Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-07-03 / 27. szám

Thursday; July 3, 1958 AMERIKAI MAGYAR SZÓ II VILÁGGAZDASÁG - AZEGYETLEN MEGOLDÁS Irta: EÖRSI BÉLA Az atomenergia hívői és szerelmesei, az atom- lomba örült, hatalommámoros, öngyilkos uiial- codói csalódottan olvasnák a 21. és 22. század örténet -Írásait, amely a 20. századunkat nem íz atom- és hidrogénbomba fogja jellemezni, ha- íem a tömegtermelés. Akármennyire is félnek az lutomation (csak pár ember által ellenőrzött eljesen gépesített termelés) társadalmi hatásá­éi, a gépesítés végeredményben az emberiség avara fog válni, amikor a profitért való terme - és rendszere már a múlté lesz. Az automációs ermelési forma többet s olcsóbban fog tömegeik ;eket gyártani és képes lesz előállítani annyi érmékét, hogy a növekedő világ összes igényeit •1 fogja tudni látni. Ezért fogják századunkat a íövekvő tömegtermelés idejének nevezni, nem i romboló hadieszközét. Ha valaki a villany- nőre gondol, nem a gonosztetővet kivégzö vil- anyszéket veszi szimbólumnak, hanem a vit­ányi, amely világit, melegit, TV" készülékeknek idja az erőt. Úgy az atomenergiát megszelídítve íz emberiség jótevőinek fogják a következő szá- :adban élők emlegetni és higyjék el, Dullesről ;enki sem fog tudni és a háborúra uszító Teller ide honfitársunk nevét még a lexikonok sem fog­ók hozni. Igen ám, de a tömegtermelés s a teljes gépesítés ;ok nehézséget okoz ma az emberiségnek. Gazdasági válságokat teremt, munkásokat megfoszt munkájuktól — ez mind igaz, de sem­mi sem születik fájdalom nélkül. Szülés és forra- ialom csak a múltban szép, a jelenben fájdal­mat, nélkülözést és szenvedést jelent. Az igazi )ka ennek az, hogy amig technikai fejlődése az emberiségnek már századokkal megelőzte korun- fat, társadalmi viszonyaink és annak fejlődése ‘lmaradt. Még ma is a középkori “hatalom” 'endszerén alakul az országok egymás közötti vi­szonya — és a fenyegetés a vasököllel (vagy H- sombával) uralkodik a józan ész felett. A középkori “nemzeti” túlzás természetesen nevetséges volna, ha nem volna oly közel hoz­ónk. Hisz pár héttel ezelőtt egy pár francia óbornok, akiknek egyetlen érdemük, hogy el­vesztették az indo-kinai háborút, diktálni tudtak így igen értelmes nemzetnek. És a világ csodála- .ára a középosztály érdekére alapított köztársa­ságot csak a kommunista párt volt hajlandó megvédeni. A miniszterelnök egy tehetségtelen ábornok, aki magát Orleansi Szüz-nek tartja és * neg, Most van ötvenedik évfordulója, hogy meghalt N'vikolaj Rimszkij-Korszakov, a múlt század irosz zenéjének egyik legnagyobb alakja, akinek tagyszerü életművét világszerte ma is számos dkotása hirdeti a hangversenytermekben és az iperaszinpadokon. Ez az életmű kiterjed az egész zene területére, ■lsősorban a zeneköltészetre, a zeneirodalom csak- íem .valamennyi műfajára, de emellett a zenetu- lományra, pedagógiára és az uj zene lelkes, ered- nényes propagálására (Muszorgszkij, Borodin .enedrámáinak színpadra segítése). Rimszkij-Korszakov 1844-ben született Tyih- in régi orosz városban. Családi tradíciói alapján >lőbb tengerész lett és mint ilyen tett évekig ártó hosszú tengeri utat. Amikor mély benyo- násokkal gazdagodva visszatért hazájába, még gy ideig a haditengerészet szolgálatában maradt, ie figyelmét és munkáját már akkor a muzsiká­ink szentelte. Amikor pedig a szentpétervári mnzervatórium zeneszerzési katedrájára hívták neg, csak a zeneszerzésnek, zeneszerzői nemzedé- ;ek nevelésének élt. Tanítványai közül itt csak Ilazunov, Ljadov, Arenszkij, Sztravinszkij nevét miitjük, de a hatása meglátszik Prokofjev, Iiaszkowszkij, Aszafjev és számos élő kiváló ze- .eszerző müveiben is, A tankönyvei halála után M évszázaddal sem évültek el és a mai kompo- ,isták mindenütt használják. Rimszkij-Korszakov pályájának kezdetén az uj orosz iskola”, a hires “Ötök” csoportjának ítt a tagja. Balakirev, Muszorgszkij, Borodin és ljui voltak a társai. Rimszkij-Korszakov a ném­eti hagyományokra támaszkodott, de azokat fe- ilvizsgálva, az értékes haladó elemeket elváiasz- otta a hamisaktól, a kiagyaltaktól. -Nagy tudás-» Eomj sarkalta egész életében. .Folyton keresett, isérletezett, sok müvét újra átkomponálta. És annak keresztjét tűzte ki zászlójául. Ne mondják, hogy a középkor elmúlt a reakciósok agyában. Pedig a tömegtermelés egységes világot kíván — vámsorompók nélkül, hidegháború fagyasztó tilalmai nélkül. A tömegtermelés el fogja söpörni a világ faji gyűlöletét, a nemzeti sovinizmust s a vámok kínai falait. A történelem azt mutatta, hogy a gazdasági fejlődés elé lehet ideig óráig akadályokat állítani, de- azután özönvíz módon elsepri azokat. Ezt-csinálta a francia forradalom a hűbéri uralommal, az orosz forradalom a cári földbirtokos rendszerrel. A- tömegtermelés — piacot kíván. Ezt belátja minden -államférfim Európában — közös piac címen gazdasági egy­séget kívántak teremteni és ebbe Franciaország, Németország, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg belegyezett. Az angolok eljenzik ti­tokban ezt és örültek, hogy egy túlzott soviniszta De Gaulle jött hatalomra, aki talán ellenezni fog­ja ezt a tervet. Ugyanakkor Anglia — British Commonwealth címen 10 hatalmas államot (Kanada a legerősebb köztük) kiván egységes gazdasági egységbe hozni. A skandináv országok lassan, de biztos utón vannak, hogy országaik gazdasági erejét és érde­keit egyesítsék. Az elmúlt év szeptember havában Buenos Airesben 20 délamerikai köztársaságnak volt ugyanaz a gondolata. Japán, aki háborújával Kelet-Ázsiában kívánt ilyen gazdasági egységet, most békés utón sze­retné ezt elérni. A szocialista országok nem régi varsói tanács­kozásánál a gazdasági egységes terv és összmü- ködés volt a fő motívum. Az újságok csak katasztrófákról Írnak, az épí­tő hírek nem kerülnek az első oldaLra. Pedig a megértés, amelyet gazdasági fejlődés kény szerit lassan utat csinál magának. Ezért oly fontos els' tünkben a teljesen gépesített termeléssel elért tömegtermelés. A világgazdaság — az egyetlen megoldás a háború elkerülésére és az emberiség megmentésére. ★ Szerkesztőség kérdése: VILÁGGAZDASÁG* RÓL beszélve, hogyan látná Eörsi Béla munkás- társ annak hatásosabb kifejlődését a kapitalista államok és a szocialista államok közötti kereske­delem kiszélesitésében ? Szerintünk a fenti cso­portosulások nem oldják meg a felvetett problé­mát. szinte párat’an bőségben alkotta újabb meg újabb szerzeményeit. Már első szimfóniájának csakúgy, mint A pszkovi lány cimü operájának nagy sikere volt, de a tehetségének legsajátabb területe a mesék a fantasztikus történetek, a legendák birodalma, a meseoperák voltak. Ezek hosszú sorából külön kiemeljük a Szadkót, Hópehelyt, A halhatatlan Kascctt, Az arany kakast stb. De igen becsesek más szerzeményei is; Seherezadé-szvitje, a Spa­nyol capriccio, a nagyzenekari és kamarazeneda­rabok. Az 1880—190b közötti években, alkotó erejének, termékenységének tetőpontján Csaj­kovszkij mellett a legnépszerűbb szerző. Rimszkij-Korszakov zenéje melodikai felépíté­sében rokonságot tart az orosz népdallal. (Száz orosz népdal cimü gyűjteménye az orosz népdal­kincs első tudományos értékű, klasszikus kiad­ványa.) Müveinek egyik jellegzetes tulajdonsága, hogy bennük a színes tónusok, az árnyalatok gazdag játéka, tükröződik. Zenéje közérthető, fes­tői. Gondolatai világosak, s művészi Ízlése téved­hetetlen. Nemcsak nagy mesterségbeli tudás, ko­moly esztétikai érzék, hanem átszellemült költői- ség is árad a müveiből. Nagyon érdekes és tanulságos, hogy Korszakov szilárdan1 kitartott amellett a véleménye mellett, hogy a hangszerelés nemcsak külső járuléka a müveknek, hanem a kompozíció egyik legfonto­sabb oldala, amely csak akkor lehet valóban mű­vészi, ha magával a szerzeménnyel egyidejűleg születik. És ez nem egyetlen olyan elve Rimsz- kij-Korszakovnak, amelyet napjaink sok szerző­jének figyelmébe lehet ajánlani. A világ minden országában a zenei élet az év­fordulón kegyelettel emlékezik a nagy költőre, művészre, tanítóra, Péterfi István BAJ VAN A NEVEKKEL... Akkor jöttem rá, midőn Fehér nevű baráto­mat-jól szemügyre vettem. Ni — mondom ma­gamban —, ennek a Fehérnek koromfekete a haja, bajusza, az arca kreol, és nap mint nap, azt állítja magáról, hogy ő “fehér”. Itt: Fehét, mondja be a telefonba. Fehér vagyok, mondja a bemutatkozásnál. Ez merő valótlanság! Hiszen nincs is fehér ember olyan értelemben, amit a fehér fogalma alatt értünk. Fehér a tej, fehér a hó, a fehérre meszelt fal. De nem fehér Fehér. Aztán sorra akadtam meg neveken, embere­ken. És rájöttem, hogy évszázadok óta folyik a csalás a nevekkel. Kiss Róbert 6 láb magas, most fogott kezet Nagy Istvánnal, aki meg olyan kicsi, hogy alig látszik... Német Lajos meg naponta többször kijelenti, hogy ő “Német”. Utána jártam a do­lognak, és megtudtam a következőket: Egyetlen ivadéka sem volt német, szót se tud németül, csak azt, hogy “nixdájts”. Lajosnak, Lajos. . . de németnek nem német. Egyébként jóravaló ember. És jönnek a többiek, nyújtják a kezüket! “Orosz, Lengyel, Cseh, Román, Bolgár, Horváth; Olasz vagyok”. Micsoda torz panoráma ez, mi­csoda kontraszt ez. Felvonulnak önök a Tisza mellől, a Nagykunságból, az ezerévből, ezekkel a valótlan névszignókkal? S mondja Bornemissza kartárs, nem pirul el*, amikor naponta többször kijelentgeti, hogy “bor­nemissza”, holott pedig a Sovány Gúnárban ren­dezett ivóversenyen első dijat nyert, s azóta is szorgalmasan nyeldesi a bort? Tóni bájtomat Pénzesnek hívják. Ezzel szem­ben soha sincs neki pénze, már másodikán köl­csön kér Árva Bélától. (Itt van ni! Árva Béla! Apja, anyja, nagyapja, nagyanyja, és összes nagynénjei élnek, ő pedig konokul állítja, hogg “árva”...) Haragos ur! Állandóan csupa derű. Itt vari Erős Kázmér. Kázmérnak Kázmér, azonban erős­nek gyenge... Gazdagéknak semmijük sincs az égvilágon. Fe­kete Rózsi bűbájos szép szőke lány. Szőke Irma bűbájosán szép barna lány. Egyik se festi haját. Asztalos Mihály-kárpitos. Porkoláb Endre éle­tében sohasem volt porkoláb. Jó Bálint azt hiresz- teli, mióta megszületett, hogy ő jó. Ugyan ké­rem, ki szabadult ki két hónapja a Markóból T Ahol nem porkoláb volt a Porkoláb? Vagy hát engedjen meg és ne haragudjon Okos Vladimir, ötven esztendeje mondogatja, hogy “Okos vagyok”... Nincs ebben némi túl­zás? Betegh tanár ur! Mikor maga fennhangon be­mutatkozik, azt mondja, hogy “betegh” vagyok, még ha azt a “hv-t jól megnyomja is a végén, el- áhulok duzzadó egészségén, s azon gondolkodom, mi lehet a baja? Olyankor meg szeretnék hangosan felkacagni, mikor Kövér Imre kézfogásra nyújtja sovány^ száraz kezét, ádámcsutkája táncot lejt sovány nyakán, és azt mondja, hogy ő “kövér”. Vagy Su­gár Ödön! Olyan kerek, mint a földgömb. Világgá kell itt menni kérem, olyan nagy baj van a nevekkel. Azért kibírjuk még újabb ezer esztendeig. Ne búsuljatok Ácsok, Kőművesek, Lakatosok, Kovácsok, Mérgesek és Pusztaiak, Kecskemétiek, Debreceniek satöbbi nevüek. Mert most jövök rá a végén, mindenkit hívni kell vala­hogy. És nem megyek világgá. Pedig világgá me­hetnék a nevemmel én is: Csurka Péter MSZHJ-UKZMfl HALÁLA SD. ÉVFORDULÓJÁRA Akarom terjeszteni a lapot! Magyar Szó Kiadóhivatala 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Kérem küldjenek mutatványszámot a követ­kező' címekre: Név: ................................................................ Cim: ............................................................ Város: ............................................. Név: ................................................................ ' Cím: ......................................................... J j Város: -....,................................................... j

Next

/
Thumbnails
Contents