Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-02-06 / 6. szám
Thursday, February 6, 1958 AMERIKAI MAGYAR SZÓ OTT LESZEK! Lapunknak 40 éve vagyok olvasója. Lehetetlen röviden leimi, hogy ez a lap mit jelentett nekem. A tüiparban dolgoztam, amikor ott még 14—16 órákat dolgoztak a munkások naponta, s 6 napot hetenként. A mi lapunk is nagyon sokkal hozzájárult a tüiparban is megváltozott hely- ezthez. Ezért én természetesnek találom, hogy úgy anyagilag, mint erkölcsileg támogassuk a lapunkat most és a jövőben is, s lehetőleg még jobban, mint ahogy ezt olvasótáborunk eddig tette. A február 15-iki new yorki banketten természetesen ott leszek, hogy ezzel is hozzájáruljak lapunk fenntartásához. Kérek mindenkit, aki igv érez lapunkkal szemben, hogy jöjjön el és együtt ünnepeljük a haladószellemü magyar sajtó 55 éves fennállását. Steiner Emma. A boirányos viselkedés Tisztelt Szerkesztőség! Nem tudok szépen fogalmazott levelet irni, de mégis megpróbálom saját érzelmeimet leírni, de úgynevezett “szabadságharcosok”-ról. A valóság az, hogy 47 évi amerikai tartózkodásom után is a legőszintébb szeretettel gondolok szülőhazámra, Magyarországra és dolgozó népére. Éppen ezért van az, hogy amikor lapunkat kézhez kapom, az első, hogy a magyarországi híreket elolvasom, így azután természetesen az ezt érintő leveleket, hozzászólásokat is. A sok levél közül csak kettőhöz akarok hozzászólni, mert úgy érzem, hogy alapanyagnak ez is elegendő. Az egyik az “így látjuk mi” c. cikk, a Magyar Szó legutóbbi számából, a másik az előző számban megjelent “Kalapács” névaláírással közölt levél. Őszintén bevallom, hogy az “így látjuk mi” remekül megirt cikk, de engem még ez sem tud felmelegiteni egyetlen uj amerikással szemben sem. Részemről a “Kalapács” levele elfogadhatóbb. De nemcsak a szabadságharcosokkal nem tüdők iíiégbarátkoz í, hanem az olyan kormányzattal sem,' afflél.y.akkor, amikor az oi-.-mók népnek ruházatra, lakásra, mezőgazdasági s ,erszá- mokrá lett volna a legnagyobb szüksége, “fügefa” meghonosításra költötte, illetve pazarolta az időt és pénzt. De minek is erről beszélni, hiszen már majdnem mindenki tudja, hogy milyen óriási, mondhatnánk megbocsáthatatlan hibák történtek. El kell ismernünk és el is ismerjük, hogy a munkás kormány nagyon sok szépet és jót tett, de erre a sok jó és szép cselekedetre számítottunk is és el is vártuk. De nem a hibákat, a súlyos hibákat, mert szerintem ezen hibák elkövetése, a kormánynak a néptől való eltávolodása nagyon is hozzájárult az 1956 október 23-i és későbbi események kirobbanásához. Egy szocialista kormányzatot csak úgy tudok elképzelni és elfogadni, ahol a nép, a dolgozó nép sorsa és jövője a legfontosabb és a legelvi- tathatatlanabb cél. Tudjuk, jöttek ki olyan egyének, akiket az Amerika Hangja, a Szabad Európa rádió leadásai megtévesztettek. Én ezekkel sem tudok megbarátkozni, mégpedig azért nem, mert ott voltak a történtek színhelyén és ha tényleg őszinte szeretettel lettek volna a magyar haza iránt, nem lett volna szabad elhagyni helyüket. De ugyebár nem ez történt, hanem az, hogv a saját személyüket érintő jobbb jövő reményében meglógtak, cserben hagyták a szülőhazát. Man itt még valami említésre méltó dolom Karoljuk fel őket, legyünk segítségükre, hogv jó amerikai polgárok legyenek — mondják. Helyes, ez is rendben van. Kérdem azonban, hányán vannak közöttük, akik csak meg is próbálták volna megközeliteni a nagyobbszámu magyarsággal i endelkező városokban a haladószellemü csoportokat ? Nem tudok egyetlen egvről sem. De tudok másról, ami nálunk történt. Már 30 éve lakom Akron városában, ezalatt természetesen sok ösz- szejövetelen és mulatságon vettem részt, de nem emlékszem egyetlen mulatságra sem, ahol verekedés lett volna akár fiatal, akár öreg magyar- jaink között. De most a szilveszteri mulatságon, amely az akroni Magyar Házban folyt le, ezek az uj szabadsághősök ezt is elintézték, őszintén mondva cirkusz volt, ahogyan ezek viselkedtek. Akkor jött az a gondolatom, hogy olyan sokat hallottam, olvastam arról, miszerint a szocialista koimány milyen kedvező lehetőségeket nyitott az ifjúság taníttatására. Ezután csak annyit mondhatok, hogy az a társaság, amit én ott láttam, nem abból a tanult ifjúságból való. De eltekintve ezen eseménytől, más bizo^ité- kokat is fel lehet használni ezen hősök szellemi isméi tetősére. Pl. kiadott jelszavuk az, hogv ők niég fel fogják szabadítani Magyarország Ilyesmit e>ry tisztánlátó meg nenany m/.ui az itteni munKaviszo nyokról. A gumi-iparban az a helvzet. mint máshol, vagyis százával, sőt ezrével teszik le az embereket a munkáról, bizonytalan időre. De azért a washingtoni jelentés szerint a helyzet nem aggasztó! S ez igaz is, mert akik ezeket a jelentéseket kiadják, azoknak a helyzet nem aggasztó. Egy akroni olvasó Aki a legjobban tudja a tényeket Tisztelt Szerkesztőség! Nem szívesen veszem a tollat kezembe, mert nem vagyok iró, s szeretiiém az Írást átadni annak, aki azt tanulta, s nem egyszerű gyári munkás, aki már nyugalomba vonult, mint én. De annyi kritikát látok lapunkban, hogy nem tudom megállni, hogy ne szóljak hozzá a clevelandi E. S. Munkás Otthon ügyéhez. Azok a munkástársak sajnálatukat fejezik ki az atthon eladása miatt, de nem veszik észre, vagy nem akarják észrevenni, hogy az idő kereke nagyot fordult azóta, amióta az otthon felépült. Ott voltam az építésénél, mint kondérhordozó, vagyis az asszonyok által főzött ételt (ha volt mit főzni) vittem a rozoga Ford kocsimon a munkástársaknak, akik ott dolgoztak, hogy legyen nekik mit enni. Ingyenes munkával felépült az otthonunk, de sajnos azóta sok változás volt. Ott voltam az eladásnál is, s higyjék el, nem szívesen tettük. Kétévre visszamenőleg mindent elkövettünk, hogy meg tudjuk tartani, de ez lehetetlennek bizonyult. Kérem önöket, hogy az otthon felett üres szalmát ne csépeljenek, mert sajnos már megtörtént. De volna egy nagy kérésem a lapolvasókhoz. Ha már kritizálunk, éljünk építő kritikával. Egy ajánlatom van: van egy drága, jó tanítónk, a lapunk, a Magyar Szó, amely tanít, bátorít minden olvasót. Minthogy lapkampány van, építsek ezt a lapot és tegyük a kampányt sikeressé. Sze- í ezz link a lapunknak uj olvasókat és gyüjtsünk pénzt a további fenntartásához. Tisztelettel: Nagy József volt Otthon-titkár ÜZEN A SZERKESZTŐ IELIALÁLő, Detroit, Mich. — Nem tudjuk. hogy lenne olyan készülék; amelyik a televízióban automatikusan kikapcsolja a kereskedelmi hirdetéseket. Ha ezen dolgozik s gondoljo, hogy sike- résén megoldja, valószínűleg sok pénzt kereshet AZ EMBERISÉG biztos pusztulásnak van kitéve, ha csak észre nem tér és be nem rendezkedik úgy, hogy a tudományos kutatások nagyszerű eredményei a világ összemberiségének javára szolgáljanak. Mert ha azokat csak egy bizonyos csoport javára akarnák fölhasználni, elkerülhetetlen, hogy a csoportok egymást meg ne semmisítsék. így látjuk mi Az alanti levelet egy nagyon jó munkástársunktól kaptuk, aki fontos kérdéseket tesz fel lapunk állásfoglalásával kapcsolatban. Kérdéseire igyekszünk érdemleges választ adni. Tisztelt Szerkesztőség! Magam is úgy vagyok ezzel a levéllel, hogy Írnám is, meg nem is, de mégis megírom. Nem azért, hogy közöljék a lapban, ámbár a kérdés, amit felvetek, nem magánügy, de talán olyan amit előbb-utóbb minden olvasónk felvet magának, vagy olvasótársai előtt. KÉRDÉS: Igaza volt-e az 1956-os októberi ellenforradalomnak ? VÁLASZ: Ellenforradalomnak soha sincs igaza, mert célja mindig az előrehaladás meggátlá- sa. Az októberi tüntetés a törvényesség megsértése, a bürokrácia gyakorlása és gazdasági és társadalmi hibák elleni tiltakozás volt, amit a külföldi reakció és a régi rendszer beépített hívei ellenforradalmi vágányra tereltek. Azzal a jelszóval, hogy “demokráciát akarunk” a szocialista rendszer megváltoztatását akarták elérni. K: Ha sikerült volna Magyarországon az ellenforradalom, vajon milyen bánásmódban részesítettek volna minket, barátainkat és elvtársainkat ?V: A legkíméletlenebb Orgovány, Siófok, Mária Nosztra-féle terror lett volna osztályrészük. Semmi sem mulat.ia ezt jobban, mint a pár nap alatt elkövetett barbarizmus. Azok a képek, melyek a budapesti “linchelésekről” a “Life Magazin” hasábjain megjelentek, bizonyítják, hogy nem túl zu ok. K: Hogyan kezeljük az idemenekült magyarokat? Hallgatólagos jóváhagyással, vagy mondjuk meg az igazat, mert szerintem, aki nem bűnös, csak menekült, az nem megy előadásokat tartani olyan /helyre, ahol csak Magyarország gvalázása a napirend? V: Mindenesetre az igazságot mondjuk meg, de a teljes igazságot. Nem teszünk jót azzal hogy ha a Magyarországra vonatkozó kérdéseket csak egy oldalról világítjuk meg. Az a tény, hogy Magyarországon megtörténhetett az, ami megtörtént, nem csupán a külföld, vagy pedig a belső ellenség munkájára vezethető vissza. A Magyar Szocialista Munkáspárt, amely a Magyar Dolgozók Pártjából szerveződött át november első napjaiban, rámutatott arra, hogv elődje olyan hibákat követett el, amelyek orvoslására teljes átértékelés vált szükségessé, a marxista-leninista elméletek tisztázása alapján. Ezt el kell ismernünk. A Szovjetunió 1956 október 30-án beismerte. hogy politikájában sok esetben a nagy állam sovinizmusából kifolvólag a kisebb szocialista országokkal szemben hibákat követett el. ígérte, hogy ezentúl a kis országokat az egyenlőség alánján kezeli. Mindezek tudatában azért le kell szögeznünk, hogy Magyarországon az ellenforradalom nem tudott volna lábrakapni, ha a szocializmus ellenségei dollármilliókkal és a beszivárgó ellenforradalmárok tömegével a talajt elő nem készítette volna. Minden hiba ellenére azt mondjuk, hogy Magyarországon 1945 után szocialista rendszer alakult ki és hogy a nép tömegeinek úgy gazdasági, mint kulturális életviszonya folytonosan javult Mikor az idemenekült magyarokkal érvelünk, a fenti pontokat nem téveszthetjük el szem elől. A menekültek között különbséget kell tennünk a tudatos ellenforradalmár és a félrevezetett munkás között. Előttünk, akik a szocializmus hívei vagyunk, nem az a kérdés fontos, hogy hol vagy mikor hibázott egyik vagy másik politikus, hanem az, hogy a szocialista rendszer fölötte áll a kapitalista rendszernek. : Át keíl-e engednünk intézményeinket az idenláutált ellenforradalmároknak, ha nem 15, vagy 20, hanem 500 vagy ezer olvasó kerül is ki közülük- Vajon átadjuk-e neküik lapunkat, vagy talán beolvadjunk valamelyik már eddig is megjelenő jezsuita-klerikális, fasiszta szubvencionált pocsolya újságba? V. Nem tud.uik mi késztette levélírónkat erre a kérdésre? Aki klerikális vagv fasiszta lapot akar olvasni, az megteheti, sajnos, van belőlük elég Amerikában. A Magvar Szó a*oVaí akarja megnyerni olvasóinak, akik igaz, demokratikus szét akarnak hallani, akik itt is aggódnak szülőföldjük és a magvar nép sorsa felett, akik a munkásosztály előrehaladását a szocializmus felé itt is támogatni óhajtják. Eddigi meggyőződéséről sa(tónknak nincs szándéka lemondani, ellenkezőleg, épp ezzel a meggyőződéssel kívánunk utat találni a tömegekhez. A világ szocialista mozgalmában uj átértékelések, uj megközelítések vannak folyamatban, uj helyzetek uj utakat teremtenek. Ezeken az utason kell találkoznia egymással, azoknak, akik a haladás eszméjével az emberiség jövőjét szebbé akarják tenni. A levélíró utal Herbert Aptheker “The Truth About Hungary” cimü könyvére, amelyről azt mondja, hogy az ő bibliája. Felhívjuk figyelmét arra, hogy a könyv előszavában az iró köszönetét mond “magyar barátainak” azért a segítségért, amelyet tőlük kapott a könyv megszerkesztésében. Aptheker könyvét a Magyar Szóban ismertettük-és hirdettük és olvasóinknak ma is melegen ajánljuk. v . , . , , Ezennel köszönjük a chicagói levélírónak, hogy alkalmat adott kérdéseivel arra, hogy még egy kevéssel hozzájárulhassunk a problémák tisztázásához. ;------------------SJí
