Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-16 / 3. szám
Thursday, Jan. 16, 1958 AMERIKAI MAGYAR SZÓ a Olvasóink véleménye a Napf árról Kifogásolja az egyik pásztori Tisztelt Szerkesztőség! Csak röviden akarok írni a két pásztor nézete felől. Nagyon szép, hogy a lelkipásztor kollégának nevezi a disznópásztort, de azt hiszem ezt ^sak azért irta, hogy a Magyar Szó olvasói elismeréssel legyenek iránta. Most kollégának nevez egy olyan egyént, akire máskor rá sem nézett volna. Nálunk Pápán is volt egy nagy ur, Fenyvesinek hívták. Egy alkalommal képviselőnek szaladt, de kibukott. Mint ahogy szokás, elment falura koitesutra. Amikor hazaért, inasának azt mondta-: Sándor, hamar a fürdővizet, mert ma sok paraszttal fogtam kezet, büdös vagyok tőlük. Szeretném tudni, hogy a lelkipásztor gondolja--, hogy ezeknek volt istenük, mert nem tetszik, hogy a Magyar Szó nem térdenállva ejti ki az isten szavát. Tudnék én is Írni a papokról, mert nálunk is volt olyan eset, ami szégyen lehet a papokra nézve, de ők csak a mi szemünkben látják meg a gerendát. K. R.. régi olvasó. Jé helyre jöttek Tisztelt Szerkesztőség! Igen helyesnek találom a lapban az újonnan jött menekülteknek, illetve kalandvágyóknak leveleire vonatkozó megjegyzéseket. Én is befogadtam két éretlent, 15 és 17 éveseket, nekik sem volt okuk a kijövetelre. De a kapu nyitva állt a csábításnak és az áldozat én lettem. Mert ők elég jó helyre jöttek. Mint távoli nagybátyjuk, öreg magányos, nyugalomba vonult nyugdíjas igen szép nyugodt életem volt nélkülük. De velük már megszűnt a nyugalmam, csak a nyugdijamban van a reményem, bennük nincs. ők nem azok a magyarok, mint mi voltunk, a mi jövetelünkkor. Kíméletlenek, követelőzők, elégedetlenek. Azt mondják: nektek van, de nem tudjátok hogyan kell élni. A kisebbik már 16 éves. Most már látom, hogy nem érdmelte meg, hogy befogadtam. Ezt tudva, újra nem tenném meg. South Bend-i Olvasó. Tükülják az ujaitssrikisok elkeseredésé! Tisztelt Szerkesztőség! A “St. Louis és Vidéke” c. lap dec. 27-iki számában Írnak egy Fábián István nevű magyar temetéséről. Ennek a honfitársnak az elhunytáról ez a lap még dec. 13-án jelentett a következőképpen: “őszinte sajnálattal jelentjük, hogy a 21 éves budapesti származású Fábián István menekült testvérünk, aki egy éve jött városunkba és 8312 Garfield Vinita Parkban lakott, dec. 7-én váratlanul elhunyt. Temetéséről lapzártakor végleges intézkedés még nem történt”. Egy későbbi lapszámban'a temetésről Is beszámoltak, de arról, hogy miként halt meg Fábián István, nem irt a “St. Louis és Vidéke”, pedig meg kellett volna irniok azt is, hogy lássa az amerikai magyarság, hová foszlottak azok a remények, amelyekben Fábián és a többi szabadságharcos reménykedett, amikor idehozta őket a repülőgép, vagy a gőzhajó. Nem ebből a lapból tudtam meg, hogyan végződtek Fábián reményei, hanem- négv héttel a szomorú eset után egy ismerősömmel találkoztam St. Louisban, aki elmondta, hogy a St. Louis Post Dispatch-ben olvasta, miszerint Fábián nagyon lehangolt állapotban Volt; tettének elkövetése előtt panaszkodott, hogv már egy éve van tt és nem kapott munkát, s igv rossz helyzetben rolt. Elkeseredésében dec. 7-én abban a házban, thol lakott, a garage-ban felakasztotta magát. Ha nem lett volna vasárnap, azonnal elmentem zolna a Post Dispatch irodájába, igy csak más- tak tehettem. Ott megkaptam a lap dec. 8-iki számát és meg is találtam a Fábiánról szóló cikket. Ebből azután még megtudtam, hogy a kato- ikus szervezet által került oda, ahol lakott, dieser Jensenhez és az mondta el a riporternek, íogy mi történt. Tisztelettel: Szabó József Modern munkáltató az, aki 25—30 éves mun- cásokat keres 40 évi gyakorlattal, 18 évesnek ;em elég fizetésért. Az elmúlt héten több tucat dicsérő levelet kaptunk a naptárraJ kapcsolatban. Ezek közül néhányat itt közlünk. Érthető, hogy azokat a Opeleket, melyekben hiány osságokrt mutatnak reá olvasóink, teljes egészében közöljük, hogy úgy olvasótáborunk, mint a szerkesztőség okuljon belőlük. Kedves Munkástársak! Nem volt még alkalmam részletesen átolvasni a naptárt, de a kivitele nagyon szép és jó. Én azonban úgy gondolom, hogy a tartalmából sok minden hiányzik, ami jó és hasznos lett volna az átlagos olvasónak és a munkás embernek. A hónapokat beosztó -rész nagyon jó, sok helyet megtakarított a naptárban. Azonban azt a helyet felhasználták vagy 15 oldalon olyan riport részére, amire nem volt feltétlenül szükség, mert sok részletével úgy is foglalkoztunk már más formában és más cikkekben. Persze tudom, hogy ezzel a beállítással sok időt megtakarított a naptár szerkesztő bizottsága, de ebben az esetben nem lett volna olyan fontos kérdés az idő megtakarítása. Lapunk egyik barátja, aki már átolvasta a naptárt, nagyon elégedett vele, adott külön adományt is érte. Szánd Ferenc. Kedves Munkástársak! Megkaptam a naptárt, melyhez csak annyit, hogy tartalma elsőrendű, kifogástalan minden tekintetben. Ezúttal a lapunkról is néhány szót. Már ötödik évtizede,hogy munkáslapot olvasok, de bátran merem állítani, hogy a jelenlegi kis hetilapunk, a Magyar Szó, a legsikeresebb. Az anyagi lehetőségekhez képest az amerikai magyar öntudatos munkásság büszke lehet kicsi, de jól megszerkesztett lapjára. Tehát legyünk azon, hogy ezen a színvonalon rparadjon lapunk továbbra is. John Szalay. Tisztelt Szerkesztőség! Megkaptam a naptárt. De miért közük olyan egyszerűen az idei naptárban a dátumokat és miért nem közük a világtörténelmi évszámokat is, hiszen ezek volnának egy naptár legkimagaslóbb részei. Továbbá nincsenek benne képek, mint az 1955-ös Mindentudó Kalendáriumában. Hiszen mindenki jobbart elhiszi, amit lát, mint amit hall, vagy olvas, mert a képeket nem lehet hamisítani. Közölhettek volna hazai kéneket, mint azt 1955-ben tették. Ugyancsak közölhették volna most is az ezer angol szót a magyar szavakkal párosítva. Kapóra jött volna a mostan kijöttek- nek, mert vannak köztük tisztességesek is, akik csak kalandvágyból jöttek Amerikába. A fentemlitett dolgokat mindig tegyék bele a naptárba, mert azok hasznosak. Berki K. és neje. Tisztelt Szerkesztőség! Az 1958-as kalendáriumot megkaptam, már el is olvastam. A Kutyaszorító nagyon élvezetes olvasmány. Valóban sok faluban volt ehhez hasonló eset. 1919-ben is igy volt, sok jegyzőt elkergetett a nép, de mikor a Horthy-banda előjött, rögtön vissza szállingóztak a régi állásba, ahonnan a büdös paraszt szót könnyen dobálták a falu népére. Csakhogy 1956-ban ez a számítás nem sikerült. Mihácy P. Tisztelt Szerkesztőség! , Igen kellemes délutánt töltöttünk el Bustyá- éknál Perrisben, mely alkalommal Mrs. Bustya születésnapját lünnepeltük. Mint rendesen, most is gondoskodtunk arról, hogy törleszthessük adósságunkat a lapunkkal szemben. Szóval a kellemest összeekötöttük a hasznossal. Mellékelve küldünk 46 dollárt a kaliforniai kvótára. Schubert. Tisztelt Szerkesztőség! A naptárt megkaptam, nagyon köszönöm. Éí.t a magyarországi helyzetbe nem kívánok beleszólni, de annyit megirok, hogy a kanadai farmer az én véleményemet is megírta, minden szava igaz. Jó cikk volt az is, amely a románokról szól, hogy kinevetik a magyarokat, valamint az, ahol a tanárok nem tudták, hogy mi készül az iskolában. A chicagói olvasó pedig nagyon jól ismeri a világot. Nekem az akkori magyar kor^ mány még botot sem adott a kivándorláshoz, azt is én magam vettem a beregszászi nagy bazárban 1910 január 17-én szomorú, havas időben. , Egy New Jersey-i öreg. Tisztelt Szerkesztőség! A naptárt megkaptam. Még ilyen nem volt. Sok tudományos és tanulságos Írással van tele. Már kétszer is átolvastam. Itt küldök érte 8 dollárt. Fórján L. Tisztelt Munkástársak! Úgy a lappal, mint a naptárral nagyon meg vagyok elégedve. Érdekelnek a levelek, különösen az uj amerikásoktól, mely bizonyítja egy évvel ezelőtti elgondolásomat, hogy nagyon sokat közülük félrevezettek. Itt is az acélgyárak lelassultak, több mint 60 százalékkal kevesebben dolgoznak és jó néhány- ezer munkanélküli van, de biztatják őket, hogy ez év közepén újból lesz munkaalkalom.. Nagy, Ohio. ÜZEN A SZERKESZTŐ H. L., Lorain, Ohio. — Természetes, hogy láttuk és figyelemmel kisérjük azt a nagy igyekezetét, amivel a republikánus sajtó “felépíteni”' igyekszik Richard Nixon alelnököt. Azt akarják beszugerálni az amerikai népbe, hogy a már “ál- lamférfiuvá” nőtt alelnök készen áll nemcsak az. 1960-as elnökválasztásra, de- az esetleges kényszerhelyzetre is. Talán azért hat kicsit kijózanitólag az a tény. hogy eddig éppen annyi alelnök halt meg tisztségben, mint elnök. Tisztségben elhalt elnökök: William Henry Harrison, Zachary Taylor. Abraham Lincoln, James Abram Garfield, William McKinley, Warren G. Harding és F. D. Roosevelt. Elhalt alelnökök: George Clinton (1812), Elbridge Gerry (1814), William R. King (1853). Henry Wilson (1875), Thomas A. Hendrick,- (1885), Garret A. Hobart (1899) és James S- Sherman (1912). + R. M., Chicago. — Köszönjük a kivágatot, amelyből megtudjuk, hogy Cunningham (R. Neb.) képviselő szerint 50 dollár adósságot csinálni szégyenletes dolog, de 50,000 dollár adósság már “jó üzleti képességre” mutat. Az 50 millió adósságcsinálónak a neve “pénzügyi zseni”, az 50 billiót, vagy több adósságot felhalmozd neve pedig kormány. B. R., Los Angeles. — Nemcsak tragikus, hanem igazán szégyenletes dolog, hogy minden hétvégi ünnep örömeit a forgalmi balesetek sok száz áldozatainak gyászával kell megfizetni. Éppen azért nem rójjuk meg azt a temetkezési vállalkozót, aki a küldött kártyákat helyezi el az automobilokban. Ez a kártya üzletszerzésen kívül figyelmezteti a zautomobil-hajtót az óvatosságra is. A kártyán ezt olvashatjuk: “Halálos baleset után szállítsátok holttestemet X..........Y temetkezési kápolnájába. A vállalat vezetője, Mr.............megigérte, hogy szép temetésben fog részesíteni”. ★ A. C., Denver, Col. — Köszönjük a figyelmeztetést. Collins doktor ur tehát azt állítja, hogy az utóbbi időben sok kutyán jelentkeznek az elmebaj tünetei és azt csak “az emberekkel való társulással lehet megmagyarázni.” Feleség: Már kezdem azt hinni, hogy csak azért vettél el, mert a bácsim 10 ezer dollárt hagyott nekem! Férj: Ugyan, ne légy olyan különös drágám.! Mit törődöm én vele, hogy ki hagyta ?!
