Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-09-04 / 36. szám

Nem megy Miamiba az AFL-GIO vezetősége Walter Reuther ajánlatára az AFL-CIO köz­ponti vezetősége elhatározta, hogy a februári negyedévi gyűlését nem Miami Beach-en fogja megtartani, amint azt évek óta tenni szokta, ha­nem Washingtonban. 12 vezető szavazott az aján­lat mellett, 8 ellene. George Meany az elnök nem szavazott és az eredmény felett “csalódását” fe­jezte ki. ő nagyon szeretett Miamiba járni. Csalódást fog érezni még egy néhány szakszer­vezeti vezető is, továbbá Miami Beachen egyné­hány hotel és mulatóhely tulajdonosa, akik bő­kezűségükről ismerték a jómódú munkásvezére- ket. De megelégedéssel fogja tudomásul venni a tagság, mely nem nézte jó szemmel, hogy a köz­ponti vezetők több időt töltöttek ott a lóverseny­téren, mint a gyülésteremben, s azt sem, hogy olyan helyre mennek, ahol a hoteltulajdonosok minden erejükkel ellenálltak munkásaik szervez­kedési kisérleteinek. A munkásszövetség Washingtonban 4 millió dollár értékű modern épülettel rendelkezik. Tá­gas gyüléstermében a központi vezetőség 29 tag­ja számára kényelmes üléssel ellátott ovális ala­kú nagy asztal van és az ablakaiból a Fehér Ház­ra és Washington emlékművére nyílik kilátás. 1956 júniusában nyilt meg az épület, de még az­óta igen ritkán gyűltek ott össze az amerikai szakszervezeti mozgalom vezetői. Meany nyilatkozata George Meany, AFL-CIO elnök és Paul M. Butler, a demokrata párt országos elnöke szerint az üzleti csoportosulások és az adminisztráció egyformán hibáztatható a Kennedy-Ives munkás­reform javaslat bukásáért. Meany kijelentette, hogy habár az AFL-CIO nem helyeselte a javas­lat minden részletét, mégis támogatta azt, mivel hozzájárult volna ahhoz, hogy a szakszervezetek teljesen megtisztítsák a munkásmozgalmat a kor­rupciótól. Butler kijelentette, hogy a republikánus mun­kaügyi miniszter, a gyárosok országos szövetsé­gének befolyása alatt álló republikánus képvise­lők, valamint a kereskedelmi kamara, a republi­kánus elnök hatásos támogatásával együttesen meghiúsították a törvényjavaslat elfogadását. Perelnek az elbocsátott munkások A Bethlehem Steel Company öt volt munkása 500,000 dollár kárpótlásra perelte be az acéltár­saságot és a szakszervezetüket, mert az alkot­mány 5-ik módosítása alkalmazása miatt elvesz­tették állásukat és kereset nélkül maradtak. Az acélmunkások Baltimore területén laknak és amikor az Amerikaellenes Tevékenységeket Kivizsgáló Bizottság 1957 májusában Baltimore- ban tartott kihallgatása alkalmával az 5-ik füg­gelékre hivatkozva'kitértek a válasz elől, az acéltársaság elbocsátotta őket állásukból, a szak- szervezetük pedig nem harcolt alkotmányos jo­gaikért. A városi bíróságot arra kérték, hogy rendeljen vizsgálatot a munkából való elbocsátásuk jogos­ságának kérdésében. Az egyik munkás a Union of Marine and Ship­building tagja volt, a többi négy pedig a United Steelworkers of America-hoz tartozott. Megegyeztek a newyorki subwaymunkások Három hónapig tartó tárgyalások eredménye­ként a newyorki Motormen’s Benevolent Associa­tion (MBA) megegyezett a Transport Workers Unionnal, hogy mint külön osztály belép a szak- szervezet 100-as lokáljába. A megegyezést októ­berben még jóvá kell hagynia az MBA tagságá­nak, valamint a TWU 41 tagú igazgatóságának. Az MBA, mely három évvel ezelőtt alakult, S100 motorvezető tagja részére független elisme­rést akart szerezni a newyorki subway-vezető- ségtől és ezért már kétszer sztrájkolt. A new­yorki subwaykon csakis a Transport Workers Uniont ismerik el, mint a munkások egyetlen képviselőjét. Két szakszervezet egyesül Az International Union of Operating Engineers melynek 283,000 tagja van felajánlotta a 80,000 taggal biró International Chemical Workers Unionnal való egyesülést. A két szakszervezet tagságának munkaköre a vegyi és olajiparban egybeolvad. A fajgyűlölők által az iskolák beolvadása kér­désében felvert viharra nem lesz lecsendesitő hatással Eisenhower elnök véleménye, amit e heti sajtókonferenciáján nyilvánított. Igaz, hogy ezt akarata ellenére tette, mert mint már több­ször említette, ő nem akar állást foglalni ebben a kérdésben. Szerintünk az ország legmagasabb pozíciójában álló személytől ez helytelen megkö­zelítés, mert a nép nemcsak figyelemmel kiséri, hanem elvárja, hogy elnöke útmutatást adjon és határozott állásfoglalásával erkölcsi támogatást nyújtson azoknak, akik az ország törvényeit be akarják tartani. Lehetséges, hogy az ország törvényeinek betar­tása nem kötelező minden polgárra egyaránt? A sajtókonferencián a N. Y. Post riportere fel­hívta az elnök figyelmét egy országosan ismert hetiközlöny cikkére, mely szerint az elnök (aki nem akar állást foglalni a kérdésben. — Szerk.) azt a kijelentést tette baráti körben, hogy bár sohase hozta volna meg a Legfelsőbb Bíróság az iskolabeolvadásra vonatkozó döntését. És hogy «gy gondolja, hogy a beolvadásnak sokkal las­sabban kell végbemennie. Igaz-e ez a hir ? — kér­dezte a riporter. “Nem, a hir nem igaz!” — felelte az elnök és igy folytatta: “Azt hiszem, már mondtam itt, hogy sohasem adnék véleményt meggyőződéseimről a Legfel­sőbb Bíróság döntéseivel kapcsolatban, mert egy iiyen állítás vagy jóváhagy ásómat vagy ellenzé­semet kell, hogy nyilvánítsa. Én pedig sohasem akarom ezt megtenni egyetlen határozatáról sem. “Ami a másikat illeti, lehet, hogy mondtam va­lamit a “lassubb”-ról, de gondolom, hogy nekünk kell — amint már tegnap vagy a múlt héten mondtam — nekünk szükségünk van érvekre, ér­zésre, nevelésre és ezzel a folyamattal járó sok más fejlődésre, hogy ez a folyamat ténylegesen elfogadható legyen az Egyesült Államokban”. Lehet-e csodálkozni azon, hogy Roy Wilkins, az NAACP ügyvezető titkára első meglepetésében azt kiáltotta, hogy “hihetetlen”, amikor az elnök állásfoglalásáról olvasott ? Mert a napilapok azon­nal első oldalon, nagy betűs fejeimmel hozták, hogy az elnök a lassú beolvadás hive. A rádió és televízió is ezzel kezdte híradásait. Keserűen je­gyezte meg Wilkins, hogy négy és fél év óta, (amikor a Legfelsőbb Bíróság a döntését hozta) a déli államok 3,000 iskolakörzetéből összevissza 770 körzet tett valamilyen lépést a beolvadás felé. Hét államban a fülük botját sem mozdítot­ták meg. “Ha az elnök azt hiszi, hogy ez gyors haladás, akkor mi nem értjük meg a ‘gyors’ szó­nak a jelentőségét”. Roy Wilkins hivatkozhatott volna arra is, hogy a Legfelsőbb Biróság a Függetlenségi Nyilatko­zat errevonatkozó pontját erősítette meg döntésé­vel, amely bizony már 1776 óta érvényes és a 14. függeléket, amely 1868 óta része országunk al­kotmányának. Azóta a leglassubb csiga is mesz- szebbre ért volna a törvény követelésének telje­sítésében, mint a déli államokban az alkotmányos rend bizományosai. De lehet, hogy elnökünk kissé zavarban van törvényeink tartalmát illetőleg. Legalább is azt mutatja a kormány egy másik vezető tagjának, William P. Rogers államügyésznek Los Angeles­ben, az ügyvédi kamara gyűlésén elmondott be­széde. Ebben félreérthetetlenül kijelentette, hogy “a Legfelsőbb Biróság döntése az iskola­ügyekben és evvel kapcsolatos kérdésekben, az ország törvénye”. Rogers részletesen kitért az alkotmány kitéte­leire, minden polgár egyenlő jogaira, amelyeket a déli államok megsértenek azzal, hogy “a nége­rektől megkövetelik, hogy ezt vagy azt tegye vagy ne tegye, csupán azért, mert ő néger.” A litográfusok kiváltak az AFL-GIO-ból Az Amalgamated Litographers of America ve­zetősége bejelentette, hogy kivonja a 36,000 tagú szakszervezetet az AFL-CIO kötelékéből. Eljárá­sát azzal okolta meg, hogy az AFL-CIO nem en­gedélyezte a más szakszervezetekhez tartozó munkahelyeken dolgozó litográfusok megszerve­zését ebbe az unióba. Ez az első országos szervezet, mely önként vo­nult ki az egyesitett szakszervezetekből. Kanadá­ban és Hawaiiban is vannak lokáljai. A kiválás nincs kihatással a fennálló munkaszerződésekre. De Rogers nem azért ügyvéd, hogy ne beszél- jén azokról a útvesztőkről, amelyek minden törvényben megtalálhatók s melyeket a törvény ellenzői felhasználhatnak saját céljaik elérésére. Ebben az esetben ilyen hézag az “idő” kérdése, amit a Főtörvényszék nem határozott meg a be­olvadás teljesítésére. Az is lényeges, hogy az Egyesült Államok nem kötelezi magát a törvény teljesítésének ellenőrzésére. Ez teljesen a tanulók és a helyi iskolaszékek dolga. Csak ha e kettő kö­zött keletkezik súrlódás és bizonyos erők a tör­vény teljesítését erőszakkal akadályozzák meg, akkor jön létre a szövetségi kormány közbelépése. Ilyen helyzet állt fenn Clinton, Tenn.-ben, ahol a sima beolvadást John Kasper a White Citizens Council fasiszta agitátora erőszakkal próbálta megsemmisíteni. Helyi bíróságok intézkedéseit szövetségi intézkedés követte, melynek eredmé- nyekép Kasper börtönbe került. Egy másik eset Hoxie, Arkansasban volt, ahol a szövetségi bíró­ságnak kellett közbelépnie a törvénybontó uszí­tok ellen. Mr. Rogers rámutatott beszédében, hogy az ország ügyvédeinek, hazánk szolgálatában, köte­lességük formálni a közvéleményt. Hát akkor mennyire nagyobb felelőssége az or­szág elnökének a közvéleményt formálni, különö­sen, amikor a törvény betartásáról és honfitársa­ink jogainak szabad gyakorlásáról van szó! Erre hívta fel sürgönyileg a Krisztusi Egyhá­zak Országos Tanácsa is Eisenhowert. A 37 mil­lió taggal rendelkező egyháztanács titkára, Rév. Dr. J. Oscar Lee többek között azt táviratozta: “A nemzet öntől várja az erkölcsi vezetést ez ügyben”. Mr. Rogers beszéde az ügyvédek előtt arra enged következtetni, hogy az adminisztrációnak igenis van egy határozott álláspontja az iskola­beolvadás kérdésében, vagyis támogatja a Fő­törvényszék döntését és elitéli/ azokat, akik a döntés végrehajtását akadályozzák. Miután az Egyesült Államokban történő faji megkülönböz­tetések ma a világ figyelmének központjában ál­lanak, a kormány nem is tehet egyebet. “Úgy az országon belül, mint a külföldön drágán ráfize­tünk az olyan zavargásokra, amelyek polgártár­saink szabadságát és jogait veszélyeztetik”, volt Rogers egyik megjegyzése. Mégis miért van az a nagy különbség az elnök megjegyzései és a kormány más tagjának állás­pontja között? Az egyik újságíró azt a véleményt kockáztatta meg, hogy talán nem kellene olyan nagy súlyt fektetni arra, amit az elnök spontán beszélgetés közben mond. RÖVIDEN A láborvosok 46-ik évi konvencióján Dr. B. L. Anderson ohioi lábspecialista kijelentette, hogy az ujdivatu cipők fellendítették a láborvosok üz­letét. A nők a divat kedvéért feláldozzák kényel­müket — mondta Dr. Anderson —- de üzleti szempontból a hegvesorru cipők nagyszerű lehe­tőségeket nyújtanak. ★ Michael Quill, a Transport Workers Union elnö­kének autója Lake Luzerne-ben (N. Y.) egy new- jerseyi házaspár autójával összeütközött. Quill nem sebesült meg, de Henry Smith, a másik ko-. esi utasa kisebb sérüléseket szenvedett. Ellentmondás: Egy hátralékos előfizető! AZ ELNÖK, AZ INTEGRÁCIÓ ÉS A TÖRVÉNY “T7~^ T ^ w ^ ^ T t «r w v v r ▼ t w * *■ t ▼' ▼ ▼ t w ▼ TT"T'T"’r '■? 't-t’t-t • ! Munkásmozgalom-A. A A A A A A A A AAA

Next

/
Thumbnails
Contents