Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-05-29 / 22. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, May 29, 1958 8 Az ebben a rovatban kifejtett néze<; Olvasóink | tek nem szükségszerűen azonosak \ hozzászólnak $ a szerkesztőség álláspontjával !« a közügyekhez | •VUHUVVUHVUHHUHVHHUHHUHVUUUUHHHVUVUiU AVWUUUHWHW Akik a más szemében szálkát látnak, de a magukéban a gerendát sem látják meg Tisztelt Szerkesztőség! Olyasmiről kivanok írni, amit talán nem fognak figyelembe venni, de akár közük, akár nem, mégis kénytelen vagyok ezzel az üggyel foglalkozni. Évek óta állandóan azt Írják a nép ellenségei, hogy Magyarországon és a többi népi demokráciákban nincs a népnek szabadsága, hogy azok rab népek s mennyivel jobb és szabadabb életet élnek az emberek a nyugati demokráciákban, különösen Amerikában. Elnyomóknak, rabszol- gatartóknak kürtölik ki a népi demokratikus országok kormányait, rágalmazzák azokat és próbálják elidegeniteni a különböző nemzeteket, s közben dicshimnuszokat zengenek az úgynevezett demokratikus kormányzatokról. Én úgy látom a dolgokat, hogy a népi kormányzattal rendelkező országokban jogosan gátolnak meg kártevőket abban, hogy népellenes cselekedeteket hajtsanak végre. Vegyék figyelembe a rágalmazók, hogy ezek az országok fiatal népi demokráciák, s nemrégén még az urak kormányzata alatt voltak. Nehéz ilyen rövid idő alatt átnevelni a népet s elérni azt, hogy a fiatal rendszerrel mindenki egyformán legyen megelégedve. Figyelembe kell venni azt, hogy a régi rendszer hívei állandóan ingerük a köny- nyen hívőket, különösen olyanokat, akiknek a régi világban jobb dolguk volt és bőségben élték életüket a király, majd Horthy Miklós kormánya alatt. Az ilyeneknek bizonyára nem tetszik a néni kormányzat, mert nem garázdálkodhatnak szabadon kedvük szerint, mint azt a régi, elavult rendszerben tették. Igv azután irkálják ezek a lapok, hogy a népi demokratikus országokban nincs szabadsága a népnek, s azok csak rabszolgák. Ezt a nevet a régi munkásujságokból vették át, amelyek a valódi úri rabszolgatartókról Írtak. Próbálják csak meg bármely országban, itt Amerikában is a kormányzat ellen agitálni, lázitani a népet? Majd meglátják, hogy bántódás nélkül tehe- tik-e? Pedig ezek a kormányok régen megerősödtek. Jól néznének ki a fiatal népi kormányok, ha megengednék, hogy mindenki szabadon, kedvére áskálódjon ellenük. Magyarország már megkóstolta 1956-ban, hogy ez mit jelent, mert éppen az volt az ellenforradalom egyik oka, hogv az azt megelőző időkben sok olyasmit engedélyeztek, amire addig nem volt példa. Egy bizonyos, mindenre kapható réteg azután vérszemet kapott, mert ugv látta, ha más részen sikerült követelése, miért ne követelne még több engedményt magának. Mikor azután a kormány nem teljesítette azokat, akkor ellene törtek, a vezetőket akarták legyilkolni, vagy kiűzni az oroszokkal együtt az országból, aminek azután testvérharc lett a következménye. Ezt bizony nem lehet dicséretreméltó cselekedetnek elkönyvelni, mert ez nem hősiesség, vagy szabadságharc volt, hanem a magyar nép testvérharc általi pusztítása, a vagyoni értékek pusztításával együtt, amit az utókor csak a legnagyobb megvetéssel fog emlegetni. S. F. Jól bevásároltunk Tisztelt Szerkesztőség! A munka itt igen rosszul megy. Én pl. karácsony óta csak minden második héten dolgoztam négy napokat, most pedig már két hete semmit sem dolgozom. Nem tudom meddig fog ez igy tartani. Eddig van 14 ezer munkanélküli a városban, nem számítva azokat, akik úgy dolgoznak, mint én. Közben minden nap ígérik a televízión, hogy javul a helyzet. Well, volt egy mérnökünk, most meg van egy hadvezérünk az elnöki székben. Hát nem vagyunk szerencsések? Már majdnem elfelejtettem, hogy van egy korlátolt külügyminiszterünk is. Most már mehetünk vásárolni. Ohioi vasmunkás Itt van az ideje ... Tisztelt Szerkesztőség! Ami a munkaviszonyokat illeti itt Fairmont- ban, csapnivalóan rosszak. Az UMW (bányászunió) 31 -ik kerületében a bányászok 40 százalékát szélnek eresztették, akiknek többsége már kiszedte a munkanélküli segélyét és sehol alkalmi munka részükre nem mutatkozik. Bizony ezek a munkástársak igen bizonytalan jövő előtt állnak. A többi bányász részidőt dolgozik, heti 2—4 napot. Ezeknek a helyzete sem mondható fényesnek. Már itt volna az ideje, hogy honatyáink komolyan lépéseket tegyenek a nép érdekében, induljanak meg a közmunkák, emeljék fel a társadalmi illetéket, emeljék fel a munanélküli biztosítást, annak határidejét és csökkentsék a kiskeresetűek adóját. Egyébként itt küldök egy cimet, erre indítsák meg a lapot, mint mutatványszámot, hátha sikerül megszerezni előfizetőnek. . Szerencsés János bíráljak a lapot Tisztelt Szerkesztőség! Lapunk Elsinore-Perris-i Lapbizottsága május 16-án a Magyar Szó mérlegelésére és támogatására ujság-ankétot tartott. A bizottság egyhangú véleménye az, hogy a Magyar Szó jelenleg kielégítő, sőt jó újság s ami kis fogyatékosságot említettek is a kritika folyamán, azok olyan apróbb, leginkább technikai dolgok, amiket köny- nven lehet orvosolni. Csupán az olvasók levelei fölött folyt nagyobb méretű vita. Ezt nem találták kielégítőnek. Viszont azt elismertük, hogy abban mi is hibásak vagyunk, mert elhanyagoltuk az Írást. Pedig nagyon jól tudjuk, hogy azok a barátok és munkástársak, akikkel éveken át barátkoztunk és együtt dolgoztunk New York, Chicago, Cleveland, Detroit és más városokban, kiváncsiak arra, hogy mi miként is élünk itt; valamint mi is kiváncsiak vagyunk arra, hogy ők hogy vannak? Azért úgy gondoljuk, hogy legalkalmasabb lenne lapunknak .ezen oldalán hirt adni egymásnak magunkról. Kérjük tehát az összes barátainkat, hogy néha- néha adjanak életjeít magukról az “Olvasók levelei” oldalon, de persze nevük aláírásával, hogy tudjuk kiről van szó és mi is hasonló módon fogunk cselekedni. Hiszen, ha “idősek” is vagyunk, annyira még sem fáradtunk ki, hogy magunkról ne tudnánk hirt adni. Foglalkoztunk még a naptár kérdésével is, hogy mennyiben tudnánk annak sikeréhez hozzájárulni, valamint szóbakerült a lap idei országos értekezletének kérdése is. Ezekről azonban majd csak a következő összejöveteleinken fogunk érdemleges határozatokat hozni. Elsinore-Perris Lapbizottság nevében Magyary J., titkár Észrevételek és kritika Tisztelt Szerkesztőség! A lappal meg vagyok elégedve és itt küldöm előfizetésem. Szeretném azonban megjegyezni, hogy a lap május 8-iki számában Geréb munkástársunk által irt cikkel nem értek egyet. Geréb roppant alábecsüli a magyarországi írókat és nem hisz semmiféle előrehaladásban, holott a Magyar Szóban is láthatja hétről-hétre a kimutatásokat az építkezésről. Úgy látom a cikkből, hogy valóban csak azt hiszi el, hogy “Szem-mari” Mátra alján lévő községben egy sárgödröt betöltötték. Geréb testvér ilyen cikket küldjön be a Népszavához v. a Szabadság szerkesztőségéhez, de ne a Ma gvar Szóhoz. Tudatom a munkástársakat, hogy errefelé is sok a munkanélküli; Passaic, Garfield, Lodi vidékén. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a helyi Passaic Herald News-ban egy eldugott helyen megjelenő cikk, mely szerint egy munkás egy hirdetést lát egy régi házon, hogy négy szoba kiadó, alatta a tulajdonos címe. Másnap elmegy és megkérdezi a tulajdonost, hogy mennyi a havi házbér? 90 dollár mondja a tulajdonos. A munkás kifizeti a 90 dollárt és másnap 9 család költözik be a négy szobába. Amikor a tulajdonos a rákövetkező hónapban elmegy a házbért kollektálni, azt mondja: mi az, nagy zaj van benn? Mire a munkás azt mondja: Vendégeim vannak! A. Refy, egy hü olvasó “Akasszátok föl a királyokat”! Tisztelt Szerkesztőség! Petőfi ezen költeménye, mely 110 évvel ezelőtt Íródott — jutott azonnal az eszembe, amint kezembe került a legitimisták “Krónika” c. lapja. A nagy költőnk merészen szembe mert szállni a zsarnoksággal, követelve a királyság megszüntetését, mert látta, hogy “Itt egy falu. amott egy város ég, Százezrek jajától zug a lég: S halál, rablás mind a királyok miatt van”. Petőfi Sándor az egész elnyomott nép nevében beszélt s beszél, mert szavai örökké időszerűek! A rabigát a magyar dolgozók nem akarják még- egyszer a nyakukra venni, hisz évszázadokon keresztül úgyis elég súlyos volt a bilincs! A legitimisták mindezt nem akarják tudomásul venni, mert nincs elég eszük ahhoz sem, hogy a saját erejüket fel tudnák mérni! Ha egy szikrányit is tudnának ezek az embereknek csúfolt, volt nép- nyuzó hiénák gondolkozni, akkor előre nem ünnepelnék II. Ottó “királyukat”. “A törvényes magyar királyságért mindhalálig!” így regél a “Krónika” áprilisi vezércikkéljen Krause Aurél “főkegyelmes ur”. Idézek pár mondatot a badar írásából. Felteszi a kérdést: “Mi a restauráció? Semmi szin alatt az ósdi, maradi embereknek egy erőszakos törekvése, hanem a törvény, a szentkorona törvényeinek visszaállítása, mely állapot a felszabadulás esetén automatikusan áll vissza”! — igy fogalmazza meg válaszát Krause levitézlett “főkegyelmes”. Ehhez nem kell sok kommentár. Csupán elfelejtette hozzáfűzni, hogy azt a “törvényt a főúri rend, a főpapsággal karöltve tákolta össze s a dolgozó néphez, vagyis a nemzethez semmi köze sem volt! Ha elismerné Krause ur a magyar irodalmat, akkor tudnia kellene azt, hogy “ábrándozás az élet megrontója...” írása kétségtelenül visszatükrözi azt a sötétséget, ami szellemi képességét elborította. Kétségbe vonja és “rosszindulatú hirverés”-nek veszi azt a tényt, miszerint otthon senki sem vágyik vissza a királyság állapotába. Nem hiszi ezt el? Ajánlok akkor önnek valamit! Üljön repülőgépbe és tapasztalat gyűjtésre utazzon el Budapestre. Ha ott a munkásoknak elmondja téziseit, a választ az izekre tépett Kraüse “urnák” nem lesz ideje megvái'ni. Igen “Krónikás” talpnyaló, levitézlett “urak", Vegyétek tudomásul, a magyar nép már szabad! Hiába reménykedtek, régen ütött az óra, Ottó “királlyal” együtt mehettek a “pokolba”! Tiborka (ujkanadás) WASHINGTONBAN J. S. Gibson a bíróság elé került. A vád ellene többek között az volt, hogy részegen hajtott autót. Mr. Gibson a “Traffic Guide” cimü könyv kiadója, amely a District of Columbia forgalmi törvényeit magyarázza, különös tekintettel a jogilag is biztonságos autóvezetésre.-AA nagy munkáltatók céltudatosan, előre tervezték a mostani gazdasági pangást. Megfontoltan gyorsították a termelést, felhalmozták a túlsók gyártott árut, hogy 1958-ban visszaesés legyen és a beállott munkanélküliséget fegyvernek használhassák az uniók összetörésére. A legtöbb nagy üzemmel kötött bérszerződés ebben az évben jár le. /
