Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-23 / 4. szám
Thursday, Jan. 23, 1958 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 Siralmas történetek Szemle az amerikai sajtó könnyfakasztó írásaiból — Irta: GERÉB JÓZSEF Az amerikai sajtóban elég gyakran találkozunk úgy humoros, mint olyan siralmas, — mondhatnám — szívfacsaró Írásokkal is, amelyeket a cinikus újságírók általában csak a “sob- story” névvel jelölnek. Miután időközönként be szoktam mutatni a humoros anyag javát, illő, hogy néha-néha a “sob-story” terület felett is tartsak egy kis szemlét. Feltételezem, hogy a rovat olvasói nem érzékenyülnek el túlságosan és nem fog megártani az egészségüknek. Ezt a sorozatot azzal a panaszkodó, jobban mondva siránkozó Írással kell megkezdenem, amit a napilapok pénzügyi rovataiban találtunk a napokban. Harcsak azért is ezt a “sztorit” illeti meg az elsőbbség, mert hiszen az elnökről is szó esik benne s tudvalevő dolog, hogy az ország első polgára a mindenkori elnök. Persze nem az elnök panaszkodott, hanem inkább csak a pénzügyi rovatok szerkesztői, akik a “Wall Street Journal” vezércikkeitől veszik át az alaphangulatot, — jelen esetben a siránkozást, amire az adott okot, hogy az elnök kongresszusi beszéde után a részvények nemhogy emelkedtek hanem inkább még estek. Azért olvashattuk az ilyen panaszos beszámolókat: NEW YORK. — Noha a tőzsde vezetősége nagyjából már ismerte az elnök beszédének (State of the Union) tartalmát, ari’a számítottak, hogy abban lesz elég biztató arra is, hogy az Egyesült Államok ipara és kereskedelme, ha nem is fog fejlődni az 1958-as évben, de még mindig elég erős marad a jó profitlehetőségre. És ime, a beszéd elmondása után sok részvény ára leesett. Estek az acélrészévények árai amik magukkal vonták a “military hardware” (katonai fegyverek) részvények árait is, aminek erősbödését várták. Hát ez igazán szomorú dolog! Hónapokon át ijesztgették az amerikai népet a sputnikokkal, hogy most már igy meg úgy megtámad bennünket a Szovjetunió és ime, az elnöknek nem volt szive, vagy elég bátorsága arra, hogy jó keményen rámordult volna az istentelen kommunistákra, akik még a U. S.-t*is meg merték előzni a műholdakkal. Pedig csak az ilyen merész, arrogáns kardcsörtető beszéd emelné igazán a részvények árait s nem olyan, mint amit az elnök a kongresszus előtt mondott, amiben még a békeeshetőségre is tett némi megjegyzést. A Wall Sti-eeten tehát nagy a fejcsóválás, a siránkozás. “Csak nem lett hűtlen hozzánk Ike?” — kérdezgetik könnyes szemmel. _____ Mit feleljünk nekik? Hiszen még ha sírunk is velük egy-két könnycseppet, mit sem használ nekik_ Rajtuk csak az alaposan felmelegitett hidegháború segítene, de ugylátszik, azt a felmelegitett ételt már igen sok ember gyomra nem veszi be. Nixon siralmai Az elnök után tennészetesen mindjárt az alel- nök következik. Nixonról is igazán keserves “sob-stox-y” jelent meg ugyanazon újságokban, miután véletlenül éppen akkor töltötte be 45-ik életévét. Más, közönséges halandó embex‘nél a születésnapi évforduló a boldogabb napok közé tartozik, amelyre jóidéig visszaemlékszik. De nem igy a mai alelnökünknél; nála szegénynél ez is csak a bánat, a keserűség, a fájdalom napja volt. Legalább is ezt tudtuk meg az újságok ily jelentéseiből: WASHINGTON. — Nixon alelnöknek ma van a születésnapja, ma érkezett el 45-ik életévéhez. Ezt a napot azonban nem könyvelheti el “happy birthday” gyanánt. Először is a felesége, Pat nincs otthon, a két gyerekkel együtt Newport News, Va. kikötőjébe ment hajót keresztelné. Az alelnök kora xeggel kelt fel, bizony nem volt kellemes az egyedüllét a rideg házban és még a reggelijét is magának kellett megcsinálni. Az “English Tudor” ház környéke is ridegnek látszott s hozzá még az alelnöki hivatalos. fényes Cadillac kocsi sem gyűlt be, miért is a soffőr kénytelen volt kihozni Nixon saját kocsiját, a már nem is olyan nagyon fényes 1955-ös Oidsmobile-t. De az alelnököt nem törték le ezen nehézségek, boldogan gondolt a holnapra, amikor majd Pat fogja elkészíteni számára a reggelit. De ezt már nem tixdtam megállni egy-két könny nélkül! Hát a világ leghatalmasabb államának az alelnöke olyan szegény sorsban él, hogy a házában egyetlen házialkalmazottra sem telik? Persze jól emlékszem, hogy már szenátor- korában is olyan szegény volt, hogy az évi 25,000 dolláros fizetését még pár kaliforniai gazdag embernek kellett kiegészíteni évi 18 ezerrel. Meg vagy két évvel ezelőtt is csak 80,000 dollárt tudott adni azéx-t a kis “English Tudor-” kunvhócs- káéx-t, ami most olyan rideg. És mert nem képesek alkalmazottat fizetni, hát a felesége Pat, maga készíti a reggelit, az ebédet és a nagytakarításnál is egész biztosan nekigyürkőzik, fogja a vödröt, a kefét, letérdel és úgy súrolja az “English Tudor” padlókat. — Bizony mondom, derék népek ezek! Hát nem sii-almas dolog ez?! íme, itt van egy törekvő fiatalember, 40 éves kox’ára már alelnöke lett az Egyesült Államoknak és azóta hiába váx-ja, hogy a felettese helyéi-e kerüljön, pedig már háromszor is készenállt rá. — Ha nem kellene tovább folytatnom a rovatot, hát jól kisírnám érte magamat. Példás 'újságíró A következő “sob-stox-it” ott találtam, ahol az ilyesminek helye van, az újságok “Obituary” rovatában, vagyis ott, ahol a halottakat elbucsuz- tatják. A Los Angeles Times valamelyik riportere a napokban ugyancsak kitett magáért, mert egyik volt kollégájáról irta a szépenhangzó méltató sorokat. Tudvalevő, hogy ez az újság nemcsak az ox-szág egyik legreakciósabb napilapjainak egyike, hanem egyben a legerősebben fari- zeuskodó zsxirnálja is, amit elárul ez az elparen- táló beszéd is, ami valamit lerövidítve, de lényegében hü fordításban igy hangzik: LOS ANGELES. — Tegnap délután végső búcsút vettünk Jim Warnack volt kollégánktól, attól a fehérhaju, galambszelid lelkű embertől, akit mindenki szeretett s akit most mindenki sajnál. James Marshall Warnack i 4 évvel ezelőtt született Tennessee államban, de élete legnagyobb részét Kaliforniában élte le. A Los Angeles Timesnak volt a munkatársa, ahol a “CHURCH EDITOR” tisztséget látta el csaknem harminc éven át, egészen addig, amíg pár évvel ezelőtt nyugdíjba ment. Most már elárulhatjuk, hogy Jim Warnack nem volt vallásos ember, — sőt vallástalan volt, vagy talán éppen pogány. De azért olyan hűségesen, olyan jól, mint Jim, kevesen kezelték az egyházi híreket. Ez a Jim Wax-nack tehát a SZABAD világ SZABAD sajtójának SZABAD újságírója volt. Hosszú harminc éven át irta SZABADON, mindazt, amiben nem hitt, amit ellenzett, de irta, MERT AZÉRT FIZETTÉK. És ha talán azért fizették volna, hogy naponként édesanyjának a hátából vágjon ki szíjakat, hát azt is megtette volna. Hasonló gondolkodású kollégái ezt ÚJSÁGÍRÓI ERÉNYNEK MONDJÁK, — megírni azt, amit a “boss” x-endel, “mert azért fizet” — más körökben azonban ezt az újságírás prostituálásá- nak nevezik. De azért az öreg Jim mégis megérdemelte az xxtolsó pár méltató szót, mert elképzelem, hogy menyit átkozódott és káromkodott a 30 év alatt, aráig a babonát hix-dető prédikációkról a dicsérő beszámolókat irta. Szegény gazdagok A “sob-storik” mezején gyakx-an • találkozunk olyanokkal, amiket a szegények megvigasztalásá- ra szánnák, amelyekben tehát azt mondják el, hogy a nagyon gazdag embereknek is vannak bajaik, ami bizonyítja, hogy a pénz, a vagyon még nem jelenti a boldogságot s ha jól meggondoljuk, hát csupa szerencse, hogy szegények vagyunk s igy nem érhetnek bennünket a gazdagok bajai. Ezek közé tartozik ez a sztori is: LONDON. — Afrikából, a Mwadui (Tanga- nyikíO-gyémánt-telepről jött a hir, hogy meghalt az 50 éves Dr. John T. Williamson, gyé- mántbánya-tulajdonos, aki valószinüleg a világ egyik leggazdagabb embere volt, noha a világ nem sokat tudott róla. Szegény kanadai szülőktől származott, iskoláit Angliában végezte, ahol geológus lett s elhatározta, hogy tudományát gyémánt kutatásra fogja használni. Tanganyikába utazott, ahol kutatáshoz fogott, de jóidéig mire sem ment, mert olyan szegény volt, hogy még a bennszülött szolgákat sem tudta fizetni. De 1940-ben feléje fordult a szerencse, olyan leletre bukkant, hogy mái-ól-holnapra milliomos lett. Már az első bányájában talált egy 84,000 dollár értékű gyémántot, amit állítólag soha sem adott el, hanem egy cukorka dobozban mindig magánál tartott. Dr. Williams a gyémánt szerelmese volt; soha nem nősült, barátai sem igen voltak, mindig elhagyott, sivár életet élt. íme, igy szól a gyémánt-király sztorija, amely felett most siránkozhatunk. De hogyisne, hiszen egész életében küzdött, fáradt, koplalt a gyémántért s most, amikor már annyi gyémántja lett, hogy akár a szalmazsákját is azzal tömhette volna ki, — meghalt s a sok gyémánt itt maradt. De kire? , A tanulság, hogy nem kell törekedni a sok gyémánt után s főleg nem kell irigyelni azokat, akik valahogyan összesöpörnek egy csomót. — Látod, nyájas olvasó, meg van azoknak is a bajuk s mint a Dr. Williamson esete is mutatja, aki most még a másvilágon sem pihenhet, mert azon töri magát, hogy ugyan mi lesz a sok gyémánttal? Ki fogja azokat viselni? Vagy még inkább ki fogja azokat elherdálni? Milyen nagy szerencse, hogy nekünk ilyen bajaink nem lehetnek! Jugoszlávia tiltakozik PÁRIZS. — Jugoszlávia tiltakozott Fx*anciaor- szágxxál, mert elkoboztak 150 tonna cseh fegyvert, melyet Jugoszlávia szállított a Földközi-ten- geren. Franciaország blokád alatt tartja az algériai partokat 32 mérföldnyi körzetben. Attól fél, hogy az elkobzott fegyvereket Algériának küldik, bár Marokkóba akax-ták .szállítani. Meghallgatják a USA-i anyáka'. Pekingben PEKING, Kina. — A Reuter-ügynöksxíg jelenti, hogy a három amerikai anya kihallgatást nyer a kínai hatóságok előtt. Az anyák fiaik szabndon- bocsátását kérik, akik kémkedés vádja alatt vannak elitélve. Bahama szigeten pike1.élnék NASSAU. — A “Bahama Fedei’ation of Labor” tömeges piketelést rendelt el a gyarmati törvényhozó testület tulajdonában levő üzletek ellen is. Kilenc nap óta általános sztrájk van a szigeten, de semmi jele amegegyezésnek. Még szeszes italt sem kapnak a Miamiból idevetődött turisták. Felmentettek 11 kommunistát SAN FRANCISCO. — A 9-ik kerület szövetségi fellebbezési bírósága szabadon bocsátott 11 állítólagos kommunistát. Hét a Hawaii-szigetekről és xxégy Seatle, Washington államból való. Valamennyit a Smith-törvény alapján Ítélték el 1953-ban. Ez a bírák szerint, a Smith-töx'vény megsemmisítését jelenti. RÖVIDÉ fl 1 _______________________________________r A KÉPVISELŐHÖZ kisebbre szabta az idegen, országokxxak adandó segítséget, xnint a szenátus. De végre megegyeztek 3ti billióban, ami 1 billió dollárral kevesebb, mint amennvit a-' elnök kért. A megszavazott összegnek minden dollárjából 81 cent hadl-segitségre lett előirányozva. Velünk pedig azt igyekszenek elhitetni, hogy mindent a béke érdekében cselekszenek. ★ US-ben a szavazó nők száma 3,200,000-ret fog szaporodni 1960-ig, a következő elnökválasztásig. A Census Bureau becslése szerint 52,250,000 férfi és 55,500,000 nő lesz 21 éves vagv időseb^ ’OOO- ban. Már 1952 és 1956 kört 2 millióval több volt a női, mint a férfi szavazók száma.
