Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-23 / 4. szám

Thursday, Jan. 23, 1958 AMERIKAI MAGYAR SZÓ il_ “ŐFŐMÉLT ÓSÁGA” — őfőpanam is Legtöbben úgy tudják, hogy Horthy Miklós tengernagy 1919-ben gazdag földbirtokos volt. Ez tévedés. A valóság az, hogy 1919-ig Kenderesen összesen 203 hold szántó­földje és rétje volt az árte­rületen, az úgynevezett Ka- kat-dülőben. Öröklés utján ennek a 203 holdnak négy 28-ad részét irta a telek­könyv Horthy Miklós nevé­re a B. tulajdoni lapon 1896 junius 12-én. Ez körülbelül 30 holdas földtulajdon volt. Kis tét elekben, részben öröklés, részben vétel címén. Horthy Miklós hozzájut az atyai 200 holdas birtok más 28-ak részeihez is. Egy ember eltűnik, a birtok gyarapszik A 200 holdas birtok akkor kezd gyors ütemben növe­kedni, mikor Horthy kor­mányzóvá lesz. Erőszakos természete, a törvénynek fittyet hányó gondol­kodása a birtokvásárlásban is érvényesül. A szomszédságában levő család nyolc holdját a leg­durvább erőszakkal veszi el a vásártól húzódozó családtól. Fülöp Dánielné, a föld tulajdonosa csak akkor törik meg, amikor a szolgabiró elviteti leg­idősebb fiát. A fiút soha többé nem látja az any­ja.^Ezután létrejön a vásár az ott szokásos vé­telár egyharmadáért. Kiss László kenderesi jegyző és Breznay Kál­mán kunhegyesi szolgabiró gondoskodnak róla, hogy Kenderesen csak a kormányzó vehessen földet. így kerül évek folyamán egyre több föld Hertírju Mrklóaíiulajdonába, mig Végre éléin, hogy Kenderes határában mintegy kétezer holdas bir­tokot harácsol össze és az ötszobás családi ház helyére nagyúri kastély kerül. Ez a felemelkedés a nagybirtokosok társaságába persze még akkor sem futja a kormányzó százezer pengős civilis­tájából. ha egész fizetését csak birtokvásárlásra kelthetné. (Pedig királyi udvartartása lényegesen többe került, mint amennyi a fizetése volt.) Más eszközökhöz kellett folyamodnia^ J elzálog-adósság adócsalás és egyebek Folyamodott is. Ilyen volt például a Magyar Nemzeti Bank nyugdíjalapjának kifosztása. Hor­thy vásárolt egy 90 holdas birtokot 87,205 pen­gőért. 1933-ban arra akarja kényszeríteni a nyugdíjalap vezetőit, hogy erre a birtokra adja­nak 180,000 pengő jelzálogkölcsönt. A kormány­zó kérését nem merték megtagadni, csak éppen arra kérték, hogy Horthy más birtokára is beke­belezhessék a kölcsönt, mert a 87 ezer pengőért vásárolt birtokra nem folyósíthatnak 180 ezer pengő kölcsönt. Ez az óvintézkedés sem mentette meg a nyugdíjalapot a súlyos veszteségektől, mert Horthy soha nem fizette vissza a kölcsönt. Kállay Miklós húszmillióért bársonyszéket szerez magának — Tiszafüred sínyli meg ■ ■ "■ r ■ " i És most jön a ravasz, kapzsi ember nagy hú­zása, az óriási méretű panama. A Tisza holtágá­ban, a Kakat-dülőben elterülő régi birtok nem volt értékes föld. Búzát termesztettek és állatot tenyésztettek rajta kevés jövedelemmel. A gya­nútlan szemlélő azt hihette, hogy Horthy birtok­vásárlásai a kenderesi határban — legalábbis részben — reprezentáció kedvéért történik. Téve­dés. Horthynak messzemenő céljai voltak a ken­deresi határ megszerzésével. Ez bebizonyosodott, amikor az 1937: XX. t.-c. felállította az Országos Öntöző Hivatalt. A hivatal elnöke, Kállay Miklós,,- későbbi miniszterelnök, 20 millió pengő állami költséggel Horthy Miklós birtokán csatornát építtetett. Ezzel a Horthy-birtok egy csapásra a legértékesebb földek közé emelkedett. Horthy ez­tán Kállayt nevezte ki miniszterelnöknek. Az ntözöcsatorna lehetővé tette, hogy ne 6—7 má- .sa hozamú búzát, hanem 30—35 mázsa hozamú rizst termesszenek Horthy földjén^, 60(1 holdat vetettek be rizzsel. Se Horthy, se Kállay mit se törődtek azzal, hogy a tiszafüredi paraszti birtokok vízrajzi helyzete a csatorna megépíté­sével rosszabbodni fog. A zsákszerű csatorna zsilipjeit ugyanis gyakran kellett elzárni, s ilyen­kor Tiszafüred földjei viz alá kerültek. Egy cél volt fontos: a Horthy-vagyon megalapozása. Ribbentrop kipakol . . . Ilyen előzmények után, magyarázatra talál Ribbentx-op német külügyminiszter 1944 október 17-én a rádió hullámain világgá röpített leleplezé­se. Október 15-én Horthynak a rádióba beolva­Az “American Federation of Labor” szakmun­kások szervezete volt. A szervezetlen, kiszol­gáltatott munkások az “Industrial Workers of the World”, a közismert “Wobbly” szervezetbe tömörültek. Sem azelőtt, sem azóta nem volt ily szervezet. Tagjai, különösen a nyugati államok­ban, örökösen vándoroltak munkáról-munkára, egyik államból a másikba. A Rio Grande-tól a Columbia f oly óig, Omahától San Diegoig, teher- vonatokon, uton-utfélen, mindenütt voltak talál­hatók. Keréken járó szakszervezetet képeztek. A kerekek csattogása, korom és füst, az éjszakában tovarohanó mozdony üvöltő füttye valamennyi tagja előtt közismert volt. A Wobblyk harca a vasút személyzetével mindennapos volt. Sok mun­kás lelte halálát a Rocky hegység vidékein, mert kilóditották a robogó tehervonatokból a téli éjsza­kák folyamán. A Wobblyk taglétszáma sohasem volt több 60,000-nél, de milliókat befolyásolt mozgalmuk, mert sztrájkokat vezettek az ország minden ré­szében. Jelszavaik: “egy nagy ipari szervezet az összmunkásság részére, ÖSSZETARTÁS, EGY MINDENKIÉRT, MINDENKI EGYÉRT. A NEM­ZET DOLGOZÓINAK TULAJDONÁBAN LE­GYEN AZ IPAR”. Nem igen hittek a szerződé­sekben, a munkások ereje volt részükre az egyet­len garancia helyzetük javulására. Állandó helyi szakszervezeteket sem igen alakítottak. A sztráj­kot tartották a legjobb fegyverüknek és amikor csak lehetett, nem haboztak a munkát leállítani. Legaktívabb tagjaik, a vándor földművelő munkások, a fekete listán levő vasutasok, bányá­szok, erdőirtók, cowboyok, épitőmunkások voltak. Arattak, csépeltek a búzaföldeken, vágták a ku­koricát, kapálták, szedték Utah államban a ré­pát, a salátát és a gyümölcsöt Kaliforniában; vol­tak köztük munkanélküli tengerészek, rakparti munkások. Valóságos forradalmat teremtettek sztrájkjaikkal a köznép körében, nem tartották sokra az otthon ülőket. Szép dalokat énekeltek, remek meséket mond­tak. Sok szentimentálizmus volt bennük, körülül­ték a tábortüzeket és énekeltek és meséltek; né­melykor a sivatag közepén, máskor a vasúti víz­tartályok mentén, sokszor a hegyek magaslatán^ Százával voltak dalaik, melyeket a régi vallásos énekek dallamára formáltak. Leghíresebb poé­tájuk Joe Hill volt, akit később “frame up” (ha­mis vád) alapján, Utah államban egy sztrájk alatt kivégeztek. Joe Hill neve ma is közismert és néhány évvel ezelőtt könyv jelent meg róla “The Man Who Never Died” címmel, Barrie Stavis tollából. Legendaszerü alakká vált, mert százezrek meggyőződése volt, hogy ártatlanul vé­gezték ki, — állítólag egy füszerkereskedő és fia meggyilkolásáért. — de mindenki tudta, hogy munkásdalaiért lakolt életével, mert ezekkel a dolgozó nép legmélyebb érzéseit juttatta kifeje­zésre. Bebörtönzésének kezdetén csupán a munkás­ság, védte. .. később az ügy elterjedt a nép min­den rétege között. Először csupán az Egyesült Államokban, majd a világ minden részében száz­sott különbéke-ajánlatára Ribbentrop ugyanis leleplezéssel válaszolt. A fasiszta külügyminisz­ter elmondta, hogy Horthy német segítséggel három és félmillió pengő értékű aranyat csem- mint Magyarország nagykövetét, már előbb ki- pészett ki Braziliába. Ifjabb Horthy Miklóst, küldte oda. Sem a rablásból származó összegek, sem a kor­mányzó százezer pengős fizetése nem magyaráz­ták meg három és félmillió pengő kicsempészett arany eredetét A Horthy-vagyon az ellenforra­dalmi korszak egyik legnagyobb panamájából, a 20 millió pengős költséggel megépített öntöző­csatornából származott. Gyöngyösi Nándor Ellentmondás: Egy hátralékos előfizető! ezrek harcoltak Joe Hill megmentéséért. Wilson kétszer is közbelépett Hill érdekében, a svéd kormány szintén. Az AFL 35-ik konvenció­ján egyöntetű szavazattal követelték Utah állam­tól, hogy uj és igazságos tárgyalást rendeljen el Joe Hill ügyében; 30,000 ausztráliai munkás ho­zott határozati javaslatot megmentéséről Azzal fenyegetőztek, hogy bojkottálnak minden ame­rikai árut, ha nem bocsátják szabadon. 1915 november 19-én kivégzése előtt Joe Hill utolsó szava ez volt: “NE GYÁSZOLJATOK, SZERVEZKEDJETEK!” A harcoló wobblykat kezdettől fogva “idegen ügynökökének nevezték, akik “gonosz idegen fi­lozófiát képviselnek”. Jellemző volt a San Diego Tribune, amely 1912 március 4-iki számában azt ii'ta szerkesztői rovatában: “Fel kell akasztani valamennyit. Legjobb, ha elpusztítják őket”... Első nagy harcuk a szólásszabadságért folyt. Ezt szükségesnek látták ahhoz, hogy a munká­sok szervezkedhessenek. Rájöttek, hogy a; szólás- szabadságuk csak addig terjedt, mig azt mond­ták, amit a munkáltatók óhajtottak. Különben ütés, verés, börtön járt a munkások részére a rendőrök és a “vigilantik” részéről. Az alkot­mány első függelékét, különösen a nyugati álla­mokban, nem vonatkoztatták az IWW tagjaira, mert a cowboyokat, az erdőirtó munkásokat, a bányászokat “Amerika-ellenesek”-nek nevezték. Az IWW harcolt a szólásszabadságért úgy, hogy nyíltan gyakorolta olyan hatalmas arányban, hogy a börtönök telve voltak velük. Az utca vissz hangzott a tiltott szavaktól úgy, hogy a ha­tóságok átkozták azt a napot, amikor betiltották a szabad beszédet. ;y Odasereglettek, ahol a szólásszabadságot betil­tották, Skokane, Fresno, Denver, Kansas City, Duluth, New Castle, San Diego, New Bedford, Missoula városokban százával jelentek meg az IWW tagjai és felemelték szavukat a nyílt utcán a kapitalizmus ellen, kérve a munkásokat, hogy csatlakozzanak hozzájuk^ Mihelyt egyiket a börtönbe vitték, másik állt a helyére. A “vigilantik” és a rendőrök, lehúzták az állványokról azokat is, kik a függetlenségi nyilatkozatot olvasták hangosan az utcákon. A “hazafiak” leráncigálták és összeverték őket, mi­közben az alkotmány ama részét olvasták, mely Szerint joga van mindenkinek arra, hogy azt mondja, vagy gondolja, amit lelkiismerete diktál*. A város hat részén egyszerre hatan is beszéltek és mikor véresen elhurcolták a hatot másik hat állt fel helyébe. „ i:; .n Az adófizetők panaszkodtak, hogy túlsók wobb- lyt etetnek a börtönökben. A törvényszékeknek nem jutott idejük másra, mint a s^éíasszabadsági ügyekre. Az ügy már odafej lődqtfc, hogy csak az volt a kérdés, hogy ki bírja tqvább. Missoulá- ban és Spokaneban már 1912 vége felé akárki felállhatott az utcán és beszélhetett bármiről, bármilyen gyülekezetnek. Más városokban is ha­sonló lett a helyzet, ahol a wobblyk harcoltak a .szólásszabadságáért, ■ .(Folytatása köv. lapszámunkban) A MUNKÁSMOZGALOM TÖRTÉNETÉBŐL: Harc a szólásszabadság ért pc K- O. Boyer és H. M. Morais “Tűzzel és vérrel” című könyvéből, amely az amerikai munkásság harcaival foglalkozik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents