt, hogy jelentse ki, hogy ez egy erkölcsi kérdés, melyet mindnyájunknak támogatni kell. Kérjük az elnököt, hogy szólaljon fel”. LAKÁSGONDOK Hej, nehéz idők járnak manapság az egyszerű, nehezen dolgozó wall-streeti üzletemberekre. Egyéb gondjaik mellett egyeseknek a lakásgondjaik is igen súlyosakká váltak. Vegyük annak a négy wall-streeti üzletembernek esetét, akiket most perelt be a házigazdájuk a 25 Sutton Place bérház tulajdonosa, Mr. Niar- chos. 25 Sutton Place alatt csak 11-szobás lakások kiadók. Minden lakásnak 5 fürdőszobája van. Lakbér 397 dollár volt eddig, de csak azért, mert a lakbérellenőrző törvény miatt nem lehetett azt feljebb emelni. A háztulajdonos, most bejelentette, hogy a 397 dolláros lakbér mellett neki nemcsak hogy bagóra való, de gyermekeinek még kenyér sem jut tejbe és bár a szive megszakad a fájdalmában, ' kénytelen felemelni a lakbért — havi ezer dollárra! A négy Wall St.-i üzletember egyhangúlag felhorkant és nagy sajtókampányt kezdett a landlord ellen. “Tönkre fogunk menni”, siránkozott az egyik. “Kénytelenek leszünk elköltözni egy olyan lakásba, melyben csak négy fürdőszoba van és akkor mit fognak barátaink gondolni rólunk”. “Tisztára embertelenség”, toporzékolt a másik — egy úriember, aki múlt nyáron havi 1,600 dollárért adta ki bérbe lakását Japán Egyesült Nemzetekben képviselőjének Renzo Sawadá-nak. “Mit jajveszékelnek ezek a mezítlábas wall- streeti fiuk igy”, vágott vissza a háztulajdonos ügynöke, a- Douglas L. Elliman lakásközvetitő ügynökség. Az a lakás úgy megér ezer dollárt egy hónapra, mint a pinty. Valóságos rablás volt részükről 397 dollárt fizetni 11 szoba 5 fürdőszobáért”. A négy mezítlábas wall-streeti fiú elhatározta, hogy ügyvédnek adja át az ügyet. Ügyvédjük senki más, mint a “Cromwell and Sullivan” cég, melynek volt főnöke és disztagja senki más, mint — John Foster Dulles! Lapzártakor úgy hirlik, hogy Dulles a NATO és a SEATO elé fogja terjészteni az ügyet. Közben azonban biztosította klienseit, hogy alapos masszív megtorlást készít elő az akadékoskodó háziurak ellen. Esetleg a meredekre teszi őt. Egyes megfigyelők szerint egy hidrogénbombával rakott B-52- máris végez “próbabefutásokat” 25 Sutton Place fölött, de ez a hir még megerősítésre szorul. Leszállítják a N. Y. Central adóját New York város 2 és félmillió dollár adót ad vissza a New York Central vasúttársaságnak, sőt még az adójukat is leszállítják a jövőben. Lawrence E. Gerosa, városi számvevő szerint már meg is egyeztek a várossal ebben a kérdésben. A következőket mondta: “Több körzet leszállítja adóit, hogy kisegítsék a vasúttársaságot anyagi zavarából”. A vasúttársaság 1942 óta kéri adója leszállítását és most egy összegben megkapja. Igaz, hogy közben már szó van arról, hogy ismét felemelik a lakóházak adóját olyan magasra, amelyre még nem volt példa New Yorkban, mert városunk anyagi helyzete nagyon rossz. Már pedig mindenei tudja azt, hogy ezt ismét a nép fizeti meg, egyrészt a kisháztulajdonosok, másrészt, jobban mondva nagyobbrészt a bérházak lakói, miután a háziurak ismét engedélyt kapnak arra, Rogy adójuknak “megfelelően” emelhessék a házbéreket. A SZENÁTOROK UJ ÉPÜLETE Nagy fényűzéssel és mindenféle kényelemmel látják el az uj iroda-épületet WASHINGTON. — Az Associated Press értesülése szerint a 24 millió dollárba kerülő szenátusi iroda-épület hamarosan elkészül. A Capitol (országház) épülete ugyanis már szűknek bizonyult az ország ügyeinek elintézésére, azért a szenátori bizottságok részére a Capitoltól két blokknyi távolságban nagy uj épületet emeltek. Az épület tervezői azt az irányelvet vették alapul, hogy minél kényelmesebb a helyiség, annál jobb munkát lehet abban végezni. így, hogy szenátoraink jó munkát végezzenek, nemcsak kényelmessé, praktikussá, hanem egyben nagyon fényűzővé is építették ezt a palotát, amelyben 40 szenátori bizottságnak adtak irodát, több másféle helyiség mellett. Ha a szenátor automobilon érkezik az épületbe, kocsiját parkolhatja az épület alatti nagy garázsban, ahová olyan “ramp” utón hajthat le, amelyek villanymelegitők tartanak szárazon az eső vagy havazás esetén. A garázsból zaj nélkül mozgó elevátorok viszik arra az emeletre, ahol az irodája van. Minden ilyen iroda legalább <X szobából áll. Az egyik szoba természetesen a szenátor magán irodája, a többi szobákban pedig a titkárok, gyorsírók és mindenféle más személyzet dolgozik. A folyosókat mindenütt márvány borítja, amit fluorescent lámpák v i 1 á g i t a nak meg és ezek gyönyörű ötágú keretben a mennyezethez van- nek erősítve. A folyosók rubber-tile burkolatán elvész a lépés hangja, de a szenátor magán szobáját azonkívül még nagyon drága szőnyeg is borítja. Az épület toilet felszerelése is figyelemre méltó. Nem kevesebb, mint 160 “rest-room” van benne. Minden szenátornak megvan a maga márványfalu “rest-roomja”. Külön toilettet használnak az irodai alkalmazottak; a harmadikat a másféle segítők részére készítették. És végre mind a 40 szakaszban van egy-egy toilet az esetleges látogatók Tészére. így valószínűleg egyik szenátor sem jön zavarba, ha látogatókat kap. Az épületben van egy 500 főt befogadó nagy terem, ahol a szenátorok a nagyon előkelő külföldi vendégeket fogadhatják. A nagy teamet körülveszik a kisebb termek, ahol egyes bizottságok kihallgatásokat tartanak. Ezeket felszerelték rádió és televízió leadó készülékekkel, hogy a “fontos” eseményt azonnal a Világ tudomására hozhassák. Ha a szenátor megéhezik, a számukra fenntartott speciális étteremben a legjobb ételekből kap kiszolgálást; az irodaszemélyzet másik étteremben étkezik, a munkások pedig egy harmadikban. (Erre a “demokratikus” megosztásra itt igen nagy súlyt fektetnek.) És végre van egy étterem arra is, ahol a szenátorok vendégeit látják el élelemmel. Lunch után a kifáradt szenátor felmehet a tetőre, ahol privát napfürdőző helyén szedheti fel a nap éltető sugarából áradó energiát. A napfiií- dő melleit megtalálja a zuhanyt is s mellette egy másik termet, ahol tornaszereken gyakorolhatja elernyedt izmait. Az épületet földalatti átjáró (subway) köti össze a Capitol buildinggel s igy a szenátor az irodájából 2—3 perc alatt már elfoglalhatja székét a Szenátus termében. Soha még honatyák ilyen fényűző kényelmet nem kaptak. így, ha helyes a fentemlitett alapelv, akkor a honatyák ebben az épületben nagyöh jó munkát VÉGEZHETNEK.
