Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-02-06 / 6. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, February 6, 1958 AHOGYAN IN LÁTOM... írja: EHN Ilyen az “igazi férfi”? Legutóbbi cikkemben egy csoda-csavarral ismertettem meg az olvasót és ugyanakkor Ígéretet tettem arra, hogy legközelebb beszámolok a cikkekről, amelyekkel a “Real Men” magazin hasábjain volt szerencsém találkozni. Itt vagyok, hogy beváltsam Ígéretemet... Egy olyan magazinban, amelyet “Real Men” névre kereszteltek, természetszerűleg nem holmi pipogya fráterekkel, hanem valódi, száz percentes kemény legényekkel való találkozásra számítunk. Vegyük hát sorra a cikkeket és ismerkedjünk meg ezekkel a fene-gyerekekkel. Az első cikk, — amelynek “I’m an amateur crook” a cime, — olyan talpig férfit mutat be, aki nem hivatásos zsebtolvaj, nem is hivatásos csaló, “csak” olyan, aki csalókat fosztogat és zsebtolvajoktól lop. Olyan ember, ki Casablancától kezdve, Génuái\ és San Franciscon át, egészen a kubai Havana-ig Isten ostoraként büntette a csalókat és zsebtolvajokat olymódon, hogy őket lopta, őket fosztogatta. Ha valaha láttál “valódi férfit”, kedves olvasó, akkor ez az! “You are ripe for blackmail” a címe a következő cikknek, amely hátborzongató esetek felsorolásával mutatja be, hogy egy rendetlenkedő, berúgott diák, egy homoszekszuális orvos, egy autóban szerelmeskedő vőlegény, egy börtönből megszökött bűnöző és egy feleségét csalogató férj miként lett szakavatott zsarolók áldozata. A cikk szerint kerek számban kétmillió zsaroló evenkint 35 millió dollár profitot vág zsebre, ami .'Zép összeg, de “chicken feed” ahhoz képest, amit például a General Motors produkál évről- évre... A cikkből nem derül ki, hogy a zsarolók, '■agy az áldozatok sorolandók-e a “valódi férfiak” közé ? "Brothel Buster of Jerusalem” a következő cikk, amelyből megtudjuk, hogy a görög-keleti egyház buzgó és bolgár nemzetiségű követője, •Jeruzsálemben tett látogatása folyamán mélyséCtPs; P’ípO'íifthbPf'oiígp] ■$"QJDfl Qr7\’íj 1 \ n "»Yiögr ’ teákon kínálják áruikat. Érthetőnek találjuk, hogy a vallásos férfi, úgyis, mint bolgár, elhatározza, hogy véget vet a bűnös iizelmeknek. Evégből dinamittal és gazolinnal bőségesen felszerelve elfogadja egy leányzó meghívását, de elvárt kötelessége teljesítése helyett felrobbantja a bűnöző -leányka hajlékát, aminek következtében az utca jó része lángok martaléka lesz... A történet vége, hogy a szentéletü bolgárt a pogány törökök lefejezték, minekutánna a jeruzsá- lemi nyilvános házak ismét üzembe léptek, a leánykák a régi biztonság megnyugtató érzésével bonyolíthatják le üzleteiket, — viszont mindez nem von le semmit a “valódi férfi” értékéből és tettének nemességéből. “Chief Little Wolf” a következő cikk cime. Régi mese: a Cheyenne indiánok haza akarnak menni, oda, ahol évszázadokon át éltek és bőségesen táplálkoztak. A fehér katonák ezt központi parancsra megakadályozzák és oda terelik őket, ahol soha nem laktak és állandóan éheznek. Kitör a harc, amelynek, fehér és indián áldozatai régi szokáshoz híven, a sivatag homokjában poradnak. Mint ahogyan az hősökhöz és “valódi férfiakhoz” illik. “This is Your Year to Make a Million Dollars’! nagyszerű s tájékoztató elbeszélés azok számára* akik lóversenyen egymillió dollárt akarnak nyerni. Nem tartom valószínűnek, hogy olvasóinkat ily csekélységek érdeklik, azért nem ismertetem a részleteket. (De meg azért sem, mert nem Akarok túl nagy konkurreneiát!) “Black Magic Can Kill You” fenyeget a követező cikk, amely példákkal igazolja, hogy az afrikai “ju-jü emberek” ráolvasása ellen nincs vé-. dekezés. Akit halálra, örökös betegségre, vagy ! jgvakulásra kárhoztatnak, az meghal, beteg ' ■ megvakul és punktum. Kár rugdalózni elle- .e. Fehér vagy fekete az áldozat, mindegy: sem tudomány, sem logika nem tudja kimagyarázni a vérfagyasztó valóságot, amely halál, vakság, ■ úgy örökös betegség formájában követi a “ju-ju -mberek” átkát. Kétségbevonhatatlan, hogy a . iirju emberek “valódi férfiak”, ugyebár? A következő cikkekben azután igazán kemény .igényekkel találkozunk. Az egyik Indiában élve fogott el egy két-tonnás rinocéroszt. A másik az Amazon völgyében megállitotta az állat- és emberevő óriási hangyák milliárdjait és elkerülte a biztosnak látszó halált. A harmadik hólepte hegyek alján, kificamodott lábbal, mankóval a hóna alatt veszi fel a harcot egy falka éhes farkas és egy ellenkező oldalról támadó, ugyancsak éhes “cougar” ellen, — persze teljes sikerrel. A vadállatok elszaladnak, a “‘valódi férfi” hazabiceg. Folytathatnám a leírást, mert lennének még hátborzongató cikkek, de nem szeretnék az olvasó türelmével visszaélni. Bevallom továbbá, hogy az én türelmem is elfogyott és képtelen voltam tovább böngészni a magazin hátralevő oldalait, meg csak egy cikket akarok megemlíteni, mert ez bennünket, dél-kaliforniai lakosokat, közelről érint. _ Ez a cikk, amelynek cime: “MALIBU, Queen of all Three Sexes”, a Los Angeles közelében fekvő, előkelő tengerparti várost mutatja be oly formában, hogy ahhoz képest a bibliai Szodoma és Gomorrah istenfélő, jámbor városok voltak. A cikk szerint Malibu a férfias nők és a nőies férfiak találkozóhelye, ahol hollywoodi előkelőségek és mások is éjjeleken át dorbézolnak ezekkel a kétéltű egyénekkel. A cikk szerint a férfiasán öltözködő leányok és festett ajkú, iveit szemöldökű fiuk kedvenc vadászterülete Malibu, mert llll!l!!!lllllllllllllil!l!ll!l!llllll!^ OLVASÁS KÖZBEN írja: Márky István IIItHllitilililllllllíliilillllilllllilllllillHlllllillltlIlllllllllllNIIIII Tizenöt esztendővel ezelőtt napsugaras Itália egyik kis városkájában, Borgo San Lorenzo-ban történt, hogy egy kis tarka kutyát megunt a gazdája és meg akarván szabadulni, egy napon, amikor magának sem volt mit reggelizni, a kis kutyát beledobta a folyóba és a parton várta, mikor fullad bele a sebesen folyó vizbe. Senor Carlo Sorianni munkába menet látta az esetet, megsajnálta a vizben életéért küzdő kutyát, kimentette és hazavitte magával. A jószivü Senor néhány kilométerre egy másik városban lakott, Luco di Mugello-ban és innen járt dolgozni naponta autóbusszal. Vacsora után megmutatta a kutyának egyszerű otthonát, Ösztönéré bízta, hogy most már erre a házra kell neki vigyázni és elkeresztelte Fido-nak, ami a mi szép nyelvünkön hűséget jelent. Ettől az időtől kezdve együtt mentek aludni, reggel együtt keltek és reggeli után együtt mentek az autóbusz állomásra, ahol Senor Sorianni felszállt, hogy pontosan munkába érhessen. Fido pedig elment haza, de pontosan este hét órakor már ott volt a busz-megállónál, várta a gazdáját, örömében néhányat vakkan- tott, körülugrálta a jó Senort, együtt hazamentek, megvacsoráztak és nyugvóra tértek. Jgy ment ez kerek két esztendeig. Egyszer azután félelmetes zugás-bugás törte meg Luco de Mugella városka békés éjszakájának csendességét. Bombázó repülőgépek voltak, melyek miután kiengedték gyomrukból a pusztulást és halált okozó- bombáikat, tovább repültek. Nyomukban azonban összedőlt, égő házak maradtak és segítségért kiabáló, összemarcangolt emberek. No meg a halottak. És ezek között volt Senor Sevíanni .is. A kutva a nagy, zür-zavarban bizonyára nem tudta mi történt csak hűségesen őrizte gazdája hulláját a romház tövében, migr.em jöttek a hullaszedők és elvitték eltemetni. \ . Nem volt már ház, nem volt gazda, igy a kutya végleg elszegődött a busz-megállóhoz, ahol minden este hűségesen várta gazdáját és midőn látta, hogy nem érkezett meg, elténfergett, majd elment aludni a másnap reggelig szolgálaton kívül helyezett busz alá. Tizenhárom esztendőn át folytatta ezt a hűséges várakozást abban a reményben, hogy valamikor csak megjön a gazda. A munkába járók hoztak neki élelmet, már az egész környék ismerte Fidót, mígnem egyszer valakinek eszébe jutott, hogy valamivel meg' kellene jutalmazni ezt a hűséges állatot. Elkezdtek pénzt gyűjteni azzal a szándékkal, hogy szobrot emelnek a városka terén, hogy Fidó szobrára nézve példát vehessenek a járókelők a hűség nemes erényeiről.: Akadt egy jónevü szobrász is, aki kőbe faragta a hűséges állat képmását és a közelmúltban leplezték le a szobrot a kivonult nagy tömeg lelkes ováció ja. mellett. 1 itt nem kell titkolódzniok, itt szabadon űzhetik kisded és jól jövedelmező játékaikat. A tánctermekben és mulatóhelyeken zavartalanul kérik fel egy-egy táncra a férfiak a fiukat és nők a leányokat. Ez a város, ahol “minden szabad”, ahol mindenki azt csinál, amit akar és senki nem gátolja, zavarja a szórakozókat kedvenc és gyakran törvény-ellenes élvezeteikben. Egyszóval Malibu városban teljes a demokrácia. Sietünk kijelenteni, hogy mi a szabadságok és igy a sajtószabadság hivei vagyunk és elv-bői elleneznénk minden oly kísérletet, amely a “Real Men” magazint, vagy akármilyen más nyomtatványt gátolni próbálna jogainak szabad gyakorlásában. Mindez nem csökkenti kíváncsiságunkat, hogy vajon mifajta emberek azok, akik a fent ismertetett cikkek olvasásában találják “szellemi” táplálékukat? És kiváncsiak vagyunk arra is, hogy a rohamosan fejlődő, szép tengerparti Malibu józan lakossága és városi hatóságai megteszik-e a szükséges lépéseket városuk jó hírnevének helyre- állítása érdekében? Vagy, ha a fenti állítások valótlanok, megcáfolják-e a cikk sötét állításait és bizonyítékot szolgáltatnak-e arra, hogy a “Real Men” magazin alaptalanul rágalmazta Malibut? A “Real Men” magazinra nem fizettem elő és annak olvasását másoknak sem ajánlom. Persze Fidó nem tudott válaszolni az üdvözlő és őt dicsérő beszédekre, azonban mindenki számára volt egy barátságos farokcsóválása és hogy bebizonyítsa, hogy őt még egy szoborral sem lehet a hűség elveitől eltántorítani, ugyanaznap este a szokott helyen, szemeiben kissé reményteljesebb csillogással, ott várta gazdáját, mint tizenhárom hosszú éven át mindennap tette. Bebizonyította, hogy érdemes az emberek bizalmára. Ezen valóban kissé elgondolkodhatunk mi emberek, akik a “teremtés koronájának” tartjuk magunkat. Mert mi úgy tudjuk és abban a meggyőződésben élünk, hogy az állatnak csupán ösztöne van, nekünk pedig lelkünk van. Vagy mind a kettő. És ennek dacára sokan elmehetünk.a kutyához hűséget tanulni olyan életelvekkel kapcsolatban, amely egymáshoz fűz bennünket: embereket. Erre való emlékezéssel, mégis csak érdemes volt megmenteni az életnek Fidót. Mert a szobor mellett eljárókat emlékeztetni fogja valamire... Sok tízmilliós állami támogatásban részesülnek ebben az évben is a magyarországi egyházak A kormány és a magyarországi egyházak közötti szerződések alapján az ország területén működő egyházak az elmúlt évben igen jelentős anyagi támogatásban részesültek, összesen 63 millió forintot tett ki az államsegély összege — ebből 32 millió jutott a római katolikus, 20 millió a református, 6 millió az evangélikus egyháznak. Ezenfelül a kormány 14 millió forintot juttatott templomok helyreállítására. Ebből az ösz- szegből 1957-ben 60 — zömében katolikus — templomot állítottak helyre. Ebben az évben az egyházaknak juttatott államsegély összege 12 millió forinttal magasabb, összesen 75 millió. A tavalyihoz hasonló összeg jut az idén is templomok építésére, illetve helyreállítására. A béreken kivül Az inotai November 7 Erőműben a sok, borítékon kívüli juttatásból csak a legfontosabbakat vettük figyelembe éves viszonylatban, és a következő eredményt kaptuk: munka- és védőruha 620,031.54 forint, munkásszállítási nettóköltség 2,302,367.19 for. szociális segélyek 60,670 forint, étkezési hozzájárulás 142,571.91 forint, napközi otthonok fenntartása 186,422.15 forint jutalmazások 169, 179 forint, összesen: 3,481,241.70 forint. • Ha ezt a pénzt elosztanánk a vállalat dolgozói között, egyenlő mért ékben, személyenként 300 forint fizetéskiegészitést jelentene. AZ ANGLIAI egészségügyi minisztérium szerint ott a vakok száma . emelkedést mutat. Jelenleg 100,000 körüli vakot tartanak számon.
