Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-23 / 4. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Jan. 23, 1958 fi AHOGYAN ÉN LÁTOM... írja: EHN A csoda-csavar Úgyszólván minden nap szembekerül az ember azzal a szólás-mondással, hogy “manapság nin­csenek csodák.” Néhanapján azonban rájövünk arra, hogy ez tévedés, mert vannak csodák, ki­sebbfajta csodák, nem olyan nagyok, mint szik­lából vizet csapolni, vagy száraz lábbal tengeren átkelni. Ez alkalommal nem is a Sputnikra gon­dolok, mert az nem csoda, hanem kemény munka és emberi zsenialitás eredménye... Az alant is­mertetett csodával egy barátom hozott össze, amidőn kezembe nyomta a “Real Men” cimü havi folyóirat februári számát, amelyben egy teljes oldalas hirdetés irta le nagy részletességgel a csodát. A csoda egy különleges fémből készült csavar, amelyet annak a közönséges csavarnak a helyébe kell helyezni, amely az automobilban az olajat tartja a tartályban egészen addig, amíg ezer, vagy 1,500 mérföldnyi hajtás után elérkezett az olaj-csere ideje. A hirdetés állítása szerint köz­tudomású és igy feltételezem, hogy az olvasónak is tudomása van arról, hogy az autóban — min­den autóban — hajtás közben mérges, kénes sa­vak képződnek, amelyek minden bajnak, költsé­ges autóbetegségeknek az okozói. E megállapításnak természetes következménye, hogy az autót meg kell szabditani e savak mér­gező hatalmától. A különleges fémből készült csavar hivatása, hogy efajta mérges savak kép­ződését megakadályozza és a hirdetés szerint a csavar hűségesen teljesiti e hivatását. Feltéve, hogy azt a közönséges csavar helyébe illesztik. A csoda az, hogy a csavar hivatásának telje­sítésé folytán az autó-tulajdonos a következő jótétemények szerencsés élvezője: 1) Minden galon gazolin hét mérfölddel tovább viszi az autót, mint vitte a csavar nélkül. 2) Az olaj az autóban olyan tiszta marad, hogy az 17, sőt 20 ezer; mérföldön át használ­ható csere (oil change) nélkül. 2) A gyertyák (spark plugs) 60 ezer mérföld­nyi használat után is jó állapotban maradnak, nem szorulnak költséges cserére. 4) Az autó százezer mérföldnyi használat után sem szorul javításra, hanem fut, mint a bolond, — bocsánat: fut, mint a vöcsök. Mindez együttvéve — ugye Dar — joggal ne­vezhető csodás eredménynek, de ez még nem minden. Mindennek a tetejébe a hirdetés még azt 4S ajánlja, hogy az olvasó rendelje meg a csoda­csavart, használja egészséggel 30 napon át és csak az esetben küldjön 4 dollár 98 centet, ha a fenti állítások igazságáról 100 százalékban meg­győződött. Amennyiben - a rendelő két autó bol­dog (?) tulajdonosa, egy másik ilyen csavart is rendelhet immár $3.98-ért, tehát egy teljes in­flációs dollár megtakarításával. Amennyiben a csavar a 30 napos vizsgát rossz eredménnyel tenné le, azaz elbukna, mint egy vigyázatlan ha­jadon, — ez esetben a csavar visszaküldendő származási helyére és a rendelőnek e tapaszta­lat egyetlen vörös centjébe sem kerül. E csábításnak ellenállni képtelen lévén, elha­tároztam, hogy engedek barátom sürgetésének és megrendelek két csavart: egyet az ő Buick-ja, egyet pedig a mi hűséges Ford autónk számára és okulására. Tisztában vagyok ugyan azzal, hogy 30 napi használat alatt lehetetlenség meg­győződni arról, hogy az autó százezer mérföld- hyi használat után sem szorul javításra, mert Ilyen távolságot a legjobb igyekezet mellett sem tudnék 30 nap alatt befutni. Az érsekujvári köz­éégi katolikus főgimnáziumban szerzett tanul­mányaim segítségével ugyanis kiszámítottam, hogy ha 30_ napon át, naponta 24 órán keresztül száz mérföldes óránkinti sebességgel hajtom az autónkat, akkor is csak 72 ezer mérföldnyi ered­ményt tudnék elérni és akkor még mindig 28 ezer mérföld hiányoznék ahhoz, hogy a fenti ál­lítás valóságáról meggyőződjem. Viszont azzal is tisztában vagyok, hogy ha a többi három állítás közül csak egyetlen egy bi­zonyul valónak és a mi derék Ford autónk való­ban 19 mérföldes eredményt tudna felmutatni egy gallon gazolin ellenében, — az eddigi 12 mérföld he.vett, — a csavar már akkor is csoda és a bolondnak is megéri a 4 dollár 98 centet, A DAILY WORKER MEGSZŰNÉSÉRŐL Harmincnégy esztendeig volt a szocializmus szószólója Amerikában a Daily Worker. 1958 január 13-án, pontosan az első szám megjelené­sének 34-ik évfordulóján, bejelentette, hogy ideiglenesen beszünteti működését. Azzal a fej­léccel, hogy “Vissza leszünk harcolni a békéért, demokráciáért, szocializmusért!” rövid áttekin­tést nyújt arról a szerepről, amit országunk tör­ténelmében és népünk életében betöltöttük. Nem volt egy olyan társadami megmozdulás a mun­kásosztály, a farmerek vagy a néger nép életé­ben, melynek ismertetése hiányzott volna a Daily Worker hasábjairól. A szakszervezeti és munkás­jóléti mozgalmaknak mindig a leglelkesebb tá­mogatója volt. A FELFÜGGESZTÉS OKAI “Az utolsó tiz év alatt csökkent az olvasótá­borunk, hirdetőink száma. Különböző kormány- szervek és mások törvénytelen módon állandóan zaklatták olvasóinkat, hirdetőinket, sőt az új­ságárusokat is, ami csökkent forgalmat, csök­kent bevételt eredményezett. Ugyanekkor ter­melési kiadásunk állandóan emelkedett.” Miután tőmogatóinak gerincét a kommunista mozgalom követői képezték, mely mozgalom so­rait a hidegháború, McCarthy szellemében ért támadásai megritkitották, ez szintén gyengítette a fenntartásához szükséges anyagi alapot. A Sunday Worker hetilap tovább is meg fog jelenni és a lapkiadóvállalat kijelentése szerint, ez fogja képezni a felfüggesztett és az újra meg­jelenő Daiy Worker közötti kapcsot. JOHN GATES KIVONULÁSA A Daily Worker felfüggesztésével egyidejűleg annak főszerkesztője, John Gates bejelentette, hogy lemond úgy a Daily, mint a Sunday Worker főszerkesztői állásáról és ugyanakkor kilép az Amerikai Kmmunista Pártból. John Gates eme elhatározásának hosszú törté­nete van., Bár kijelentése szerint 27 évig volt kommunista párttag és a politikai üldözés kö­vetkeztében a Smith-törvény alapján bör­tönbüntetést töltött be, az utóbbi két évben fel­merült politikai nézeteltérések odavezették, hogy szakítson a Kommunista Párttal. A két évvel ezelőtt a 20-ik kongresszuson Kruscsev titkár által megtartott, Sztálinnak a szocialista törvényszerűséggel ellenkező cseleke­deteit és a pártnak a személyi kultuszból eredő hibáit leleplező beszéde világszerte nagy meg­rázkódtatás hozott létre. Az Amerikai Kom­munista Pártban felmerült viták folyamán, John Gates vezetésével egy olyan politikai irányzat vette kezdetét, amelynek alapja a kommunista párt megszüntetésének követelése és egy laza összetételű Politikai Társulás (Political Associa­tion) megalakítása volt. Ez a társulás nem a Marxizmus-Leninizmus- tudományos társadalmi és politikai magyarázatai alapján működne, ha­nem revideálná azt egy különlegesen amerikai szemszögből. — A Gates csopoi't a saját tézisei igazolásaképpen támadta a párt több­ségének, William Z. Foster a pár elnöke vezeté­sével kifejtett álláspontját. Azzal vádolta, hogy Gi)©(g)(g)@(g)(§)(§)(§)@(g)(§)(§)(g)(g)@(g)@)@,^ nem is beszélve az egy dolláros nagylelkű enged­ményről, amelyet a második csavar rendelése el­lenében érdemelnénk ki. Egyelőre hát ennyit a csoda-csavarról. Több oldali kritika és buzdítás ellenére ki­tartok ama megrögzött véleményem mellett, hogy egy hetilapba minél rövidebb cikkek írása ajánlatos, azért itt befejezem a mondanivaló­mat, egy megjegyzéssel. Szégyenkezve bár, de őszintén bevallom, hogy ez volt az első eset, amikor a “Real Men” magazin a kezembe került és igy a csoda-csavarral való megismerkedésem után kíváncsian néztem át annak hasábjait. A- mit ezekben a hasábokon találtam, azt legköze­lebbi cikkemben fogom elmondani. ★ Helyreigazítás Január 16-iki lapszámunk megjelenése után sajnálattal vettük észre, hogy a 6-ik oldalon, EHN ‘Ahogyan Én Látom’ rovata első hasábjá­nak utolsó sora lemaradt. A hiányzó szavak pót­lásával a mondat befejező része igy hangzik: •— működésűkkel az emberiség jövőjét és biztonsá­gát veszélyeztetik. az elmúlt években elkövetett “baloldali kilengé­sek” okozták kizárólag a mozgalom jelenlegi le- gyengülését, figyelmen kívül hagyva az ameri­kai reakció évekig tartó törvényi és törvényte­len kereteK kozott folyó támadását az egész progresszív mozgalom ellen és elsősorban a K. P. tönkretételére. A SZÉTHÚZÁS KÁROS KÖVETKEZMÉNYE A párttagok között hónapokig tartó vita után 1957 februárjában megtartott pártkonvenció el­vetette Gates-ék álláspontját és egyöntetüleg a párt megmaradására szavazott. Gates kijelen­tette, hogy a többség akaratának aláveti magát, de nem adja fel a Political Association szüksé­gességéről alkotott véleményét. A párt egységére vonatkozó konvenciós hatá­rozat, ezek szerinti az elmúlt évben nem való­sult meg. A széthúzás a párt vezetőségében to­vább végezte romboló munkáját. Ez a széthúzás megmutatkozott a Daily Worker hasábjain is, ahol John Gates főszerkesztői működése érez­tette hatását. Az olvasók soraiban bizalmatlanság fejlődött ki a lappal szemben. Ez megmutatkozott a lap anyagi támogatásának csökkentésében. Ezért a tányért Gates, lemondási nyilatkozatában a Kommunista Párt vezetőségét tette felelőssé. HOVA VEZETETT GATES ÚTJA Jelemző, hogy a Kommunista Párt tagsága a kapitalista sajtó közleményeiből tudta meg, hogy Gates kilépett a pártból. Ez a kijelentése először egy általa egybehívott sajtókonferencián hang­zott el', ahol azt is kijelentette, hogy “a párt egy fölösleges, tehetetlen csoport, melynek semmi befolyása nincs az országban.” Elképzelhető, hogy az esemény egy főnyereménynél is többet jeleentett a reakciós sajtónak, amely azonnal felkapta és a maga számára felhasználta. Gates-t az érdeklődés központjába tolta, televízión je­lentette meg és további televíziós leadásra szer­ződtette. Szerződést fogadott el Gates egy pol­gári laptól is folytatólagos cikkek közlésére a párttal a múltban levő kapcsolatairól. Megélhe­tésére vonatkozólag nem lesznek már gondjai. A N. Y. Post valószínűleg jobban fizeti munka­társait, mint a munkássajtó. A KOMMUNISTA PÁRT NYILATKOZATA A K. P. Központi Vezetőségének helyi bizott­sági nyilatkozatban ajánlja Gates kilépésének elfogadását. “Gates politikai véleményét és pár­tunk ellen kifejtett nézetét további kiértékelés pontjává tesszük... Minden alkalma megvolt arra, hogy véleményét a párton belül alkotmá­nyosan ismertesse. . . kötelessége az lett volna, hogy szavazás utján alárendelje magát a többség akaratának... Elvesztette ideoloógiai tájéko­zottságát és bizalmát a Párban. Nem látta, hogy a Párt halad előre a problémák megodásában és uj és fontos épülésnek és befolyásnak néz elébe a közeljövőben. Bízunk a párttagság és barátai­nak többségében, hogy a béke, a demokrácia, a biztonság és szocializmus épitése érdekében ki­tartó támogatást fognak nyújtani a Kommu­nista Pártnak. A Sunday Worker terjesztéshez és erősítéséhez is kérjük segítségüket a munkás­sajtó mielőbbi sikeres felépítésének érdekében.” Munkás “barát” szenátor Barry Goldwater, arizonai republikánus sze­nátor azt ajánlotta a kongresszusnak, hogy tö­röljön el minden törvényt, mely támogatja a szakszervezetek kötelező elismerését. “Raketi- reket, kétes elemeket és politikai fanatikusokat” akar ezzel távoltartani a szakszervezetektől, volt a bevallott célja Goldwaternek, de mi nagyon gyanítjuk, hogy valóban a szakszervezeteket akarja távoltartani a gyáraktól. Ez inkább össz­hangban áll a szenátor előbbi munkásellenes munkálkodásával. GEORGIA LECKÉT KAPOTT « WASHINGTON. — A Legfelsőbb Bíróság ha­tályon kívül helyezte Baxley (Georgia) város rendeletét, amely megkövetelte a szakszervezetek szervezőitől, hogy engedélyt kérjenek a polgár- mestertől és a városi tanácstól, hogy tagokat to­borozzanak a szakszervezetek számára.

Next

/
Thumbnails
Contents