Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-05-29 / 22. szám
Thursday, May 29, 1958 AMERIKAI MAGYAR SZÓ KÖNNYEZIK A LELKE ELHAGYOTT HAZÁJÁÉRT Tisztelt Szerkesztőség! Csak néhány hónapja, hogy eljöttem Magyar- országról. Szivem, lelkem visszasír. ■ Mikor önöket felkeresem soraimmal és alábbi kis elbeszélésem és verseim közlését kérem, nem anyagi segítséget kérek. Korántsem, sőt tehetségemhez híven támogatni szeretném az Amerikai Magyar Szót, mint azt a lapot, mely népidemokratikus rendszerünk igaz barátja. Mintha egy uj barátot találtam volna, úgy érzek iránta. ügy velem nem árt, ha a mi szép népidemokratikus magyar hazánkról olykor-olykor egy rövid kis cikkecskében megemlékezünk, s igy a jobboldali ellenséges propagandát leleplezzük. így hát beszámolok utazásommal kapcsolatos lelki válságaimról, érzéseimről. Elutazásom hazámból Júliusi forró napon hagytam el az ország határát. A vámőr jobbkezét sapkájához emelte és úgy üdvözölt: a viszontlátásra. Látta rajtam, hogy nem vagyok kivándorló típus, lélkembe látott. És valóban én magam is tudtam, hogy ez nem kivándorlás — tudtam, hogy visszatérek, hogy hazajövök, mert nem lehet haza nélkül élni annak, aki a felszabadulás után megizlelte az ember és a munka megbecsülését. Elhagyva az országhatárt lelkem, szivem sirt, könnyeim, mint a záporeső ömlöttek végig arcomon. Belülről, lelkem mélyéből egy szent melódia zengett “Hazádnak rendületlenül légy hive, óh magyar”. És eszembe jutott sok-sok minden: a képek, melyek megelevenedtek előttem, mint a filmkockák ugráltak lelki-szemeim előtt. A diákkor minden öröme, a felejthetetlen szép irodalmi órák, az önképző kör, hol Petőfi, Ady és József A. verseit szavaltuk. Elémtárult az imént elhagyott szent magyarföld, a magyar róna, a folyók, a hegyek, a négy évszak minden szépsége. És elémvarázsló- dott a fasizmus minden kegyetlensége, a keretlegények vad arca minden szadizmusával, a nyilas terror, gázkamrák, az internálótáborok szöges drótjaival, láttam az ártatlanok kivégzését és a tarkónlőtt emberek ezreit a jeges Duna partján, hallottam az. apák hörgését, anyák sikolyát és az ártatlan gyermekek, csecsemők nyöszörgését, A pusztulást, az erkölcsi lealjasodást, melyből — azt hittük — nincs már felemelkedés. De eljött ez is. Jött az erkölcsi felemelkedés korszaka, jött egy uj korszak. Ennek az uj korszaknak első filmkockája a szovjet katona volt. a szovjet katona, aki a szabadságot, az életet hozta. És visszaidéztem emlékezetembe az első szovjet katonát, aki baráti jobbját nyújtotta, cigarettával és csokoládéval kinált meg és eszembejutott az a kép, amikor bujdosásomból visszakerülve — “Pest-Buda” — földjére léptem. Megcsókoltam a földet, melyre most szabad emberként léphettem. Szinte éreztem a téli hidegben a szabadság tavaszthozó enyhe fuvallatát. Éreztem testemben, véremben az erőt és a szabadságot. Boldogító öröm érzése járta át a lelkei... A romokból, melyet a fasiszta gaz rémuralom idézett elő lassan kibontakozott egy épülő uj haza, a nép hazája. Kibontakozott egy uj főváros. Megindult az élet. És az élet uj értelmet, uj tartalmat nyert. Egy uj korszak érkezett el hozzánk, egy szebb, egy boldogabb korszak, melyben a munka és az ember igaz megbecsülést nyert, melyben igazság — és szabadság uralkodik. Az élet tartalmat nyert. És épült a város, épült az uj haza, a nép hazája, a boldog és szabad Magyarország. És ha az építésben voltak is hibák, a nép boldog és szabad volt. A Balaton, a Mátra, a Mecsek üdülői megteltek a dolgozó néppel. A Horthy és Bethlen-rendszer idejében az urak részére épített Lilafüred-i tündérkastély megnyitotta kapuit a munkástömegek előtt. Ott üdült a traktoros leány és a fiatal orvos, az iró és a tehenész. Jól érezték magukat. A tehenész már nem volt a tudatlan “falusi paraszt” — hanem tanult, képzett elvtárs. A traktoros leány pedig értett a zenéhez, tnáchoz és a fiatal orvos, vagy mérnök nem is gondolt arra, hogy partnere csak traktoroslány. Müveitek, tanultak, elvtársak. Vig élet folyt itt. A munka utáni megérdemelt kéthetes ingyen üdülés. Felejthetetlen szép napok! Uj filmkocka. Előretörő demagógia. 1956 október 23 és ezt követő napok. Az ellenforradalom véres napjai régi hétpróbás nyilas haramiák, csendőrkopók és társaik megakarták semmisíteni a nagyszerű vívmányokat. Felszabadult csatorna patkányok gyilkoltak ismét. Vissza a földet ordították a nagybirtokosok és egy némely “főszentség”. Felütötte fejét a fasizmus hunyó parázsa. Mintha 1944 elevenedett volna meg. Undor és iszonyat. Mintha az élet ismét értelmét vesztette volna. De ez sem tartott sokáig. A mételynek pusztulni kell, ki kellett gyomlálni. Győzni kellett a magasabb erkölcsnek, mely győzött a hazában és győzni fog mindenütt, mert ez az erkölcs mélyebb, igazibb, — ez a szocialista erkölcs. És ha egyszer kishitii voltam, ha egyszer ingadoztam és tudva azt, hogy távozásom nem lehet végleges, mégis távoztam, súlyos hibát követtem el. A hajósnak a viharzó tenger hullámai közepette is fedélzeten van a helve. V. Tiltakozik Pauling meghurcolása ellen Az alábbi levelet a N. Y. Times-ból fordítottuk le: “Március 11-én az egyik fontos “Meet the Press” televíziós programon, fórumon, megrágalmazták egyik legnagyobb, legkitűnőbb tudósunkat, Dr. Linus Paulingot. Ezt pedig kétségtelenül ellenséges újságírók követték el. Dr. Pauling, Anyák Napján próbálta kihangsúlyozni azt, hogy a nukleáris fegyverekkel való kísérletezés hatása alatt 10,000 abnormális gyermek születik évente. Már most az amerikai nép ezt úgy értékeli, illetve értékelheti, ahogyan jónak látja. Sokan úgy vélik, hogy ez nem nagy ár a katonai biztonságért. Vannak viszont olyar* nők is, akik mint Pauling professzor, úgy vélekednek, hogy az egész biztonsági, győzelmi felfogás, sőt a nukleáris bosszuállás felfogása is, tisztán őrület. Nagyon vártam arra, hogy Dr. Pauling kifejezi gondolatait a békés együttélés lehetőségeire vonatkozólag, ha abbahagynánk a fegyverek gyártását és mit tegyünk a már meglévő felhalmozott bombákkal ? A szomorú tény az, hogy a jelenlevő újságírók mindenáron a kommunizmus cégérét igyekeztek (Dr. Paulingra bizonyítani ahelyett, hogy alkalmat adtak volna neki, hogy kifejezze nézeteit. Az a tudós, aki a protein molekulák építését elénk tárta, aki megmagyarázta a kristályok keletkezését, a molekulák és molekuláris erők létre- jövését, nem érdemelné meg, hogy tisztelettel végighallgassák ? Ehelyett azzal vádolták; hogy azért lépett a nyilvános viták borzalmas porondjára, az ellentétes, a népszerűtlen ügyeket azért hozza a közönség elé, hogy titokban egy idegen hatalom érdekeit szolgálja. A tények és nézetek szabad nyilvánítása kormányunk alapvető fogalma. Egyre fontosabb, hogy tudósaink szabadon nyilváníthassák véleményüket és ne féljenek kimondani, amit akarnak, amikor az emberiség olyan korszakhoz érkezett, amikor hatalmában áll elpusztítani a világot és lehet, hogy éppen azt fogja tenni zavart számításában. A televízió-állomásokra vár az a felelősség, hogy megengedjék a tudósoknak és polgároknak, hogy feltárják a tényeket és nézeteiket a közönség előtt anélkül, hogy rettegniük kelljen amiatt, hogy a milliók előtt megrágalmazzák őket. Princeton, május 12. Arlhur Tobolsky MIT TUDUNK A “LIE-DETEOTOfi”-Ról? Törvényszéki orvosoknak gyakran felteszik a kérdést, lehetséges-e és törvényes-e mechanikai vagy kémiai módszerekkel kutatni, igazat mond-e a vádlott, avagy hazudik. A hazugságvizsgálás módszereit évezredek óta igyekeznek kidolgozni. Több mint kétezer év előttről maradtak ránk orvosi feljegyzések, amelyek arról számolnak be, hogy a test elárulta azt, amit a száj elhallgatott. Tiszta a keze? — Bűnös! A régi kínaiak “istenítéletként” rizst vagy kenyeret rágattak a gyanúsítottal, akinek azután ki kellett köpnie az ételt. Ha szárazon köpte ki, ezt bűnössége biztos jelének vették, mivel a régi kínai orvosok tudták, hogy a lelki izgalom következtében — amely vallatásnál hatalmába keríti a bűnöst — nyálkiválasztást gátló tényezők léphetnek fel. A régi hindu bírák ezzel szemben azt a módszert alkalmazták, hogy korommal kenték be egy szamár farkát s az állatot üres szobába vezették. A vádlottaknak azt mondották, hogy a szamár ordításba tör ki, ha bűnös ember érinti meg a farkát, majd egyenként a szamárral egy szobába zárták a gyanúsítottakat. Ha a vádlott valóban bűnös volt, többnyire nem merte megérinteni a szamár farkát, s igy, amikor kihívták a szobából, tiszta kezét bűnössége bizonyítékának tekintették, mig az ártatlanok kormos kézzel hagyták el a “hazugságvizsgáló szobát”. Nagyobb hazugság — több vér? Lombroso, a törvényszéki orvostan 19-ik századbeli tudósa feltételezte, hogy lelki megrázkódtatásoknál változik a kéz vérmennyisége. Ezért térfogatvizsgáló-készülékre helyezte a gyanúsított kezét s miközben a berendezés önműködően rögzítette a vérmennyiség változását, hirtelen megemlítette azt a bűnt, amelynek elkövetésével a vádlottat gyanúsították, vagy meglepetésszerűen a vádlott elé tartotta annak az áldozatnak a fényképét, akinek a gyilkosát keresték. A kiváltott testi reakció azonban semmit sem bizonyít, hiszen, mint Allers és Scheminzky 1926-ban rámutattak — már élénk mozgás látása is képes akcióáramlatokat kiváltani a néző szervezetéből, így a. sport iránt érdeklődők például egy motor- verseny megtekintése után olyan állapotba kerülhetnek, amelyet, ha valamilyen bonyolult gépi berendezéssel váltanak ki, akár halálos bűn beismerésének is vehet az elvakult inkvizitor. Mégis mindig újra megpróbálkoznak csalhatatlan hazugságvizsgáló szerkezetek bevezetésével. Benussi például 1914-ben azt állította, hogy a lélegzés rendellenességén leleplezhető a hazugság. Marsion 1915-ben azt bizonygatta, hogy a hazugság kimondásakor felismerhetően növekszik a vérnyomás. Akármilyen hihetetlen, az amerikai kcmelháritás 1917-ben mindkét módszert alkal- mazhatónak találta. Az amerikai Leonarde Keeler — elődjeinek kétesértékü kísérleteit felhasználva — poligraph nevű gépet szerkesztett, mely folyamatosan méri a vérnyomást, a bőrellenállást és a lélegzés változását. A nagyméretű gépből elektródákat tartalmazó “manzsettákat” helyeznek a megvizsgálni kívánt személyre, akire mindez nyilván nem marad hatás nélkül. Ez a gép eddig egy áruházban aratta legnagyobb sikerét. Itt előre közölték az alkalmazottakkal, hogy a vizsgálatok eredményét titokban tartják, s ha történetesen bűnösek is az áruk megdézsmálásában, csak akkor bocsátják el őket. ha egy hat hónap múlva következő második vizsgálatnál is tolvajoknak bizonyulnak. Az első vizsgálat után összehívták az alkalmazottakat és bejelentették, hogy hiába volt a tagadás, 76 százalékuk bűnösnek bizonyult. A hat hónappal később* megtartott második vizsgálatnál a nyilvánosságra hozott eredmény szerint már csak az alkalmazottak három százalékát minősítették tolvajnak. A lopások száma valóban alacsonyabb lett, ami legfeljebb azt bizonyítja, hogy a vizsgálatokkal elérték a kellő lelki hatást, a megfélemlítést. Világos, hogy a “gépi igazságmegállapitás” nemcsak jogilag, hanem természettudományos szempontból is elvetendő. A vizsgálatnak alávetett személy lelki izgalmát ilyen eljárásnál nem bűnössége váltja ki, hanem elsősorban a bonyolultnak tűnő gépi berendezés s az azzal űzött sok hókusz-pókusz. Ez pedig csak olyan alap lehet a gyanúsított elitélésére, mintha boszorkányság vádjával juttatnák máglyára. (V. G.) A MERCER COUNTY Grand Jury (nagyesküdtszék) a Trenton, N. J.-ben szörnyen elszaporodott bűnözések okát a hihetetlenül túlzsúfolt lakásokban látja. A Grand Jury vizsgálóbizottsága szerint egyes helyeken olyan egészségtelén, diiledező házakban laknak, melyeket még állatok részére is embertelenség volna felhasználni. ★ 30 évvel ezelőtt a szenátus elitélte F. L. Smith Illinois-i szenátort, mert 458,782 dollárt költött választási kampányára, melyből 203,000 dollárt egy milliomos adományozott. A szenátus 61—28 szavazat többséggel megtagadta F. L. Smith és Ware Penn.-i szenátor jogát ahhoz, hogy szenátusi hivatalát elfoglalhassa. A Ware és Smith-féle csalások eltörpülnek ama nagy vesztegetési ügyekkel szemben, melyekkel az olaj, villany és gázmágnások megvásárolták a mostani szenátusban barátaik üléseit. De ez a szenátus nem tesz semmit.
