Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-05-22 / 21. szám

2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, May 22, 1958 VÁLSÍ3 FRANCIA0RSZÁ8BAH (Folytatás az első oldalról) AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK ÁLLÁSPONTJA Kormánykörök egyelőre nem nyilatkoztak a írancia-algér helyzetről, mely nagyon nyugtala­nítja Washingtont. Franciaország egyik oszlopos tagja a NATO-nak és más nyugat-hatalmi intéz­ményeknek, u.m. a közös piacnak, az atomenergia közösségnek s a szén és acél közösségnek. Ezen intézmények további fennmaradása és az egész nyugati szövetség léte függ attól, hogy milyen kormányforma kerül ki győztesen a jelenlegi vál­ságból. A kocka dőlhet jobbra is balra is. Egy esetleges koalíciós baloldali kormánynak még a gondolatától is félnek Washingtonban. De egy jobboldali kormány de Gaulle-al sem biztató, mivel de Gaulle elgondolása a kormányvezetésről a demokrácia kizárásán és önkényuralmon alap­szik. Kivonná Franciaországot a NATO kötelé­kéből és azáltal a francia földön felállított kato­nai erődítmények és összekötők veszélyeztetve lesznek. Egybillió dollár amerikai befektetés van ezekben a katonai intézményekben. Katonai és kormánykörök már arról tárgyalnak, hogy át kellene az egészet helyezni Nyugat-Németország- ba és a környező kis államokba, mert a nyugat biztonságát mégis biztosítani kell. Nyugat-Né- metország kormánya szilárdabbnak mutatkozik, mint a gyakran változó francia kormányok. M unkaszünettel tüntet Paris munkássága Párisban hétfőn d. u. 3 órakor, a szakszerve­zeti tanács előzetes felhívása nyomán, pontosan a de Gaulle értekezlet kezdetének idején, a mun­kásság beszüntette a munkát és leállította a vil­lamos áramot. Két óra hosszáig sem a földalatti vasút, sem a villanyárammal működő vonatok nem közlekedtek. De Gaulle az előre beharangozott sajtókonfe­rencián újra felajánlotta “szolgálatait” a hazá­nak. A kormányvezetés átvételét “legális” for­mában látja csak kivihetőnek. Eltérő választ adott arra a kérdésre, hogy milyen kormányfor­mát tervez létesiteni, de leszögezte, hogy a jelen­legi többpárti kormányforma nem jó és ő kivéte­les jogokra pályázik. Nyíltan támogatta az Al­gériában végrehajtott katonai puccsot. A francia kommunista párt végrehajtó bizott­sága erélyesen tiltakozott, hogy a kormány meg­engedte de Gaulle-nak, hogy nyíltan az esemé­nyek központjába kerüljön és ugyanakkor meg­tiltja a kommunista pártnak, hogy ellentüntetést szervezzen. Egy kiadott nyilatkozatban a volt generálist vádolta a köztársaság és a nemzet egysége ellen elkövetett összeesküvéssel. Bírósági eljárást és a parlamenti védettség megvonását követelte azokkal a képviselőkkel szemben, akik a pártütőkhöz pártoltak. A szakszervezetek éber­ségre hívták fel a munkásságot és hogy készen­létben várják a további utasításokat. Pflimlin miniszterelnök rendkívüli kabinetgyü- lést hivott egybe a további lépések megbeszélé­sére. Más rendkívüli intézkedések is történtek várható zavargások megelőzésére. ZSAZSA ÉS A HONATYÁK ... WASHINGTON. — Hm... Gábor Zsazsa se hitte volna, hogy ennyire felviszi Isten a dolgát. Neve egyenesen a kongresszus elé került. Nem lehetünk éppen büszkék honfitársnőnkre, mert Hays ohioi képviselő azzal, vádolta, hogy “Ma­dame Pompadour után ő a legköltségesebb kur­tizán,” (courtisan, kéjnő). Hát hogy is érde­melte ki a szép Zsazsa ezt az elnevezést? Rafael Trujillo, dominikai diktátor illusztris csemetéje az oka mindennek. Az a jószivü [Washington Amerika adófizetőinek pénzéből évenként legalább egy millió dollárt ad Trujillo papa költségeihez, mert félnek, hogy a domini­kai nép esetleg fenéken rúgja a papát, aki mel­lesleg megjegyezve, olyan nagylelkűen bánt Zsazsa honfitársaival, hogy a Dzsungelbe küldte őket munkára.. . No, de az a papa volt és a vi­lágért sem tenné hasonlót Zsázsával az ifju Trujillo tábornok, aki itt játszik katonásdit. Nem is kell félteni, felesége és hat gyermeke mellett jut is, marad is. Gábor Zsazsának im­portált automobilt és gyönyörű 17 ezer dolláros csincsilla kabátot adott; igaz, hogy az közben közönséges “mink”-re változott, (“Cheap Guy”) De nem úgy, mint egy másik hollywoodi csil­lag, Zsazsa nem adja vissza!... Ajándék lónak nem nézik a fogát, ha “mink” is és nem csin­csilla. Zsazsa nagyon haragszik Hays képviselőre. Ilyen csúnyát mondani egy szép nőre... Jöjjön csak "ki a kongresszusi védettségéből, Zsazsa majd megmutatja neki. . . “olyan pert zudit a nyakába, hogy csak no”... mondta. Az se szép, hogy Trujillot az ifjú, hat gyere­kes családapát igy megbántották. Védelmére is kelt egyik republikánus kansasi képviselő, Gar­dener R. Winthrow és azt mondta, hogy sze­rinte “a fiatal Trujillo tábornok tisztességes célra költötte pénzét.” Hát igen, az ifjú Trujillo csak azt tette, amire elnökünk is nagyon buz­dít bennünket az ipari pangás leküzdésére, mi­kor azt mondja: “buy now!” Trujillo most be­vásárolt. AMERICA versus AMERIKA Senki sem örül a Szovjetunióban annak, hogy Észak-Amerikában milliók vannak munkanélkül. Viszont ők is csak emberek és jót nevetnek azon, ha valaki bolonddá teszi saját magát. USA gyönyörűséges folyóiratot ad ki a USSR- ban, melynek cime “Amerika”. Orosz nyelven je­lenik meg a szovjet olvasók részére. Az egyik legutóbbi számában Donald Leaf ir egy cikket, melynek cime: “Tiz bámulatraméltó év”. E cikk elmeséli az orosz népnek, hogy Ameri­kában milyen remek álom-világ van. Soha sem volt “ehhez hasonló fejlődés”, “kiválóan szeren­csés helyzet”, “különleges prosperitás”. Mindezt képpel, rajzzal, szép színes díszletekkel igazolják. Leaf leírása természetesen a felsőbb középosz­tályt illusztrálta a gazdasági boom magaslatán. Történetesen a szovjet nép sokat olvas, hallgat­ja rendszeresen a hírek leadását a rádióban, fi­gyeli a hírmagyarázók jól informált megjegyzé­seit. Sokat tudnak arról, hogy más országokban mi történik. Abban az időben mikor Leaf leírása megjelent az “Amerika” cimü közlönyben, itt a gazdasági válsággal voltak tele a lapok. Az AFL-CIO wash­ingtoni konferenciáján George Meany “veszedel­mes közgazdasági csapásnak” nevezte a helyze­tet. Éhes munkanélküliek, több és több munkás­elbocsátás, rekord csődök; ... gazdasági specia­listáink reménytelenül vitatkoznak azon, hogy mit kellene csinálni. A szovjet nép milliói olvasták “Amerika” álom­képét és az AFL-CIO tárgyilagos helyzetjelenté­sét. Csupán a fejüket rázták, csodálkozva az amerikai propagandán. Hordozható kaonázó felszerelés Hosszas kísérletek után Kishinev-ben, a Mol- dován köztársaságban, tömeggyártásra került egy teherautóra felszerelhető kannázó készülék. Egyelőre csak két dologra használják fel, paradi­csomlé és görögdinnye méz készítésére (az utób­bi egy lekvárféle kivonat). A teherautó motorerejét felhasználva a készü­lék a termőföldön dolgozza fel a nyersanyagot és ott zárja kannákba. Nyolc óra alatt 1800 font paradicsomlevet tud feldolgozni, aránylag nagyon alacsony termelőköltséggel. A nyersanyag részé­ről alig megy valami kárba, miután nem kell szállítani és tárolni. A mozgó kannázót még nem próbálták ki más gyümölcs és főzelék feldolgozására, melyek na­gyobb előkészítő munkát igényelnek. Szükséges-e a kínálat és kereslet törvénye? Amerre megy az ember azt kérdezik az emberek “hogy van az, hogy a Szovjetunióban nincsen gazdasági pangás?” Még azok is kiváncsiak, akik nem szeretik a szovjet rendszert. Az üzletembe­rek látva, hogy termelésünk esik, hogy a gazda sági helyzet rosszabbodik Európában, Dél-Ame­rikában, Afrikában és Ázsia legtöbb országában azon törik a fejüket, hátha van a szovjet gazda­sági tervezőknek valami elgondolásuk, amit mi is használhatunk. “A kínálat és kereslet törvénye” az alapja a mi gazdaságunknak. Ennek egyáltalán nincs helye a Szovjetunióban, mert a kínálatot, azaz az áru­cikkek gyártását előre kitervezik a nemzet ré­szére. Például: Nagyon kevés volt a jóminőségü gyermekruha. De nem emelték fel az árakat az­ért, hogy több hasznot húzzanak a vásárlókból, mert “nagy a kereslet”. Eelhatározták, hogy töb­bet termelnek és jobb minőségűt. . t A nemzet maga és nem egyének adják a mil­liókat a gyárak felépítésére, hogy több és jobb gyermekruhákat készíthessenek. Lehet, hogy még le is szállítják az árakat. így évről-évre több ru­hát adnak el. PAUL ROBESON KONCERTJE New York koncertkedvelő közönségének tizen­egy év óta először volt alkalma újra meghallgat­ni a világhírű amerikai énekest és színművészt, Paul Robesont e hó 9-én a Carnegie Hallban meg­tartott koncertjén. Évek óta a hisztéria akadályozta meg a népért és a békéért harcoló haladó szellemű néger mű­vészt abban, hogy az országon belül és hatósági tilalom, hogy a külföldön koncertet tartson. Út­levél ügye most is a bíróság kezében van felleb­bezés alatt, A Carnegie Hall 3,000 ülésére a jegyek a kon­cert hirdetése utáni napon elkeltek. A követelés oly nagy volt, hogy május 23-ára a koncert meg­ismétlését jelentették be, de pár nap múlva már oda sem lehetett jegyet kapni. A lelkes tömeg felállással üdvözölte Robesont, amikor a színpadon megjelent. Előadását mind­végig hálás taps kisérte és a végén három szá­mot adott ráadásul. Énekszámai főleg népdalokból állottak. Angol, orosz, német, héber, zsidó és kínai népdalok mel­lett koncertdalokat is énekelt, u. m. Beethoven 9-ik szimfóniája befejező kórusának egy részét és másokat. “Othello”-ból mondott el egy gyönyö­rű részletet, melyben a ’30-as években a Broad- wavn ő játszotta a főszerepet. Egyes ismer­tebb énekszámoknál felkérte a közönséget, hogy énekeljen vele és valóban felemelő érzés volt hal­lani, amint a földszintről, páholyokból és karza­tokról sokezer hang felbugott és a hatalmas kó­rusból Paul Robeson zengzetes hangja kicsengett. A végén köszönetét mondott a közönségnek, hogy eljöttek és örömét fejezte ki afelett, hogy újra “munkába állhatott”. MERÉSZ TERV A FÖLD BELSEJÉNEK FELTÁRÁSÁRA Nem furcsa-e, hogy az ember, miközben egyre magasabbra, helyesebben a Földtől egyre, távo­labbra törekszik, s kezét már más bolygók és a Hold felé is kinyújtja, még azt sem tudja pon­tosan, milyen valójában az a bolygó, amelyen él? A Föld belsejének még csak egy kis részét is­merjük. A kutatás 7.5 kilométernél mélyebbre még sosem jutott a Föld belsejébe, pedig ez édeskevés, ha arra gondolunk, hogy a Föld közép­pontjától a felszínéig terjedő távolság (a föld­gömb sugara) 6368 kilométer. Ám a geológiának még igy is elég biztos “ér­tesülései”, adatai vannak a Föld mélyebb rétegei­ről — a nehézségi erő és a sűrűség összevetése alapján. Megállapították ugyanis, hogy minél mé­lyebben hatolunk a Föld belsejébe, annál. na­gyobb a mindenkori földtömeg helyi sűrűsége. A Föld nehézségi erejét és a földrengéseket vizs­gáló kutatások eredményeképpen alakult ki elkép­zelésünk a Földet felépítő különféle zónákról. A nemzetközi geofizikai év keretében a Föld belsejét is tanulmányozzák. A tudományos vizs­gálódás céljaira mesterséges földrengéseket idéz­nek elő. Az igazi földrengéseket ugyanis nemcsak nehéz kivárni, hanem legtöbbször nem is ott ke­letkeznek, ahol a megfigyelők várják. “Müföld- rengés”-t azonban ott és akkor idézhetnek elő, ahol és amikor a tudósoknak szükségük van rá. 1957 nyarán Nevadában 600 méter mélyen a Föld belsejében atombombát robbantottak. A kí­sérlet nem járt a várt eredménnyel. A földrengés befutása a robbanás helyétől 8 kilométeres körön belül felelt csak meg az előre kiszámított beérke­zéseknek. A Torontóban tartott geofizikai kongresszuson most Harry Hess és Walter Munk amerikai geo­fizikusok merész tervvel álltak elő: 10,000 méter mélyre akarnak léfurni a földbe, és ott a nevadai- nál is nagyobb hatású bombát akarnak robban­tani. A fúrásra legalkalmasabb helynek a csen­des-óceáni Eniwetok-szigetet tartják. p

Next

/
Thumbnails
Contents