Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-02 / 1. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, January 2, 1958 10 t/e /e a S%e ifaJtú?A <?£ Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával I ^vvvwv^vwwwwwvwvwvww^ Olvasóink hozzászólnak «; a közügyekhez <: íwv»\\wv\vvvvv»v\w\vwv\\w» Serkentő szavak Tisztelt Szerkesztőség! Meg vagyok elégedve lapunkkal és jó érzéssel olvasom, mert tudom, hogy egy haladószellemü rnunkáslapot nem könnyű szerkeszteni. Félelem nélküli és? kell hozzá. Szeretem azokat a bátor Ynunkástársaimat, akiknek cikkeit olvasom lapunkban: Ezekből sokat tanulunk és ilyen emberesekre nagj szükség van a munkáseszme fenntartására és erjesztésére. Én, min az egykori zsíros parasztok rabszolgája, szívtől üdvözlöm azokat a derék külmunka- társakat, akik írnak lapunknak. Vegyenek időt »ás bátorságot, terjesszék az igazság eszméjét topábbra is, azt az eszmét, melyért én is harcoltam szülői azámban. S nem hiába, mert ott vannak az unokáim, akik nem szaladtak el, nem romboltak, hanem dicséretre méltó munkát végeznek. Rabszolga volt a nagyapjuk, de ők szabad •emberek. Azt Írják az idejöttekkel kapcsolatban, hogy jobban tennék, ha hazamennének, hiszen dolgozni kell, mert munka nélkül nincs termés, termés nélkül pedig nincs élet. Ábrahám Mátyás 72 éves volt bányász és egykori kanász EMLÉKMŰT EMELNE Tisztelt Szerkesztőség! A bethlehemi magyarság nem lehet büszke a “‘szabadságharcosokból” alakult labdarugó sport- mert -esiHiyém-eaerbenhagyták és gya- lázzák azt a szülőhazát, amely határtalan pénzügyi és erkölcsi támogatásban részesítette őket ennek a bravúros labdajátéknak a gyakorlásában. Igaz az a közmondás, hogy jótettért jót ne várj. Ezután hiába öltenek jólszabott magyar köntöst, bármennyire is megragadják az érzelmeket a labdarúgás terén megnyilvánuló tündöklésükkel, a magyar nép sohasem fogja elfelejteni az októberi szörnyű eseményeket, mely minden idők egyik legszánalmasabb és legnagyobb félrevezető komédiája volt. Sok becsületes paraszt és munkás lelte halálát, lett hazátlanná ebben az ostoba, értelmetlen mészárlásban. A sportgesztussal átmenetileg meghosszabbították a Magyar Ház, a Dal- és Önképző életkorát. Nem vagyok sportellenes és nem is akarok jóslásokba menni, de megsúgom a bethlehemi magyarságnak, hogy ez a sportalakulat nem lesz hosszú életii. Az a sors vár reájuk, mint a hollóra a karón. Vizsgáljuk meg, a múlt tapasztalatai és a történtek alapján, hogy mit vesztett a bethlehemi magyarság az utóbbi 35 évben. Csupán néhány idézet, ami magáért beszél. 1. A Magyar Munkás Otthonban 35 évvel ezelőtt megalakult az ifjúmunkás liga; a miiked- velés és labdarúgás terén nagyon szép eredményeket értek el. Nem akarom a szép mozgalom rövid életét részletezni. 2. A .Magyar Házban mindenkor hírnevet szerzett a labdarúgásban a nagymultu Hungária Sport, de sajnos ez is kimúlt. 3. A Magyar Katolikus Egylet baseball csapata rekordgyőzelmekről volt hires a Lehigh Völgyében. A mérkőzéseken nyert értékes dijakat most a por lep>i el a katolikus otthonban. Fájdalmas dolog, hogy a három népszerű magyar sportegylet múltját ma gyászfátyol takarja, de ebből tanulságot meríthet a szabadságharcosokból alakult Hungária Sport és a Liberty Sportegvlet tagsága a pártoló barátokkal egvütt. őszinte szavak 27 magyar vármegyéből Amerikában élő magyarsághoz. Javaslom, hogy fogjon össze a magyarság minden vármegyéből, indítsanak pénzügyi kampányt, hogy mindén megyeszékhelyen életnagyság« emlékszobrot állítsanak fel az 1956. októberi felkelésben elesettek tiszteletére a következő felírattál: “...megyéből Származott amerikai magyaAz első fecske Tisztelt Szerkesztőség! A naptárt megkaptam. A fedele olyan gyönyörű, amilyet még nem láttam ilyenfajta kiadványon; nemzetközi dijat is nyerhetne csodálatosüdvözletével. Átfutottam a naptár tartalmát és látom, hogy a fejcimek nagyon mutatósak, a naptárcikkek változatosak és sok-sok hónapon át fognak szórakozást nyújtani az olvasóknak. Örömmel látom, hogy Weinstock szakszervezeti cikkét olyan kitünően elhelyeztétek. Több illusztráció és kép hiánya nem tulnagy hiba, de észrevehető, hogy a sok anyag miatt az egyes cikkek nincsenek eléggé elválasztva egymástól. De ismét kijelentem, hogy a fedőlap mindent felülmúl és kérem adjátok át legőszintébb és alá-, zatos köszönetemet Gellért Hugónak ezért a gyönyörű elgondolásért és mesteri kivitelért. Ugyancsak a nyomdászoknak a hűséges együttműködésért. Megjegyzem, hogy bárki is irta a múlt heti riportot az Amerikai Védelmi Bizottság konferenciájáról a magyar menekültekkel kapcsolatban, olyan kitűnő munkát végzett, amit már régen láttunk a Magyar Szóban. Minden jót és kellemes ünnepeket. Peti A névtelen levélhez Tisztelt Szerkesztőség! Kiragadok egy paragrafust a névtelen levélből, mely lapunk dec. 26-iki számában megjelent. Ez a paragrafus a hétszázéves haladó hagyományokat említi, stb. Tudtommal Magyarország 10C0 éves történelmében két szabad választás volt, 1848-ban és 1919-ben. Azelőtt állandóan az uralkodó osztály tetszése szerint választottak, ebben benne van az említett Arany Bulla, Verbőczy fantazmagóriája és Magyarország egész múltja. A névtelen levél Írója összehasonlítja az itteni életszínvonalat a magyarországival. Ehhez csak annyi a megjegyzésem, hogy egy ország, amelyet ötfelé daraboltak, amely két világháborúban vett részt mások érdekeiért, rövid öt év alatt nem tudhatott olyan magaslatin emelkedni, mint Amerika. Én csak arra figyelmeztetem a névtelen levélírót, hogy ezekkel a hangos szólamokkal nem fog sokra menni, vagy pedig igen sokra fog jutni és ha majd valaki nem fogja becsületesnek tartani, akkor ne botránkozzon meg rajta. Tisztelettel: Mautner Bandi Még a paradicsomban is jó a Magyar Szó Kedves Munkástársak! Itt küldöm előfizetésem (a 46-ik évit) és a naptár árát. Nagy érdeklődéssel olvasom a lapot. Ennyi év után nehéz volna megválni tőle. Egy kis tanáccsal is • szolgálnék a jövőre való tekintettel. Ha majd kilövik a jövő “Sputnikot”, talán jó volna odaát egy pár Magyar Szó példány. Esetleg meg fogják érteni a mennyországban, hogy “mégis mozog a föld.” Kívánok boldogabb uj esztendőt és sok szerencsét göröngyös útjukon. W..K., bridgeporti olvasó. rok ajándéka”, s minden évben okt. 23-án összejövetel legyen az emlékműnél. Jó arculcsapás lenne ez a bethlehemi reakciósoknak. Nálam már van $25.00 Veszprém város részére. Kérem e nemes tervhez szóljanak hozzá. Az olvasókra bízom ajánlatom megbirálását. Sportbarát, aki sok anyagi áldozatot hozott és csalódott Analizálás a mai helyzetről Tisztelt Szerkesztőség! Ma már határozottan bebizonyosodott, s a vezető politikusok is tudják, hogy a nukleáris bombák kísérleti robbantásai pusztító hatással vannak az emberiségre, gazdagra, szegényre egyaránt. A további fegyverkezés ugyancsak kiszámíthatatlan veszélyeket rejt magában. Winston Churchill, aki tulajdonképpen megindította a hidegháborút kijelentette, hogy “egy atombombás háború megnyerése (a kelet és nyugat között) egyik oldal számára sem biztos, amellett, hogy egy ilyen háború egyelőre fel sem mérhető pusztulást és megbénítást hozna, (mindkét oldalon)”. Az elmúlt években ilyen értelemben nyilatkozott Eisenhower, elnök is. A hadikészülődés, a fegyverkezés, a bombák kísérleti robbantása azonban lázasan folyt idáig, s amint tudjuk, folyik tovább még nagyobb erővel. Közben megtudtuk, hogy a Szovjetnek is van atom- és hidrogénbombája. A Szovjet igen sokszor kezdeményezte már a fegyverkezés csökkentését, a nukleáris fegyverek teljes eltiltását a békés megegyezést... S habár jczal ésszel elképzelhetetlen egy nukleáris háború, Washington és London mindig azzal utasítja ezt vissza, hogy “nem komoly”, “csupán a Szovjet részére előnyös”, “a békés megegyezés keresése a Szovjet részéről csupán propaganda-hadjáratot jelent”. Ezenkívül az “erőpolitika” hívei azt a benyomást kívánják kelteni, hogy a “Szovjet gyenge és fél és csak ezért akarja a békés megegyezést!” Ebbe a hatásos “érvbe” csapott bele a szovjet míibolygók felküldése. Ekkor már elhitték, mert nem lehetett tovább titkolni, hogy a Szovjet rendelkezik az interkontinentális rakétával is. Ekkor újra ajánlatot tett a £>zovjet a békés megegyezésre egyenlőségi .alapon. Ez nem annyira félelmet, mint zavart keltett a washingtoni “erőpolitika” hívei között : hogyan fogják megindokolni a fegyverkezés további folytatását a közvélemény előtt? Hamarosan megtalálták a “választ”: “hátrányos helyzetben” nem tárgyalhatnak a Szovjettel. Tehát kiadták az uj jelszót: “elérni és túlhaladni a Szovjetet katonai téren”. A békés megegyezésre “majd akkor, — talán azután” kerülhet sor. Mindez akkor történik, amikor a jelen megegyezés-nélküli helyzet roppant veszélyeket rejt magában. Nyugaton kettős politika folyik, melvet hol az ész, hol az érdek irányit, mivel a politikusok maguk is monopolisták, vagy azoknak végrehajtói. így lehetséges, hogy amikor az ész lefegyverzést, békés megegyezést tartana szükségesnek, akkor a monopol-érdek, a várható haszonért, a további és még nagvobb fegyverkezés mellett dönt. Ezért az “erő-politika” híveinek (a monopolistáknak) az “érvei” annyira tele vannak ellentmondásokkal a nyilvánosság részére, hogy döntő gazdasági oldalát nem is tudják, irtott nem is igen akarják takarni. Ami a fontos részükre, hogy az irányítás az ő kezükben van, s addig a fegyverkezés és annak fokozása nem fog megszűnni. Mondjuk, hogy egy rögtöni háború kitörésének veszélye pillanatnyilag nem áll fenn, de egy véletlen folytán — “támadást sejtve, vagy várva” bármelyik oldalról megindulhat a háború. (A magas rang nem garancia a józan Ítéletre. Egy embertől függjön a háború “véletlen” megindítása, amikor ő maga is az emberi hangulat változásának van kitéve?) Az “erő-viszony” kérdése már régebben eldőlt (amikor nyilvánvaló lett, hogy Nyugat és Kelet egyformán birtokában van a nukleáris fegyvereknek). így eldőlt az is, hogy bármely oldalról lehetetlen a háború megkezdése anélkül, hogy maga is el ne pusztulna. Mi az oka tehát a további fegyverkezésnek? A profit, ami a fegyverkezésből származik. Mondhatjuk azért, hogy a mindkét oldalon megnyilvánuló “jobb meggondolás” ellenére mégis fennáll a háború kitörésének veszélye? A veszély ténye a hadi készülődésben rejlik. Fel lehet tehát hozni olyan súlyos ér- \et, bármilyen nagy és fontos kérdésben, mely ne törpülne el a “túlélés vagy teljes pusztulás” kérdésével szemben ? Wm. S., kanadai olvasó Mélyítették a Szuez csatornát PORT SZAID. — A Szuezi-csatorna vezető hatósága kinyilatkoztatta, hogy 33 láb mélységű hajó helyett már 33.5 láb mélységű hajók is közlekedhetnek, miután mélyítették a csatornát.
