Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-08-28 / 35. szám
14 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, August 28, 1958 A tudomány !lll!ll!!!l!!!l!lll!!!lllllllllll!lllll!lllllllll!IINIIIIIIII!llllllllllllllllll|||||||||||||||||||||||g világából! HOGYAN MÜDÖBIK A TŐKÉS ÁLLAM NAPJAINKBAN? A jelenkor tőkés társadalma fejlődésének egyik egáltálánosabb és legszembeötlőbb tendenciája, íogv az állam szerepe és súlya mind a gazdasági, nind a társadalmi élet egészében gyorsan növekszik. Ez tapasztalható nemcsak a fejlett, hanem i fejletlen országokban is. A modern tőkés államnál kapcsolatban keletkezik sok olyan látszat, ímelyet nemcsak ellenségeink vélnek kedvezőnek ;aját céljaik számára, hanem amelyek sok barátunkat és, velünk szimpatizáló embereket is meg- évesztenek. A vizsgálat alanyának az Amerikai Egyesült államokat vesszük, mert az emlitett tendenciák tt jelentkeznek a legtisztább formájukban. Az i meri kai állam gazdasági súlyának és hatalmának növekedését szemléltetheti néhány adat: ma az Egyesült Államokban minden nyolcadik foglalkoztatott személy állami alkalmazott. 1902-ben körülbelül 1 millió állami és szövetségi foglalkoztatott volt, ma több mint 7.5 millió ember dolgozik a kormánynak. 1902-ben az állami tulajdon (1929-es árakban számítva) 6.7 milliárd dollár volt, 1946-ban pedig 45.3 milliárd dollár. (Ebben nincs benne a katonai vagyon, az utak és az állami tulajdonban levő földek értéke.) Az állami foglalkoztatottság, az állami tőkevagyon, az állami piac növekedési üteme sokszorosan meghaladja a magánfoglalkoztatottság, magántőke- vagvon és magánpiac növekedési ütemét. Ebből is adódik az a következtetés, hogy a magánmono- polisztikus kapitalizmus egyre nagyobb mértékben állami monopolkapitalizmussá alakul át. Ennek az átalakulásnak egyik legfontosabb jellemvonása — s ugyanakkor gazdasági-társadalmi kihatásait tekintve legfontosabb következménye — a nemzeti jövedelem fokozódó koncentrációja az állami költségvetésben. Mig 1949-ben a folyó árakban számított nemzeti jövedelemnek a költségvetési bevételek még egy százalékát sem képezték, ma már a nemzeti jövedelemből minden negyedik dollár az állam kezébe jut. Ily módon az állam kezében óriási gazdasági hatalom is összpontosul. A válságok szerepe s az állam közbelépése Vajon mi az oka annak, hogy az állam ilyen nagy gazdasági hatalomra tett szert? Mire használja fel azt a nagy hatalmat és kiknek az érdekében tevékenykedik a modern tőkés állam ? Az állami monopolkapitalizmus rendkivüli megerősödése a kapitalizmus ellentmondásai kiéleződésének eredménye, a kapitalizmus általános válsága elmélyülésének jellegzetes tünete. Az egymást követő gazdasági válságok kiélezik a tőke és a munka közötti ellentétet. Ez a burzsoázia számára azért is veszélyes, mert a tömegek szeme előtt már létezik az uj társadalmi rendszer — a szocializmus —, amely nem ismeri a gazdasági válságokat, a tömeges munkanélküliséget és az ezekből fakadó nyomort. Kérdésessé válik a kapitalizmus léte. A magántőke emellett képtelen úrrá lenni az uj, társadalmi jellegű, termelőerők felett. Ezért az állam, a “kollektiv monopolista” mélyen behatol a gazdasági életbe, s arra törekszik, hogy általában a burzsoázia, de különösképpen a monopolista burzsoázia érdekében enyhítse, illetve ellensúlyozza a termelés és fogyasztás közötti ellentmondást, igyekezzen elhárítani a válságokat és megvédelmezze a kapitalizmus ingatag alapjait. Az állam ezért arra törekszik, hogy a költségvetésen koncentrált nemzeti jövedelemből költekezve “mesterséges keresletet” teremtsen az áruk jelentős része iránt. Ily módon kívánják elejét venni a túltermelésnek, s a munkanélküliségnek. A mesterséges kereslet teremtésének eddig legbeváltabb formája a fegyverkezés volt. A monopóltőke elméleti képviselői — elsősorban John Magnard Keynes reakciós angol polgári közgazdász — rámutattak, hogy olyan feltételek között, amikor van már szocializmus és a kapitalizmus ellentmondásai hallatlanul kiéleződnek- — a tőke uralmát pusztán az erőszak alkalmazásával fenntartani már nem lehet. Ebből arra a következtetésre jutottak, hogy a tőkés ál- lampak be kell avatkoznia a gazdasági élet menetébe, mesterséges keresletet kell teremtenie, bizonyos szociális reformokat kell bevezetnie, például: munkanélküli segélyek, társadalombiztosítás, a munkanélküliség elhárítása közmunkák utján stb. Mindez szükségszerűen az állam szerepének növekedéséhez vezetett. Az állam kénytelen beavatkozni Miközben az állam a monopoltőke egésze érdekében igyekszik a gazdaság bizonyos fokú szabályozását megvalósitani, az esetek egy részében beleütközik az egyes tőkések ellenállásába. Az állam elsősorban pénz- és hiteleszközökkel, elsősorban a forgalom oldaláról igyekszik a gazdasági élet menetébe beavatkozni, mert a termelési eszközök döntő többsége magánmonopóliumok kezében van. Az állam levonja az egyes tőkések profitjainak egy részét, bizonyos időszakokban korlátozza a tőkések tevékenységét rendeleti utón is (például: háború esetén munkaerő, nyersanyag, megrendelések elosztása, árak szabályozása stb.) abból a célból, hogy a monopolista burzsoázia kollektiv érdekeit védelmezze. Viszont minden egyes monopolista külön-külön a profit maximumára törekszik. Minden tőkés arra törekszik, hogy az állami szabályozó tevékenység előnyeiből maximálisan részesüljön (például: az állami hadimegrendelések minél nagyobb részét és minél kedvezőbb feltételek között kapja meg) viszont ugyanakkor mindegyiknek az a célja, hogy az állami beavatkozás, tevékenység terheit minimálisan viselje (például: minél kevesebb adót fizessen az államnak). Ez az állami monopol- kapitalizmus rendszerének legfontosabb belső ellentmondása. Tekintve, hogy a második világháború után valamennyi tőkés országban a viszonylag tartós konjunktúrát nagyarányú állami beavatkozás segítségével tartották fenn, sőt fokozták, hogy hosszú ideig nem volt tartós és tömeges munka- nélküliség, olyan látszat keletkezett, mintha a tőkés állam megoldhatná, vagy legalábbis tartósan enyhíthetné a kapitalizmus mély ellentmondásait. Ezeknek a nézeteknek elterjedésében és elterjesztésében a burzsoáziának segítségére voltak azok az előbb emlitett ellentmondások is, amelyek az állami szabályozás és ellenőrzés kiterjesztése során fellépnek. Az állam az egyes tőkések profitjainak jelentős részét elvonja (az USA-ban 1929-ben a profitnak átlag 14.6 százalékát vonta el az állam, az 1950-es években viszont már 53.2 százalékát fizették be adók formájában), különböző intézkedésekkel korlátozza az egyes tőkések tevékenységét, elsősorban a leggazdagabb monopoltőkések kollektiv érdekeinek megfelelően, közben bizonyos gazdasági kedvezményeket biztosit a dolgozó tömegeknek (munkanélküli segély, építkezési hitel, iskoláztatás bizonyos foka, némi társadalombiztosítás stb.) azért, hogy ellenállásukat leszerelje. Eközben olyan látszat keletkezik, mintha az állam osztályfölötti szervezetté vált volna, mintha társadalomfölöttállósága arra szolgálna, hogy a társadalmi harmóniát, az egyensúlyt biztosítsa a tőke és munka között. Az adózás emelkedik Az Egyesült Államokban különösképpen felhasználják az ilyen irányú propagandához az adórendszert. Az Egyesült Államokban az állam bevételeinek fő forrásait a különböző adónemek képezik. A főadónemek közvetlen adók és erősen progresszív kulcsok alapján vetik ki őket. A progresszivitás igen nagy. De minél magasabb- foku a progresszivitás, annál nagyobb méretű az adócsalások száma, s egyedül a tőkéseknek van lehetőségük arra, hogy jövedelmeiket az adózás alól kivonják. A polgári közgazdák arra hivatkozva, hogy lám, az állam elvonja a tőkések jövedelmeit, korlátozza őket, az elvont adókat pedig különböző utakon a “szegényebb” néprétegekhez csoportosítja át, kijelentik: ez az adórendszer maga a szocializmus. Azt mondják, megvalósul a jövedelmek egyenlőbb elosztása, az állam védelmezi a dolgozó rétegeket. A tények azonban mást mutatnak. Ha egy munkás évi 5,000 dollár jövedelem után (mellékesen szólva, nagyon .kevés munkás keres évi 5,000 dollárt) 760 dollárt fizet, marad 4,240 dollárja — mig egymillió dollár tőkésjövedelem után fizetnek körülbelül 500,000 dollárt, akkor marad 500,000. Nem kell túl bölcsnek lenni ahhoz, hogy valaki belássa: 4240 dollár és 500,000 dollár évi jövedelem között óriási szakadék tátong. Kétségtelen, hogy az állam végrehajtja a jövedelmek némi “nivellációját”, kétségtelen tény az is, hogy a tőkések jövedelmeinek jelentős részét is elvonják. De a tőkések és a munkások között van egy óriási különbség, mégpedig az, hogy a munkások ebből nem kapnak vissza semmit, a tőkések viszont (különösen a legnagyobbak) sokszorosát kapják vissza annak, amit befizettek. Az adórendszer — minden progresszivitása ellenére — a nemzeti jövedelem újrafelosztásának eszköze a leggazdagabb tőkések javára, a dolgozók rovására. Az állam a bevételeit adókból nyeri, de a költségvetési kiadásoknak jelenleg kb. 70—72 százalékát hadicélokra költik. Kik kapják a hadimegrendeléseket? A legnagyobb monopolisták. Ha összevetjük a megkapott hadimegrendeléseket a lerótt adókkal, kiderül, hogy a tőkések legfelsőbb rétege sokkal többet kap vissza, mint amit adóként befizetett. Az összes részvény- társaságok 1951—1953 között 63.5 milliárd dollár nyereségadót fizettek és ugyanezen időszak alatt 98.4 milliárdnyi hadimegrendelést kaptak. De a tiz legnagyobb részvénytársaság a befizetett adó kétszeresét kapta vissza hadimegrendelések formájában. A mai kapitalizmust Ugyanúgy mint a régit, a bérmunka tőkés kizsákmányolása jellemzi, függetlenül attól, hogy ez magán- vagy államkapitalista formában történik-e. Ezért az államkapitalizmus mai rendszere sem gyökeres változás a termelési viszonyokban, sem a szocializmus felé tett első lépés, hanem a finánctőke diktatúrájának modern formája. C. L. A BURGONYABOGÁR A szegedi járás 33 községében igen elszaporodott a kolorádóbogár (burgonyabogár), amely ellen ez évben már DDT-porral védekeztek. A baj csupán az, hogy nem volt elegendő por. A burgonyabogár a burgonya zöld részeinek legveszedelmesebb állati kártevője. Súlyos kártétel esetén a burgonya zöld részei és levélzete valósággal eltűnik. A bogár, valamint lárvája egyaránt károsítja a növényt, mégis legszembetűnőbb és legnagyobb kárt lárva-állapotban okozza. A lárva nem hasonlít a fekete, csikós bogárhoz. A lárvák domború hátú és hátrafelé elhe- gyesedő, huspiros színűek, lábuk és fejük fekete oldalukat két-két fekete pontsor díszíti. A burgo- nyabogár-lárva nem téveszthető össze a katicabogár bábjával, mert ez sohasem piros, hanem szürkéskék, narancsszínű foltokkal. A lárva igen falánk természetű, mert a burgonyalevélből a saját testsúlyának 90-szeresét képes elfogyasztani egy nap alatt. A burgonyabogár ellen védekezni legeredményesebben akkor tudunk, ha a bogár lárva állapotban van. A védekezésnek két formája van: a porozás és a permetezés. (Csongrádmegyei Hírlap) MI VAN A FÖLD ALATT? A Geofizikai Mérőműszerek Gyára számos uj konstrukcióját mutatja be a Budapesti Ipari Vásáron. Az olajkutatásban szinte világszerte első helyen áll a gyár 26 csatornás, szeizmikus mérőkocsija. A kocsiban elhelyezett berendezés érzékeny geofonjai felfogják a visszaverődő hullámokat, amelyek alapján a műszaki szakemberek tökéletes biztonsággal térképezhetik a vizsgált talaj szerkezetét és következtethetnek az igy nyert adatokból arra, hogy a lelőhelyen az olajfurások nyomán mennyi olaj tör fel. A “Carottage” az egyik legkitűnőbb magyar geofizikai műszer. Segítségével meg lehet állapítani a földben rejtőző kincsek lelőhelyét. A talaj szerkezetét a talajban levő különféle, úgynevezett tellurikus áramok jelenlétéből is meg lehet állapitani. Az ilyen tudományos kutatásokhoz kitünően alkalmas a Geofizikai Mérőműszerek Gyárának tellurikus berendezése. W mid leve vett E “Ve vizs hog ilye. el ? A tak< E veit lám fon' és í mi ra” l kön bírság ben ajá I ice' Néma SÖk sza küi ser 1 rül wa ve2 sől tör let szí va rőt ná aki őrs ba ne gy iy< kii E2 fe: ne or sá la; 6C bi te ly kt sz za sé 0( 1 ki és al V( . jé Th>
