Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-02-06 / 6. szám
irsday, February 6, 1958 AMERIKAI MAGYAR SZO 13 LÁTHATATLAN VÖRÖSLÁMPÁS NEGYEDEK LEKÜZDHETŐ ÖRÖKSÉG E A P1GSTSTÜCIÓ? Budapest éjszakai életének boncolgatása: há- . riporteri feladat. De kell is róla beszélnünk, ;rt noha október óta igen sok eredményről adunk számot, ugyanakkor újabb nehéz kérdésekéi! megoldani. A főváros éjszakai életének ídbehozása”, az ellenforradalmi események etkeztében ismét elburjánzott leplezett ,pros- c;ió visszaszorítása kemény feladatot rótt az alt tizennégy hónap alatt a társadalomra és ndőri szervekre egyaránt. . és minden utcán sok sarok . . ” )56 november—decemberében bárki láthatta, f a prostitúció minden eddiginél nagyobb mé- t öltött a fővárosban. Budapest utcáin fel- íantak a volt uralkodó osztály maradványai i lumpenproletáriátusból toborzódó “tündé- , egészen nyíltan, utcasarkon kötötték “üz- ket”. A Vig utca, Bérkocsis utca, Grassalko- ' utca “lányai”, Vörös Ica, Szőke Erzsi nagy álmát bonyolítottak le; a “doktorné” ötven nylonharisnyára valót is megkeresett egy- este. Jó néhány prostituált havi “jövedelme” ,000 forintot is meghaladta. csaknem nyílt prostitúció másik jellemzője: t “üzemelni” kezdtek a titkos találkahelyek, áik — jobbára kétes hirü emberek, öreg ke- ők italméréssel, no meg szobák kiadásá- oglalkoztak. Ezek az orgazdák a csapnivalóan borokat méregdrágán adták, a szobák áráéig bizonyos százalékot csíptek le maguk- A Vig utca 2-ben például olyan találkahely- ikkantak, amelynek tulajdonosa a szoba ki- íval a napi 400—500 forintot is megkereste. irciusig szinte mindennap kerültek a hatókezére nyílt prostitúciót űző egyének. Ez a Ka annál is nagyobb jelentőségű volt, mert ostituciót üldözve politikai bűnösöket, tolva- t, orgyilkosokat is sikerült elkapni a kétes nők lakásán vagy ismeretségi körében. A tituáltak egy része — olyanok, akik maeuk ellenforradalmi ényekneIí-~*-r megérdemelt helyükre, börtö- e vagy intefhálótáborba kerültek. A kisebb bűnösöket figyelmeztették: visszaesés esetén megtévedtek vagy belesodródtak az eseményekbe, általában megpróbálják visszatéríteni a becsületes élet útjára. ‘‘Munkakönyvem van, dolgozó vagyok” Elmondhatjuk, hogy a nyilt prostitúciót sikerült száműzni a városból. Az utcai kószálgatások jórésze teljesen megszűnt, de hátra van még a másik nehéz dió: meg kellett és meg kell tisztítani a különböző mulatóhelyeket is. Ma is időszerű, nehéz probléma ez. Beszélgettem néhány belvárosi mulató alkalmazottaival__ szemük előtt játszódik le az éjszakai pillangók repdeső játéka —, mit tapasztalnak, mit javasolnak? “Jól vértezik magukat a hölgyek. — Majd mindegyiküknél van munkakönyv” __ jegyezték meg. — “Az igazolt munkahellyel rendelkezőkkel szemben sokszor tehetetlenek vagyunk, mert tüstént a szemünkbe vágják: én dolgozó nő vagyok, ne molesztáljon, csak szórakozom.” Az országos nőtanácsnál hallottam olyan esetekről, amikor Röltex-eladókat, tisztviselőket, közérteteket, üzemi hivatalnokokat is felismertek az éjszaka lányai között. S a nemibetegségek statisztikájában lapozgatva hamar rá kell döbbenünk: éppen ezek a legkevésbé ellenőrizhető nők teijesztik leginkább a különböző fertőző be- tegségeket. Nem lehet leegyszerűsíteni a megoldást Igaz, a statisztika másról is beszél. Arról hogv a titkos prostituáltak száma ma sok százzal keréhenb’ "í,1"1 '956 ,novemberében vagy decembe- sín/l 0lt,.De meg mindig ott tartunk, hogy ahol ne?!6 i6n' miílatÓhely sincs a óvárosban, ahol ne találkoznánk a prostitúció “diszkrét” for. maival. ^ L'ü^böző társadalmi szervekhez sőt a rend. őrséghez is *,.>Aciatü-sc., letve javaslattal az utóbbi időben: miért nem vioaó a nrnstitneiót. ha végleges » szigorúbban bánnak el velük. Azokat, akik csak felszámolása nehézségekbe ütközik. Ezt a véleményt természetesen nem lehet elfogadni. Szocialista országban semmiképpen sem törvényesíthető, hogy embereit testük árubabocsátásával azt diktálja: jó lenne ismét felállítani az átmeneti jussanak jövedelemhez. De mégsem lehet oly módon leegyszerűsíteni és elvetni minden 1.jutat kereső megoldást. A nőtanácsok és nőbizottságok falun, városon egyaránt egy idő óta próbálkoznak azzal, hogy az alkoholizmus és egyúttal a prostitúció ellen is fellépjenek. Vidéken a leány-munkásszállásokat ellenőrzik, sőt ahol szükséges, áthelyeztetik vagy éppen rendőri felügyelet elá vétetik a legkirívóbb “eseteket”. Azonban — hogy egy VIII. kerületi nagyüzem nőbizottsági elnökének szavai- ból idézzek —: “Dolgoznak nálunk olyan nők'is, akikkel izemben teljesen tehetetlenek vagyunk. Az üzemnek rossz hirét keltik, nem beszélve arról, hogy ‘üzleteiket’ a műhelyekben is zavartalanul folytatják. Mégsem dobhatjuk őket az utcára, tnert teljesen elzüllenének. A mi nevelő szavunk azonban már aligha fog rajtuk”. Néhány javaslat Feleletet keresünk egy égetően fontos kérdésre — s ha a legális prostitúció kérdését el is ve- tettűk, gondolkozni kellene azon: helyes volt-e 1949-ben egy tollvonással, eltörölni mindazokat az intézményeket, amelyeket bizonyos korlátokat és fegyelmező eszközt jelentettek a prostitúció terjedésében? A közvélemény és a józan ész* hangja otthont, ahol néhány hétig lakást, ellenőrzést és bizonyos átnevelést biztosit a rendőrség a bevitt prostituáltnak; ugyancsak helyes lenne felújítani az úgynevezett átnevelő-otthont is, amelyben a 18—25 éves nőket munkára fogták, szakmára tanították. Az azóta eltelt időszak arra enged következtetni, hogy ezek megszüntetése túlságosan gyors, és nem eléggé megalapozott lépés volt. A prostitúció elleni harcnak csupán egy-két részletkérdésével foglalkozik ez a néhány sor __ a probléma megoldása az egész társadalom és a rendőri apparátus feladata. Mindenesetre vannak már kezdeti biztató jelek arra, hogy a nőtanács és Lbk,íg jiülcsv«Etík'onyíftToan reiiepneiT e mtiirool ittragadt jelenség ellen. Várkonyi Margit Mi történt a Népszabadság takarékossági számláján? Annak idején a Magyar Szó is foglalko- :ott az alanti cikkben felvetett kérdéssel, iondoljuk azért, hogy olvasóinkat érdekelni ’ogja a kérdés további fejtegetése. )b mint féléve annak, hogy lapunk munka- a következő kérdést intézték az üzemi ásókhoz és vezetőkhöz: “Hol tapasztal pa- ,t?” S utána hetekig kaptuk a válaszokat, gszivlelendő javaslatokat szóban és levél- gyaránt. Egy hónap alatt 32 millió forint össze a Népszabadság takarékossági számit, fél év után kérdést intéztünk a javaslat-' höz: “Történt-e intézkedés azóta, mi lett atunk sorsa?” egyik javaslat igy hangzik: “A Pécsi Por- jyárban a nagyfeszültségű szigetek csatló- emes, húzott rúdacélból, forgácsolással ké- Forgácsolás közben a nemesacél 50 szá- a kárbaveszett. Ha a csatlókat kovácsolással thetnék, 40 tonna nemesacélt lehetne évente ;akaritani. Értéke: 150 ezer forint. A ková- .s egyszerűbb is, ezért sok gépi és kézi munis meg lehetne vele takarítani.' Az ebből szár- ó erdemény, szerény számítások alapján is, ■haladja az évi 150 ezer forintot.” —Mi történt a javaslat elhangzása után? — lezzük Kurcz Miksától, az Építésügyi Minisz- um dolgozójától, aki levélben irta fenti észtelét a Népszabadságnak. • Az irás megjelenése után két nappal félik a Kohó- és Gépipari Minisztériumtól, s ielöltek egy üzemet, ahol a kovácsolást elvé- stnék — válaszol Kurcz elvtárs. — jelent- t nemsokára a Kecskeméti Gépgyár is az en. Mi segítettünk a gyárnak gépeket sze- kidolgoztuk a gyártás technológiáját és :mbertől az uj eljárással készül a nagy- tségü szigetelők csatlója. Jelentős forgá- ) kapacitás szabadult fel ezzel a Pécsi Porcelángyárban. Vagyis, ami addig hosszú időn át nem sikerült — erről kötelekre rugó aktahalmaz tanúskodik —, az a Nép'szabadság segítségével három hónap alatt megoldódott. Köszönjük. .. •fr Szabó György, a Világítástechnikai Vállalat szerszámszerkesztője már nem ily elégedett. Az ő javaslatát, pontosabban országos jelentőségű újítását az excehterprések automatizálására, nem követte osztatlan siker. Vállalatnánál három présgép már igy átalakítva működik, egyenként 75 ezer forintos megtakaritásstl évente. A dolgozók munkája is könnyebb, kényelmesebb. De más gyárak nem nagyon érdeklődnek. Csak a Telefongyár kezdte meg két excenterprésnek átalakítását. Jobb híreket közölhetünk a müanyagcsévékről. Annak idején megírtuk, hogy minden müanyag- cséve 7 forint 94 filléres megtakarítást jelent a papircsévéhez képest. És hogy csak a KISTEXT- ben van müanyag-csévét előállító gép, amelyet itt nem használnak ki megfelelően, nem segítik az iparág más vállalatait. Kotányi Ferenc, a Kispesti Textilgyár főmérnöke most a következőket mondja: __ Januártól a Magyar Pamutiparnak, februártól a Kőbányai Textilmíüveknek szállítunk mü- anyag-csévéket. Ha az említett gyárakban és máshol megismerik az uj csévéket, lesz rendelés, rátérünk a kétmüszakos termelésre. Ha pedig az ipar igényei olyannyira megnőnek, hogy mi már nem tudjuk kielégíteni azokat, akkor a gépet és a müanyagcséve-gyártást átadjuk az erre illetékes szervnek. Két érdekes javaslat szerepel a Népszabadság takarékossági számláján a Budapesti Kénvasgyárból. Károlyi László, a gyár főtechnológusa még évekkel ezelőtt beadott egy újítást. Javaslata a sajtónyilvánosság segítségével szeptemberben megvalósult. A borkén és biszulfit lug- üzemben a lugoldatot befedték, s a széndioxidot, amely eddig füstbe ment és rontotta a,műhely levegőjét, most újra felhasználják. Évente körülbelül 35 ezer forint hasznot hajt ez. Schwarcz Sándor csoportvezető javasolta, hogy a Budapesti Kénsavgyár gipszgenerálóüzemében gyártsanak pirofoszfátot egy kihasználatlan kemencében. Tudni kelll, hogy a piro- fosfát kétszerte hatásosabb mosószer a Trisónál és ráadásul import nátronlug sem kell hozzá. A pirofoszfátgyártás üzemünkben megkezdődött — újságolja a javaslattevő. — Havonta három-négy tonna korszerű mosószert gyártunk az eddig kihasználatlan kemencében. Ilyen termelés mellett csupán az import nátronlug-mefetakari- tás 80 ezer devizaforint egy évben. „ Találomra kiválasztottunk néhány “tételt” a Népszabadság takarékossági számlájáról. íme: a helyzet biztató. Mutatja, milyen lehetőségek rejlenek még a takarékosságban. Érdemes tehát naponta megkérdezni önmagunktól, egymástői: “Hol tapasztal pazarlást?” Érdemes nyitott szemmel járni. A megtakarított forintok közvetlenül is visszatérülnek a nyeréségrészesedesAmikor a takarékossági számlát fél évvel ezelőtt lezártuk, szóvá tettük, hogy az illetékes gyári vezetők, a minisztériumok és más szervek, nem válaszolnak a nyilvános bírálatra. A jelek szerint a bírálat zömét mégis megszívle tek. Ahol esetleg azóta nem történt semmi, az illetékesek a fülülc mellett elengedték a bírálatot, írják ezt meg újból kedves olvasóink! Amerikai-szovjet tudóscsere 1 hat hónapra A múlt héten megkötött kulturális egyezmény alapján két vezető mikrobiológus asszisztenst cserél. A New Brunswick, N. J.-i Ru^er^.Instí* tute segédtánára Dr. Hubert A. Lechevaliei e - megy Moszkvába. Helyébe a Szovjetunióból eljön Dr. G. K. Skriabin, a szovjet tudományos akadémia egy tagja. Mindkét tudós mikrób kutatásokon dolgozik. A cserét meg tavaly ^veztek, amikor a Rutgers Insitute-bol tudósok delegációban jártak a Szovjetunióban.
