Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-10-02 / 40. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, October 2, 1958 _s_ ei/é/eíC GL fte . . . . .. . , mM«*VV\WVMÍ»«V Az ebben a ro latban kifejtett neze- $ Olvasóink tek nem szükségszerben azonosak ** hozzászólnak a szerkesztőség álláspontjával * a közügyekhez Keszifnsfe! ad és elnézést kér Tisztelt Szerkesztőség! A Magyar Szó szeptember 18-iki számában közölték levelem s arra a választ is megadták'. Köszönetét mondok ezért s egyben szives elnézésüket kérem azoknak, akiket levelemben félreértésből esetleg megbántottam. Valóban nem a Magyar Szóból olvastam az ujamerikásokra vonatkozó rágalmat, hanem a Magyar Hírnök c. újságban-, mely emiatt vádolta az önök lapját. Sajnos, hogy adtam arra a közlésre, de elolvasásakor nagyon bántott a dolog. Most már tisztán látom a helyzetet a M. Szó válasza után. Látom, mire törekszenek a kapitalistákat követő ujságironcok s éppen ezért újságjaikat még véletlenül sem fogom kézhez venni többé. A Magyar Szót nagvrabecsülöm, mint a haladó- szellemű, felvilágosult emberek lapját. Éppen ezért e lapon keresztül kérek mindenkit, minden régebben kikerült magyart, hogy továbbra is megértéssel és barátságosan közeledjenek a most kikerült magyarokhoz. Én is most jöttem Amerikába és úgy látom, hogy az “uj”-ak legnagyobbrésze megmaradt hazájához, népéhez hü, ha éppen itt passzív, vagy közömbös magatartást tanúsít is. Ezeket soha- nerrt szabad összetéveszteni egy kisebb rész kapitalista követővel, megtévedettel. Azért nem szabad úgy gondolkozni az “uj”-akról, hogy ha azok még nem fejtenek ki aktív munkát a munkásosztály irányában, akkor ellenségek. Nem, ez nem igy van! Türelem, szeretet a régiek és ajak között meghozza a gyümölcsét. De sokan rájöttek e valóságra a kijöttek közül! \Tem is egészen ugv van minden, ahogy a hires Amerika Hangja ordítozott Furópában s már során-tisztában Vánhak a kapitalizmus álnok vilá- rával. Micsoda kulturátlanság, micsoda elmara- lott'!világ a szocialista országokhoz viszonyítva! űrről nem beszélt Amerika Hangja. De sok gazág szárad e hazug rádió lelkén! De sok bajt csi- lát ez a hazug propaganda másik hitvány társául, a Szabad Európa rádióval! Sok-sok ezer emert uszított ki Magyarországból, szakított el zülőhazájától. Bizony ezeket ma már legtöbb ember ismeri, kik most jöttek ki. Azért nincsenek elveszve az gy'számára, csak bízni bennük, s valóban nagyészét visszanyeri a munkásosztály. Az én elvem";áz, hogy szeretettel, megértéssel ryüttdolgozni, régiek és újak, s ebben az irányán írjunk a Magyar Szónak. Üdvözlettel: az “Ujamerikás”, aki szocialista maradt i spsmerilrások s a farm problémáiról Tisztelt Szerkesztőség! Örömmel olvastam a szeptember 11-i lapszámai a konferencia sikeréről, a határozatokról, az naptár kiadásának híréről. Az ujamerikások ujkanadások kérdésében hozott határozatot helyeslem. Csak óvatosságra intem a munkás- rsakat ebben a kérdésben. A tényleg becsületes zésü ujamerikásokat igenis fogadjuk testvéri rsközösségbe, de válogassuk meg, hogy melyek ok, mert sose felejtsük el, hogy egy gonosz Lakat is megront. Itt Nyugat-Kanadában az aratás, a cséplés ist van folyamatban, de esős idők álltak be és a munkát megállította. A termésünk közepes gyenge, mi szegény farmerek bizony nagyon lezen élünk. K. D., kanadai farmer si’bSi hsíyesen gondolkodni fanul! "isztelt Szerkesztőség! negyvennégy éve múlott, hogy megrendeltem ni tanítónkat és vezetőnket, a Magyar Szó fjét: az Előrét. Azóta mellette vagyok jóban, szban. Megtanultam belőle helyesen gondolni, megtanultam, hogy itt is két osztály van: az elnyomók és elnyomottak osztálya. Megtanultam belőle, hogy hol a helyem az emberi társadalomban és többek között felejthetetlen élményt szereztem magamnak. Fiatal koromban megismerkedtem az öntudatos, önfeláldozó szellemi vezérekkel, mint Lékai, Gyetvai, Bebrics, Köves, s mások. Pár nap múlva betöltőm a 77-ik életévemet, s már várom, hogy mikor küldi Péter bá’ a behívót. De azzal a tudattal fogok távozni, hogy én is segítettem egy kicsit egyengetni azt a göröngyös utat, mely a békéhez vezet és a teljes demokráciához. Üdvözlöm művészünket, Gellért Hugót, s az egész szerkesztőséget. A. K., New Jersey Szerk. megjegyzése. — Gratulálunk A. K. munkástársunknak 77-ik születésnapja alkalmából és kívánjuk, hogy még sokáig legyen közöttünk jó egészségben. Beáll a lapbaráfok gárdájába Tisztelt Szerkesztőség! Tudatom önökkel, hogy én is beállók a Lapbarátok Gárdájába havi 2 dollárral, s ígérem, hogy ezt minden hónapban beküldőm. Helyeslem, hogy havonta küldjenek figyelmeztető levelet a fenntartó gárda tagjainak, mert igy lehet csak ellenőrizni, hogy ígéretüket betartották-e és mindenki könnyebben be tudja küldeni az összeget, ha arra figyelmeztetik. Próbáljunk megszervezni 200 ilyen egyént, aki hajlandó havi 2 dollárt adni a lap javára. Ez 400 dollárt jelentene, amire a lap biztosan számíthat. A. Trauner Igaz őszinteségre van szükség Tisztelt Szerkesztőség! Nem tudom, hogy milyen régi közmondás, hogy “a lejtőn nem lehet megállni”, vagy ki mondta ezt először, elhitte-e nagyapánk, vagy nem. De talán ez nem is annyira fontos kérdés, fontosabb az, hogy mi ezen közmondást igaznak tartjuk-e vagy sem. Az ujamerikások nagyrésze, amikor a Szabad Európa rádió és más aljas propaganda hatására elhagytuk hazánkat, ezzel megindultunk a lejtőn lefelé. Most — ha igaz lenne a közmondás — sohasem állhatnánk meg ezen a lejtőn, hanem zuhanhatnánk a mocsárba és a tőkések és lakájaik által pórázon tartott csaholó kutyákká válhatnánk mindannyian. De a közmondásnak semmilyen tudományos alapja nincs, igy nem is állja meg helyét. Ma már sokan felismertük félrevezetettségün- ket, s azt, hogy a kapitalista társadalom csak munkanélküliséget adhat, s az igazi boldogságot csak a szocializmusban találjuk meg. Sokan meg álltunk a lejtőn, de ez nem elég vissza kell kapasz kodni, mert különben könnyen visszazuhanhatunk. A tévedést felismerni nem elég, hanem helyre is kell azt hozni! Hogy akarják ezt azok megtenni, akik egyetlen jó szót sem mernek mondani a szocialista rendszerről ? Sőt csak gyalázkodni merészelnek, holott bensőleg megbánták, hogy miért is hagyták ott Magyarországot. Még sokan vannak ilyenek, akik félnek az igazat kimondani és inkább hazudnak népük, hazájuk ellen. Persze ez a dolog könnyebbik vége. így azután környezetük lojálisnak, jó kereszténynek ismeri őket. Vannak kevesen, akik szerencsések és valamilyen gyári munkát kaptak. Ezek közül is sokan nem győznek eleget gyalázkodni, hogy minél jobban nyalják munkaadóik talpát. Vagy nem tudják ezek, hogy ha most két dollár órabért kapnak, ezért a munkások ezrei hullatták vérüket és ők még a kis ujjúkat sem mozditották meg érte? ölükbe hullott többek között a munkások véres bérharcainak eddigi eredménye is. Miért kell ezért a tőkések és lakájaik talpát nyalni? A fiatalok közül néhánvan a mocsárba zuhantak és mindenféle aljas munkát elvállalnak. Ezek talán azt hiszik, hogy mindvégig bírni fogják a mocsarat, a szennyes, piszkos munkát. Pedig tévednek, mert előbb-utóbb kívánnak majd az egyenes, igaz útra térni. Én úgy tudom, hogy a lejtőről, vagy a mocsárból is könnyű feljutni, hiszen az igazat sem nehéz kimondani. Vagy talán szégyenük a hibát, a bűnösségüket bevallani? Igazi őszinteségre van szükség és legyünk tudatában annak, hogy mi itt is felelősséggel tartozunk minden szavunkért, tettünkért a nagy családnak, magyar hazánknak. Vagy talán lehetséges erre nem gondolni? A lapkonferencia ujamerikásokkal foglalkozó határozata segítő kezet nyújt felénk, csak meg kell fogni a segítő kezet és feljutunk a lejtőn az igazi útra! Minden ujamerikásnak ajánlom, hogy ezt a segítő kezet ne taszítsa el! Fogjuk meg azt és közös erővel harcoljunk a szocializmusért! Tisztelettel: E. H.-né ELLENVÉLEMÉNY Tisztelt Szerkesztőség! E. H. Neuwald levele, valamint Rev. Gross cikke a jul. 17-i lapszámban a Nagy-ügyről erős lelki reakciót váltott ki az olvasókból, annál is inkább, mert az irók az érzelmek elavult útját követték. Megjegyzem, hogy a két irás között nagy különbségek vannak. Rev. Gross nézetét a történtekről majdnem teljesen el lehet fogadni, de amit a titkos tárgyalásról ir, azt sok olvasó képtelenségnek tartja. Erre még később visszatérek. E. H. Neuwald elmefuttatása mindvégig hamis vágányokon halad. Először felcicomázza az igazságot, s csak azután mosdatja meg, végül megfü- röszti, ugyanakkor kiöntve azt a fürdővízzel együtt. Azt Írja, hogy megdöbbenéssel olvasta a Nagy és társai kivégzéséről szóló híreket a Tény és a Magyar Szó hasábjain, s hogy a nevezett munkáslapok olvasói tisztában vannak Nagy és társainak bűneivel,1 stb. Majd emlékeztet Kádárék megállapodására a j ugoszláv * követséggel Nagy és társait illetőleg. Én nem olvastam ezt a megállapodást, s nem tudom, hogy mi volt benne, de annyit tudok, hogy Nagy és társai a követségről .tovább irányították az ellenforradalmat. Majd a kivégzésekkel kapcsolatban azt Írja Neuwald, hogy mindez hathatós fegyvert adott a hidegháború hívei kezébe. Én erre azt mondom, hogy a hidegháború propagálói bármilyen Ítéletet följátszottak volna. Azok, akik a szocializmusban hisznek, nem kivégzésekkel kívánják megoldani a nagy átalakulás problémáit, de vannak kivételes esetek. Nagy és társai az eddig ismert periratok szerint a nemzetközi összeesküvők tudatos eszközei voltak. Gyógyuljunk ki a halálos ítéletek elleni betegségből. Ezt a kérdést nemzetközi fórumon kell végső fokon megtárgyalni. Igen jól jött volna a tömeggyilkosoknak egy életfogytiglani Ítélet 3 most az amnesztia kierőszakolásáért éppen úgy ordítoznának, mint a kivégzés ellen. Nagy és társai a legszörnyiibb bűnt követték el, amit ember hazája ellen elkövethet. Rev. Gross igy mondja: Nagyék bűnösök voltak és az “adós fizess” évezredes elve alapján a magyar kormánynak minden erkölcsi joga megvolt, hogy az elkövetett bűntényekkel arányban álló Ítélet kimérését követelje a bűnösök fejére. Nagy ék és Rajk ügyét nem lehet egy nevezőre hozni. Amig Rajk talán csak oppozicióban volt a kormánnyal szemben, addig Nagyék aktiv ellen- forradalom élén álltak, az Európa Hangján keresztül irányították a tömeggyilkosokat. Grősz kalocsai érsekben volt elég becsület rádiószózatot intézni a fölbujtatott gyilkosokhoz kérve, hogy szüntessék be a testvérgyilkolást. Neuwald azután betetőzi Írását, amikor azt mondja: “Fennállt volna a lehetőség, hogy évek múltán és bünhődésiik árán még hasznos tagjaivá válhattak volna egy megerősödött szocialista társadalomnak.” Ugyan kérem, hogyan lehetne tömeggyilkosok részére ilyen szerepet kiszabni! Az ilyen természetű esetekben, mint Nagy és társai bűnügye, a katonai rögtönitélő bíróság illetékes ítélkezni. Két év elteltével mondtak felettük ítéletet, tehát .elég idejük volt beszerezni az adatokat és igy nem foroghat fönn tévedés. Rev. Gross, egyébként kitűnő cikkének a titkos tárgyalással foglalkozó részéről az a véleményem, hogy boszorkánykonyha az, amit megtévesztésként titkos diplomáciának neveznek, s melyet a népi demokráciáknak is követni kell.‘Hogyan kép-
