Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-05-15 / 20. szám
Thursday, May 15, 1958 AMERIKAI MAGYAR SZ6 “TÉNYEK ELHALLGATÁSA EGY A HAZUGSÁGGAL” % Április 23-án Harrisburg, Pa.-ban Mrs. P? D. Roosevelt felolvasást tartott “Oroszország népéről — ahogyan ő látta” címen a United Church Women of Pennsylvania égisze alatt. Mindig nagy tisztelettel gondoltam erre a nagy tudású, dedikált asszonyra és nagyon szerencsésnek éreztem magam, hogy nekem is megadatott az a rendkívüli alkalom, hogy meghallgathassam. A Forum of the Education épület zsúfolásig megtelt, úgyhogy a lépcsőkön és az állóhelyeken is volt közönség, akik nagy ovációban részesítették Mrs. Rooseveltet. Ezt ő meg is érdemelte, hiszen a béke jegyében tartotta előadását. Elbeszélését azzal kezdte, hogy visszavitte hallgatóságát 40 évvel a múltba, a cárizmus idejére, amit mi a munkásirodalom olvasói jól ismerünk és vázolta a mai haladást úgy a tudomány, a technika, mint a művészet terén, amit mi — ha nem is vagyunk világutazók — már tudunk. Jólesett hallani, hogy most az ő ajkáról fogja a hallgatóság az igazat megtudni. Bármennyire is értékeltem előadását, szomorúan tapasztaltam, hogy ő is csak féligazságokat mond, vagy elhallgat olyan tényeket, amikre okvetlenül rá kellett volna világítani. Pl. amikor azt mondta, hogy az oroszok azt tartják, hogy náluk a nők egyenjogúak a férfiakkal, gúnyos mosollyal s nyomatékos hangon kijelentette, hogy igenis joguk van a nőknek egyformán nehéz munkát végezni a férfiakkal, az utcasepréstől a legnehezebb fizikai munkáig. Arról nem informálta hallgatóit, hogy milyen más jogokat élveznek az orosz dolgozó nők, úgy munkabérben, mint egészségvédelemben. Én úgy vélem, hogy még több védelmet kapnak, már csak nemüknél fogva is, mint a férfiak. Miért hallgatta ezt el ez a nagy asszony ? Azután azt mondta, hogy minden nőnek dolgoznia kell. Hát lehetetséges az, hogy ő ne tudná, hogy itt is ez a sorsa a munkásfeleségek zömének? S még igy is alig tudják életszükségleteiket beszerezni, mert ebben a szabad országban az árak “szabadon” emelkednek? Mindig ugv beszélt Oroszországról, mint egy rabszolga nemzetről. Vajon mit ért ö szabad nemzet alatt? Talán a szabadvállalkozást? Csak ebből, állna a szabadság? Hát a milliónyi munkásnak a jogai nem számítanak? Miféle szabadság van ott, hol közel 6 millió munkás nem dolgozhat, mert a gyárak és üzletek ajtói zárva vannak? Kiknek van megadva a szabadság, hogy ezeket a jogokat elvegye tőlük, hiszen a nélkülözés betegséget és korai halált jelent! Az ottani lakáshiányt is felemlítette, de nem említette meg, hogy a lakáshiány itt is krónikus társadalmi betegség, holott itt nem kellett a cárizmus átkait túlélni és a háború sem pusztította el hazánk városait és falvait. Hát szabad összehasonlítani az orosz színvonalat az amerikaival, ahol az ipar már régen kifejlődött, mig Oroszország 40 évvel ezelőtt még primitiv agrárállam volt, amit Mrs. Roosevelt is beismert, földes vityillókkal, analfabéta muzsikokkal, akik a földesur föld. ét túrták, s akik sohasem voltak szabadok, mint mondá és azért vannak még megelégedve a rabszolga rendszerrel is. Talán én nagyon sokat vártam Mrs. Roosevelt- től, de nálam az igazság és tények elhallgatása egyforma a hazugsággal, mert mindkettőnél a cél a nép félrevezetése. Előhozta az orvosi tudományt is, dicsérte az egészségvédelmi szabályokat, de mint mondta, az orvosoknak nincs olyan nagy tudásuk, mint nálunk, mert nagyon hamar vizsgáztatják őket. Megemlítette az oroszok módszereit, ahogy az ázsiai és afrikai népeket kezelik, előre jól kifundált tervekkel, ami azoknak a népeknek nagyon imponál és ezzel megkedvelik az oroszokat, mig mi nem vagyunk olyan népszerűek. (Talán a “szabadság” formulánkat nem tudja beverni a gyomruk!) Lehet csodálkozni, hogv a Kelet nem érti meg a mi filozófiánkat? még én is belekábulok, amikor bölcs elnökünk vásárlást ajánl, pénz nélkül, hog\ helvrebilientsiik a gazdasági hanyatlást! Mondott Mrs. Roosevelt sok szépet és jót is, hiszen nem lehet véka alá rejteni a fényt, a tudomány és művészet kifejlődését. Türelemre intette ájtatos hallgatóit az oroszokkal szemben, hogy próbálják megérteni őket. Ha fiatalabb lenne — mint mondá — akkor úgy az orosz, mint a kínai nyelvet megtanulná. Az ősszel ismét elmegy egy látogatásra. Talán ezek az előadások mégis a békét fogják előbbrevinni. Dicséretet érdemel az Egyesült Egyházak Asszonyainak szervezete. Bár szerte az országban tartanának hasonló előadásokat, akkor “forrón szeretett” Dullesunk rövidesen nyugalomba vonulhatna. Én azért, leveszem kalapom néhai nagy elnökünk özvegye előtt, de ha nem éreztem volna itt- ott a méregfullánkot, sokkal mélyebben hajolnék meg előtte és szivem melege sokkal jobban körülsugározná. Egy özvegy proletár asszony Corliss Lamonf levelezései Január 18-án, Corliss Lamont és neje, két teljesen egyforma levelet intézett Eisenhower elnökhöz és Bulganin, az akkori szovjet miniszter- elnökhöz. ^Mindkét vezetőt arra kérték, hogy szüntessék be a nukleáris fegyverekkel való kísérletezéseket. Corliss Lamont és neje az alábbi választ kapták Andrei Gromykotól, a Szovjetunió külügyminiszterétől: (Az amerikai újságírók nem találták érdemesnek a Szovjetunió hivatalos válaszát leközölni, egész egyszerűen agyonhallgatták a választ.) Kedves Mr. és Mrs. Lamont: A Szovjetunió miniszteri tanácsának elnökéhez január 18-7in intézett levelüket, — melyben félelmüknek adnak kifejezést a nukleáris fegyverekkel való kísérletezések miatt és amelyben a kísérletezések egyöntetű betiltását kérik, — nagy figyelemmel olvasták a Szovjetunióban. Levelükben megjegyezték, hogy hasonló kérelemmel járultak Eisenhower elnök elé. Kifejtett véleményükkel teljesen azonosítjuk magunkat s elismerjük, hogy a kísérletezések veszélyeztetik az emberi életet és épséget, valamint azt is, hogy a kísérletezések beszüntetése komoly lépést jelentene a béke irányában. Megjegyezni óhajtom, hogy a Szovjetunió több Ízben tett konkrét ajánlatokat arra nézve, hogy az Egyesült Államokkal és Angliával egyidejűleg vessünk véget a nukleáris fegyverekkel való kísérletezéseknek. Szerencsétlenségre sem az Egyesült Államok, sem Anglia nem fogadta el azt a mai napig. Remélem, hogy önöknek már tudomásuk van arról, hogy a Szovjetunió legfelsőbb fóruma éppen azért, hogy ezt a fontos dolgot nyélbe üsse és megtegye az első lépést arra nézve, hogy az atomháború szörnyű veszedelmétől megmentse a világ népeit, határozati javaslatot fogadott el március 31-én, az atom- és hidrogénfegyverekkel való kísérletezés beszüntetésére. Most már a másik két ország kormánya és parlamentje van a soron, hogy megszüntesse az atomfegyverekkel való kisérletezéseket. Engedjék meg, hogy kifejezzem a szovjet néppel együtt érzett mély meggyőződésemet, hogy mindazok, akik őszintén a tartós békére vágynak és a népek közti barátságot óhajtják s megállás nélkül dolgoznak az atom- és hidrogénbombákkal való kísérletezések megszüntetésére, előbb- utóbb elérik céljukat mindenfelé és örökre. Őszinte hívük: A. Gromyko Lamonték Eisenhower elnökhöz irt levelükre viszont egyáltalán nem kaptak választ. Összehasonlítás Tisztelt Szerkesztőség! Szeretném felhivni figyelmüket arra, hogy a lap szerkesztése nem felel meg teljesen azon kivánalmaknak, amelyeket el kell várnunk egy haladó újságtól. Szerkesztése szervezetlen, ahogy esik, úgy puffan-módra van összeállítva és nagyon kevés irányítást ad az olvasóknak. Sokkal gyengébb minden téren, mint a Kanadai Magyar Munkás testvérlapunk. Magyarországról hozott cikkei a leggyengébbek, mintha tudatosan lenne igy kiválogatva, önöknek éppúgy rendelkezésére állnak, mint a Munkásnak a magyarországi lapok és mig önök a leggyengébbeket adják le, a Munkás a legjobbakat igyekszik közölni. A Munkást több, mint egy évtizede olvasom. Nagyon jólesett, hogy a naptárban leközölték Neuwald cikkét, amelyben kifejti, hogy a magyar egységnek nem a reakciós, fasiszta és félfasiszta elemekkel való szövetkezés a helyes útja, hanem éppen azok ellenére a magyar egységes fellépésnek alulról való felépítése a helyes módszer, mint azt a Munkás is alkalmazta a magyar segély felépítésében, amely felfogásért és írásban, szóban megnyilvánuló nyilatkozatért többek ellen megindították a “le kell építeni” hadjáratot. Ezt sohase ismerték be és kijavításáért sohasem tettek semmit, pedig az elvárható lett Volna. Ez az első eset 15 éve, hogy a magyar egység alulról való felépítéséről — a i'eakció ellen — valami megjí- lent a mi kiadványainkban, talán csupa véletler - ségből és nem tudatosan. Miért nem kezdenek kampányt a Magyar Szíj számonkénti árusítása érdekében? Az én időír • ben a Felszabadulást mintegy 7,800 példányba t adtuk el számonként; egyedül Cleveland East oldalán 5,000 fogyott el hetenként. Milyen lépések történnek a megtévesztett u. - amerikások megközelítésére? Milyen irányítást adnak az olvasóknak ? Hány emberünk végez j > munkát a polgári egyletekben? Az igaz, hogy én magyar téren — nem az én hibámból — nem veszek részt a munkában, mert. sokkal nehezebb munkát, szakszervezetit végzek, hogy milyen sikerrel, arról adjon felvilágositást a beküldött unió-lapban lévő kis közlemény. D=> azért nagyon érdekel a magyarok közötti mur- kásmozgalmi tevékenykedés és hogy az utóbbi 13 éviién akti van nem vettem abban részt, az azot miatt történt, akik a magyar segélyt annakidején a reakció kezébe tették. A legjobb válasz e- levélre mozgalmunk tevékenységeinek kijavítási lenne. Ha előfizetésem újra lejár, majd összehasonl— tom a lapot a K. Munkással és anyagiak m- att a jobbikra fogom előfizetésemet megujitan . D. N. Részletek egy magyarországi levélből Kedves Keresztanyám! Mi jól vagyunk, Ani keres ezer forintot éi~ gyűjti a kelengyét, minden fizetéskor vesz valamit. Sokszor elgondolom, hogy ha ő is elment volna és ott dolgozna, keresztanyám nevelte volna, de mégis jobb, hogy itthon maradt. Akik hazaiénak, mind azt Írják, hogy csak még egysze “ itthon lehetnének... Bélus jó tanuló, csak ig; maradjon, mert neki tanulni kell. Küldök eg; szép magyar nótát, talán szeretni fogják, mer azt minden magyar szereti, még ha. távol ködük is az az ország, ahol olyan boldog szegény gyere kék voltunk. Akkor még kenyér sem volt elég. Azóta sok év múlt el, szépen megöregszünk. Má majdnem mind fehér hajúak vagyunk, nagyor megi’ázott bennünket az élet vihara. Orkán vo nult el felettünk a háborúval. De talán a sor nem engedi, hogy még egy legyen! A magyar nótát itt közlöm: Vándorfelhők fenn az égen, Ha majd egyszer kisfalunkba értek, Álljatok meg az alvégen. Édesanyám házát keressétek. Ott, ahol egy vén eperfa Halkan sóhajt fel az éjszakába, Vándorfelhők, ott van Az én édesanyám nádfedeles háza. Szóljatok be az ablakán, Mondjátok meg, jól megy sorsom, Amióta otthonról eljöttem, Ne tudja meg, hogy a sorsom Az életem keserűség, bánat. N'e hulljon a könnye értem. Fehérhajó, édes, jó anyámnak! Szeretettel: Annus Rengeteg irodalmat adnak ki a Szovjetunióban A N. Y. Times jelenti, hogy az Egyesült Nemzetek Tudományos és Közművelődési Szervezet* szerint a Szovjetunió a világon a legtöbb irodai mat kiadó nemzetek közé tartozik. Az elmúlt év folyamán 1 billió 100 millió könyvet nyomtak ki a Szovjetunióban, vagyis minder percben 7,500 kötetet adtak ki. A könyvek 85 nyelven jelennek meg, ugyanis ennyi nyelvet beszélnek a Szovjetunióban. Az idegen nyelvű irodalom közül a legtöbber a francia irók müveit olvassák, ezek közül Victoi Hugo és Verne Gyula müvei a legnépszerűbbek. Rengetegen olvassák Jack London könyveit, de az amerikai irók közül szeretik O. Henryt, Theodore Dreisert és Mark Twaint is. Az utóbbi időben az arab irodalom is előtérbe kerül. Egyre több arab iró könyveit fordítják le és egyre nagyobb számban adják ki müveiket Az utolsó két évben 2 millió 383 ezer kötetet adtak ki az arab irók müveiből a Szovjetunióban. ______ÍL
