Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-09-11 / 37. szám
v» JL. Alii Thursday, Sépt. 11, 1958 Külpolitikai Szemle A De Gaulle-alkotmány egyenlő a diktatúrával De Gaulle tábornok uj alkotmánya .szeptember 28-án népszavazás alá kerül. Párizsban az alkotmánytervezettel foglalkozó un. konzultatív tanács helyeselte a gaulleista alkotmány egészét, de néhány részletretusálást javasolt, hogy lenyessék a tervezet néhány túlságosan szembeötlő kinövését. Az alkotmánytervezet körűi egyre magasabbra Csap a vita lángja. Az, uj francia alkotmány iényegében jogi keletbe foglalná a köztársasági elnök ^egyeduralmát. Az V. Köztársaság elnökének annyi hatalmat biztosítanának, hogy az elnököt valójában koronázatlan királynak kellene nevezni: nem alaptalanul irta a Le Monde, hogy “köztársasági díszletekkel körülvett elnöki monarchiáról” van szó. Az alkotmánytervezet Lajos Fülöpig és az 1875-ös alkotmányig nyúl vissza példáért, több cikkelyének őse III. Napóleon, Mac Mahon, sőt egyenesen Pétain alkotmányában szerepelt: a Vi- ehy-rendszer alkotmányának egyes paragrafusai Szinte szöveghű változatban kerültek be a gaulleista alkotmány tervezetébe Ha ehhez hozzávesszük, hogy a Soustelle-féle rádió- és kormánypropaganda a többi között azzal az “érvvel” buzdít az uj alkotmányra mondandó “igen”-re, hogy az alkotmány elutasítása újra felidézné a polgárháború veszélyét, nagyon is érthető a francia demokratikus szabadságjogok védelmezőinek tiltakozása. Mint Pierre Courtage irta a Humanité-ben, De Gaulle ezt az alkotmányt “kard hegyén” nyújtja a népnek... Korlátlan hatalom Mi jellemzi az uj alkotmány tervezetét? Mig a ÍV. Köztársaság 1946-ban megfogalmazott alkotmányának gyújtópontjában a választott parlament állott, az V. Köztársaság alkotmánytervezete szinte minden vonatkozásban megnyirbálja & nemzetgyűlés hatáskörét, egyben rendkívül megnöveli az államfőét, szinte korlátlan teljhatalmat biztosit neki. Napóleon óta az uj elnök «enne a legtöbb joggal rendelkező francia államfő. Az uj elnök — minden bizonnyal De Gaulle tábornok — a parlament jóváhagyása nélkül kinevezhetné és leválthatná a miniszterelnököt és a minisztereket, elnökölne a kormány ülésein, a jóváhagyott törvényeket felülvizsgálatra vissza- Irüldhetné a nemzetgyűlésnek. Az alkotmánytervezet szerint a köztársasági elnök nevezi ki a legmagasabb rangú katonai és állami tisztviselőket, a nemzetközi szerződéseket nemcsak ő ratifikálja, hanem közvetlenül ő is tárgyalja meg, ő a fegyveres erők főparancsnoka, ő a döntőbiró a különböző hatalmi szervek esetleges vitáiban, joga van a parlament feloszlatására. A házfeloszlatás Damoklész kardja állandóan ott lebegne a nemzetgyűlés felett: a parlament feloszlatásához & köztársasági elnöknek mindössze véleményt kellene kérnie a nemzetgyűlés és felsőház, az úgynevezett szenátus elnökeitől. (Még a Pétain-féle alkotmány is “egyetértő véleményt” kívánt erre az esetre: De Gaulle csak meghallgatni ihajlandó a házelnökök véleményét, de nem lenne köteles figyelembe is venni.) ‘*A komoly veszély” körülményei A legtöbb bírálat az alkotmánytervezet 14. cikkelyét éri, amely lehetővé teszi, hogy az elnök a nemzetet fenyegető “komoly veszély” esetén mindazokat a szükségintézkedéseket megtehesse, amelyeket “a körülmények megkövetelnek”. Ennek a cikkelynek alapján az elnök gyakorlatilag minden törvényhozó és végrehajtó hatalmat saját kezébe ragadhat, mindaddig, amíg szükségesnek tartja. A személyi diktatúra ellenzői rámutatnak, hogy a 14. cikkely “komoly veszély” és igen tágan és önkényesen lehet értelmezni, s a történelem nem szolgál megnyugtató példákkal: í-ouis Bonaparte 1852-es államcsinyjét például éppen a nemzetet fenyegető “komoly veszély” ürügyén hajtotta végre. , Az uj alkotmánytervezet a miniszterelnök és a kormány jogkörét is megnöveli a népképviselet rovására. A kormányt csak a képviselők abszolút többsége buktathatná meg: ha a bizalmatlansági indítvány nem kapja meg az abszolút többséget, a parlamentnek az egész ülésszak folyamán nincs joga többé felvetni a bizalmatlansági kérdést. Ezentúl nem a nemzetgyűlés iktatja be a miniszterelnököt. A nemzetgyűlés elveszítené egyik legfontosabb jogát, a költségvetés kezdeményezésének és ellenőrzésének jogát is. Csökkentik a parlamenti bizottságok számát és feladatkörét, megnehezítik a kormány által beterjesztett törvény- javaslatok módosítását, évi öt hónapra korlátozzák a nemzetgyűlés ülésszakának tartamát, és ami igen jelentős, a képviselőknek csupán az ülésszakok idején, tehát évi öt hónap időtartamra lenne mentelmi joguk. Mi van a ^föderáció9’ mögött? A népszavazás után négy hónappal imák ki az uj választásokat. A kormány tehát, amely csak hat hónapra kapott rendkívüli felhatalmazást, teljhatalmát ezzel automatikusan legalább 1959 februárjáig meghosszabbítaná. Mig az alkotmánytervezet szinte aprólékos kicsinyességgel dolgozza ki az elnök teljhatalmát biztositó, illetve a nemzetgyűlés jogait megkur- titó cikkelyeket, a jövendő államszövetségre vonatkozó szakaszok rendkívül homályosak és csak általánosságban mozognak: úgy tűnik, hogy Franciaország gyarmatai feletti uralmát egy “föderáció” keretében akarja ezentúl gyakorolni, de még maga sem tudja, hogyan. . . Az afrikai francia gyarmatok problémája megoldatlan, az algériai háború és Fekete-Afrika népeinek függetlenségi törekvése egyaránt bizonyítja, hogy a jelenlegi “hagyományos” gyarmati rendszer jogi keretei szétestek. A francia imperializmus uj formákat keres gyarmati uralmának fenntartására: ez a még kialakulatlan forma a “Francia Unió” fikcióját helyettesitő “Francia Államszövetség” terve, amely lehetővé tenné egy nemzetközösség holmi francia “Commonwealth” megalakítását. Franciaország és gyarmatai jövendő “szövetségi köztársaságában” megint csak az “uralkodó” köztársasági elnök az összekötő kapocs, aki a 71. cikkely szerint “’személyében testesíti meg a föderáció eszméjét”. A köztársasági szabadságjogok védelmében sikraszálló kommunisták, a baloldali szocialisták és egyes polgári liberális csoportok igyekeznek mind több franciának megmagyarázni, hogy az alkotmánytervezet a kormány fegyvere a jelenlegi parlamenti rendszer ellen, hogy az alkotmány a francia nép szabadságszerető hagyományaival ellentétben álló reakciós abszolutizmus felé nyithat jogi kaput: mint a radikális Express írja, az uj alkotmány lehetővé tenné az elnöknek, hogy “személyes és teljesen ellenőrizhetetlen döntésének erejénél fogva diktátorrá váljék az önmaga által megállapított időre”. A gaulleista alkotmány ellenzőinek tábora gyarapodik, az idő nem a tábornoknak dolgozik: ezt ismerte fel a kormány, amikor elhatározta, hogy megrövidíti a választási kampány idejét és az október 5-re kitűzött népszavazást már szeptember utolsó vasárnapján megtartja. Nemzetközi zeneverseny Most folynak Bukarestben (Románia) George Enesco, nemrégen elhunyt nagy román zeneszerző emlékére a zeneversenyek. A három hetes zongora- és hegedűversenyen 80 fiatal zenész vesz részt, 12 különböző országból. A verseny nyertesei 5,000 lei díjra számíthatnak. De nem is any- nyira a pénz számit ezeknek a fiatal zenészeknek, mint az a hírnév, amire egy ilyen verseny nyertese esetleg szert tehet. Mindenki arról álmodozik, hogy Van Cliburnhoz hasonló csodálatos karriert futhat be, ha megnyeri a verseny első diját. Kihez tartozik a légüres tér? Hét nemzet megbizottaiból álló bizottság készítette el azt a jelentést, melyet a nemzetközi ügyvéd egyesület most vett tanulmány tárgyává New Yorkban és mely szerint a világűr az Egyesült Nemzetek hatáskörébe tartozik. Prof. Daniel Goedhuis, Hollandiából, aki a jelentést elkészítette, arra a megállapításra jutott, hogy a meglévő törvények, csak az egyes országok fölötti levegőtérre vonatkoznak és nem terjednek ki a világűrre. Az az elv, hogy a világűr nem tartozik a nemzetek szuverénitása alá és szabad, mint a. tengerek, két következménnyel bír; az egyik, mely megtiltja, hogy bármely ország beavatkozzon a másik ország fölött levő légürbe, a másik, hogy minden országnak megvan a joga arra használni a légürt, amire jónak látja. Az a tény, hogy sem a U. S., sem a Szovjetunió nem nyújtott be tiltakozást, amikor mübolygóik az országaik felett lévő légibben elhaladtak, arra mutat, hogy egyik ország sem követeli magának a légür feletti szuverénitást. A jelentés kihangsúlyozza továbbá, hogy mivel a világűr problémája mélységesen befolyásolhatja az egyes országok közötti viszonyt, minthogy az emberi tevékenység már megindult a világűrben, igy erre a tevékenységre ki kell terjeszteni az Egyesült Nemzetek hatáskörét. Nasser elitéli Izráel felfegyverzését Nasser, Egyiptom elnöke azzal vádolja az Egyesült Államokat és Angliát, hogy még mindig az arab nemzetiség elpusztítására törekednek és e célból még most is fegyvert szállítanak Izráeln'ek. Az Egyesült Arab Köztársaság végrehajtó tanácsa felavatásán mondott beszédében hangoztatta ezt Nasser. Visszautasította azt a vádat, hogy ő “indirekt agressziót” követett el a Közép- Keleten. “Akkor minek hívják Amerika beavatkozását a taiwani kérdésben? Mindnyájan tudjuk, hogy Taiwan Kina szerves része. Mi elismertük Kínát és 600 millió lakossát, mig Amerika Taiwanhoz és Csang Kaj-sekhez ragaszkodik.” A State Department Nasser vádja után beismerte, hogy nemrégen egy bizonyos mennyiségű fegyvert adott el Izráelnek. Nem hozta nyilvánosságra, hogy mennyit, vagy milyen fegyvert és milyen összegben. De megcáfolta azt, hogy 40—50 millió dollár értékű fegyverről volna szó, amint azt egy kairói hírlap közölte. Hammarskjöld, az Egyesült Nemzetek főtitkára Kairóba érkezett, hogy Nasserrel a középkeleti problémák elintézéséről tárgyaljon. Elvár- hatőj hogy Nasser első követelése az lesz, hogy a megszálló csapatok hagyják el Libanont és Jordánt. Izeülö a De Gaulle-alkotmányból A lapok híradásai szerint a párizsi karhatalom nem sok alkalmat adott Párizs munkásainak hogy véleményüket kifejthessék a csütörtökön megtartott tömeggyülésen, ahol De Gaulle ismertette az általa benyújtott uj alkotmányt. Erről külön cikk ad ismertetést. ^ifö A Place de la Republique a párizsi munkásnegyedben van. Állítólag 40 ezer ember jött rí meghallgatni De Gaullet és saját véleményét kifejezni. A téren meghívóval ellátott vendégek foglalták el a nekik kijelölt helyet, a munkástömegek a mellékutcákba kerültek. A megjelenteket hekusok tartották szemmel. A munkástömegek plakátokon és szóval is az alkotmány ellen foglaltak állást, A rendőrség megtámadta a tüntető tömeget. Ablakokat zúztak, kocsikat rongáltak, emberek sérültek meg a rendőrbotoktól és a rendőrség gázbombáitól. A tömeg utcaköveket használt ellenük. Legalább egy párizsi rendőr helytelenítette a munkásokkal szembeni eljárást. A tudósitó szerint a civilruhába öltözött rendőr vitatkozott társaival, hogy végeredményben az ellenzéknek is joga van hallatni szavát, úgy mint másoknak. Az ellenzék meg akarja akadályozni, hogy az alkotmány-javaslat keresztülmenjen. Az ország elnöke diktatórikus hatalmat nyerne vele. Franciaország minden demokratikus szervezete ellene van, mert fasizmussal helyettesítené a demokrácia fejlődését. VVWMWWWMHMVWMWVVWWMHWMWW A MAGYAR SZÓ ELŐFIZETŐJE, EGY JOBB VILÁG ÉPÍTŐJE.
