Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-05-08 / 19. szám

Thursday, May 8, 1958 AMERIKAI MAGYAR SZÓ L AP SZEMLE Mi mindenről írnak a magyarországi és az izraeli magyar újságok? is helyük. A “Purim” ünnepségek hírei például legalább tízszer akkora helyet foglaltak le, mint a Bulganin-Eisenhower levélváltása. (Pedig ez utóbbin is lehetett mulatni.) Faludy György Irta GERÉB JÓZSEF Az utóbbi hetekben számos magyar újságot kaptam, amelyeket átnézve úgy találtam, hogy érdemes lesz róluk egy kis szemlét Írni. Igaz, már egy kis cikkben kipellengéreztem azt, hogy minden ok nélkül használnak idegen szavakat olyannyira, hogy sokszor alig értjük, mit is akar­nak mondani. Az ott adott idézeteket csak az “irodalmi” folyóiratokból vettem, amig az aláb­biakban inkább a “közönséges”, tehát érthetőbb nyelven irt újságokkal fogok foglalkozni. Itt van például a “NÉPÚJSÁG” pár száma. Ez az újság, a “Magyar Szocialista Munkáspárt” Heves-megyei bizottságának és megyei tanácsá­nak a napilapja, — mondja a fejléc. így nagyob- bára csak a megye ügyeivel és eseményeivel fog­lalkozik. Azonban itt-ott akadunk benne általános információkat nyújtó értesítésekre is. Itt van mutatónak ez: Az életszinvonal emelkedésének egyik csal­hatatlan jele, hogy 1956-os évhez viszonyítva a vegyesipari cikkek fogyasztása 50 százalék­kal nőtt az utóbbi időben. 1957-ben és ez év- első hónapjában megyénkben jelentősen emel­kedett a luxuscikkek forgalma. Nagy a keres­let a villamosipari áruk iránt. A múlt évben (1957) 1,700 mosógépet, 8,000 rádiót vásárol­tak megyénkben s csak azért nem többet, mert a nagy keresletet az ipar egyelőre még nem tudja kielégíteni. Mtorkerékpárnál is ugyanaz a helyzet, 1,100 darab kelt el belőle tavaly s az idén is változatlanul nagy az érdeklődés. Ez igazán örvendetes kis hir máresak azért is, mert valószínű, hogy az itt adott adatok többé- kevésbé az egész országra vonatkoznak. Ipari haladás A többi helyi hírek elmondják, hogy az “Egri Vas- és Fém Kisipari Termelő Szövetkezet”, to­vábbá az “Egri Finommechanikai Vállalat” és más iparvállalatok milyen sikerrel végezték az 1957-es évet, milyen “nyereség-részesedés” ösz- szeget osztottak szét a dolgozók között. Más hírek a falvak fejlődéséről számolnak be. Itt is, ott is építenek valamit. Egyik faluban kuí- turházat, a másikban iskolát, a harmadikban or­vosi rendelőt, vagy gyermekotthont. Ezek között megakad a szemem egy terjedelmes cikken, mely Tarnaszentmáriáról szól. Tarnaszentmária, — vagy mint régente az ot­tani nép nevezte, — “Szem’mari” a Mátra alján fekvő kisközség. Arról volt hires, hogy a múlt század vége felé, amikor még csak 5—600 lakója ha volt, az alvégi meg a felvégi legények a korcs­mában összeszólalkoztak, mire bicskára, késekre meg vasvillákra került a sor; közben csatlakoz­tak az összes férfiak s olyan alapos csatát tar­tottak, hogy a végén a verekedők negyedrésze a halottak meg a sebesültek közé került. SzenTma- rin nagyon hosszú ideig úgy beszéltek erről az üt­közetről, mint az egész országra vonatkozólag a tatárjárásról. És íme, Szem’marin most “társadalmi mun­kában” (vagyis közös összefogással) orvosi ren­delőt (várószobával együtt) építettek, amire oti nagyon de nagyon nagy szükség volt, hiszen most már “1,000 ember mondja magáról, hogy odavaló­si”, — írja a Népújság. Jaj, talán már a hidat is felépítették a Tárnán? — kérdeztem úgy magamtól, mert azt tudom, hogy arra készültek vagy száz éve már akkor is, amikor én ott jártam. Persze nagyon lassan ment a haladás abban az időben. Egy munkástársunk. aki éppen “odavalósi”, 25 évi amerikai tartózko­dás után a második világháborút megelőzőleg meglátogatta a Tárná melletti kis falut. — Nos, mi újság Szem’marin? — kérdeztem tőle, amikor visszajött. — Nem valami sok, — felelte. — De hát mégis csak van valami haladás? — Van, van... — mondotta vontatva. — Em­lékszik arra a két nagy sárgödörre, ami ott a fő­úton volt és amibe a kocsikerék úgy belezökkení, hogy két ló alig bírta kihúzni? — Emlékszem, — mondottam, bár nem tud­tam, hogy mire céloz. — Hát az egyiket niár betömték! — mondotta a barátom diadalmasan. Ilyen volt a haladás valamikor Szem’marin, meg talán az egész Magyarországon is. De ha csak fele is igaz a magyar lapokban adott épít­kezési és haladást jelző híreknek, akkor a bará­tom már bizonyára helyét sem találná még an­nak a másik sárgödörnek sem és talán már a Tárnán sem járnak át a patak vizébe tett köve­ken ugrálva. A lap hibái Egyébiránt az ország multévi fejlődéséről szá­mol be a “Magyarok Világszövetsége” által ki­adott “Magyar Hírek” cimü havonként kétszer megjelenő újság is, amelyet tisztán csak a külföl­dön élő magyarok informálására adnak ki. Ez az újság is azt sorolja fel, hogy hol mit építenek, vagy mit terveznek, rendesen nagyon optimista szemüvegen át mutatva be a magyar nép sorsát. És tette ezt éveken át olyan rószaszinü fátyol­lal bevonva, hogy a külföldi magyarok, akik va­kon hittek a lap minden “reményteljes” állításá­ban, hibás képet alkottak maguknak a magyar- országi gazdasági viszonyokra vonatkozólag és azért ezeknél rendkívüli meglepetést, majd meg­döbbenést okoztak azon hírek, amelyek feltárták a hiányosságokat, a szocialista törvényellenessé­geket, amik lehetővé tették az ellenforradalom kitörését. Ez általában kicsinyes dolognak látszik, de ha az ilyen Írásmódot egy újságnál több helyen is észre lehet venni, akkor annak az újságnak az ér­téke hamarosan azonos lesz a semmivel. Irodalom Az újságnak van “irodalmi” része is. Versek, elbeszélések, színes riportok és tréfák töltik meg ezt a részt. A szerkesztő különös érzéktelenségére vall az is, hogy külföldi magyaroknak teljesen értéktelen, zavaros, gyerekes kísérletekből sze­dett mintákkal akarja bemutatni a legújabb ma­gyar költészetet. íme' bemutatónak egy vers­szak : A dombról halkan csordul a harangszó, Mint dőlt pohár, a felhők éle kék volt. A völgyben nőtt a rubinfényü vérfolt, Mint meglőtt őzé. Szétfolyt az avarban. És igy megy tovább, értelmetlenül még 4 sza­kaszon keresztül. A sport híreiből’ megtudjuk, hogy Rózsavölgyi István futóbajnok ki fog jönni Amerikába, ahol “három fedettpályás versenyen RAJTOL. So’se tudtam, hogy itt “rajtoló” sport is van! De hogy ne keserítsem el egészen ezt az uj szerkesztőt, ime átveszek a vicceiből egyet: Valahol a világűrben a bolygók kiállnak a ka­puba egy kis pletykára: Saturnus: Nézze csak, kedves bolygótársnő, milyen rossz színben van ez a Hold asszonyság? Vénusz: Na hallja, mit csodálkozik ezen? Alig félév alatt két jólmegtermett és egy koraszülött bébije lett. • ­Izráeli újságok Az eddig említett újságokon kívül itt van előt­tem egy egész csomó Izráelben kiadott magyar újság is. Úgy látszik, hogy Izráelben nagyon sok magyar van, mert több napi, heti és havilapjuk is van már. Én az “Uj Kelet” nevű pártonkivüli napilap és az “Uj Világ”, időközönként megjele­nő “Kiál Cionista Párt” lapjának számait néz­tem keresztül. Általánosságban szólva azt mondhatom, hogy nagyon szerény kinézésű, úgy tartalmilag, mini külsőleg is nagyon igénytelen újságok ezek. Ami a magyar olvasót meglepi az, hogy magyarorszá­gi ügyekkel nem igen foglalkoznak. Nem úgy, mint az itteni újságok, amelyek hoznak magyar- országi híreket, mert úgy vélik, hogy a magyar származású olvasókat még mindig érdeklik a “hazai” események. Nem igy az izráeli magyar lapok. Éppenolyan távoli hidegséggel, ridegséggel és röviden Írnak magyar eseményekről, — ha azok világméretüek —, mint például akármelyik más országból jövők­ből. Az ilyen híreket a “szabad világ” sajtójából veszik át azok minden iorzitásával és propagan­dájával egyetemben. Az újságok legnagyobb részét az izráeli ügyek­kel töltik ki, a nagy világeseményekről is csak pársoros hírekben számolnak be, ha a hirdetések meg a vallásos tézisek után marad még ilyesmire Bizony nagyon szegényes “irodalom” ez, nem sok mondani valóm akadt róla és már be is fe­jezném, ha meg nem akad a szemem egy jelenté­sen, amit az Uj Kelet egyik munkatársa London­ból küldött. Elmondja ez az iró, hogy Londonban találkozott és elbeszélgetett Faludy Györggyel,- a tehetséges magyar költővel. • A zsidó származású Faludy (jelen esetben ez fontos, másképpen nem Írnám) a Horthy-véreng- zések elől Franciaországba menekült, ott beállt a francia hadseregbe, annak szétesése után New Yorkba került, ahol a Vámbéry—Fényes csoport­hoz tartozott..Személyesen nem láttam, de az em- lLett csoporton keresztül tudomásom volt róla, egyik versét le is közöltük a Bérmunkás naptá­rában. A háború után hazament Magyarországba s hamarosan hallottuk, hogy belépett a kommu­nista pártba. Később jött a hir, hogy meghason- lott a Rákosi vezetőséggel, börtönbe tették, majd kiszabadult és ismét külföldre került. Most olva­som, hogy Londonban van. És mit csinál Londonban? Talán írja a szabad­ságért epedő szép költeményeit? Nem. Barzilay István, — a jelentés Írója szerint, — Londonban “hézagpótló” magyar irodalmi újságot inditott. Irodalmit és politikait, amennyiben “történelmi, hivatást tölt be”. Az uj program Faludy azt mondja, hogy az 1919 utáni ma­gyar menekültek és azok, akik 1956-ban hagyták el az országot (kevés kivétellel) nem akarnak visszamenni, mert félnek attól, hogy ott újból visszaállítják a Rákosi-rendszert. De azonkívül “még a legbuzgóbb kommunistákat is kiábrándí­totta, amikor látták, hogy az iparosodási tér csődött mondott, a termelés kollektivizálása meg­bukott. Az egész termelést más alapokra kell fek­tetni”. .. Az “uj program tehát a haladó szelle­mű szocialista program”, — mondja továbbá Fa­ludy, amelyben kommunisták, szocialisták, kis— gazdapártik mindannyian egyesülhetünk. Ez a programot hirdeti a lapja, melynek fenn­tartására a Henry Ford Foundation-lól kap havi 1,800 fontsterlinget, — vallotta be a nagy költő.. Aztán elmondotta még, hogy a Rákosi-rendszer egyik legnagyobb hibája az volt, hogy MINDEN KULCSPOZÍCIÓBA ZSIDÓT ÜLTETTEK, nem vették figyelembe, hogy a magyar népben még élénken élt a Horthy-korszak antiszemitizmusa*. “Az Irodalmi Újságnál s az emigráció más intéz­ményeinek összeállitásánál FIGYELEMBE VET­TÜK A MAGYAR NÉPNEK EZT AZ ÉRZÉ­KENYSÉGÉT” — mondotta. Szóval a zsidó származású Faludy hajlandó egy kis ÖNKÉNTES NUMERUS CLAUSUSRA! Felvilágosíthatom Faludyt: Noha elhiszem, hogy a Ford-környezetben akadhatnak olyanok, akiknek tetszhet ez a neó-anfiszemitizmus, — mert EZ MÁR AZ, HA MINDJÁRT ZSIDÓ ÁLL IS MÖGÖTTE, — a Ford Foundation pénzén nem fog ő szocialista társadalmat építeni, hanem csak alattomos propagandát végez a szocialista eszme lejáratására és az amerikai tőkések uralmának a megerősítésére. Bha-sta-rha... COLUMBUS, Ohio. — Ohio State University professzora, Dr. Charles Doan azt állítja, hogy a közép- és főiskolai diákok a sportesemények­kel kapcsolatos rha-rha-rha orditozással a hang­szalagjaikat igen sokszor úgy megsértik, hogy a hangjuk egész életükön át durva, vagy fátyolos marad. Az id®k jele OAKLAND, Cal. — A modern idők technikai fejlődése elérte még a természetimádó amerikai vándorlegényt, a “hobd”-t is. Hiába, elérkeztünk az atom- és az ürkorszakhoz, ami meglátni a hobo felszerelésén is. Legalább is az tűnt ki, amikor az éjjeli szállásra vasúti teherkocsiba! meghúzódó egyik hobot felverték a vasúti őröl és kitűnt, hogy a modern hobo VILLAMOS PAF LANNAL takarta be magát. ____

Next

/
Thumbnails
Contents