Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-05-01 / 18. szám
Thursday, May 1, 1958 AMERIKAI MAGYAR SZÓ HATÁROZAT A NÉPEX BÉKEHARCÁNAK FEJLŐDÉSÉRŐL ÉS A SZAKSZERVEZETEK JELENLEGI EGYSÉGFELADATAIRÓL A Szakszervezeti Világszövetség végrehajtó bizottsága budapesti ülésszakán határozatot fogadott el “A népek békehareának fejlődéséről és a szakszervezetek jelenlegi egységfeladatairól.” A határozat egyebek között a következőket állapítja meg: Az atomháború réme egyre fenyegetőbbé válik az uj tipusu tömeg-pusztitó fegyverek: a nagyhatású hidrogénbombák és az interkontinentális ballisztikus rakéták gyártásával. A termonukleáris kísérletek olyannyira kiszélesedtek, hogy már ma is veszéllyel fenyegetik az emberek millióinak egészségét és életét. A bonni parlament legutóbbi határozata, mely szerint Nyugat-Németország fegyveres erőit atomfegyverekkel látják el, közvetlenül fenyegeti az európai és a világbékét. A világ népei nem becsülhetik le az atomháború növekvő veszedelmét és ezért ellenállásuk soha nem látott erővel nyilvánul meg. Minden földrészen a dolgozók és a szakszervezetek — hovatartozásra való tekintet nélkül — egyre nagyobb szerepet játszanak a népi tömegeknek arra'irányuló mozgósításában, hogy gátat vesse-» nek a háborúnak és kiharcolják az összes országok közti békés együttélés politikájának győzelmét. A végrehajtó bizottság megelégedéssel állapítja meg, hogy csaknem minden szakszervezet — véleménykülönbségre és hovatartozásra való tekintet nélkül —«■ a béke és a leszerelés kérdésében az SZVSZ-hez igen közelálló álláspontot foglal el. ami országos és nemzetközi síkon Tárgyalás előtt a dokkmunkások SAN FRANCISCO. — Junius 15-én jár le a nyugati rakpartok szervezett munkásainak szerződése. Már is lefektették az alapját a tárgyalásoknak a munkások és munkáltatók között. 42 rakparti lokál 115 delegátusa, az “International Longshoremen’s and Warehousemen’s Union” vezeti a tárgyalásokat. A szakszervezet tagjai a nyugati partok, Alaska, a Hawaii szigetek és Kanada rakparti munkásai. A delegátusok dolgozzák ki a szakszervezet követeléseit. A rakparti munkások órabére 2 dollár 53 cent; 16 centes crabéremelést követelnek és jobb beosztásokat a vakációkra. 600 órai munka után egy heti vakációt kérnek, évi 1,000 órai munka után 2 hetet, majd 1,344 órai munka után 3 hetes vakációt, bármennyit dolgoznak is az iparban. Más komplikált ügyek is felmerültek, például a Hawaii-szigeteken levő cukor-ipar sztrájkja és a hawaii rakparti tárgyalások. 8 órás munkaidőt követelnek az eddigi 9 órás helyett. A fizetésjavitást nem az elvesztett óra miatt kérik, hanem a megélhetés árának emelkedésével, valamint termelésük fokozásával kapcsolatban. Itt is felmerült a gépesítés kérdése, amely természetesen fokozza a termelés mennyiségét. Nyugat—K elet A szerződések lejártának kérdését szeretnék összehozni a keleti partok szerződésének lejártával. Az International Longshoremen’s Association (ez a keleti partok szakszervezete) szerződése 1959 október 1-én jár le. A nyugati partok dokkmunkásai ellenzik az októberi lejáratot, mert ha sztrájkra kerülne a sor, ez az idő a legrosz- szabb résükre. Azonban szívesen vennének egy közbeeső dátumot, de előbb a keleti partok munkásaival kell megegyezniük. A cukor-sztrájkkal kapcsolatban a Matson hajózási vonal az összekötő kapocs. A Matson hajóstársaság főemberei uralják a Hawaii cukorültetvényeket is. Nem könnyű feladat előtt állnak a rakparti munkások, mert azokkal kell felvenniük a harcot, akik a 13,000 cukorültetvényi munkást ki akarják éheztetni. A rakparti munkások támogatást adnak a cukormunkásoknak, közben elitélik a kormány taktikáját, mely szerint szak- szervezetük két vezetőjét, Harry Bridges elnököt és Henry Schmidt alelnököt vád alá helyezték csupán azért, hogy tönkre tehessek a rakparti munkások szakszervezetét. A Standard OH nem akar fizeféssmslésf adni Két szakszervezet tárgyal a Standard Oil of Indiana társulattal 16 ezer munkás bérszerzödé- sének megújítása ügyében. A Central States Unuj lehetőségeket teremt a világ munkásosztályának egységes akciójára. A határozat a továbbiakban megemlékezik a kínai csapatok Koreából történő kivonásáról, s arról a határozatról, amelyet a Szovjetunió Legfelső Tanácsa az atomfegyverekkel történő kísérletek megszüntetéséről hozott, mert ezek kifejezik a népek békevágyát. zí végrehajtó bizottság elhatározta, hogy megtartja az európai országok szakszervezeteinek és dolgozóinak közös konferenciáját, hogy ezzel is hozzájáruljon a dolgozók minden erejének egyesítéséhez az atomháborus veszély ellen. A végrehajtó bizottság megbízza az SZVSZ titkárságát, hogy kezdje meg a szükséges tanácskozásokat e konferenciának az egység szellemében történő előkészítésére. A nemzetközi munkásszolidaritásnak a békeharcban való fejlesztése érdekében az SZVSZ végrehajtó bizottsága javasolja az összes országok szakszervezetei és dolgozók közötti testvéri küldöttségcsere fejlesztését s ugyanígy a béke védelmében elfoglalt közös álláspontok népszerűsítését is. Végül minden szakszervezetet felhív, hogy 1958 május 1-ét az egységért, a háború ellen, s a békés együttélésért folytatott harc nagy ünnepévé tegyék. A munkásosztály, egységes harcával és minden népi réteggel együttműködve, az 1958-as évet a világbéke ügyének és a háborús veszély elhárításának döntő évévé teheti — állapítja meg befejezőül a határozat. ion, mely 10 ezer munkást képvisel 8.5 százalék javítást kér, Independent Petroleum Workers, 6,000 munkás részére pedig legalább 2 százalékos béremelést akar. Az olajtársulat képviselője kijelentette, hogy “nem ajánlunk semmit és megmondtuk munkásainknak, hogy véleményünk szerint nincs jogalap béremelés követelésére”. A szakszervezet képviselője azt állítja, hogy a társulat profitja és a munkások munkateljesítménye emelkedett. Ha a béremelés kérdésében május elsejéig nem jutnak megállapodásra, akkor lépéseket tesznek arra, hogy a munkásokat sztrájkra hívják. A szakszervezetek szerepéről “A szakszervezeteknek a védekező álláspont helyett a kezdeményezés mezejére kell lépniök”, volt William F. Schnitzler, AFL-CIO pénzügyi titkár ajánlata egy munkásvezefők által tartott konferencián, Washingtonban. A munkások problémáinak határozottabb megközelítése szükséges olyan kérdésekben, mint az úgynevezett “munkához-vaió-jog” törvények, a jobb munkanélküli segély,, a munkásbaleseti segély, a gazdasági hanyatlás, stb. “Mit ér a 68,000 szervezeti lokál, ha nem használjuk fel azokat a munkásság érdekeinek megvédésére?” vetette fel a kérdést Schnitzler. Különösen az úgynevezett “munkához-való- jog” törvényekkel szemben kell határozottabb ellenállást kifejteni, volt a véleménye, miután ez 1958-_jés 1959-ben minden államban kulcskérdése lesz a választásoknak. Már eddig 18 államnak van ilyen törvénye, ha az államok többségében elfogadják, akkor a kongresszusban a közeljövőben a szakszervezetek ellenségeinek elég erejük lesz ahhoz, hogy általános támadást intézzenek országosan a szakszervezetek ellen.-. A gazdasági hanyatlás leküzdésének fontos kelléke a fogyasztóközönség vásárlóerejének növelése. Ezt a munkanélküli segély kibővítésével, adclevágással és az építkezések állami hozzájárulással való kiterjesztésével véli elérhetővé tenni Schnitzler. RENDŐRSÉG A SZTRÁJKTÖRŐK SZOLGÁLATÁBAN Fredericksburg, Virginiában a rendőrség segédkezet nyújt a Virginai Shoe Corporation ellen a Textie Workers Local 713 által vezetett sztrájk letöréséhez. Január 24-ike óta, amikor a sztrájk kezdetét vette, a város 24 tagból álló rendőrségének 14—18 tagja naponta az üzem előtt teljesít szolgálatot. Annak ellenére, hogv a piketelés csendben és békésen folyik, a rendőrök hét sztrájkolót letartóztattak és a többit a bejára in távolabbra nyomják. Azonkívül tottaH a piketelőknek röplapokat a i nelyeken a virginiai “munkához va rvény szakaszai voltak feltüntetve -okaszs majdnem lehetet^-- Vygg előtti piketelesr, a másik megtiltja a sztrájkólónak, hogy egy sztrájktörőhöz szóljon. A helyi bíróság e törvény alapján már kéti ítéletet hozott. A szakszervezet mindkettőt megfellebbezte. Tavaly szeptemberben az üzem 300 munkása az NLRB ellenőrzésével a szakszervezet melletti szavazott. Január 22-ig a gyár nem tudott megállapodásra jutni a unió bizottsággal a munka- szerződés kérdésében. Akkor a bizottsághoz tartozó 42 munkást elbocsátották azzal a kifogással, hogy amikor a gyárvezetőséghez mentei'! tárgyalni, akkor valójában “ülő sztrájkot” folytattak. A munkások elbocsátása indította meg a sztrájkot. Az Egyeztető Bizottság előtt a szakszervezeti beleegyezett abba, hogy a sztrájkot megszünteti és visszavonja a fizetésemelés követelését, de ragaszkodik az elbocsátott munkások visszafogadásához. A cipőgyár vezetősége azonban ebbe még nem egyezett bele. Washingtonba lódulnak a munkások Az elárusító és elosztó munkások szakszervezetének tagjai különböző államokból Washingtonban fognak összegyűlni április 29-én kedden, hogy a törvényhozókat rávegyék a gazdasági hanyatlás enyhítésére szükséges intézkedések megtételére. , A szakszervezet vezetői legalább 1,500 munkás, megjelenésére számítanak. New Yorkból külön 1,000 munkás jön. Mielőtt a kongresszus tagjait külön külön meglátogatják, meg fogják hallgatni Walter Reuthert és John F. Kennedy szenátort, akik a munkások követeléseiről fognak beszélni. Az elárusító munkások a gazdasági hanyatlás sal ’áró követeléseik mellett azt is követelik, hogy a minimális munkabér és maximális munkaidőt meghatározó törvény hatását szék ki legalább 10 millió szervezetlen munkás megvédésére is, akik jelenleg vedtelenui ki varnak, téve a munkáltatók önkényének. Hasonló tömegmegmozdulások A szakszervezetek munkanélküli és dolgozó munkásai nem v árják meg, mig az 1930-as évekhez hasonlóan a válság teljesen kifejlődik, hanem, máris jelét adják annak, hogy szándékuk a törvényhozó testületeket kötelességük teljesítésére felszólítani. A múlt hónapban Michigan állam fővárosában vonult fel 4,400 munkás. Illinois államban az. autómunkások szerveznek egy sokezerre méné felvonulást Springfieldre, az állam fővárosába. A Knights of Columbus teremben lesz t:meg - gyülásük és odavárják Stratton kormányzót is. Abban az esetben, ha a kormányzó nem akar a munkások előtt megjelenni és a gazdasági terveiről nyilatkozni, akkor a munkásdelegátusok készek lesznek arra, hogy letelepedjenek az állami székház lépcsőire és megvárják mig a kormányzóval ott találkozhatnak. A munkások elejét akarják venni annak, hogy a régi “éhségmarsok” megismétlésére kerüljön a sor. Nixon aíelnök már elintézte Nixon magabiztosan kijelentette, hogy “az; Egyesült Államokban nem lesz depresszió”. • Ezt az épületes kijelentést az újságkiadók szövetsége hirdető osztályának tagjai előtt mondotta el egv bőséges ebéd kö.zenetfe, nyilván abban a Madison Ave.-i meggyőződésben, hogy a hirdetők mindent el tudnak hitetni a néppel. Szevö-szfráfk Prov’tíansen Április 22-én 60 nő ülősztrájkot kezdett a:« F & M Worsted Company telepén Providencen. A szakszervezet törvénytelennek minősitetto ugyan a sztrájkot, de a nők sztrájkolnak, egy • részt a túlterhelés, másrészt az elbocsátások ellen. Reggel hét órakor kezdődött a sztrájk és a másik két felváltó munkáscsopoft szinté"1 '■'i.tla- kozott a sztrájkolókhoz. Dobo’ok tetején, ki hogy tudott, a gyárban aludt egész éjjel. A szövőgyár másik része, ahol 300 an 'Mgoz- nak; még dolgozik ugyan, de a e-'tr ij’ olók szerint péntekre ők is leállnak, hacsak !• őzben megegyezés nem jön létre a munkásnők és a munkáltatók között. __7_
