Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-23 / 4. szám
£. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerben azonosak a szerkeszti >ség álláspontjával Ráismer egyik írásra a Naptárban i Tisztelt Szerkesztőség! A naptárt megkaptuk, hálás köszönet érte. Nem tudjuk eléggé kifejezni elismerésünket egész évi munkájukért a lap szerkesztésében. Jó érzés, hogy van egy magyar lap, amely meg meri írni az igazat. A naptárt átolvastam. Weinstock munkástárs nagyszerűen és értelmesen írja le a helyzetet a szakszervezetek problémáiról. A “Ki irta?” elbeszéléseket elolvastam, de sajnos csak Rev. Gross cikkére ismertem rá. Biztosra vettem, hogy rá ismerek Geréb cikkére is, mert a lapban minden írását elolvasom. Szeretem a humoros és komolyabb írásait is. A “Kutyaszoritó”-t elolvasva érthető képet kap az olvasó a magyarországi októberi eseményekről. Kainczné Büszkék vagyunk - kedves oivasók Tisztelt Szerkesztőség! csak egy jó öltöny ruhánk van és nem négy. S a mi múltúnk sem volt olyan sima és csupa jólét, ahogy azt ők elképzelték. Geréb rovata mindig élvezetes, Diego Rivera életpályája, a nép iránti szeretetének és művészetének leírása Geilért Hugótól érdemes úgy Gel- lértre, mint Rivera nagy emlékére. Tovább nem is megyek, ennyiből is láthatják, hogy jól kezdtem az újévet. Olvasni, tanulni a Magyar Szón keresztül! Sok munkabírást kívánok az ilyen egész lap megírásához, mint a dec. 26-iki szám. Schreiberné, Los Angeles “Kettészakítják” a lapot Tisztelt Szerkesztőség! Nagyon meg vagyunk elégedve az újsággal, alig várjuk, hogy megjöjjön. Akkor kétrészre választjuk a feleségemmel és úgy olvassuk, egyik felét én, a másikat ő. Bár mindennap jönne, mert ez az egyedüli magyar újság, amit olvasunk. Csak .bátran, kitartás! Dávid J. és neje Thursday, Jan. 23, 1958 EGY PÁR SZÓ A “NÉVTELENRŐL” Tisztelt Szerkesztőség! Nem ért bennünket meglepetés a “Névtelen” által vallott nézetek miatt hűtlenül elhagyott, meggyalázott szülőhazájával kapcsolatban, amely pedig olyan sok széppel, emberivel jutalmazta hűtlen fiát. Ezt ő maga, a “Névtelen” is bevallja. A levélíró talán nem is tudja, hogy önmagát leplezi le, amikor felsorolja az uj Magyarország nemes adományait, mint állami gazdaság, vasöntöde, öt gimnázium falusi gyerekek részére, irodalom-ismeret, irodalmi újság, politikai szeminárium, honvédség, Marx-Engels, Lenin tanításai, stb. S mindezek után nem találta meg az igazi élet útját. Bár azt óvatosan elhallgatja, hogy amikor csak alkalma adódott, hallgatta a leggyalázatosabb, lélekrontó “Szabad Európa” hangját és az “okosító” leveleket, röpiratokat olvasta. Mindezekről kaptak gyakorlati oktatást az üzemekbe beépített hírmagyarázók által és egyéb utasítást a különféle gonoszságok végrehajtására. Ezt nem mi mondjuk, hanem a közénk telepedett “szabadságharcosok” vallják kérkedve. Leterrorizálták azokat a becsületes embereket, akik fenn akarták tartani a munkafegyelmet. Azért, hogy mindez megtörténhetett s nem adtak kellő védelmet a becsületes hazafiaknak, azoknak, akiket illet, 25 botot veretnék olvasat- lanul a hátulsó felére, mert ezzel a bűnös, vak vezetéssel pusztulásba vitték a sok áldozattal felépített szülőhazát. Bár nem uj az a hang, melyet a “Névtelen” megütött, de oly sok benne a cinizmus, hogy nem lehet elhallgatni. Pld. azt Írja, hogy otthon meg volt mindenem, magamra költöttem pénzemet, volt négy öltözet ruhám, 200 forint értékű könyvem, 100 forint értékű rádió, mozi, színház, stb. S mindezek után haragra lobban, mert a csepeli “elvtárs urak” kocsiztak. Szerintem ez alacsonyrendü elmefuttatás, dicsekvéssel párosult rágalmazás. Olvasóinkra bízom annak megfejtését, hogy a felsorolt értékeket hogyan lehetett megvenni anyagiak hiányában. Kár volna erőt pazarolni erre az alacsony erkölcsű “fenegyerekségre”. Legtöbbjük méltatlan mindarra, amit a népi demokráciától kaptak, .[Maradtak volna analfabéták, mint azok a régi kivándorlók, akiket a “szabadsághősök” olyan csúnyán lenéznek. Erkölcsi koldusokkal kár vitázni. Az érdemesek tudják, merre vezet ^z igazi ut. Akiből hiányzik a szülőhaza szeretete, az emberi felelősségérzet, annak semmije sincs, legfeljebb csak feneketlen gyomra. Az embert züllesztő háborúkból, a nácinyilas romlottság összesüritett erkölcstelensége uralja énjüket. A legelső kínálkozó alkalommal belelőnek a szülőhaza szent testébe. A műveltség szellemi fegyver az emberiség kezében, mellyel utat tör a legmagasabb alkotó tudománynak, amely felemeli a világ népeit és emberi nivóre emeli az állati sorban levő dolgozókat. A magyar irók,-a “szabadság”-harcosok gyalázatosán visszaéltek ezzel a szellemi fegyverrel. Arra kérjük a magyar kormányt, valamint az amerikait, hogy állítson fel egy szigorú szabályt, hogy ki érdemes arra, hogy beüljön az iskolapadba Az ujamerikások nagyrésze nem méltó arra. Vs. Ez g'iresí tempiom balesete Tisztelt Szerkesztőség! A Rév. Bognár leveléhez szeretnék hozzászólni, ő azon sir, hogy a gyönyörű sziklakápolnából raktárt csináltak és a regnumi templomot felrobbantották, mert Sztálin szobrának kellett helyet csinálni. A kórházakban, börtönökben a kápolnákat bezárják. Nos, én csak annyit mondhatok, hogy én láttam 1942 nyarán, amikor egy kis szél jött nyugatról és egy templom tornyát letépte s a szomszéd üres telkére dobta. Ez a Wooster Avenuen történt Akron, O.-ban. Nos, ha az Isten nem kíméli a házat, ahol a nép összejön őt imádni, akkor milyen kifogása lehet Rev. Joseph Bogárnak a fentiek ellen? S. G. Tisztelt Szerkesztőség! Pár sorral értesítem önöket, hogy a naptárt megkaptam. Minden egyes cikk nagy értéket képvisel úgy a múltra, mint a jövőre vonatkozóan. Mert a szebb és jobb jövőt csakis úgy lehet biztosítani, ha a múlt hibái nem fognak megismétlődni. Reméljük, hogy a jövőben az emberiség nagyobb körültekintéssel fogja megőrizni az eddig elért előnyöket. Borona István A naptárt megkaptam, mondhatom kifogástalan. Nagyon szeretem a jó irók cikkeit. Nagyon tanulságos könyv. Büszkék lehetünk lapunkra, a Magyar Szóra, mert irói nem hzódnak vissza az igazság megirásától. Itt van pl. a jan. 9-iki számiján egy cikk (Vezetők követők nélkül), melyet Rev. Gross irt. Ennek a cikknek minden betűje^ az igazságot terjeszti a világ munkásságához. Azt mondja az angol közmondás, hogy az igazság fáj; Rev. Gross mindig oda szokott ütni, ahol a legjobban fáj. Ugyanabban a lapszámban egy másik jó cikk is van Eörsi Bélától, Schubert József szintén tanulságos cikket irt. A “Levelek a szerkesztőhöz” c. rovat is sok igazságot tartalmaz. Itt vannak ezek a polgári lapok, melyeket nem tudom hogyan tudnak a magyar munkások olvasni. Nem veszik észre, hogy még most is a grófi rendszert sírják vissza minden lapszámukban ? A magyar munkás olvasson munkáslapót, a Magyar Szót, amely iránytű a munkásság részére. A Magyar Szót becsületes munkások Írják becsületes munkásoknak. Nagyon szeretném, ha lapunk folytatásokban hozná Károlyi Mihály életrajzát. Még meg kell jegyeznem, hogy 1914 óta olvasója vagyok ennek a munkás sajtónak, de még ennél jobban sohasem irt. Büszkék vagyunk reád. Magyar Szó és büszkék vagyunk azokra is, akik előállítják. Szabó János Ha mindig így tudnánk lapot szerkeszteni! Tisztelt Szerkesztőség! Kissé elhanyagolt előfizetésemet rendezem, és engedelmet kérek a késésért. Ezután figyelmesebb leszek. A dec. 26-iki számot jan. 4-én kapjam kézhez, s mivel szombat volt, több időm volt átolvasni. Az első oldalon már megragadta a szememet a “boldog újévet” kívánságuk, amit vi- í,zonzok a kedves szerkesztő gárdának. Az első oldaltól az utolsóig lebilincselően érdekes volt ez a lapszám. A “NATO-konferencia”, a világ eseményei, a hét hirei, Dr. Condon meghur- colása kiválóan érdekes és szükséges közlemény. Majd utána “így még olcsóbb!” Még mosolyognom is kellett annak olvasása után, áz angol királynő nagy takarékosságán. Majd a 6-ik oldalon “Az iskolatermekből elmozdították a jó pedagógusok százait” c. cikk olvasásakor eszembe jutott, hogy ezért van a Szovjetnek sputnikja, nekünk meg csak Fuccsnikunk, köszönet a mccar- thyzmusnak. A “Levelek a szerkesztőhöz” c. rovat érdekes válasz Rév. Bognárnak és a névtelen levélirónak; valóban áldozatot jelent ilyen részletesen válaszolni ezeknek az embereknek. De hadd tanulják meg, hogy nekünk itt sincs olyan bőven, talán Józanul bírál Tisztelt Szerkesztőség! Hallok kritikákat, s olvasom azokat a lapból. Van, amely elfogadható s van, amely nem az. Minden munkásnak tudnia kellene, hogy a munkáslap szerkesztőségének minden szót többször 'meg kell gondolnia mielőtt kinyomtatja. Úgy a tőke, mint az egyházak ellenségei a munkássajtónak. “Szólj igazat, betörik a fejed” — mondja a közmondás. De azért egy istentelen orosz kutya mégis felment a mennybe, de a római pápa még nem. C. Bagó SZöLiFÖLDEM SZÉP HATÁRA... Kedves Munkástársak! Az alábbi levelét Romániából, Arad megye Tornya községből kaptam, sáros, de szeretett szülőfalumból és Károly öcsém többek között ezeket Írja: A beígért jó újságot végre megírhatom, az egész falut végre beszerveztük a szövetkezetbe. A múlt évi termés a nyári sok esőzés dacára is jó volt, kivált nekünk, akik szövetkezetben termelünk. A nehezebb munkát a hazai gyártmányú traktorokkal csináljuk, ezzel jobban megművelhetjük ezt a lerontott földet. Az eredmény: holdanként sokkal több és jobb termést kaptunk mindenből. Holdankénti megművelésnél, az időt és termést számítva, pénzben és munkanapban közel a dupláját kaptuk járadékul a 10—15 holdas kisgazdával szemben. Több takarmányt termelünk holdanként és több jószágot nevelünk. Ezzel végre bebizonyítottuk a még pipafüst mellett morgó, kötekedő, sokszor erősen vitázó öreg kisgazdáknak is, hogy tervgazdálkodással, szociális alapon jobb életet biztosit a község a népének. A traktorok és gépek utáni fizetést és adót az államnak beszállítottuk, a jövő évre befektetésre tőkét hagytunk, mindenkinek telve van a kamrája, minden háznál egy-két hízót vágtak, vagy fognak vágni, sok gyümölcs termett ai községben, a megsérült és el nem adható barackból és szilvából jó pálinkát főztünk. Ha már a gyümölcsnél tartok, megírom, hogy azok a fák, melyeket maga ültetett a nagy kertben, még állják az Időt, néhányon tavaly jó termés volt. Sokszor mondjuk, hogy az öreg fák a nagybácsit várják velünk együtt haza, hogy még egyszer ehessen ültetett fája gyümölcséből. Várjuk a nagybácsit, mert mint Írja, egyedüli vágya, hogy szülőházát, faluját, sok rokonát, a falu összes népét élete alkonyán viszontláthassa. Reméljük, hamarosan hazajöhet. Nekünk is van a keleten egy békét őrző csillagunk, mely a földet kerülgeti odafenn az égen. Eddig a levél.' — Üdvözlettel Farmer Misa. ^ei/e/eíC q fzev/CeJtúií'Á <?£ ( • Olvasóink i hozzászólnak | a közügyekhez |
