Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-02 / 1. szám

Thursday, January 2, 1958

AMERIKAI MAGYAR SZÓ

FONTOS SEMMISÉGEK

— Szenzációs humoros riport egy képzeletbeli sajtótájékoztatóról. —

A szerkesztő megjegyzése: A párisi NATO- konferenciára kirendelt újságírók egyike, a humoros írásairól jólismert Art Buchwald, a New York Herald Tribune rovatirója, annak kimutatására, hogy az amerikai sajtóiroda Eisenhower elnökre vonatkozólag még a legjelentéktelenebb csekélységeket is mint az egész világot érdeklő nagy dolgokat akarja feltüntetni, egy igen szellemes, persze erősen szatirikus képzeletbeli interjút irt, amit az újságírók állítólag a “Jim” nevű sajtófőnökkel tartottak.

A humoros rovat nagyon felbőszítette James

C. Hagertyt, az elnök sajtófőnökét s követelte a N. Y. Herald -Tribune szerkesztőjétől, hogy a lap első oldalán (mert ott jelent meg a tréfa is) hozza azt a kijelentést, hogy “a rovatot rothadt dolognak tartja”.

Mutual Broadcasting hire szerint a rovatot Eisenhower is elolvasta, nagyot nevetett rajta, majd Hagertyhez ment, a vállára tette kezét és- azt mondotta: “Poor Jim, simmer down! simmer down!” (Nyugodj bele.) íme Buchwald szatirikus rovata, amelynek bevezetésében elmondja, hogy a NATO-konferenciára 1700 újságírót csőditettek össze, akiket reggel, délben, este, sőt még éjfélkor is tömtek hirnivaló anyaggal (briefing), aminek legnagyobb része természetesen értéktelen, de miután nagy fontosságot tulajdonitot tak azoknak, az ilyen lapkonferencia ilyenformán megy:

KÉRDÉS: Jim, President Eisenhower hol van most ?

FELELET: Az elnök este 11 óra 6 perckor lefeküdt.

K: Gaillard francia és MacMillan angol miniszterelnökök is lefeküdtek?

F: Tudomásom szerint ők is lefeküdtek.

K: Eszerint feltételezhetjük, hogy reggelig már nem fognak tanácskozni?

F: Igen, ezt feltételezhetik.

K: Ez azt jelenti, hogy az elnök esetleg még az éj folyamán tanácskozni fog Adenauerrel ?

F. Azt én nem mondhatom. Én úgy tudom, hogy az elnök aludni fog reggelig.

K: Jim, kinek az eszméje volt, hogy az elnök aludni menjen?

F: Az elnöknek az eszméje volt. Elfáradt és elhatározta, hogy aludni megy.

• K: Talán Sherman Adams, vagy Dr. Snyder ajánlották neki, hogy menjen aludni?

F: Amennyiben én tudom, az elnök maga jött arra a gondolatra, hogy aludni menjen.

K. Jim, beszélt valakivel az elnök mielőtt nyugodni ment ?

F: A külügyminiszterhez beszélt.

K: Mit mondott a külügyminiszternek?

F: Azt mondotta, “Jóéjszakát, Foster!”

K: És mit mondott a külügyminiszter az elnöknek ?

F: Azt mondotta, “Jó éjszakát, Mr. President!”

K: A külügyminiszter nem mondotta, hogy “kellemes álmokat?”

F: Tudomásom szerint, nem.

K: Jim, van-e fogalma róla, hogy miről ál- modhatik most az elnök?

F: Nincs. Az elnök soha sem mondja el nekem az álmait.

K: Feltételezhetjük tehát, hogy az elnök soha

sem álmodik?

F: -Én nem mondottam azt, csak azt mondottam, hogy nem tudom álmodik-e, vagy sem.

K: Jim, hogyan ébred fel az elnök? Ébresztő óra, vagy valakinek a kopogása az ajtón ébreszti fel?

F: Ezt még nem határoztuk el, mihelyt megállapodunk benne, tudatni fogom önökkel.

K: Van fogalma róla, hogy reggel kivel fog az elnök először beszélni?

F: Azt hiszem, a külügyminiszterrel. v

K: Mit fog mondani neki?

F: Az elnök terve szerint ezt fogja mondani: “Jóreggelt, Foster!”

K: Mit fog a külügyminiszter mondani?

F: “Jóreggelt, Mr. President”.

K: Csak ennyit?

F: Csak ennyit. Ebben a pillanatban többet nem mondhatok.

K: Jim, amikor az elnök tegnap aludni ment, hogyan érezte magát?”

F: Élénken s jó hangulatban volt.

K: Hány pokróc volt az ágyán?

F: Nem vagyok biztos benne, kettő-e, vagy három. Biztosan nem több, mint amennyit Washingtonban használ.

K: Mondhatjuk tehát, hogy három?

F: Majd utána nézek. Azt tudom, íiogv három pokrócot tettek oda, de hogy mind a hármat használja-e az elnök, azt nem' tudom.

K: Lehetséges az, hogy egyet lerúg, amig alszik ?

F: Igen, az lehetséges, habár nem valószínű.

K: Van egy pohár viz az ágya-melletti asztalon ?

F: Igen, van ott egy pohár és egy kancsó viz.

K: Jim, kapunk még reggelig valami híranyagot (briefing) ?

F: Nem látom, hogy mit érnének el vele.

K: Talán tisztázná a helyzetet?

F: Talán legjobb lesz, ha azt az elnök felkelte után tesszük.

K: Hát a reggeliről milyen információkat kaphatunk ?

F: Arról is jobb adatokat mondhatok majd a reggeli után.

K: Jim, nagyon köszönjük a fontos értesítése- . két.

F: “óké”, — majd reggel találkozunk.

Elnöki amnesztiát kér két börtönben levő kommunista felesége

1949-ben a Smith-törvény alapján megindított kommunista üldözésnek jelenleg még két szenvedő áldozata van Henry Winston és Gilbert Green személyében, akik nyolc éves büntetés sei vannak börtönben.

Mrs. Edna Winston és Mrs. Lillian Green aláírásával levél érkezett szerkesztőségünkbe, melyben a két sújtott asszony a saját és gyermekeik nevében, valamint egész népünk alkotmányos és demokratikus jogainak megvédése érdekében, arra kérnek bennünket, hogy segítsük férjeik szabadságát visszaszerezni.

A Legfelsőbb Bíróság tavalyi döntésében leszögezte, hogy a Smith Act-nek a kormány erőszakos megdöntésére vonatkozó szakasza nem képez büntetendő cselekményt, csak akkor, ha tényleges akcióra irányuló összeesküvést lehet a vádlottra bizonyítani. Ezen döntés alapján egyes még folyamatban levő Smith Act-ügyeket a bíróságok elejtettek, másoknak uj tárgvalást rendeltek el. Henry Wfnston, Mississippi állambeli néger munkásvezér és Gilbert Green. eh’>agoi születésű ifjúmunkás vezető, mégis börtönben vannak, holott az ellenük felhozott vád nem tartalmazott “akcióra irányuló összeesküvést”,

Eisenhower elnökhöz kegyelmi kérvényt nyújtottak be férjeik érdekében. A kérv-mvt sok. különböző felfogású közéleti vezető aláírásával támogatta. Arra kérnek minden demokratikusan gondolkodó egvént, hogv et>w az elnökh'>z intézett levélben támogassa Mrs. Winston és Mrs. Green kérelmét. A Legfelsőbb Riró«^g UH-.-.tósé- nek szerezne érvényt az elnök, ha a két mn'iVá.s- vezért szabadlábra helyezné. A N. Y. Pn«t vezércikkben kért amnesztiát a két embernek, a demokrácia és a Bill of Rights nevében.

Az amnesztia-kamnánv sikerének b:zto«dására adományokat elfogadnak a kö^etk»™ mm-«; Mrs.

— --1 ° r' Williamsbridge Station, New York 67, N. Y.

A?, 'MARIKAT szarvasmarha állomán, százaléka Texas államban van.

Az űrhajó világa

Dr. Rabinowitz, a “Manhattan Project” veteránja érdekes cikket irt az atomtudósok bulletinjéban. Dr. Rabinowitz a bulletin szerkesztője. — Cikkét lefordítottuk - és alant közöljük.

Nagy tragédia volna, ha a szovjet tudomány és technológia fejlődése oda juttatna bennünket, hogy csupán a verseny érdekelne s egyébbel nem törődnénk. Amerika már csinált hasonló komoly hibát a háború alatt, mikor gondolkozni sem volt hajlandó a győzelem utáni időkről. Ilyen rövidlátás jellemezte Hirosima és Nagaszaki esetében USA vezetőit, meg sem hallgatták a tudósokat, mikor az atombombák következményeire figyelmeztették őket. Most kell átgondolnunk terveinket és céljainkat a fegyverkezési versenyre vonatkozólag.

1946-ban egy amerikai fizikus, Louis Ridenour rendkívül érdekes, bár kissé bizarr cikket irt a Fortune nevű folyóiratban; szinte prófétikusnak bizonyult. Földünket atombombákat szállító műholdakkal látta körülvéve. Ha megnyomták a helyes villanygombot, valamelyik borzalmas mii- bolygó, a föld bármely pontjára ledobta atombombáját. Minden ország hadvezetősége, a földalatti fedezékekben, éjjel-nappal a rádár hálózatokat figyelte és ujjaik állandóan az összekötő kapcsokon nyugodtak.

Földrengés Kaliforniában, a rádár hálózat félremagyarázása. a rengések alatt a figyelő, tulfá- radt tiszt hirtelen elhatározása atombomba esőt vitt a világ bármely városára, vagy városaira, miután egyre több ország került a “Massive retaliation” (tömeges megtorlást halálos csoportjába.

Alig tiz évvel később a fantasztikusnak látszó cikk nagyon is valószínűvé válhat. Egy-két év múlva a mübolygók tucatjai fogják átszelni az égboltozatot, lesz köztük ártalmatlan, sőt hasznos is, mint a geofizikai évben tudományos célra kitervezettek. Mások majd megfigyelik és lefényképezik a világ minden sarkát, rakéta háborúra való készülődésben. Pár év és Ridenour fantáziája a távolról irányítható nukleáris bombákról valóság lehet. Készen állhatnak az emberek által megszállt légiiri állomások, melyekből a rakéta lövegeket percek, sőt másodpercek alatt küldetik a föld minden részére.

Nemrégen egy ügyvéd törvényhozást kért arra. hogy határozzák meg a nemzeti határokat a légiéiben. Milyen messze terjedhet ki a USSR

az Egyesült Államok, Thailand, vagy Monaco fennhatósága? Tiz mérföldre, száz, ezer, millió mérföldre a föld felett? Egy fizikus tréfásan megjegyezte, hogy talán jó lesz, ha a nemzeti határok végnélkül emelkednek kupalakban a világűrben. mindenütt egy-egy állammal a hegyén. Ahogy a föld forog, e kúpok lesöprik az eget. Rövid időközökben az Egyesült Államok fennhatósága a Vénuszra vagy a Szirius csillagra is kiteljed, aztán átveszi helyét Egyiptom, vagy talán éppen Venezuela.

Nemzeti jogaink kiterjesztése a világűrben persze sok panaszra adna okot. Állandóan hatar- villongások merülhetnének fel, melyekben erőszak kai kellene felléonünk. A fizikus azt ajánlotta, hogy a jövő legjobb sportja lehet az, hogy lelövöldözik a világürbeli határokat sértő müboly- gókat és rakétákat. Éidekes vidám verseny lehetne a tudomány és művészet terén és az Egyesült Nemzetek pártatlanul megállapíthatnák az eredményeket!

Ez a kép bizarr képtelenségnek látszik, de ha jobban felhasználjuk energiánkat és megerőltetjük felfedező képességeinket, utolérjük a Szovjetuniót a rakéta versenyben és mi is irányíthatjuk lövegeinket a föld báimely részén levő célpontra, könnyen megfeledkezvén arról, hogy mi is történhetik azután. Mi lesz a világgal, ha sikerül célunk ? A világ örökké • a katasztrófa szélén áll. Fennmaradásunkat tisztán a józanész, a türtőztetés teszi lehetővé. És ez nem csupán a nemzetek vezetőinek részéről. — hanem, mint ahogy Ridenour előre látta, — a kulcs állomások személyzetétől is függ. mert esetleg nem lesz idejük fontos elhatározásaikat a fővárossal is megbeszélni.

Alig van választásunk: folytatjuk a versenyt az egyenlő hatalomért. Jó lesz, ha azon törjük fejűnket, hogyan menekülhetünk meg a rettentő nukleáris világűr lidércnyomásától. Először ismerjük el, vezetőinkkel együtt annak a szükségességét, hogy véget kell vetnünk az emberiség politikai széttagczódásának. t\z emberiségnek' ki kell nőni a gyermekcipőből, fel kell adni az örökös civakodást, harcot és el kell ismernünk az érettebb felfogással járó érdekközösséget. Meg kell értenünk és meg kell értetnünk a világgal is, hogy Amerika a jövőbe is néz, élni akar a jövőben is. az egész világgal együtt. ~

Itt az idő. hogy megkérdezzük és választ kérjünk kérdésünkre: hova, merre a rakéták és mübolygók után. . . ?

______z_