Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-02-06 / 6. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, February 6, 1958 Mit még mindig érdekel az óhaza Tisztelt Szerkesztőség! Itt küldöm előfizetésemet, jobb későn, miit soha. Bár nyakig vagyok mindenféle angolul irt magazinnal és lappal, mégis nagyon fontosnak tartom, hogy a Magyar Szót olvassam. Nehéz megérteni miért nem érdeklődik egy második generációs magyar itt Amerikában szülei hazája iránt! Ezt csupán azért irom, mert magam is amerikai születésű vagyok és annak ellenére, hogy szüleim mér elhaltak, rokonaikkal még mindig fenntartom a levélbeli kapcsolatot, habár elfoglaltságom miatt mind ritkábban. Itt küldök egy óhazai előfizetést. D. M. VGfiJák felelősségre a félrevezetőket Tisztelt Szerkesztőség! Elolvastam a lapban Ka’apács írását, valamint a.választ, “így látjuk mi” cimen. Nekem meg van a saját véleményem ezekről a dolgokról. Amikor az uj-amerikások a másik oldalon megkezdték a népi demokrácia kormánya elleni rombolásukat és a kormány minden Ígérete, kérelme sem tudta velük megértetni, hogy az országot pusztulásba viszik, olyan foltot hagytak a szocializmus építésén Magyarországon, amit sohasem tudnak letörölni. Én megvetem őket, s nem teszik köztük kü- "’'’knék —■*'*- -*,4\ s az stet~ujBJá[ozs so ,^o.resM uaq^api? *xazok-- 'iftHIP merf • vSUJftffc "megvalósult. Akik kétségbeestek, menjenek és vonják felelősségre a félrevezetőket, ők még fiatalok, sok mindenre képesek és kibírják a kritikus időket. ' Nagy John ESY A HÁROM Kőiül Tisztelt Szerkesztőség! Én már irtam, hogy bajok lesznek az október után idejött magyar testvérekkel. Én a Los Angelesi Magyar Házban találkoztam velük. Az odajáró régi magyarok többsége a régi jó “fri- kontrit” szeretnék vissza. Ezt hirdetik a vasárnapi rádiójukon is. Meg is irtam. hogy beszéltem veiéik és* megkérdeztem, hogy mi volt az a nagy baj, amiért otthagyták a magyar hazát. Az egyik azt mondta, hogy hazamegy és ha valami baja lesz a testvérének, akko” ezreket fog meggyilkolni. A nővére őt a kutban eldugva tartotta és kötélen leeresztett étellel táplálta, míg meg tudott szökni, mert fél az igazságszolgáltatástól. A másik is visszamenne, de csak ha már nem, lesz kommunista kormány. A harmadik nem mert szólni előttünk, de amikor ketten maradtunk, könnyezett a szeme. 16 éves volt, se apja, se anyja, nagyon rábeszélték, mindent ígértek és igv jött ide. Adtam neki pár dollárt és a címemet, de nem mert eljönni, félt hogy eltéved. Nem találkoztam vele többet. Az egyiket még láttam, de nagyon el volt foglalva, pénzre ráent a kártyázás. Geréb József cikkeit nagyon szeretem. A multi cikkét nem fejezte be, mely szerint a békanyál a békától, de viszont a majom honnan származik? Tanult ember, érdemes sorait elolvasni. Ilyen emberek megérdemlik a dicséretet, de tartson ki a lap mellett. Volt sok jó írója a lapnak, de valahogy elmaradtak. Ha még van a naptárból, még próbálok eladni belőlük. Elseje után küldök egy pár dollárt, most gok az orvos és patika számla. Sok erőt a munkához. Takács. VMS1IMÄS A “KALAPÁCSÁHOZ — Niagara Falls, Ont., Canada — A Magyar Szó január 16-iki számában megjelent egy igen sokat mondó cikk “Kalapács” aláírással. A cikkíró nagyon bátran -aláírhatta volna a saját nevét, mert ilyen szépen és egyszerűen, de annál érthetőbben még senki sem irt a munkássajtó hivatásáról és a szabadságharcosokról. A Magyar Szó tiszta kezekkel irt a dissziden- sekről, ezt úgy tette a Kanadai Magyar Munkás is, mert mind a kettő munkássajtó és nem tehet másként. Nálunk a kibővített szerkesztő bizottság igen komolyan meghánytorgatta a dolgot abban az időben. De abban állapodtunk meg, hogy ha 100 közül csak egy jó is akad, akkor se dobjuk el a 99-et. Viszont, ha a munkássajtó igy kezeli őket és igy ir róluk, az nem jelenti azt, hogy babusgatjuk, tessékeljük őket. Még akkor se, ha valaki született kommunistának vallja magát; még akkor se, ha éhen panaszkodnak, mert azt tudni kell nekik: az ígéretekért harcolni kell. És azt soha se hiszem el, hogy ők odahaza éppen semmit se tudtak a kapitalizmus turpisságáról. Ezek úgy vannak, hogy mindent kapni vagy elvenni, de adni valamit csak akkor, ha nagyon muszáj. Azt mondja Kalapács, hogy mi öreg ameriká- sok (én azt, hogy öreg kanadások) nem tudjuk megszorítani a szabaságharcosok kezét. Nem bizony, mert azt mondhatjuk, hogy a fennen- emlitett 100 közül talán csak egy akad, aki felénk nyújtja a kezét. Itt nálunk megjelentek néhányan egy párszor banketten és én üdvözöltem őket és azt mondtam, hogy békés szándékkal mindig megférnek közöttünk. Lehet, hogy rosszat mondtam.vagy nekik más a szándékuk, mert azóta ritkábban- jelennek meg. Tehá+ szülőhazánk megtette a kötelességét, mint Haza; hazahívja az eltévedt gyermekeit. Az itteni magyar munkássajtó szintén megteszi a kötelességét. Mi. szülőhazánktól rég elszokott öreg magyarok, akik 25—30, sőt 40 éve érezzük a mostohagyerek sirhatnámját, megtettük és megtesszük emberi kötelességünket. Csak azok, akik idecsalták őket, azon nagyon keveset adtak a mézes Ígéretekből. Nem árt, ha egy kicsit gondolkozunk azon, hogy a két országba közel 60 ezer menekült jött és ebből nagyon kevés, aki követeli az Ígéretek betartását, vagy még kevesebb, aki haza ment, de annál többen követelődznek az öreg magyaroktól. Kedves Olvasó! Kalapácsnak nagy igaza van minden tekintetben. De gondolod-e, hogy jobbak lesznek a menekültek, ha a munkássajtó állást foglal ellenük? Vagy egyáltalán figyelmen kívül hagyja őket? Részemről egyik fogalom se jó. Mert a munkássajtónak meg kell próbálni a leeiobhat. A sajtónak felelőssége van. Alkalmazkodjunk az adott körülményekhez és környezethez. És ha találkozunk olyan egyénnel, aki ellensége a munkássajtónak. azt irgalmatlanul le Leli leplezni a lapon keresztül. Aki pedig még nem ismerte föl osztályhelyzetét, annak segítsünk, hogy felismerje. Viszont akik tévelvegnek és nem fogadják el a segítségünket, azok még nem kimondott ellenségeink. A. Baranyi. Utóirat: a Magyar Szó január 25-iki számában a szerkesztői megjegyzéssel is megegyezek Kalapácsra vonatkozólag. Csupán azt nem foga- odm el, hogy mi keressük fel a disszidenseket. Mert mi előbb jöttünk ide és az útiköltséget is megfizettük, a mienket is és — adónkkal — az övéket is. Tehát legyünk emberek. Felelősségre vonja a Mindenhatót Tisztelt Szerkesztőség! Ha megkérdeznék egy papot vagy egy buzgó vallásos egyént, hogy tényleg van-e Isten, aki hatalmas, mindent tudó és mindent megtehet, amit akar, szeretném tudni, hogy mit felelne arra a kérdésemre, hogy akkor miért ad annyi rém sok bajt, szenvedést, nyavalyát, szegénységet és háborúk általi nyomorúságot az emberiségnek? Miért van anuyi sok csúnya családi életük olyanoknak, akik az Isten házában esküdtek örök hűséget egymásnak? Hitet vesztő emberek azt gondolják, hogy Isten azért adja ránk ezt a sok mindenféle bajt, hogy legyen neki miben gyönyörködni, mintha élvezettel nézné az emberiség vergődő, kínjait. Azt is látjuk, hogy azok szenvednek legtöbbet, akik tényleg jól viselkednek embertársaik és Isten iránt, az Isten káromlóknak, csalóknak és hasonlóknak hajukszála sem görbül meg. De már ismerjük a választ. Isten azokat szereti legjobban, kik sokat szenvednek és ezért majd megkapják a másvilági jutalmukat. Hát én bizony ezen a világon kívánom a menyei áldást és segítséget és a másvilági ígéretet arra az időre hagyom, amikor már eltávoztam a földről. S. Fűzi. KÍSÉRT A HŰLT Tisztelt Szerkesztőség! Nemrégen irtam arról, hogy mindenki úgy értelmezi az igazságot, ahogy az érdeke megkiván- ja. Rév. Bognár is emliti az igazságot, de ugy- látszik ő sem tudja mi az. Azt mondja őt érdekelnék a munkásproblémák. Mióta? Szólt-e egy szót is Ferenc Jóska, vagy Horthy-uralom alatt az érdekükben? Igazság az, hogy a parasztok kötelesek voltak ingyen megművelni a papi földeket, vagy filléreket kaptak munkájukért? Nem mond igazat, amikor azt Írja, hogy a papokat ütik-verik és “sokszáz” papot felakasztottak. Inkább eihinném, ha munkásokról volna szó. S hány munkást zártak börtönbe és akasztottak fel Horthyék ? Beavatkozott-e az ő érdekükben ? Olvastam tavaly, hogv ide csak azokat engedték be, akik be tudták bizonyítani, hogy legalább egy kommunistát megöltek. Hol van a “ne ölj” parancsolat;?*Tud-e róla Rév. Bognár? Elitéli-e “szabadságharcosainak” gyilkolásait ? A “kollégája” a Horthy-rendszer előtt jött ki, mert nem tudott megélni, de nem gyilkolásért. De akkor a papoknak jó dolga volt, ugye? Nem nagyon törődtek a munkásokkal? Akkor tejben- vajban fürdőitek, Horthy volt az istenük és szentjük, áldották is őt a jólétért, nem bántotta a lelkiismeretüket, hogy munkások éheznek? Horthy, Szállási és sok más nem voltak gyilkosok, ugye? Azok “gentlemenek” voltak? ’ Ártatlanul ültem. . . minden menekült hoch- tisztességes ember, csak a paraszt és munkás a börtönbe való. A régi orosz menekültek is mesélték, mit csinálnak az orosz vezetők, de magukról nem szóltak egy szót sem, hogy mit csináltak, amikor ők voltak uralmon. Igazság sehol sincs, nem is lesz. Van gazság. S hogy lehet jó, amikor a sok Bognár kívül és belül folyton piszkál? S a vezetők között is akadnak tisztességtelenek, A Csokonai Rádió munkatársa nem lehet munkás, vagy olyan fiatal, hogy nem ismerte á Hor- thy-érát. Pia fiatal 1— akkor a mostani rendszernek 'köszönheti, hogy tud irní-olvasni és nem disznópásztor, mert a Plorthy-idő alatt a falu,ti gyerek nem járhatott gimnáziumba, hacsak az apja gazdag nem volt. Persze ezek nincsenek megelégedve, de ki adott a földnélkülieknek földet — Horthy, vagy a mostani kormány? S kapott-e két-heti szabadságot fizetéssel Horthy alatt? Érdeklődjön az itteni régi amerikásoknál, micsoda koldus élet volt akkor. De azokkal senki sem törődött, most pedig a kormány törődik. Ne felejtse el, hogy Magyarország nem gazdag ország és a németek elvitték, ami ott volt. Számonkénti olvasó (A Szerk. megjegyzése: A levelét egy kicsit lerövidítettük, mert mint láthassa nagyon sokan szólnak a tárgyhoz. Szívesen fogadjuk levelét, de kérjük, ha lehet próbálja kiküszöbölni a sértő személyi támadásokat.) c\ ívIAGYAF SZÓ ELŐFIZETŐJE, EGY JOBB VILÁG ÉPÍTŐJE. \ . , •WWHWMHHHVVmHW. Az ebben a rovatban kifejtett neze- * Olvasóink | tek nem szüli ség szerűen azonosak | hozzászólnak l m.” ' ' X-' i I ° közügyekhez j; a szerkesztoseg álláspontjával
