Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-02-06 / 6. szám

AMERIKAI MAGVAK SZÓ Thursday, February 6, 19S8 Az Egyesült Arab Köztársaság térhó­dítása — Yemen hajlandó csatlakozni A múlt héten Egyiptom és Sziria egyesülésé­vel megalakult Egyesült Arab Köztársaság nagy hatást váltott ki különböző politikai körökben. Legújabb hírek szerint Yemen trónörököse, Saif Al-Islam Mohamed al-Badr, elutazott Kairóba, hol bejelentse Yemen csatlakozását az uj állam­hoz. A Baghdadi Szövetség arab, valamint török és angol tagállamai nagy megdöbbenéssel tárgyal­ták az esetet múlt héten Ankarában tartott ösz- szejövetelükön, amelyen Dulles is jelen volt, mint szemlélő. Egyelőre még nem tudtak maguk­nak számot adni az uj folyamat jelentőségéről. Washingtonban hasanló hangulat uralkodik. Egyesek “kommunista befolyásinak, mások meg a szovjet befolyás elleni összefogásnak mi­nősítik az eseményt. Izráel vezetői kabinet gyű­lésükön tárgyalták az egyesülést és az esetleges rájuk vonatkozó következményeit. Yemen az arab félsziget déli csúcsán fekszik. Területe körülbelül annyi, mint South Dakota államé. Lakói száma 4 és fél millió. Nincs köz­vetlen határa Egyiptommal, csak a Vörös ten­ger és a Szuez csatorna köti őket össze Az uj állam dijat tűzött ki egy uj zászlóra, valamint egy himnusz lírájára és zenéjére. Nép­szavazást fog tartani e hónapban az egyesülés jóváhagyására és elnökválasztásra. Az uj elnök fogja kinevezni a 20 tagból álló kabinetet, mely kormányozni fog addig, mig kidolgozzák és el­fogadják az uj alkotmányt, melynek alapján fogják az uj parlament tagjait megválasztani. A Look magazin közölte Walter Lippmannak Miért kell megtanulnunk összeférni az oroszok­kal? cimíi cikkét. Lippman cikkében a többi kö­zött a következőket Írja: A szovjet tudomány sikerei egyáltalán nem azt jelentik, hogy háborús katasztrófa felé hala­dunk. Annyit azonban kétségtelenül jelentenek, hogy nagy vetélytársunkhoz és ellenfelünkhöz viszonyítva nálunk most rosszabb a helyzet. A Szovjetunió óriási ütemű fejlődése — ha ezt a fejlődést nem érjük utói — az orosz fölény nö­vekedését jósolja, nemcsak a katonai hatalom, hanem a politikai és gazdasági befolyás tekinte­tében is. Bele kell törődnünk abba a zord igazságba, hogy mi nemcsak lemaradtunk, hanem a dol­gok jelenlegi állásából ítélve továbbra is lema­radunk. Ez a probléma nem olyan, hogy újabb előirányzatokkal, újabb kormányhatározatokkal és" uj politikusok kinevezésével megszabadulhat­nánk tőle. Erősen meg kell változtatni életmó­dunkat, nehogy a lejtő, amelyen megindultunk, a Nyugat hanyatlásához vezető sikos úttá váljék. Lippman rámutat, hogy több momentum kö­zött, amelyet az Egyesült Államoknak át kell ér­tékelnie, nem utolsó helyen áll a külpolitika. Uj helyzetben találtuk magunkat, amely alapjában különbözik attól, amelyben jelenlegi külpolitikánk legfontosabb és legdöntőbb elveiből többet elfo­gadtunk. , Az Egyesült Államok külpolitikájában .— foly­tatja Lippman — köteles egyenlő félként kezel­ni a Szovjetuniót. Nem szoktuk meg, hogy ha­sonló erejű vetélytárssal éljünk egy világban. Külpolitikánk koncepciója változatlanul arra a feltételezésre támaszkodott, hogy az ellenfele­inkkel és az ellenségeinkkel való viszonyunkból nincs más kiút, azon kívül, amit mi diktálunk azok feltétlen kapitulálása után. Ez a gondolat képezte Wilson és Roosevelt külpolitikai elgondo­lásának gerincét. Ez képezi Eisenhower kon­cepciójának gerincét is, vagy pontosabban ez John Foster Dulles gondolkodásának kiinduló pontja. Ily módon helyénvaló, ha kijelentjük, hogy Kelet-Ázsiában, a Közép-Keleten és Német­országban olyan politikát folytatunk, amelyet sehol sem lehet megvalósítani, ha a Szovjetunió és a vörös Kina nem egyezik bele olyasmibe, ami a feltétlen kapitulálással egyenlő. Kelet-Ázsiában ez olyan világos, mint a nap. A szocializmus nemcsak a munkásosztály érdeke A Lengyel Demokrata Párt országos kong­resszust tartott, amelyen Wladyslaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára beszédet mondott. A többi között kijelentette: — Tudjuk, hogy a Demokrata Párt nem marx­ista párt, de tudjuk azt is, hogy a Demokrata Párt a szocializmus, a szocialista Lengyelország mellett foglal állást. Egyesek ellentmondást lát­nak ebben. De a szocializmus nemcsak a munkás- osztály. érdeke. A történelmi fejlődés azonban a munkásosztályt tette meg előőrsnek ama szocia­lista társadalmi átalakulásokban, amelyek a mun­kásosztály forradalmi pártjának vezetésével va­lósulnak meg. A szocializmus az összes dolgozók, az egész nép érdeke, kivéve azokat, akik más munkájából élnek, vagy szeretnének élni. A szocializmus megvalósítása mellett, amelyet közös munkánkkal és harcunkkal építünk és erő­sítünk — mondotta Gomulka — legnagyobb fel­adatunk, hogy a világot a békés fejlődés területé­re vezessük. Lengyelország még jobban megerő- sitheti a béke nemzetközi táborát, ha szorosabbra fűzi kapcsolatait az összes szocialista államokkal és különösen a Szovjetunióval. Megerősítjük a vi­lág békéjének pozícióit, ha megerősitjiik a szocia­lizmus pozícióit a lengyel népben. Lengyelország hatással van és hatással lehet a nemzetközi hely­zet békés alakulására, ha alkotóan hozzájárul a béke megszervezésének munkájához, ha békés külpolitikát folytat. Példa erre az a javaslatunk, amely az atommentes övezet létrehozására vonat­kozik Európában — fejezte be beszédét Gomulka. Közép-keleti általános politikánk azon a felté­telezésen alapszik, hogy a nemzetközi viszön;» - ban ez a térség nyugati befolyás alá tartozik, s ki kell űzni innen a Szovjetuniót. Szállíthatunk fegyvert bármely országnak, amely elfogadja azt. Nyújthatunk gazdasági segítséget. De az oro­szok ne szállítsanak fegyvereket és ne nyújtsa­nak gazdasági segítséget. Oroszország kiszorítá­sának és kiűzésének' politikája csupán abban az esetben járna eredménnyel, ha a Szovjetunió ve­reséget szenvedne és kénytelen lenne beleegyez­ni a feltétlen megadásba. Németországi politikánk szintén rendkívül von­zó, ha sikerére meglenne a remény. Feltételeink szerint Oroszországnak bele kell egyeznie az ál­talános választásokba, amelyek után Nyugat- Németország feltétlenül bekebelezné Kelet-Né- metországot. PIz a dr. Adenauer vezette egyesült Németország engedélyt kap arra, hogy a NATO- ban maradjon, s ily módon a Nyugat katonai hatalma egészen a lengyel határig nyomul előre. De nem nyilvánvaló-e, hogy a mi feltételeink esetleg ahhoz fognak hasonlítani, mintha azt ja­vasolnánk, hogy a Holdban szállodát építsünk? Amint Lippman írja, a feltétel nélküli kapitu- lálás amerikai politikája egy alternatívájának is kell lennie a Szovjetunióval való tárgyalásokon, és ennek az alternatívának azon kell alapulnia, hogy a Szovjetuniót egyenlő félként, nem pedig legyőzött és izzé-porrá zúzott ellenfélként kezel­jük. Gyakran mondták — irja továbbá Lippman —, hogy nekünk csak az erő álláspontjából sza­bad tárgyalnunk. De kétségtelen, hogy nekünk az erőegyensúly álláspontjáról kell tárgyalnunk. Számolni kell azzal, hogy a tárgyalások hossza­dalmasak és rendkívül fárasztók lesznek. De le­gyenek akármilyen hosszadalmasak és fárasztók, a tárgyalások óhaja legyen mindig diplomáciánk vezérelve. Bár nem vagyunk kötelesek beleegyez­ni a Szovjetunió feltételeibe, mégsem szabad visz- szautasitanunk olyan feltételek keresését, ame­lyek végső soron elfogadhatók lehetnének mind­két fél számára. Véleményem szerint más utunk nincs, mert az a döntő, hogy a jövőben olyan vi­lágban kell élnünk, amelyben versenytársaink és ellenfeleink ugyanolyan erősek, mint mi vagyunk, vagy még erősebbek. Ebben a helyzetben csakis úgy tudjuk megvédeni érdekeinket, ha diplomáci­ánk ugyanolyan meggondolt és ugyanolyan éles­látó lesz, mint az övék. Nagy nyugtalanságot okoz az atomlecsapódás Az atom- és hidrogénbombakisérletekből szár­mazó s a felső légrétegben összegyűlő ládióaktív por lecsapódása és az emberiségre vonatkozó ha­tása a világ minden területén egyre nagyobb nyugtalanságot okoz. Ebből kifolyólag számos kérdés merül fel úgy orvoskutatási téren, mint a politikában. Az Egyesült Nemzetek egy az Atomkisugárzás Tudományos Kihatása nevű bizottságának gyűlé­se van most folyamatban. Ennek kapcsán közli a N. Y. Times a különböző országokból tudósítói­tól érkezett jelentéseket, melyek beszámolnak az atomlecsapódással kapcsolatos közvéleményről. Az aggódás és a félelem különböző országokban más és más mértékben jut kifejezésre. Japánban, az egyetlen ország, ahol már atom­robbanás hatalmas pusztítást és öldöklést oko­zott, az ismételt kísérletekből származó lecsapó­dás okozta étel- és vizmérgezés, időnként valósá­gos pánikot teremtett. Ugyanakkor újabb ember­életben is kár esett. Gyakori a tiltakozó felvonu­lás és tüntetés az angol és amerikai követségek előtt és milliószámra menő aláírásgyűjtés folyik a kísérletezések beszüntetésére. Iindiában általános a lecsapódásoktól való fé­lelem. Az indiai kormány meg van győződve, hogy a rádióaktiv kisugárzás az emberiségre nagy veszedelmet jelent. Nehru miniszterelnök beszédeiben mindig foglalkozik vele. Annyira ag­gódik fölötte, hogy kormánymegbizást adott tu­dósoknak kikutatni az atomrobbanások szerve­zeti és biológiai hatását. Az egyik jelentéshez irt előszavában kihangsúlyozza azt, hogy az atom­robbantások meg nem született generációkat fog szervezetileg károsan befolyásolni. Ezen jelenté­seket ugyan aránylag kevés ember olvassa, de azért a nép között gyökeret vert az a meggyőző­dés, hogy a szárazság vagy árvíz szintén az atomrobbantások következményei, amennyiben az időjárás rendes menetét megváltoztatták. Angliában a napi probléma nyomja el a jövőtől való félelmet UII1 gyitrU&H UR teal luuuaikW I ctUiurcUvtiV auyüg1* gal árasztotta el a vidéket és óriási ijedelmet okozott a lakosság között. A helyi vikárius kije­lentése szerint azonban ma nagyobb gondot okox a környéken az állatállományban elharapódzott száj- és körömfájás. Az azonnali problémák azonban nem tüntették el a jövő vagy az azonnal nem szemlélhető vesze­delemmel szemben érzett félelmet. Az Angol Munkáspárt követeli, hogy Anglia önállóan intéz­kedjen az atomkisérletek beszüntetésére, hogy ezzel megtörje a Szovjetunióval a lefegyverkezési tárgyalásokban fennálló holtpontot. A közvéle­ménykutatás felfedte azt, hogy 60 százaléka a la­kosságnak az atomlecsapódást veszedelmesnek tartja a jövő generációra nézve, 25 százalék ha­tározatlan és 15 százalék nem veszi a veszedelmet komolyan. Hivatalos körök nagvban igyekeznek a lakosság félelmét csökkenteni azzal, hogy a lecsapódás jelentéktelenségét próbálják velük el­hitetni. Nyugatnémetország is nyugtalan A rádióaktiv lecsapódás esetleges következmé­nyei a német népet is nyugtalanságban tartja. Ennél jobban csak a szovjet távlövegek és had­sereg közelsége tartja őket izgalomban. A svéd tudósok állandóan figyelik a rádióaktiv lecsapódás növekedését különösen atomkisérlete- ket követő időkben. Ha most nem is látnak nagy veszedelmet, de tudatában .vannak annak, hogy ez idővel nőni fog és országosan 50 ellenőrző állo­mást állítottak fel a helyzet figyelésére. Egyes tudósok megnyugtató kijelentéseivel szemben nagyobb jelentőséget kell tulajdonítani azon számos tudós szavának, kijelentésének és felhívásának, akik majd minden országban bát­ran és becsületesen kiállnak az atomkisérletek beszüntetése érdekében. A veszedelmet meg kell előzni, mielőtt mérgező hatását visszavonhatat­lanul elárasztja e földön. A U. S. NEVELÉSI ÜGYOSZTÁLY adatai sze­rint 1957-ben az Egyesült Államok egyetemeinek és college (főiskolák) intézeteinek 3,068,000 hallgatója volt, ami az előző évhez viszonyítva 4.1 százalék emelkedést mutat. “A TÁRGYALÁSOK ÓHAJA LEGYEN DIPLOMÁCIÁNK VEZÉRELVE” j; Külpolitikai Szemle-V. 1 ______—JL.

Next

/
Thumbnails
Contents