Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-23 / 4. szám
így látjuk ... Válasz “Kalapács” munkástárs felháborodott szózatára 'C'Svvvift Feltételezzük, hogy olvasóink közül sokan vesznek majd tollat a kezükbe, hogy eleget tegyenek “Kalapács” január 36-iki számunkban megjelent levele kérelmének, hogy árják be tapasztalataikat a “szabadságharcosok”-ról. A Magyar Szó már eddig sem szűkölködött ilyen levelekben, ugylát- szik, hogy régi magyar-amerikások első felháborodásukban szükségét látták annak, hogy kiöntsék lelkűk csalódottságát a körükben megjelent uj-amerikásokban. Mi nem szádunk vitába a levélírókkal. Elvégre olyan tapasztalatokról és érzésekről számolnak be, amelyek megtörténtek és léteznek. A csalódás okozta sebek is tovább sajognak. Azon tények sem elvitathatok, melyek a régi ame- rikások kivándorlási körülményeit Írják le, vagy szerető aggódásaikat a felszabadult szülőföld fejlődése iránt és súlyos neheztelésüket azokkal szemben, akik egy évtizedes épülő szocializmus eredményeit akarták elpusztítani. Az újonnan jöttek jellembeli fogyatékossága szintén nagyon lehangoló. Arról aztán sokat lehet vitatkozni, hogy hogyan lettek azzá. aminek itt megmutatkoztak. Mi ragaszkodunk ahhoz a feltevéshez, hogy nagy változáson mentek át, amióta szülőföldjük határát átlépték. Előrebocsátjuk, hogy azokról beszélünk most, “akiket ezrével szédített meg a tömeghisztéria” és azért Hagyták el hazájukat, nem pedig az “aktiv gyilkosokról, lecsúszott katonatisztekről, börtönből szabadult hivatásos bűnözőkről”, akik az igazságszolgáltatás elől szöktek. “Uj gazdájukat akarják híven szolgálni azok, akik szülőföldjüket becsmérlik és az atomháborút ajánlják”. Lehet, hogy az itteni propagandát figyelve, elhiszik azt, hogy itt szívesen hallgatják a szocializmus ócsárlását. De hányán hangot változtatnak, amikor rájönnek, hogy olyan emberrel beszélnek, aki komolyan szivén viseli szülőföldje sorsát. Mint a zsilip mögül felszabadult árvíz, ömlik belőlük a sorsú- i kát panaszoló szóáradat. És az összehasonlítás az otthagyott életmódjuk előnyére dől el. Ilyen tapasztalatok is vannak, még pedig nagy számban. Személyesen jönnek fel szerkesztőségünkbe szerencsétlen, az öngyilkosság szélén álló emberek, panaszkodni, bánatukat és reményeiket előadni^ Saját bevallásaik szerint, 80 százaléka ezeknek az uj-amerikásók- nak holnap visszamenne Magyarországra, ha erre alkalmuk és pénzük volna. Ezt a 3zámot nem mi találtuk ki, hanem idézzük azoktól, akik hozzánk jöttek és egyöntetűen ebben a hányadban említették a hazavágyók számát. Akarva, nem akarva . . . A visszavágyók kilátásai nem kecsegtetők. A rombolás erői, akik kiszakították őket otthonaikból, nem mutatnak j hajlandóságot arra, hogy jóvátegyék büniiket és visszase- gitsék őket, sőt, ahol tudnak, ott akadályt gördítenek az ut-1 jukba. Erről nekünk vannak tapasztalataink. A helyzet az, hogy akarva, nem akarva, amerikaiakká kell váln'.ok. De milyen amerikaiakká? A legmegvetettebbek. mert a legjogfosztottabbak. Sem társadalmi, sem alkotmányos jogokkal nem rendelkeznek. Nyomásnak, üldözésnek, munkanélküliségnek vannak kitéve, jobban mint bárki más, mert nincs sem joguk sem lehetőségük a védekezésre. Szinte ; halljuk egyes olvasónk fejbólógató megjegyzéseit: “Úgy kell nekik, miért ugrottak be a reakciónak?” Az ilyen önelégült kritika azonban nem célravezető. Inkább káros visszahatása van. Bizonyítékul azokat a jelenté-j seket kell tekintetbe vennünk, amelyek arról számolnak be, hogy máris felhasználták őket az amerikai munkásosztály ellen, mint sztrájktörőket, bérletörőket. Biztosak vagyunk-e i abban, hogy mindegyik tudatosan hagyta magát felhasználni erre a becstelen célra ? Beszéltek-e velük munkások, j lehetőleg magyar munkások, akik megmagyarázták volna j nekik érthető nyelven, hogy mire kényszerítik őket? Élte-! kinthetíink-e attól a kényszerhelyzettől, amiben ezek a ma- j gyarok élnek, mint egy egérfogóban? Hát nem magunknak ártunk először is, a verejtékkel dolgozó magyar-amerikásoknak és az egész amerikai mun- kásosztálynak, ha haraggal szivünkben elfordulunk tőlük és keserves sorsukra hagyjuk őket? A létfenntartás szükségessége és a jogfosztottságukból eredő deportálási veszély fe- ; nyegetése védtelen célponttá teszi őket a munkásellenes munkaadók, társadalmi svihákok, politikai zsarolók kezében. Nemcsak az Egyesült Államokban,* hanem mindenütt. Gon-: dőljünk azokra, akikkel valóságos rabszolgakereskedést űztek Dominikában lelketlen “honfitársak”, vagy akiket idegen légióban használnak bűnös céljaikra a francia gyarma- j tositók. Hazugságok és hamis Ígéretek álomképeit kergették és ébredésük keserű. Sokan tragikusan fizettek már ballépésükért. A külpolitika melléktermékei Amit mi kezdettől fogva állítottunk az most napfényre kerül mások tollából is. A Clevelandi Plain Dealer 1958 január 5-iki számában megjelent Spencer D. Irwin cikkéből szeretnénk néhány idézetet közölni: “Külpolitikánk egy mellékterméke, mély egy évvel ezelőtt nagybén virágzott, ma a (Folytatás a íS-ik oldalon) A nemzeti bizalom építője Amióta az uj év beköszöntött, az Egyesült Államok leg- elfoglaltabb embere Eisenhower elnök. Egyik üzenetét a másik után küldi Amerika népének, levél, szónoklat, jelentés formájában, a kongresszuson, televízión és banketteken keresztül. Nagy feladatok állanak előtte. Rendet szeretne teremteni a nagy fejvesztettségben, ami Washington politikai és katonai köreiben uralkodik az utóbbi hónapokban az uj nemzetközi helyzet következtében (használjuk mi is a már agyoílcsépelt szólamot, a Sputnik-okozta veszedelmet ?) és szeretné megnyugtatni az ország népét, hogy a mindjobban érezhető gazdasági hanyatlás gyorsan múló je lenség csupán, amelynek nem lesznek katasztrofális következményei. E két vállalkozás mindegyike felmérhetetlenül nagy feladat, mert sem szónoki képessége, sem hivatalbeli állásának meggyőző ereje, sem pedig személyének népszerűsége nem elég ahhoz, hogy eredményt érjen el velük. Cselekedetekre van szükség és ezen a téren illetékes körökben a széthúzás meglehetősen kiterjedt, politikai és személyi érdekekből kiindulva. Jelentés a gazdasági , helyzetről A kongreszushoz küldött jelentésében h a t á rozottan i tompítja a jelenlegi gazdasági válság jelentőségét. A kor- | mány tervezett költekezése a I védelemre és ez évben az | egyes államok növekvő kiadásai fogják kiegyenlíteni az üzleti téren érezhető csökke- i nést. Ennek elősegítésére azt kéri, hogy sem az árakban, j sem a munkabérekben ne történjen emelkedés. Éles támadás érte az elnö- ; köt a szakszervezeti mozga- ! lom részéről ezen nem tárgyi- j lagos álláspontjáért. James j Carey, a villamossági mun- ; kások elnöke azt mondta, ■ hogy az elnök “mellőzi azt a j tényt, hogy komoly gazdasá- ;gi bajban vagyunk... A | nagy üzlet iránti szolgai rajongása megvakitja őt a valódi gazdasági tényekkel és í az inflációtól való félelemmel | szemben... A tény az, hogy i válságban vagyunk, de az el- ! nők még azt az enyhe kifeje- ! zést sem meri használni, hogy “hanyatlás”. A tény az, hogy terjeszkedésre van szükségünk és pedig nem a termelés, hanem a vásárlóképesség terén. Ehhez munkabéremelésre v an szükségünk és még BOTRÁNYOS PAZARLÁS — A fegyverkezéssel kapcsolatban nagy pénzpocsékolást jelentenek — WASHINGTON. — A kongresszus alsó házának egyik albizottságához érkező jelentés szerint a külföldi országok felfegyverkezésével kapcsolatban hihetetlen pénzpocsékolást követtek el. Ezt a jelentést a külföldi útjáról hazatért “Government Operation Committee” azon albizottsága tette. amelynek Dante B. Fascell (D.) floridai képviselő volt a vezetője. A 106 oldalra terjedő jelentésnek még csak egyes részleteit hozták nyilvánosságra, amelyben ilyesmik találhatók : A fegyverek szétosztásánál nem vették figyelembe a stratégiai szempontokat. Voltak esetek, amikor repülőgépeket szállítottak olyan országoknak, ahol egyetlen ember sem volt, aki azokkal repülni tudott volna. Máskor trunkokat, tankokat kaptak olyan területek, ahol nem volt se gazolin, se olyan era- l>er, aki az ilyen gépek kezeléséhez értett volna. A legtöbb esetben csak azt nézték, ; hogy milyen politikai eredményt várhattak az ilyen fegyver ajándékozástól. De a legnagyobb pénzpazarlást mégsem az ilyen elmaradt államokban, /hanem Angliában és Nyugatnémet- ! országban követték el. Ang- , liában például az angol kor- 'mány 112 millió dollár “bér^ ' letet” számitott ezen helyi- ' ségekért, ahová 'lerakták a nekik küldött repülő bombázókat és egyéb gépeket, vagy ahol összerakták azokat. Mikor a Fascell bizottság erre ! rájött, az angol kormány kijelentette, hogy ezentúl el- ; fogadja az amerikai ajándékot ezen külön ráfizetés nélkül is. / j Nyugatnémetországban 8-1 j tonna szöget és annyi lenmag j olajat vettek, hogy elég lesz 84 évre. (Ezt később a Pen- I tagon megcáfolta). Ezt a bőséges vásárlást azzal magyarázták, hogy valami modor el kelett költeniük a némer márkát, amire határidő voh kitűzve; igy vettek ezt- ami1 éppen kaptak, tekintet nélkiT arra, hogy volt-e szükség rá jvagy sem. Spanyolországban. Madrid i közelében, két repülőteret ; olyan közel építettek egv- ; máshoz, hogy' a közbeeső ; helyből csak egy “futó szalagra.” telt, miért is a kél repülőtér költségén csak egyet kaptak. hozzá nemcsak akármilyenre.” I Politikai gondok Ezen alapvető gazdasági megoldás valószínűleg nem lesz képes behatolni az elnöki öntudatba, ahol most a ppli- tikai gondok tornyosulnak magasra. Ugyanis 1958 egy igen fontos választási esztendő. Nagyszámú kongresszusi képviselő és szenátor újraválasztása esedékes. Ennek az eredményétől teszik függővé az 1960-as elnökválasztást. Ezért úgy a demokrata, mint a republikánus párt nagyban készül az őszi választásokra, uralni a kongresszus két házát. A mérkőzés a két párt között az elnök bankett-beszédével indult meg és folytatódik a kisebb hangadók szónoklataival. Most fog csak kitudódni a beavatatlanok előtt hazánk igazi helyzete, ha figyelemmel kisérjük az egymás elleni vádaskodásokat. A republikánusok arról igyekeznek meggyőzni bennünket, hogy a lehető legjobb állapotban vagyunk és ha nem, akkor annak a demokrata párt az oka. A demokraták hasonló támadást indítanak majd a republikánus párt ellen. Szó van arról, hogy az elnök elvesztette egykori népszerűségét. A Gallup Poll erre vonatkozó véleménykutatása 10 százalékos veszteséget mutat ki. Személyileg nincs nagyon érdekelve a választásokban, egészségétől eltekintve a törvény is gátolja újraválasztását. De mint az ország elnöke a nép érdekeinek nagyobb szem előtt tartása még mindig az ő felelőssége és ettől a "vakító rajongás” sem szabad, hogy eltérítse. USA 44 szóval válaszolt Moszkvának WASHINGTON. — Eisenhower elnök 44 szóval válaszolt Bulganin, szovjet miniszterelnök jam 8-án keltezett 10,000 szavas levelére. Bulganin az államfők találkozását kérte 2—3 hónapon belül a békés együttélés lehetőségének komoly megtárgyalására. Eisenhower elnök levele nem nagyon bátorító, mindössze azt írja, hogy első levelében megadott válaszát fenntartja. Ez a külügyminiszterek találkozását fogadja el csupán. Általános sztrájk Venezuelában CARACAS. — Venezuelában j általános sztrájkot hivtak a reakciós kormány ellen. Ez az el ő | komoly lépés Marcos Perez J;- jininez diktátor kibuktatására Az iskolákat lezárták, mert a 'szülők úgy sem küldik gyermkéi- ■ két. Még azok is támogatják fezei a sztrájkot, akik nem ellenségei a mai kormánynak. Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P O. of N. Y., N. Y, Vol. VU. No. 4. Thursday, January 23, 1958. NEW YORK, N. Y.
