Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-09-11 / 37. szám

Thursday, Sept. 11, 1958

A >1 i’.KllVAl OlAti i an o<ai

A

Kié Quemoy és Matsu?

Dullesék azt hiszik, hogy az amerikai

mint a kinai nép és

A legújabb nemzetközi bonyodalom a Csendes óceánban a Chang Kaj-sek által Kínától elszakított szigetek körül van kifejlődőben. A Kinai Népkötzársaság kezdettől fogva leszögezte a szigetekhez való jogát, melyek a 4,000 mérföldes partvidékén elterülő sziget-csoportok egy részét alkotják.

A szóbanforgó szigetek közül a legnagyobb Taiwan (Formóza), mely 100 mérföldre van a szárazföldtől. Területe 13,500 négyzetmérföld, lakossága kb. 10 millió. A Quemoy szigetcsoport a parttól 3—15 mérföld távolságban van elszórva, összesen sem tesznek ki 60 négyzetmérföldet, a Matsu szigetcsoport még ennél is kisebb területű.

1949-ben a kinai nép haragja és forradalmi hadserege elől menekülő korrupt Csang Kaj-sek félmilliós seregével elfoglalta Taiwant és a partmenti kis szigeteket. A kinai kormány akkor még nem rendelkezett megfelelő tengeri és légi erővel, hogy végkép megsemmisíthesse az Egyesült Államok támogatását élvező népnyuzót. Miközben a kinai nép és vezetői a japán megszállók és Csang terrorja által kifosztott és megnyomorított országuk felépítésére koncentráltak, a “nyugat” a mindenki által gyűlölt és megvetett Csángót vette oltalmába és a kinai nép “felszabadítására” felkent lovagként őt ültette be az Egyesült Nemzetekbe, mint a kinai nép képviselőjét. Számukra azóta Taiwan az igazi Kina, a nyugati civilizáció felfegyverzett támaszpontja és a 600 millió lakossal rendelkező anyaország egyszerűen nem létezik, vagy csak mint egy távoli célkitűzés ahová Chang, a “felszabaditó”, be fog vonulni a nemzetközi imperializmus nagyobb dicsőségére.

A Kinai Népköztársaság gyors lépésekkel haladt a fejlődés utján. Épült és erősödött. Elérkezett ahhoz a ponthoz, amikor komoly lépéseket tehet a testéről leszakított szigetek visszaszerzésére és a diktátor uralma alá kényszeritett tízmillió kinai számára is biztosíthatja a szocialista népkormány zatot.

Két hét óta kinai tengeri és légi erők szervezett támadást folytatnak a Quemoy szigeten levő taiwani megszállók ellen. Röplapokkal és rádióadásokban megadásra szólítják fel őket.

Nem lehet tudni, hogy kinek a kétségbeesése nagyobb. A 70 éves Changé, vagy azoké, akik még mindig remélik, hogy Taiwanból kiindulva, pusztító hadjáratot indíthatnak Kina elfoglalására. A “kommunizmus kiirtói” között olyan izgatott kapkodás, habozás és nézeteltérés mutatkozik, mely még a középkeieti, kudarcba fulladt politikájuknál is jobban felszínre hozza azt a tényt, hogy nem tudnak reális világpolitikát folytatni. Az Egyesült Államok, amely minden segítséget megígért Changnak, egyelőre még ingadozik. hogy beleavatkozzon-e a Quemov-ügybe.

Nincs kétség afelől, hogy fegyveres beavatkozás végzetes következményekkel járhat; a harmadik világháború előidézője lehet. A Kinai Nép- köztársaság elleni fegyveres lépés nemcsak a szocialista világ, hanem a szinesbó'rü és gyarmati világ megtorlását is maga után vonná.

Szövetségeseink véleménye

Mig politikusaink arról vitatkoznak, hogy mitévők legyenek, szövetségeseink részéről egyre erősebb a Csang-ellenes álláspont megnyilvánulása, amit az Egvesült Államok által rájuk erőszakolt tilalom alaposan megérlelt. Úgy Angliának, mint Kanadának nemzeti szükséglete a Kínával való kereskedelem (nekünk is hiányzik), és részben meg is törték a bojkottot.

Londonból jött jelentés szerint sem hivatalos, sem politikai körökben nem szimpatizálnak Csang Kaj-sekkel. Anglia már elismerte a Kinai Nép- köztársaság kormányát és erősen elterjedt annak a gondolatnak a támogatása, hogy fel kell venni az Egyesült Nemzetek sorába. Az angol kormány még sem követi az angol nép akaratát, még túlságosan erős szövetségi szálak kötik az E^ve- sült Államokhoz és annak politikájához. Mindazonáltal kétkedve fogadják Mr. Dulles kijelentését, hogy Csang visszavonulása Quemoy és Matsu szigetekről könnyen a taiwani kormány összeomlásához vezetne és ezzel a távolkeleten még meglevő pozíciók is felbomlanának. “Ha a nyugat távolkeleti ereje két kicsiny, katonailag hasznavehetetlen szigeten nyugszik, akkor az az

nép másképpen nézi ezt az ügyet, a világ más népei

erő sokkal gyengébb, mint azt Dulles feltételezi”.

Szívesen látnák, ha Chang lemondana a két szigetcsoportról.

Kanadában nem helyeslik a kinai politikát

Kanada egyik legnagyobb napilapja, “The Globe and Mail” három egymástkövető vezércikkben foglalkozott a kérdéssel. A vezércikkeket hirdetés formájában elhelyezte a N. Y. Times három egymástkövető lapszámaiban. A kanadai hírlap részletesen ismertette álláspontját Csang Kaj-sek Népi Kina és a nyugat által velük szemben folytatott politikáról. Kiemeli a nacionalista “kormány” mesterséges voltát, mely kilenc évi fennállását csak a U. S. 9 billió dolláros támogatásának köszönheti. Rámutatott, hogy a kommunista kormány szilárdságát és erejét mindenki elismeri. Ésszerűtlennek tartja a nyugatnak azt a politikáját, amellyel egy kis szigeten haldokló kormányt ismer el az óriási kinai nép kizárólagos szószólójaként. A nyugat — határozottabban az Egyesült Államok — politikáját okozza az ott keletkezett összeütközésért. A kommunista kormány támadását Quemoy vagy Taiwan ellen jogosnak tartja azon az alapon, hogy Csang fel- készültsége veszélyezteti a Kinai Népköztársaság biztonságát. Támadja azt a feltevést, hogy Taiwan Csang Kaj-sek jogos tulajdona, hiszen a nép már akkor fellázadt Csang odaküldött korrupt, rabló ügynökei ellen, amikor még Csang Kínában uralkodott. Ez a lázadás 5,090 taiwani életébe került.

A “Globe and Mail” Népi Kínának sem szívesen adná át Taiwant, azért azt ajánlja, hogy távolítsák el Csángót a nép nyakáról, azután tartsanak népszavazást nemzetközi ellenőrzés mellett, hadd döntsön a nép saját jövőjéről.

Mit fog Eisenhower tenni?

Jelenleg Madame Csang az Egyesült Államokban uszítja a kedélyeket a kinai nép ellen. A 6-ik flotta egy részét a Földközi-tengerről (ahol Libanont őrizte) a Formózai-szorost őrző 7-ik flotta megerősítésére rendelték. A Taiwanban levő amerikai haderők parancsnoka beavatkozást igér, ha a Quemoy megszállóit a kommunisták eláraszt ják. A washingtoni politikusok egyelőre várakozó álláspontot foglalnak el. Dulles Eisenhowerre) tárgyal, meg a délázsiai szövetség tagjaival. Az utóbbi összejövetelen ajánlat történt, hogy az ügyet vigyék a UN elé, amit Dulles nem fogadott el. Neil McElroy védelmi miniszter véleményét fejezte ki, meiyszerint a kinai kommunisták bölcsen tennék, ha nem kezdenének nagy háborút a távolkeleten. A Pentagon a légierők alparancsno- kát küldte Taiwanba.

Az Egyesült Államok végső intézkedése Eisenhower elnök kezében van, de ha tárgyilagosak akarunk lenni, akkor azt kell mondani, hogy azt a kezet Mr. Dulles vezeti. A kongresszus még 1955-ben felhatalmazta az elnököt, hogy ha ügy akarja, megvédheti Quemoy és Matsu szigeteket, sőt atombombát is használhat. A libanoni megszállást is önhatalmúlag határozta el. Azt a hagyományos és az alkotmány által alátámasztott jogot, hogy háborús lépést az elnök csak a kongresszus jóváhagyásával tehet, törvényhozóink könnyelműen átadták az elnöknek.

Washingtonban azon töprengenek, hogy a Que- moyba való beavatkozás előnyére válna az Egyesült Államoknak, vagy sem? A vélemények még a legmagasabb körökben is megoszlanak. Attól félnek, hogy már annyi kijelentés történt és anv- nyi küldöttet menesztettek Taiwanba, hogy ezzel lekötelezték magukat a beavatkozásra. Az általános vélemény azonban az .hogy őrültség volna beavatkozni. De avval az indokkal, hogy nem akarják az. elnököt zavarba hozni, úgy a hivatalos körök, mint a sajtó hallgat.

És mi lesz akkor, ha az elnök a meredekpolitikus Dulles segítségével az egész országot zavarba fogja hozni ?

Az Egyesült Államok népének érdeke az, hogy kormányunk ne avatkozzon be Kina belügyeibe.

A Kinai Népköztársaság kormányrendeletben kijelentette, hogy belvíz területének határa a szárazföldtől és valamennyi tulajdonát képező szigettől 12 tengeri mérföldre van. Ez vonatkozik

Taiwan szigetre a Quemoy, Matsu, Penghu szigetcsoportokra is, melyek felett jelenleg Csang Kaj-sek uralkodik. A szárazföld és a szigetek körüli tengeren, a parttól 12 mérföldön belül és ugyanoly távolságú légi területen megtiltja idegen hajóknak, illetve repülőknek az átutazását és működését a kinai kormány engedélye nélkül. A Taiwan és a Peng'hu szigeteken megszálló amerikai haderők jelenlétét a Kinai Népköztársaság területi joga törvénytelen megsértésének tekinti. A rendelet kimondja, hogy a kinai kormánynak joga van ezekét a területeket visszaszerezni a legmegfelelőbb eszközökkel a legmegfelelőbb időben. Ez Kina belügye és semmiféle beavatkozást nem fog megtűrni.

A State Department szószólója kijelentétte, hogy csak a három mérföldes belvizhatárt ismerik el törvényesnek. Az amerikai kongresszus ezt fogadta el érvényesnek 1782-ben.

Dulles Eisenhower elnökkel folytatott tárgyalás után kijelentette, hogy az Egyesült Államok szerződésileg kötelezte magát Taiwan védelmére és hogy Quemoy és Matsu szigetek egyre inkább Taiwan védelmének fontos tényezőivé válnak. De reméli, hogy fegyveres eljárásra nem fog sor kerülni. •

Hogyan hal a krízis Kanadában I

Montrealból jelentik, hogy a Canadian Car Co. Ltd. az elmúlt ősz óta 2,000 alkalmazottját bocsátotta el, mivel — a társaság szószólója szerint; “a termelésben alapos levágásokat” kellett eszközölni.

Több adminisztrációs osztályt is feloszlattak és a fehérgalléros munkások egyrészét is elbocsátották. Rendes körülmények között a cég 2.ICO munkást alkalmaz.

A levágásokat azzal indokolják, hogy a Dieselmotorokra való vasúti átalakítások befejezést nyertek és tehervagonokban nincs kereslet.

A Canadian Car Co. három évvel ezelőtt egy 15 millió dolláros átalakítási programot kezdeti, aminek következtében a Turcot-i gyárából a Do- minium-gyárba helyezte át felszerelését. A Turcot-i gyár most eladó, a Dominion-gyárban pedig jelenleg csak vasúti rugókat gyártanak.

A Kinai Népköztársaság a UN-ba ] tartozik, mondja az angol j

Szakszervezeti Kongresszus

A nyolcmillió angol munkástaggal rendelkező Szakszervezeti Kongresszus határozati javallatban követelte a Kinai Népköztársaság felvételét az Egyesült Nemzetekbe.

A Kongresszus Nemzetközi Bizottságának elnöke, Sir Alfred Roberts, kijelentette, hogy a háború elkerülése céljából, Kina el kell, hogy foglalja “az őt megillető helyet”.

J. R. Shanley, a bútoripar munkásainak elnöke, azt mondta, hogy “igazi harcot kell folytatnunk azért, hogy Kina igazi kormánya kerüljön be a Biztonsági Tanácsba... Ki hiheti el art. hogy Csang Kaj-sek bármib en ért elem' en is képviseli, a kinai népet. . . Vagy megengedjük, hogy háborúba vigyenek bennünket azért, hogy ő megtarthassa hatalmát, ami nem jár neki?”

Angliában általános az aggodalom és Dulles álláspontját a kinai kérdésben jobban elítélik, mint bármikor. Sir John Slassor, nyugalmazott légi őrnagy úgy tartja, hogy Ázsia minden népe ellenünk fog fordulni ebben az ügyben.

Anglia, melynek Icelanddal van nézeteltérése a 12 mérföldes joghatár felett, hivatalosan nem nyilatkozott a kinai kormányrendelet felett.

Merész következtetés 1

“Az angolok erejüket és egészségüket kizárólag a vénkisasszonyoknak köszönhetik!” — állapította meg Thomas Henry Huxley, a hires angol filozófus az egyik kutatói kongresszuson. Amikor szavai heves ellenzésre találtak, Huxley merész bizonyitási eljárással igyekezett megáll anyását alátámasztani: “Az angolok a nagyszerű sziget- országi marhák izes húsából merítik erejüket. A marhák többnyire a vörös lóhere fogyasztása révén gyarapodnak. A vörös lóherének szaporodása céljából szüksége van a darazsakra. Sajnos, a darazsak életét mezei egerek veszélveztetik. De ki irtja a mezei egereket? A macskák! És ki tenyészti és ápolja a legtöbb macska t? / v n ' úrasszonyok! Tehát az ango’nk ' szségüket a vénkisasszonyoknak köszönhetik!” j