Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-08-28 / 35. szám
Thursday, August 28,______^_AMEffiIK^AiJ\iAXjYAR^>Ző —-------—______12KIS ORSZÁG NAGY PROBLÉMÁI: amíg a zöldség eljut a gömb utcáig — Magyarországi riport — “Budapestre tegnap reggel 97 vagon vegyes zöldáru, 4 vagon tojáá és 27 vagon burgonya, összesen 128 vagon áru érkezett” — körülbelül igy kezdődik naponta a piaci jelentés az újságokban és a rádióban. Hogy ez az árumennyiség sok vagy kevés, s hogy mikor kerül a fogyasztókhoz, arról ritkán tesz említést a krónika. Pedig a háziasszonyok gyakran panaszkodnak és teszik fel a kérdést: Csak azt tudnánk, hogy miért jön ilyen későn az áru. .. Budapest “gyomra” késön mozdul Szombat, hajnali 3 óra. A város még alszik, csak a Soroksári ut és a Haller-piac környékén látni lovasszekereket és kétkerekű hordárkocsikat — az őstermelők szállítják a gyümölcsöt és a zöldséget a Hallerre és a magánkiskereskedők üzletébe. A Nagyvásártelepen, “Budapest gyomrában” minden csendes. Elektromos targoncáikra támaszkodva rakodómunkások várakoznak. Még nem érkeztek be a vagonok. A MÁV’ éjféltől 3 óráig csak 7 vagon zöldségfélét és 10 vagon burgonyát szállított le. A csarnoképületben mindössze 15—20 ember dolgozik, almát, barackot mérnek. Két gépkocsi érkezik, a tiszakécskei szövetkezet áruját hozta, Boldogról zöldpaprikát. Pest megyéből gyümölcsöt hoznak teherautókon. 3 óra 40 perc. A MÁV végre betolat 24 vagon Bács-Kiskun megyei és Cegléd környéki árut. Ormai Béla, a KÖZÉRT Zöldségelosztó Vállalat csoportvezetője türelmetlenül mutat az érkező vagonokra: — Már megint késve érkeznek, pedig a kirakodás, az áruátvétel és rendezés, meg az adminisztráció 2 és fél, 3 órát vesz igénybe. Akárhogyan is számoljuk, csak fél 7—7 körül lehetünk készen rendesen a munkával. Pedig a gépkocsik már 6 órakor megkezdik az üzletekbe a kiszállítást. Mig a vasúti kocsikat felnyitják, gyors körkérdést intézünk a késés ügyében. A zöldségelosztó vállalat és az érkeztető vállalat a SZÖVOSZ-ra panaszkodik, hogy későn indítják el a felvásárolt árut s elmondják, hogy a MÁV sem tolatja be időben a vagonokat. A MÁV kirendeltség vezetője ugyan ludasként említi a SZÖVQSZT, de inkább az úgynevezett érkeztető és a zöldségelosztó vállalat munkakezdését bírálja. A MÁV előbb is tudna küldeni zöldséggel és gyümölccsel telt vagonokat a Nagyvásártelepre, ha a két vállalat emberei nem 3 órakor kezdenének dolgozni, hanem korábban. Szóval mindenki a másikat hibáztatja, pedig az az igazság, hogy mindnyájan hibásak. A szövetkezeti felvásárlók sokszor késleltetik a vagonok indulását, a MÁV-nál is előfordul kisebb-nagyobb késedelem s a KÖZÉRT, valamint az érkeztető vállalat emberei is kezdhetnének 1—2 órával korábban. Miért kevés a paradicsom és a káposzta? Megkezdik az áruk kirakodását, kiderül, hogy kevés a káposzta, a paradicsom, a dinnye meg a répa. Paprikából szombaton reggel már elegendő mennyiség érkezett, de még drága. Néhány napon belül elmúlik primőr jellege, s az illetékesek remélik, hogy rohamosan csökken majd az ára. Gyakran előfordul, hogy egyik-másik áruféleségből kevesebb érkezik, mint amennyi kellene. A SZÖVOSZ nem tud minden árucikkből megfelelő készletet biztosítani, egy rendelet megtiltja a KÖZÉRT-nek, hogy magántermelőktől árut vásároljon. A termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok területén is csak az arra kijelöltektől vehetik át az árut. így a hiányzó cikkek egy részét főleg a Haller-piacról biztosítják. Egy másik hiba, hogy a zöldségelosztó vállalatnak két nappal előre kell leadni a rendelést a SZÖVOSZ- hoz. A kiskereskedelmi vállalatok viszont csak 24 órával előbb rendelik meg az árut a nagykereskedelmi vállalattól. Ez azt jelenti, hogy például Baranya, Csongrád megyéből, vagy egyéb távolabb eső területekről már rég elindították az árut, amikor a kiskereskedelem megmondja, hogy mire van szüksége. Ebből sem származik jó. öt órára már benépesedik a Nagyvásártelep. Megérkeznek az áruszállításra váró teherautók. Naponta 100—130 gépkocsi viszi az üzletekbe a zöldárut. Egyszerre öt “szalag”-rakodóhéíy dolgozik. A “szalag” elakad Először kis, másféltonnás furgonokra rakodnak, ezek a kis gépkocsik kiszállítják az árut a legfontosabb helyekre már hat órára. Fél hat körül lázasan rakodnak. A késve érkezett vagonokból még csak akkor hordják ki az árut, s nemcsak rakodni, mérni és osztályozni is kell. Az SO—481-es Csepel teherautó hét órakor kezdi meg a rakodást, hogy terhét a XIII. kerületbe vigye. Uborka, karfiol kerül a kocsira, s már indulna is tovább, de elakad a szalag. A paradicsomot még csak akkor veszik át, 10—15 percig tart, amig lemérik. Gyakran hangzik fel veszekedés ,vita, mert nem jó az áru, kevés, vagy mert válogatnak az áruátvevők. Mindez időt rabol el. Két óra hosszat tartott az SO—481-es kocsi megrakása. Végre, 9 órakor a gépkocsi elhagyja a telepet. Most már rövidesen a KÖZÉRT-üzlethez ér... — Magyarországi riport — A Pál-féle légpárnás köszörűgép már bejárta egész Európát. Tavaly ősszel a zágrábi vásáron ámulattal nézte egy nyugatnémet kereskedő. Mi teszi ilyen pehelykönnyen mozgathatóvá ezt a gépmonstrumot? — érdeklődött. A levegő — válaszolták. S amikor azt is megmondták neki, hogy ez egy csepeli munkás találmánya, csak legyintett: “Ugyan kérem! Ez csak propaganda!” Hát valóban propaganda: az ujitómozgalom mellett. És ilyen propaganda a Pióker-féle kopir- maró, az olajjal való kaucsuk dusitás, és mennyi, mennyi szerényebb újítás, amely helyi feladatot oldott meg egyszerűen, olcsón. A szüntelenül gondolkodó, alkotó munkások, értelmiségiek, az ujitómozgalom több tízezernyi sorkatonája mind megannyi propagandistája megváltozott, uj munkakörülményeinknek. E cikk keretében csak egy időszerű kérdést, az ujitómozgalom irányítását kívánjuk közelebbről szemügyre venni. A tavaly életbeléptetett kormányrendelet óta némileg kevesebb az újítás mint azelőtt. De az egy újításra jutó megtakarítás összege emelkedett. S ez az egészséges fejlődés irányába mutat. De még ma is kisért a régi újítási kampányidő- szakok egyik hagyatéka, az ötletszerűség. Az ésszerűsítő munkások és műszakiak gyakran nem a vállalat előtt álló legfontosabb feladatok megoldására áldozzák energiájukat. Ebben persze nem elsősorban az újítók a hibásak. A felelősség elsősorban a vállalati, iparigazgatósági vezetőket terheli, akik nem állítanak konkrét célt és feladatokat a mozgalom elé. A minisztériumok, az iparigazgatóságok műszaki fejlesztési tervet készítenek. Az üzemek évről-évre rendszeresen kidolgozzák műszaki szervezési intézkedéseiket. Tehát állami síkon szervezetten, tervszerűen foglalkoznak a termelés, a gyártás fejlesztésével, korszerűsítésével. De ettől sajnos sok helyütt szinte teljesen független a társadalmi jellegű ujitó tevékenység. E kettősség károsan hat az újítások alkalmazására, terjesztésére. A minisztériumok és az iparigazgatóságok feladata lenne, hogy a műszaki fejlesztési tervek alapján megjelöljék az ujitómozgalom főbb céljait, irányelveit. Ugyanígy néhány jól szervezett nagyüzem kivételével a vállalatok nem készítenek a műszaki szervezési intézkedésekkel összhangban, olyan újítási feladattervet, amely az ésszerűsítő és feltaláló mozgalom alapjául szolgálhatna. Márpedig ha nincs feladatterv, nincs az ujitómozgalomnak vezérfonala. Változás szükséges Ezen a felemás helyzeten változtatni lehet és kell. Hogyan? Mindenekelőtt a minisztériumok műszaki főosztályai és az iparigazgatóságok dolgozzák ki az ujitómozgalom főbb irányelveit. A vállalatok pe- dik kivitel nélkül készítsenek részletes és konkrét ujitási feladattervet. Jelenleg a vasüzemek’ többsége az újításokat Tévedés. Először a kerületi zöldségraktárat kell felkeresnie, ott számlázzák, osztják el az árut áz üzletekbe. Csak 15 perc múlva indulhat a kocsi. — Most szerencsénk van — mondja Horváth. Endre, a XIII. kerületi KÖZÉRT zöldségfelelősé. — Van, amikor 30—40 percet kell várni. Már melegen süt a nap, s elmúlt fél tiz, mire á. kocsi megérkezik a járat első állomásához, a Gömb utcai KÖZÉRT-üzlethez. A kocsikísérő sorolja: —.Gyökér és répa nincs, sárgadinnye, őszibarack és káposzta kevés van.. . — £ mégis ilyen későn jöttek? — kérdi egy asszony, ki a vasárnapi húsleveshez zöldséget akart venni. — Későn ? — hangzik a válasz. — Mit szóljon az a bolt, ahova csak délután 2, fél 3 órakor érkezik az áru?! Mit szóljon! Elszomorító. Tudjuk, hogy Budapest zöldségellátása nem könnyű dolog. Mégis meg kell oldani. A remélhető mielőbbi változás érdekében közös nevezőre kellene jutnia a SZÖ- VOSZ-nak, a KÖZÉRT-nek, az Érkeztető Vállalatnak és a MÁV-nak. Közös felelősségvállalásra, okos intézkedésre van szükség. Kapalyag Imre nem használja fel a vállalati terv és a gyártás- technológia készítésénél. Elsősorban azért nem, mert nem ismerik az újításokat gyártmánycsoportonként. Helyes lenne, ha az üzemek minden gyártmányra összesítve nyilvántartanák a beadott újításokat, s a valóban ésszerű megoldásokat keresztülvezetnék a gyártási utasításokon. Ezzel megoldódna az évek óta újból és újból visz- szatérő kérdés: az újítások terjesztése a gyár-r ban. Ha egy újítás része a technológiának, már nemcsak az újítók, hanem mások is — ahol erre mód van — ezzel az eljárással dolgoznak, s hasznos javaslatok nem merülhetnek feledésbe. A ujitómozgalom irányításától elválaszthatatlan az újítások elbírálása, értékelése. A legutóbbi években egyoldalúan csak az újítók érdekeit —- gyakran vélt érdekeit — hangsúlyoztuk, s szinte megfeledkeztünk a gyár, a népgazdaság érdekeiről. Olyan légkör alakult ki, amelyben jelentéktelen újítást is majdhogynem függetlenül elfogadnak és “eszmeileg” díjaznak. Nemrég például a kaposvári Cukorgyárban elfogadták és díjazták a következő “újítást”: “Egérfogó felállítása a gyár egész területén”. Némelyek igy indokolják az ilyen “újítások” díjazását: “Serkenteni kell az emberekben az uj iránti fogékonyságot, nem szabad elvenni az újítók kedvét”. Az újítások elbírálásáért felelős műszaki vezetők sok ujitási javaslatra meggondolatlanul odafir- kantják: “Elfogadom”, “Egyetértek” stb. Az ilyen, helyenként még ma is jelentkező szemlélet ferde irányba viszi az ujitómozgalmat. Leszoktatja a dolgozókat a gyár fejlődését segítő, alkotó gondolkodásról. Mint ahogy valóban akadnak is egyesek, akik könnyű pénzszerzési lehetőségnek tartják az újítást. Az Élelmezés- ügyi Minisztérium legutóbbi vizsgálata megállapította, hogy több vállalatnál karácsony és a fizetéses szabadság előtt emelkednek az újításra, kifizetett összegek. Persze a hasznos, jó javaslatok elfektetése, bürokratikus kezelése, a túlzott “óvatosság” legalább ennyit, ha nem többet árt az ujitómozgalomnak. A szakszervezetek felelőssége Az 1957-es ujitási rendelet nagyobb lehetőséget és önállóságot ad a vállalatoknak. Ez különös felelősséget ró a szakszervezetekre, hogy ébereik őrködjenek a mozgalom tisztaságán. Segítsék elő, hogy a nagyobb önállóság párosuljon az ujitómozgalom iránti nagyobb felelősséggel. Ha az ujitó gondolata értékes, karolják fel és támogassák a részletkérdések megoldásában. S ha a& újítást elfogadják, következetesen alkalmazzák. De merjék azt is őszintén megmondani, ha egy újítás nem jó, nem hasznos a vállalatnak, a népgazdaságnak. Nincs igazuk azoknak, akik azt állítják, hogy az ilyen javaslatok elutasítása elveszi a dolgozók kedvét a további újítástól. A ujitómozgalom az idén tízéves. Egy évtized alatt mély gyökereket eresztett gazdaságunkban. Már nem zsenge hajtás, hanem egészségesen fejlődő, terebélyesed» fa. Ne féltsük hát az enyhe fuvallatoktól.- , Kovács József ^ Tervszerű ujitó-mozgalmat!
