Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-05-29 / 22. szám
iá AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, May 29, 1958 A “MAHARADZSÁK” VÉGNAPJAI Indiában gyors ütemben halad az ősi kiskirályok hatalma felszámolása NEW DELHI, India. — A gyarmati uralom alól még csak egy évtizede felszabadult s független köztársasággá lett Indiában a politikai és gazdasági változásokkal lépést tartanak a gyökeres társadalmi változások is. Ezek között természetesen első helyet foglal el az a 60 milliónyi tagot számláló “érinthetlenek” rendjének felemelése s általában véve a kaszt-rendszer megszüntetése. De fontosságban nyomban követi ezt a régi uralkodó családok, a “maharadzsák” kiváltságainak megszüntetése is. India története összeforr a maharadzsák történetével. Ezt az óriási területet, amely állítólag magában foglalja a világ legjobb termőtalaját, ősidők óta a kiskirályok légiója bírta. A gyarmati felszabadulást megelőzőleg India, — nem számítva a 204 szigetet, — 562 kisebb-nagyobb mérvű autonómiával rendelkező terület volt, amelyek java részét egy-egy uralkodó, herceg, vagy “maharadzsa” bírta. A maharadzsák gazdagságának legendás hire volt az egész világon. Amig az alattvalók nagy tömegei koldus-szegényen éltek és időnként százezreket vagy milliókat pusztított közülük az Ínség okozta éhhalál, addig a maharadzsák tündérmesékbe illő pompa és tékozlás közepette éltek. Behódoltak Az 1949-es alkotmány eltörülte a sok kiski- rályságot s azzal együtt a maharadzsák kiváltságait is. Valójában ez nem is lehetett másképpen, hiszen Anglia csak a maharadzsákkal kötött szövetsége alapján tudta fenntartani gyarmati uralmát az ötszörié népesebb India felett. Viszont, a maharadzsák uralma is már csak az angol fegyvereken nyugodott. Azért a felszabadulás után semmi komoly ellenállást sem mutattak, hanem elfogadták a behódolás fejében megszabott kielégítéseket. Az egyes maradzsák hatalma, tekintélye és gazdagsága nagyon különbözött, mert voltak közöttük, akik pár faluból, vagy városból álló “országgal” rendelkeztek, amiket személyes birtoknak tekintettek; de voltak olyanok is, mint például a 84,000 négyzetmérföld területű Hyderabad ura, aki ezen (mint Pa. és Va. együttvéve) óriási terület birtokosa volt. Minden ilyen területen az állampénztár egyben a maharadzsa privát pénztára is volt. Éppen az ily nagy gazdagság következtében a maharadzsák között akadtak a művészeteknek nagy pártfogói is s igy szerezték nemzetközi publicitást maguknak. Mások viszont, mint például Baroda volt maharadzsája, akit mint nagyon mulatós embert ismertek, hat hétig tartó mulatozás alatt 10 millió dollárt vert el, amivel bukásba vitte az állami kincstárt is. Fényűző élet Sok mesét és legendát őriznek a maharadzsákról. Hyderabadi Nizam maharadzsáról, akit a világ leggazdagabb emberének tartottak, a vagyonát 2 billió és 100 millió dollárra becsülték, azt regélik, hogy egy-egy penny kiadása valóságos kínszenvedést okozott neki. Amikor a vagyon megadóztatásál behozták, beleőriilt. A kormány- hivatalnokok még ma sem fejezték be vagyonának teljes megszámlálását. A legtöbb maharadzsa dőzsölő életet folytatott. Igazán csodálatos hogy India népe ezt oly sokáig tűrte. Mikor Anglia bejelentette, hogy a háború alatt tett ígéretéhez képest kivonul Indiából, előtérbe nyomult a kérdés, hogy mi lesz a maharadzsákkal? Csak pár olyan terület maradt, amely képes lett volna gazdaságilag egyedül is megállni, ezért az ui indiai kormány megérttette a régi kiskirályokkal, hogy jó lesz, ha területeiket demokratikus federációban egyesitik. A kisebbek persze azonnal beleegyeztek, de a gazdagok közül páran próbáltak ellenszegülni, azonban a népakarat olyan elemi erővel mutatkozott, hogy hamarosan elsöpörte őket. Egyik a másik után kénytelen volt aláírni az Indiai Egyesülés nyilatkozatát s ennek ellenében bizonyos méretű gazdasági kárpótlást kaptak. A kárpótlás India kormánya ezen kárpótlások összességére jelenleg évi 11,340,000 dollárt fizet körülbelül 300 volt uralkodónak. Amig Hyderabad volt uralkodója évi 1,050,000 dollárt kap, addig Katodia volt maharadzsája csak 40 dollárt. A kárpótláson kivid még vám-mentességet élveznek külföldi vásárlásaiknál és csak a szövetségi kormány speciális bírósága itélkezhetik minden peres ügyükben. Ezen jogokat azonban csak a tényleges volt uralkodók kapták meg és azokat az utódaik nem örökölhetik. így bizonyos idő múltán ezen kiváltságok is megszűnnek. Több volt maharadzsa rájött, hogy az egyre szűkülő jövedelemből a csaladját nem tarthatja el, azért másféle foglalkozás után néznek. Többizben kormányhivatalba léptek, ahol leginkább a külügyi hivatalban kaptak állást. Mások a politikai téren keresnek érvényesülést. De vannak olyanok is, akik az üzleti téren keresnek megélhetést. Ezek közül kettő például szállodát nyitott. És végre számosán közülük kis birtokokat vásároltak és most mint farmerek próbálnak érvényesülni. Kétszáz éve született Maximilien Robespierre, a nagy francia forradalom kiemelkedő alakja, aki mindvégig — a thermidor 9-i államcsínyig, amikor a reakciós nagyburzsoázia kerekedett felül — hive maradt a forradalomnak, a diktatúrának s a küzdelemnek a forradalmat veszélyeztető reakció ellen. Nagy hatással voltak rá ifjúkorában J. J. Rousseau-nak, az Emile és a Társadalmi szerződés szerzőjének gondolatai. Befejezetlenül maradt emlékirataiból azt a részt közöljük születése évfordulója alkalmából, melyben Rousseau-val tizenkilenc éves korában történt egyetlen találkozását irja le. Nem osztottam a párizsiak elvakult csodálatát Voltaire iránt, az ermenonville-i remete iránt érzett rajongásom meghaladta azonban leghevesebb tisztelőinek bámulatát is. Elhatalmasodott rajtam a vágy, hogy láthassam ezt a nagyszerű embert és ez á kívánság hamarosan szenvedéllyé erősödött. Lelkesedésemben elhatároztam, hogy fölkeresem magányában, ha nem is hallhatom hangját, csak megláthassam szeretett arcvonásait. Senkivel sem közöltem tervemet, féltem, hogy különcnek tartanának — és egy szép júniusi reggelen elindultam egyedül Ermenonville felé. Gyalog tettem meg az utat. Elmélyedésem közepette észre sem vettem, milyen hosszú távolságot teszek meg — aztán, tizenkilenc éves korában hamar célhoz ér az ember, ha nyitott utat lát maga előtt és egy terv lelkesíti. Más, korombeli fiatalember talán egy asszonyi szempár pillantásáért tette volna meg azt az utat, amelyet én egy filozófus miatt jártam meg. . . . Beléptem a szép ermenonville-i parkba és néhány percig céltalanul bolyongtam. Egy kastélyból! ember megkérdezte, hogy mi járatban vagyok. Rousseau nevét dadogtam. Az ember mosolyogva végigmért. — Nem hinném — mondta —, hogy sikerülne Rousseau-t látnia. Nem szereti a látogatókat, zárva fogja találni az ajtaját. Ha azonban van egynéhány elvesztegetni való órája, akkor sétáljon a domboldal felé, ott, a nyárfáktól jobbra van a remetelak. Rousseau mindennap odamegy ftivészkedni. Talán sikerül találkoznia vele. Arrafelé irányítottam lépteimet. Piruló orcával, gyorsan lépkedtem, hátam mögött hallani véltem, amint a szemtelen lakájok kinevetik a filozófus ifjú rajongóját. Jó darabig vártam a remetelak körül, hol egy fatönkön üldögéltem, hol fel-alá járkáltam, meg-megállva és elgondolkozva. Végre megpillantottam a domb alján egy közeledő .férfit, kezében növénygyüjtővel. .. Nyugodtan megnézhettem, mert ö egyáltalán nem törődött a jelenlétemmel. Közép termete volt, szeme élénk és bánatos, homloka gondolkodást és szenvedést fejezett ki. Időnként megelégedett kifejezés ragyogott fel az arcán: ilyenkor valami uj kincset fedezett fel a növénygyűjteménye számára. Mellettem volt már. Nem mozdultam és ő nem vett észre. Lehajolt egy kankalinért — gyorsan odanyultam, letéptem a virágot és átnyújtottam —, elvette, majd rám nézett: — Hiszen maga nem Stanislas. — Nem, kérem — mondtam én —, egyszerű fiatalember vagyok, akinek nincs már több kívánnivalója a gondviseléstől, hiszen A maharadzsák napjai tehát meg vannak számlálva és nemsokára még India népe is csak a légi legendákból fogja őket ismerni. A társadalmi iejlődés igy tol félre utjából évszázados, vagy évezredes intézményeket is. Tisztogatás Indiában NEW DELHI, India. — A prostitúciót bűncselekménynek nyilvánító törvények végrehajtását megkezdték Indiában. A nőkkel való kereskedést ugyan már eddig is tiltották lokális törvények, de azokat nem igen hajtották végre, minek következtében Indiában a prostituált nők száma több mint egymillióra emelkedett. Az uj törvény országos méretben egyöntetűen tiltja a prostitúciót. ★ CALCUTTA, India. — A United Press riportja szerint a múlt hónapban Calcutta vidékén kolera járvány ütött ki, amely körülbelül 500 emberéletet oltott ki, mielőtt elfojtották. nak, láthatta önt! — Figyelmesebben nézett rám: — Korán megtanulta, fiatalember, a hízelgést, elég baj lesz ez magának. — Az én koromban nem hizeleg az ember, hanem teljes szivével érzi a lelkesedést és képes tiz mérföldet gyalogolni, hogy. . . — Valóban? Tiz mérföld gyalog! Jó lábai vannak, fiatalember. Teljesítménye méltó arra, hogy a Mercure de France megemlékezzék róla. Tiz mérföld gyalog! Tudhatja, hogy ismerem a távolságokat és a gyaloglások nem ijesztenek meg. —- Ajkamat harapdáltam és pirultam. — Jól van fiatal barátom, ne sértődjék meg. Látni akart ugye? Én vagyok Párizs számára a csodaállat. A párizsi urak azzal a kérdéssel üd- vözlik egymást, hogy “látta-e a bolond Jean- Jacques-ot? Volt-e Ermenonville-ban ?” Különösen most, hogy Voltaire nincs többé, őt is nekem kell pótolnom. Mindamellett nem haragszom a látogatás miatt. Gyakran csalódtam ugyan az emberek külsejében, de önben emelkedett lelket és valódi őszinteséget sejtek. — Bizonygattam rajongásom őszinte voltát és tiltakoztam a gyermekes és nyegle kíváncsiság vádja ellen. — Hiszek önnek—mondta a filozófus—, s annál jobban becsülöm. Tudja, mit tesznek ezek barbár kíváncsiságukkal ? Megölnek engem. Előbb üldöztek, badásztak rám, mint valami fenevadra, most pedig megfojtanak az öleléseikkel. Arra akarnak kényszeríteni, hogy elhagyjam ezt a menedéket is ? Olyan boldog lehetnék itt! Kedves számomra ez a hely, hasonlít ahhoz, amit elképzeltem magamnak, ismeri az Írásaimat, tudja, mit akarok mondani, Nem! Nem fogok innen élve elmenni, megjelöltem már az utolsó pihenőhelyemet is. — Ha megengedi, hogy fiatal korom őszinteségével fejezzem ki magamat, akkor könyörgöm önnek, űzze el ezeket a sötét gondolatokat. Nem, uram, olyan embernek, mint ön, nem szabad megválnia az élettől, mikor testvéreinek szükségük van rá. Talán soha nem volt országunknak olyan szüksége az ön ékesszóló tanításaira, mint éppen ma. — Igen — válaszolta ő —, Franciaország fölött sűrűsödnek a felhők, remélem azonban (mert úgy szeretem ezt az országot, mint saját hazámat), hogy a készülő vihar nem fog sokáig tartani és utána fényesebben és melegebben fog ragyogni a nap. De az már nem tartozik rám. Mások fognak jönni, hogy siettessék ennek a nagy miinek a beteljesedését. Mily szép is lesz az ő feladatuk! Az enyém bevégeztetett: előkészítettem a talajt, elvetettem a magot, amely kikel majd a földből és kalászba szökken. . . Követtem és két felejthetetlen órát töltöttem társaságában. Engedélyét kértem, hogy máskor is meglátogathassam. — Ne jöjjön — mondta —, mert megszokom magát. Az útnak azon a pontján, ahová én elérkeztem, azon kell már lennem, hogy leszokjam mindenről, amit szeretek és megtiltsam magamnak az újabb kapcsolatokat... V.j2gJ| . . . Könnyes szemmel hagytam el Rousseau-t és előre örültem a következő találkozásnak. Sajnosba következő hónapban halott volt, csak hamvait találtam, amelyek békén pihennek a nyárfák között. ' ROBESPIERRE: Találkozásom Rousseauval
