Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-02-06 / 6. szám
Thursday, February 6, 1958 AMERIKAI MAGYAR SZÓ CSALÁS, LOPÁS ÉS HAZAFIASSÁG Wall Street ügynökei nehezen tudnak beletörődni abba, hogy kudarcot vallottak abbeli terveik, amelyeket az 1956 októberi magyarországi eseményekkel kapcsolatban szőttek. Wall Street urai ugyanis még nem adták fel azon terveiket, hogy a szocialista világot belülről kíséreljék meg- dönteni, kihasználva mindazokat az alkalmakat, amelyeket egy uj világ építése közben elkerülhetetlen tévedések, tragédiák, bűnös kilengések jelentenek számukra. Ennek illusztrálására alant közlünk egy jelentést, amelyet bizonyos magyarországi fejleményekről közölt a nagybefolyásu Christian Science Monitor. A kérdéses cikk, amelyet Bécsből küldött Frederick Brook a lapnak, a magyar kormány abbeli rendeletével foglalkozik, amely az 1956-ban alakult munkástanácsok feloszlatása után gyári-tanácsok választását írja elő az ipari üzemek számára. Mvnkástanács — gyári tanács Köztudomású, hogy az 1956-iki októberi események alatt ezekbe a gyári tanácsokba főleg és elsősorban a szocializmus ellenségei, legyenek azok a Horthy-rendszer maradványai vagy Peyer-ne- velte volt szocdem munkások, jutottak be. Ezek hosszú ideig szabotálták a sújtott ország ipari helyreállítását. A cikk írója leplezetlen megelégedéssel jelenti, hogy a kormány intézkedésével szemben “nagy az ellenállás az egész országban”. Kiemel két esetet, egyet egy komáromi, egyet egy szegedi gyárban, ahol a szocializmus ellenségei ezzel a jelszóval álltak elő: “Gyári tanácsok, igen — de kommunisták nélkül”. A kormány javaslata szerint a tanácsok kétharmadának szakszervezeti tagból kell állnia, egvharmada pedig más is lehet, kivéve a rendszer nyílt ellenségeit. Mr. Brook ezekután a következőket mondja: “. . . Annak ellenére, hogy az ország munkás- állománya 38,000-el több, mint 1956 nyarán, tehát a forradalom előtt volt, a termelés még mindig nem érte el a forradalomelőtti szinvonalat. Lopás, munkakerülés és a bérezéssel való visszaélések ennek főokai. “Hivatalos becslés szerint a fenti három ok következtében a magyar közgazdaság havonta 3 és félmillió dollárnyi veszteséget szenved az 1956-iki másfélmillió dollárhoz viszonyítva”. Érdemes a fenti megállapítások fölött egy kicsit elmélkedni, de még jobban arról, ami a SOROK KÖZÖTT van eh’ejtve. Mr. Brook persze nem igen sejtette, hogy amikor a fentieket közölte, akkor tulajdonképpen DICSÉRTE a magyar népet, a magyar munkásságot és azokat, akik azt a sokat szenvedett országot s népet a nyugalom és jólét révébe igyekszenek vezetni. Mr. Brook és a lap tulajdonosai természetesen azokat a magyarokat tekintik “hazafiak”-nak, akik “szabadságharcosságukat” jelenleg ügy bizonyítják, hogy CSALJÁK, LOPJÁK a magyar államot, a magyar, népet s ennek révén havonta 3 és fél, azaz évente 40—42 millió dollárral károsítják meg a sújtott országot. Az igazi kosok De a tudósításból mást olvas ki a becsületes, tárgyilagos ember. Kiolvasta azt elsősorban, hogy az ellenforradalom okozta borzalmas károk dacára a magyar ipar termelése megközelíti, bár meg nem éri el az 1956-iki színvonalat. És habár még nincsenek kezünkben az összes adatok, már is tudomásunk van, hogy szénbányászatban 106 százalékkal töltötték be a tervet és ha az otthonmaradt hős “szabadságharcosok” nem lopnának annyit, akkor ezt a szinvonalat már rég el is érték volna! De mást is kiolvas az értelmes megfigyelő a rosszakarattal irt, de mégis hasznos jelentésből. Kiolvashatja esetleg azt is, hogy ha leszámítjuk azt a 200,000 személyt, aki elhagyta az országot 1958 november után és akiknek nagyrésze technikus, mérnök vagy jólképzett, javakorabeli munkás volt, akkor a magyar nép, az elszenvedett csapás dacára ma már tulajdonképpen TÚLHALADTA az 1956-iki termelési szinvonalat. És kiolvashatjuk mindenekfölött azt, hogy a magyar nép, a magyar munkásság, amelynek 12 éven belül immáron másodszor kellett országukat újraépíteni, szorgos munkával tesz tanúbizonyságot ÉLNI AKARÁSÁRÓL, JÖVŐBE VETETT HITÉRŐL! És ha akadnak odahaza magyarok, akik úgy “szeretik” hazájukat és népüket, hogy havonta 3 és félmillió dollárral csalják meg, másszóval három és félmillió dollárnyi élelmet lopnak ki magyar testvéreik szájából, vagy ruházati cikket testükről, velük szemben ott vannak azok a százezrek és milliók, akik áldozatos munkájukkal dolgoznak, hogy a magyar nép oly sok megpróbáltatás, oly sok viszontagság, oly sok_ tragédia után megtalálja, véglegesen, a boldogsághoz vezető utat. (Lásd “Magyarország” oldalon a bányászok felhívását ennek a jelenségnek a megszűnésére és a cikket, mely kiemeli a termelésnek jelenlegi viszonyát az 1956-hoz összehasonlítva. — Szerk.) E0YIE Tül A műm KŐK SZÁiA A háború alatt még sokan nevettek, mikor meglátták “Rivetelő Rózsit” a munkában, mikor erősen tartotta zakatoló, szegecselő gépét. Azt hitték, hogy hamarosan megunja Rózsi és visszamegy a konyhába.. . A tények azonban azt mutatják, hogy minden három munkás közül egy nő és a dolgozó nők száma csökkenés helyett, egyre emelkedik. Mrs. Diana Finco.31 éves, 3 gyermekes családanya, a Schlitz sörgyárban teljes időt dolgozik férjével együtt, hogy eltarthassák rendesen családjukat. Persze akadnak 20 éves leányok, akik kijelentik: “ha férjhez megyek nem dolgozom!” De... “az ember tervez, Isten végez!” Sok oka van annak, hogy miért mennek a nők dolgozni. Legfőbb az, hogy kénytelenek dolgozni, ha meg akarnak élni, hogy a keveset kereső férj mellett segítsék magasabb jövedelemhez a családot. Rengeteg az özvegy, meg az elvált asszony is, akik a család kenyérkeresői lesznek. A kérdés tanulmányozói arra a következtetésre jutottak, hogy egyre több boldog feleség és családanya áh munkába, mert a szükség kényszeríti. Az autómunkások szakszervezete megértette, hogy szükség van arra, hogy külön gondot fordítsanak a munkásnőkre. Mrs. Carolina Davis vezetésével külön bizottságot állítottak fel a szakszervezetben, mely kizárólag a női munkások problémáival foglalkozik. Egyik legnagyobb problémájuk az volt, hogy a “United Auto Workers” (autó unió) alkalmazottaival megértessék a nők rendkívüli problémáit, különösen azt, hogy “a nők nem ideiglenesen vannak a gyárakban”, mondta Mrs. Davis. Másik fontos munkájuk megértetni a szakszer- vezet női tagjaival, hogy “vegyenek részt a szak- szervezet munkájában, beszéljenek, illetve szólaljanak fel a gyűléseken! Ne várják, hogy a férjek intézzék el az ő ügyeiket.” A legnagyobb munkás csoport Néhány héttel ezelőtt Washingtonban az AFL- CIO kutatási igazgatóinak gyűlésén az a kérdés merült fel, hogy a következő 10 esztendőben a munkapiacon a nők alkotják majd a legnagyobb egységes csoportot. Az irodai munkások legnagyobb része szintén nőkből áll. Az egyik kutató meg is jegyezte humorosan, hogy erre csak az lehet a válasz, hogy “a szakszei’vezet tegyen néhány alelnöknőt az unió élére”. A következő tiz év minden valószínűség szerint női vezetőket iz látni fog a szervezett munkásság élén. A Michigan Federation of Labor egyik vezetője Mrs. Myra Wolfgang, az Amalgamated Clothing Workers Union egyik vezetője Gladys Dickason, máris jól ismert a szei'vezett munkások körében. Egy bizonyos, hogy a népszámláló hivatal véleménye szerint 1956-ban 3,502,000 35 éven felüli nő kerül a munka piaci'a. Ugyanannyi idő alatt csupán 2,892,000 uj férfi munkaei'ő kerül a piacra. Közgazdászok kételkednek a helyzet gyors javulásában WASHINGTON. — A kongi-esszus közgazda- sági bizottsága előtt megjelent gazdasági, szakértők legnagyobb része kételyének adott kifejezést arra nézve, hogy a nemzet védelmére adott újabb fegyverkezési rendeletek hamarosan véget vetnének a rossz gazdasági helyzetnek. A hat közgazdász közül öt nem egyezett meg Eisenhower elnök közgazdasági jelentésével. Kettő azonnali irftézkedést kért arra, hogy a kois> mány több pénzt költsön, vagy pedig azonnal szállítsa le az adókat. A többiek csak annyit mondtak, hogy í'övidesen intézkedni kell ilyenképpen, ha nem áll be javulás a gazdasági helyzetben. Az elnök progi*amja arra alapú- hogy a védelmi kiadások ragy összege megállítja a depressziót. A közgazdászok még az elnök abbeli várakozásában is kételkedtek, hogy a házépítések, az állami és helyi költekezések nagy hatással lesznek a közgazdasági helyzeti’e. Abban mindannyian megegyeztek, hogv veszedelmessé fajulhat a helyzet. Az AFL-CIO gazdasági szakértője Stanley H. Ruttenberg, rögtöni adóleszáilitást ajánlott két más gazdasági szakértővel egylütt. Jewell J. Rasmussen, az utahi egvetem tanára, adóleszáilitást és a kormány több pénz- befektetését ajánlotta. A közgazdászok abban is megegyeznek, hogy a gazdasági visszaesés oka az, “hogy nincs elég üzleti befektetés, tei'jeszkedés, ijzem építés éa azért nem várható javulás 1958-ban.” Gerhard Colm, az Országos Tervhivatal szószólója szerint elnökünk gazdasági tervezete “nem elégséges ahhoz, hogy gazdasági életünk: hanyatlását valóban hamarosan megakadályozza”. Colm szerint a “rengeteg szerződés elhelyezése egv bizonvos fokig serkentő hatással lesz közgazdaságunkra, de nem várhatjuk attól azt, hogy visszahelyezze közgazdaságunkat a rendes terjeszkedő vágányra.” Mig a múltban folyton az ioar és kereskedelem szabadságáról beszéltek, ma már elismerik, hogy a kormány kötelessége a gazdasági helyzet irányítása. Tény az. hogy maga a kormány olyan nagy vállalkozás, mely 10,090,000 egyént tart fizetési listáján. Gazdasági befektetéseink 40 százalékát teljesen a kormány eszközli. Koi-má-> nyunk vagyona körülbelül 200 billió, adóssága 300 bi11iA dnlláv gyenként Unfiillwílfil rn UIIIJA dollá tokát. Ma már nemcsak hogy elismerik a kormány beavatkozásának szükségességét, hanem egyenesen aiTÓl beszélnek, hogy ha szükséges, hát a “New Deal” minden eddig erősen elitéit kezdeményezését működésbe hozzák, hogy a rettegett depressziót megakadályozzák. ' Halakról és fejfájásokról A Csendes-óceánból, a Bikini-sziget körhvákén, ott, ahol annyi hidrogénbomba-kisérlet szörnyű mérgesgombái szálltak már az ég felé, különös halakat fogott ki egy japán excedició. A hálók torz, nyomorék, kettéosztott testű, vagy többfejü halacskákat hoztak felszínre. Dr. Juszter párizsi orvos egy orvosi folyóirat hasábjain arról számol be, hogy családtagjai és sok betege fejfájásáról, izületi fájdalmakról, általános fáradtságról és hidegrázásról panaszkodtak 1957 tavaszán — azokban a napokban, amikor a francia fővárosi fölött rádióaktiv felhők vonultak el. Wells regénye, az Istenek eledele, különös próféciaként irt azokról a kétarasz hosszú darazsakról és struccnagyságura növő tyúkokról, amelyek egy különös tápszer hatására lépik túl fajtájuk növekedési normáit. Úgy látszik, a mi korunk tudománya és haditechnikája idáig még nem iutott el. Egyelőre az ördögök tápszeréről van szó, az általa okozott deformációkról, a kétfeiüekről, a torz nyomorékokról. Jelenleg csak a bikini halakj csak a mélytenger szerencsétlen kis lényei születnek halálos betegen és nyomorékon. Még csak a halak... De Hirosima egyre szaporodó halottal tizenhárom év után is figyelmeztetnek: nekünk is juthat az ördögök eledeléből. A párizsi doktor pácienseinek feje mindannyiunk feje helyett fájt. Valahol meg .kell állni az atomfegyverek é *lhal- mozásával, gyártásával és kikísérletezésével. És nem lehet taktikázni és diplomáciai ^czékek semmitmondó frázisai mögé dugni a- lé-veget* az egész emberiség van veszélyben. I ehet néni lelkesedni a szocializmusért és nem- '• ötelezó egyetérteni a szovjet életformával. De rém lehet letagadni a szovjet javaslatok — a ki-Arhtek abbahagyására és a nukleáris fegyverkén*-letek megsemmisítésére irányuló javaslatok — jészán • dékát és realitását. Akárcsak a bikini halakat és a párizs- fejfájást. (B. F.) 7
