Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-05-29 / 22. szám
Thursday,. May 29, 1958 AMERIKAI MAGYAR SZÓ n. SOK A FIATALKORI HÁZASSÁG - SOK A VÁLÁS — Házassági engedélyt szeretnénk — állított be minap egy nyurga fiú, s egy szőke leány a JX. kerületi tanács gyámhatóságához. Mindkettő inkább illene valamelyik tanműhely mestere, vagy gimnáziumi tanár elé — hogy feleljen a napi leckéből — mintsem hogy ilyen komoly, nagy élettapasztalatot kívánó lépést tegyen. . . — Elég gyakori — mondják a tanácsnál —, hogy fiatalkorúak házassági engedélyt kérnek. Rendkívüli kivételtől eltekintve azonban elutasítjuk kérelmüket, mert szellemileg, jellemileg nemcsak a fiatalkorúak nem érettek még a házasságra, hanem többségükben azok a fiuk és lánvok sem, akik a tizennyolc év betöltésével jogilag már elérték a nagykorúságot. Kiskorú elképzelés szerelemről, házasságról E megállapitás igazsága vitathatatlan, noha a felszabadulás után igen megnőtt a házassági engedélyt kérő fiatalkorúak és a nagykorúságot már elért fiatal házasulok száma. Az erről szóló statisztika egyébként azt mutatja: Ezer nem házas férfira jutó házasságkötések száma 20—24 évesek közül 1930—1931-ben 88.9, 1941-ben 61.3, 1956-ban 141.9. 1,000 nem házas nőre jutó házasságkötés 15— 19 évesek közül 1930—31-ben 57.4, 1941-ben 58.3, 1956-ban 97.4. Ezek az adatok azt is bizonyítják, hogy a lakáshiány ellenére az ifjúság anyagi helyzete és életszínvonala ma sokkal jobb, mint a felszabadulás előtt bármikor. Ezért nemcsak előbb gondolhatnak házasságra, hanem jórészük korábban is alapit családot. Az is nyilvánvaló, hogy élettani és társadalmi szempontból sok tekintetben célszerű is a fiatalabb korban kötött házasság. Ám figyelmet érdemel a sok káros következmény és kisérő jelenség is. Z. L. 17 éves fiú és C. E. 16 és fél éves leány házassági engedély-kérelmét annak idején elutasították. ők azonban kitartottak egymás mellett Ss amikor elérték nagykorúságukat, összeházasodtak. Ahogy mondják: jól megvannak egymással, mert mindkét fiatal szülei támogatják őket. törődnek is velük. Ennek ellenére a fiú éppen szerelme miatt kimaradt a harmadik gimnázium - DÓI és segédmunkásnak ment. A lány most sem lolgozik. Nappal házias életet kíván, kézimunkáz- íi szeret. Ám esténként legszívesebben zenés ven- léglőkbe járna vacsorázni, táncolni. De miből és neddig? Vajon megalapozottnak mondható ez a lázasság?!... G. I. fiatalember és menyasszonya J. V. mind- cetten kereskedelmi dolgozók — mindketten 19 ívesek voltak házasságkötésük idején. Most 23 ■vesek — és már válnak. Sajnos, a hivatalos íagykoruság ellenére kiskoruan Ítélték meg a sereimet, egymást és a házasságot... És mit szóljunk az olyan esethez, mint a 17 /es F. D.-é, aki házassági engedélyt kért, hogy eleségíil vehesse a 25 éves H. M. elvált asszonyt. >íem kapta meg, de kitartott mellette nagykorú- ágáig — vagy talán H. M. tartott ki mellette? — és végül összeházasodtak. Aztán egy év eltelt s elválnak. láromnegyed részük \ét éven belül elválik — A túlságosan korán kötött házasságok csődéhez az vezet — mondja Lőrinczy Rezső, a IX. erületi tanács gyámügyi előadója —, hogy a iatalok érthetően kevés emberismerettel rendel- eznek annak megítélésére, vajon választottjuk ozzájuk való-e? Arról nem is szólva, hogy az yen elhamarkodott házasságokban — ha minderten dolgoznak is —, nem teremthették még leg az együttéléshez szükséges anyagi és társa- almi felkészültséget sem. Tapasztalatom szent az ilyen házasságok 75—80 százaléka áltáléin két éven belül felbomlik. A válások száma világszerte növekszik. Ennek ízsgálata különálló feladat lenne. Ami a magyar juság házassági és válási jelentéseit illeti — az :zel járó negatívumok a mi társadalmi viszo- zaink között nem feltétlenül törvényszerüek. igyelemre méltó Nemeshegyi Bélánénak, a talcs gyermekvédelmi előadójának véleménye: — Pontosan nem lehet meghatározni hogy mien korban célszerű a házasságkötés. Annyi bi- >nyos, hogy fiuknál 24 év körül, amikor túl van- >.k a katonáskodáson. Véleményem szerint gon- lkodhatnánk, hogy a nagykorúság határidejét isz évre felemeljük. Ez a fiatalok házassága szempontjából feltétlenül előnyös lenne. Mert akárhogy is nézzük a dolgot, ifjúságunk jelentős része még 18—20 éves korban sem elég érett. És ennek — bármilyen furcsa — a családok magasabb életszínvonala, a gyermekeiknek biztosított gondtalanabb élet is egyik előidézője. Azután a dolgozó fiatalság már viszonylag korán jól keres, de ezzel párhuzamosan nem nő mindnyájuk felelősségérzete. Hűség, kitartó munka, tanulás — egymásért Neves orvosok egyébként szintén az érettebb fiatal kort tartják házasságra alkalmasnak. Igen ám — aggódik sok szülő —, de mi legyen a már 16—17 éves fiataloknál gyakran jelentkező szerelemmel ? Nehéz itt a tanács. Talán azt lehet ajánlani, hogy a szülők viseltessenek megértéssel a fiatalkorúak szerelme iránt. Barátként erősítsék, ápolják felnövő gyermekeikben a szerelmük iránti hűséget, kitartást — párhuzamosan azzal az ösztönzéssel, hogy egymás kölcsönös, alapos megismerésére, megbecsülésére, nevelésére serkentsék a fiatalokat. És nem utolsósorban: a közös jövőjük érdekében tanulásra, jó munkára is biztassák őket. Mert ha a fiatalkorúak nem kényszerülnek szerelmi titkolózásra, hanem megértésre találnak — akkor a szülők eredményesen formálhatják és egyengethetik fiaik-leányaik útját a boldog házassághoz. — Magyarországi riport — Szóval “nem azért a húsz fillérért. . .”, de komolyan mondom, hogy én egy kiforrott egyéniség vagyok. Persze, ez elé egyesek rosszmájú jelzőt raknak, hogy úgymond: “pocsék egyéniség”, de ez nem számit. Elvégre mindenkinek akad haragosa. Különösen azóta, hogy... izé... hogy is fejezzem ki magam... most, hogy az illetékesek is felfigyeltek rám és — sajnos — valószínű “szitt- re” vágnak, — nos azóta mondják egyesek, hogy “pocsék” egyéniség vagyok. Pedig isten látja a lelkem, tulajdonképpen én nem is csináltam semmit. Mit kell ilyen nagy port felverni, azért a rongyos százezerért?! Mondtam is nekik, de hajthatatlanok. Most képzeljék el, szemembe vágták, hogy “Habár Mihály, te sikkasztottál, üzérkedtél, vesztegettél, okiratot hamisítottál, sőt, árdrágítást követtél el” stb. Hol van ebben a “zűr”? No jó rendben van. Annyi igaz az egészből, hogy a múlt év májusáior, mint “maszek” fölvá- sárló ügyködtem a sásdi földmüvesszövetkezet- nél. Nem mondom, szépen kerestem. TetsziK tudni, mivel foglalkoztam? Szerszámnyeleket, kosarakat, seprűket, műszaki fadugókat vásároltam fel a termelőktől és továbbadtam különböző üzemeknek. Hát persze, hogy megkerestem a magam néhány tízezer forintját, de “Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen”, igy hát a magam sápját levettem a bevételből. Hja kérem! Nekem Pesten, a Hűvösvölgyben, a Széphalom utca 14. alatt gyönyörű villám van, egyébként pedig amikor negyvenötben, mint főhadnagy leszereltem, nyitottam egy kis vasipari üzemet — hat-nyolc “melósom” mindig volt, — szóval nekem az igényeim is nagyobbak. Igazán megértheti bárki, hogy havi ezeröt—kétezer forint nekem semmi. “Add meg a császárnak, ami a császáré...” — valahogy igy mondják. Ez az én elvem. Májusban fölvetettem magamat a Sásd és Környéke Körzeti Földmüvesszövetkezetnél “belső” felvásárlónak. Éppen ideje volt, mert a pénzügy őrök már felfigyeltek rám, hogy hát mint “maszek” közvetítő fejem az államot. Különben is az üzemek, vagyis hát — ahogy manapság mondják, — állami vállalatok maszektól nem vásárolhatnak, tehát lőnek a “business”-nek, ha továbbra is maszek vagyok. Egyébként sem várt rám valami fenenagy munkatempó. Sásdra csak nagyritkán rándultam le, pesti lakásomból irányítottam a forgalmat le- velezgetés utján. Csak mindig arra kellett vigyáznom, hogy a sásdiaknak biztosítsam azt a Nagy problémák kis országban VILLAMOSÍTANAK 32 BENZINKUTAT Közel fél éve minden nehézség nélkül kapható a különféle motorokhoz szükséges üzemanyag. A benzinellátásban azonban lemaradások tapasztalhatók, mert szállítási és elosztási nehézségek miatt nem tudják azonnal pótolni a kiürülő tartályokat. Az olajipar és az ÁFORT az utóbbi hónapokban több intézkedést tett e zavarok megszüntetésére. A benzinkutak jelentős részét felújítják és kibővítik, harminckettőt pedig villamosítanak a kiszolgálás meggyorsítása érdekében. A balatoni járműforgalom szempontjából fontos balatonfüredi kutat nagyméretű tartállyal és háromoszlopos kuttal bővitették ki. Hasonló módon korszerűsítik a székesfehérvári és a budatétényi kutat is. Budapesten a Dimitrov téren épül háromoszlopos, villamosított, nagytartályu kút, vidéken pedig Sopron és Orosháza kap háromoszlopos, korszerű kutat. r ^ A MEGYEI versenyek sorát április 30-án a Szolnok megyei bortermelők nyitották meg. Május 8-án és 9-én Dunaalmáson a Komárom megyei termelők rendezik meg a legjobb borok megyei döntőjét. A megyei versenyek legjobbjai szerepelnek a julius első felében megrendezendő országos borversenyen, majd a legkiválóbbak szeptemberben a nemzetközi borversenyen vesznek részt. * va, bizonyos 16.5 százalékos hasznot, a többi az enyém volt. Mindenki jól járt: a termelő, a* fmsz, az üzemek és végül én is. Üzlethálózatom átfogta jóformán az egész országot. Hanem még a múlt esztendő szeptemberében valami “beütött”. Az fmsz — felsőbb utasításra — lecsökkentette a jutalékomat. Ez pedig úgy éreztem, végtelenül sértő rám nézve. Fölmondtám az állásomat. De csak az állásomat. Mert a kapcsolatot továbbra is fenntartottam. Van nekem ugyanis egy pesti jóbarátom, aki éppen állás nélkül ténfergett, gondoltam, helyettem beprotezsálom vagy Sásdra, vagy az abaligeti fmsz-hez felvásárlónak. Pontosan elmagyaráztam neki mindent, hogyan lehet könnyűszerrel ujjmozditásnyi munka nélkül komoly értékeket megkeresni. Kovásznai nagyon tanulékony ember megértette miről van szó. Csak azt kötöttem a lelkére, hogy az “üzletből” nekem köteles jutalékot adni, sőt az abaligeti fmsz elnökének is. Erről egyébként én az elnököt levélben szép finoman értesitettem is. Sajnos, aztán az elnök nem állt rá a dologra. Kovásznai, az a hülye is, elhajította a kalapácsnyelet ugyannyi- ra, hogy végül is én buktam le. Pedig nekem már Pesten közben állásom volt, méghozzá, mint “főelőadó” működtem a kosárfonó KTSZ-nél. Sajnos, — mondom — lebuktam. Most már csak az emlékekből élek. Szép idők voltak. Kéremszépen, én körülbelül nyolcvanezer forintot vágtam zsebre, a többit megosztottam a kis könyvelőcskékkel és egyebekkel, hadd éljenek ők is, tudják önök amúgy is, hogy világéletemben úriember voltam. Persze most egy időre kivonnak a forgalomból — ezt a nyomozótiszt mondta, — igy hát mostanában nem találkozunk. Ez még nem is lenne baj. A baj ott van, hogy ha a ‘szittről’ egyszer szabadulok néhány év múlva, én már ilyen beosztást nem kapok, mert... ugye a “priusz”, az a nyavalyás erkölcsi bizonyítvány úgy lebeg a fejem fölött, mint a Da- mokles kardja. Pedig bizisten jó volt. Jól éltem, azt verten» amit akartam, nálam kéremszépen két-háromszáz forint annyi volt, mint másnál az aprópénz. Hiába: szerettem a pénzt. S ebbe bele is buktam... j j Elkövette: Habár Mihály, Feljegyezte: Rab Ferenc. OLVASSA A MAGYAR SZÓT? SZEREZZEN MÉG EGY OLVASÓT! Szenes Imre A MÚLT ERKÖLCSE: “NEM AZÉRT A NŐSZ FILLÉRÉRT...”
